Háborúk a műsorpolitikában, botrányok a gazdálkodásban
A köztelevízió működését finanszírozás vonatkozásában csődközeli helyzetek és késett kifizetések, a műsorpolitikában és a személyzeti ügyekben politikai csatározások jellemezték. A televízió vezetését gyakorta árnyékolták be korrupciógyanús botrányok. Mindezek mellett tevékenysége szakmai szempontból sem nevezhető kifogástalannak: miközben nézettsége és reklámbevétele messze elmarad a kereskedelmi csatornákétól, nem tudja maradéktalanul teljesíteni a minőségi műsorszolgáltatás és közszolgálatiság kritériumait.
Magyarországon mindig is politikai konszenzus övezte az állami irányítás alatt álló közszolgálati koncepciót, így az ezzel szemben álló elképzelések (pl. az amerikai „sokcsatornás modell”) képviselői végig szűk kisebbségben voltak. A műsorszolgáltatással kapcsolatos viták nem elsősorban elvi síkon zajlottak: a köztelevízió máig is főként újra-újrakezdődő politikai és gazdasági csaták színteréül szolgál. Az alábbi összeállítás a köztelevízió (és kiemelten az MTV) vezetése körül zajló konfliktusos politikai-gazdasági folyamatokat vázolja fel a rendszerváltástól egészen napjainkig.
Minisztertanácsi kontroll
|
Már az első demokratikus választásokat megelőzően is érzékelhetőek voltak a politikai konfliktusok a köztelevízió irányítása körül. A közmédiu-mok jogi-gazdasági helyzetének tisztázása a Nemzeti Kerekasztal egyezte-tésein is szóba került. |
A politikai csörték a televízióban már a rendszerváltás előtt megkezdődtek. A Minisztertanács 1989-ben felügyelőbizottságot hozott létre a Magyar Televízió és a Magyar Rádió ellenőrzésére, amelynek megbízatása az országgyűlési választások után létrehozandó kormány megalakulásáig tartott. Válaszul a köztelevízió vezetése lemondott, arra hivatkozván: közvetlen politikai beavatkozás történt, és a kinevezett testület lehetetlenné teszi a munkát és harctérré változtatja a szerkesztőségeket. Az MTV felügyelőbizottsága a televízió vezetését az elnökségre bízta, amelynek vezetője a Minisztertanács kinevezése alapján Nemeskürty István lett, tagjai többek között Chrudinák Alajos, Pálfy G. István és Vitray Tamás. Az elnökség első intézkedésként leváltotta Aczél Endrét a Híradó és a Hét főszerkesztői posztjáról (ebben szerepe volt Pozsgay Imre intézményt felügyelő államminiszternek is). A pártsemlegességet szavatolni hivatott felügyelőbizottság és az elnökség 1990 áprilisában, a választások második fordulója előtt lemondott.
A közszolgálati médiumok helyzete a Nemzeti Kerekasztal megbeszélésein is szóba került, ahol ellenzéki javaslatra megfogalmazódott a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának – egy, a médiumok objektív tájékoztatására ügyelő testület – létrehozása is, amelynek felállítása azonban végül elmaradt. Ebből a koncepcióból fejlődtek ki az 1995-ben elfogadott Médiatörvény által létrehozott intézmények: a kuratóriumok és az ORTT.
Politikai harc – szabályok nélkül
|
Az Antall-kormány idején a közmédiumok helyzetének jogi rendezése még csak a javaslatok szintjéig jutott. A ciklusban tört ki a politikai hátte-rű „médiaháború”, mely a köztelevízió vezetése körüli konfliktusokban mutatkozott meg leglátványosabban. |
A választások után egy kisebb ügyben kompromisszum látszott körvonalazódni a két legnagyobb politikai erő között: az MDF és az SZDSZ vezetőinek jóváhagyásával megszületett az MDF–SZDSZ-paktum, melynek egy passzusa értelmében a két párt megegyezett a pártatlan tájékoztatás bizottságának létrehozásáról, valamint a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és az MTI vezetőinek kinevezésének módjáról.
Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a médiumokkal kapcsolatos konszenzus ennyiben ki is merült. Az Antall-kormány deklarált célkitűzése volt, hogy „egyensúlyt” teremtsen a médiában: a kormányzattal szemben lojális, jobboldali, és a kritikus, baloldali-liberális vélemények egyensúlyát. Ez a botrányokkal és heves politikai csatározásokkal tarkított folyamat leglátványosabban a közszolgálati elektronikus médiában zajlott. A médiaháború ideológiai megalapozásának egyik kordokumentuma az 1991. szeptember 5-én nyilvánosságra került „Kónya-dolgozat”, amely többek között a Magyar Televízió és a Magyar Rádió arculatának átalakítását, és a média kibillent viszonyait átalakító „igazságtétel” keresztülvitelét tűzte ki célul. A médiaegyensúly-teremtés doktrínáját egy, a jobboldalon tényként kezelt megállapítás szentesítette. Eszerint a rendszerváltást megelőző időszakban jelentős anyagi és kapcsolati tőkét felhalmozott újságírók foglalják el a média a vezető pozícióit, és velük szemben a jobboldali, kormányhoz lojális véleményalkotók jelentős hátrányban vannak. Az egyenlőtlen viszonyokat az elv szerint csak úgy lehet rendezni, ha a kormány a tulajdoni, finanszírozási és vezetői struktúra átalakításával beavatkozik a médiaviszonyokba.
MTV-elnökök a rendszerváltás után
|
Név |
A vezetői poszt |
Pozíció |
Vezetői pozíció megszűnésének oka |
| Hankiss Elemér | 1990. július 31. | Kinevezett elnök | Antall József miniszterelnök felfüggeszti, később lemond |
| Nahlik Gábor | 1993. január 6. | Alelnök | Boross Péter miniszterelnök javaslatára Göncz Árpád felmenti |
| Szilárd Tibor | 1994. július 7. | Gazdasági igazgató | Új elnököt neveznek ki |
| Horváth Ádám | 1994. július 20. | Kinevezett elnök | Lemond |
| Székely Ferenc | 1996. január 1. | Ügyvezető elnök | A nagykuratórium új elnököt választ |
| Peták István | 1996. október 1. | Választott elnök | A nagykuratórium felmenti |
| Horváth Lóránt | 1998. január 6 | Ügyvezető elnök | Lemond |
| Szabó László Zsolt | 1999. május 13. | Ügyvezető elnök | |
| 1999. július 8. | Választott elnök | Lemond | |
| Mendreczky Károly | 2001. március 27 | Ügyvezető elnök | |
| 2001. július 12. | Választott elnök | Lemond | |
| Ragáts Imre | 2002. július 16. | Elnöki jogkörű alelnök | |
| 2004. január 1. | Választott elnök | Lemond | |
| Pinke György | 2004. január 1. | Gazdasági alelnök | A nagykuratórium új elnököt választ |
| Rudi Zoltán | 2004. március 5. | Választott elnök |
A médiaháború „főszereplői” Hankiss Elemér és Gombár Csaba voltak, akiket 1990. július végén, mint széles körben elismert társadalomtudósokat neveztek ki a közszolgálati médiumok élére. Tevékenységüket ennek ellenére szinte kezdettől fogva erős kormánypárti ellenszélben és a jobboldali sajtó állandó kritikájától kísérve végezték. A kormányfő először hozzá lojális alelnökök kineveztetésével próbált „alulról” hatást gyakorolni a vezetésre. Göncz Árpád köztársasági elnök lelkiismereti okokra hivatkozva először nem írta alá a javasolt alelnökök kinevezését, azonban az Alkotmánybíróság döntése után, 1992 márciusában már jóváhagyta azt. Ezzel Nahlik Gábor lett az MTV, Csúcs László pedig a Magyar Rádió alelnöke.
akiket 1990. július végén, mint széles körben elismert társadalomtudósokat neveztek ki a közszolgálati médiumok élére. Tevékenységüket ennek ellenére szinte kezdettől fogva erős kormánypárti ellenszélben és a jobboldali sajtó állandó kritikájától kísérve végezték. A kormányfő először hozzá lojális alelnökök kineveztetésével próbált „alulról” hatást gyakorolni a vezetésre. Göncz Árpád köztársasági elnök lelkiismereti okokra hivatkozva először nem írta alá a javasolt alelnökök kinevezését, azonban az Alkotmánybíróság döntése után, 1992 márciusában már jóváhagyta azt. Ezzel Nahlik Gábor lett az MTV, Csúcs László pedig a Magyar Rádió alelnöke.
A „végső lépésre”, azaz az elnökök eltávolítására 1992 végén szánta rá magát a kormány. Az Antall József által kiszemelt tévéelnök-jelölt, Sára Sándor kinevezését a köztársasági elnök ismét nem írta alá, válaszul 1992. decemberében Antall felfüggesztette állásából Hankiss Elemért, aki – anélkül, hogy megvárta volna a köztársasági elnök jóváhagyását – 1993 elején lemondott posztjáról. A televízió irányítását átvette Nahlik Gábor, aki jelentős személyi változásokat indított el az intézményben.
Az elektronikus média helyzete a médiatörvény megszületéséig szabályozatlan maradt, és nagyrészt továbbra is a pártállami időszak jogi keretei között működött. A ciklus érdekes mozzanatai közé tartozik az egyik első médiatörvény-javaslat parlamenti vesszőfutása 1992 december végén. A kormány által benyújtott törvényjavaslatra hétszáznál több módosító indítvány született, végső formáját azonban egyik párt frakciója sem érezte magáénak, így azt a parlament egyetlen támogató szavazat nélkül vetette el.
Médiatörvény és csődhelyzet
|
A Horn-kormány ideje alatt a médiaháború csatazaja csitult némiképp. Az MTV-ben a politikai helyett inkább a gazdasági botrányok domináltak: az intézmény 1994 és 1998 között a csődhelyzet határán lavírozott. A ciklus legnagyobb eredménye az elektronikus médiumok helyzetének jogi rendezése: ekkor fogadták el az utóbb sokat bírált médiatörvényt, és megkezdték működésüket a médiakuratóriumok, illetve az ORTT. |
A ciklus elején rekordsebességgel ment végbe a vezetőcsere az intézmény élén. Még a kormányváltást megelőzően, 1994 július elején Horn Gyula miniszterelnök és Pető Iván, az SZDSZ elnöke levelet intézett Göncz Árpádhoz, amelyben a Magyar Televízió és a Magyar Rádió alelnökeinek felmentését kérték. Másnap Boross Péter kormányfő javaslatára Göncz Árpád államfő ezt meg is tette. A gazdasági igazgató, Szilárd Tibor tiszavirág-életű (13 napos) elnökségét követően július 20-án, öt nappal az új kormány megalakulása után Göncz Árpád aláírta a Horn Gyula által javasolt Horváth Ádám kinevezését az intézmény élére.
A médiatörvény előkészítése hosszú időre nyúlik vissza. Már a rendszerváltás előtt is készültek tervezetek a közmédiumok helyzetének jogi rendezésére. Mivel az MSZP és SZDSZ-koalíció együttesen a parlamenti helyek több mint kétharmadával rendelkezett, elvben olyan törvényt is elfogadhatott volna, amelyik szembemegy az ellenzék akaratával. A médiatörvényről való egyeztetések azonban a politikai konszenzusteremtés szándékával zajlottak. A parlamenti pártok együttműködésével megszövegezett, a szakmával is egyeztetett médiatörvényt végül 1995. december 21-én fogadta el a parlament,
négy párt (MSZP, SZDSZ, Fidesz, MDF) támogatásával és két párt (KDNP, FKGP) ellenszavazataival, összesen 90%-os támogatással. A törvény egyrészt megterem-tette a közszolgálati és keres-kedelmi csatornák kettőssé-gén alapuló, ún. duális rend-szert az elektronikus média-fronton, másrészt kettős – politikai és civil – kontrollt érvényesített az ellenőrző testületekben a pártatlan és politikailag semleges tájékoztatás biztosítása érdekében. 1996. februárjában az országgyűlés a médiatörvény útmutatásai alapján megválasztotta a létrehozott testületek (ORTT és kuratóriumok) tagjait. A médiahelyzet jogi alapja ezzel egy időre rendeződött.
Az MTV pénzügyi helyzete annál kevésbé: a ciklus során egyre súlyosabbá váltak a köztelevízió gazdálkodási problémái. Egy 1995 márciusában született kormánydöntés kimondta: 1000 fővel csökkenteni kell a Magyar Televízió létszámát. A létszámcsökkentést azonban a kormánnyal való hosszas huzavona után Horváth Ádám elnök nem vállalta: 1995. novemberében lemondott az MTV elnökségéről. Két sikertelen pályázati forduló után (az egyikben többek között Csurka István is a tévéelnöki aspiránsok között szerepelt) a nagykuratórium Peták Istvánt választotta az október 1-től megalakuló MTV Rt. elnökévé.
A ciklusban további két alkalommal is elbocsátásokra, valamint a műsorgyártási költségek és az adásidő csökkentésére került sor, ennek ellenére a köztelevízió lassan, de biztosan haladt tovább a csődhelyzet felé. Az MTV és a Duna TV egyaránt pótlólagos pénzigényt jelentett be az átalakulás kiadásaira, végül a kormány két és fél milliárd forintos támogatást nyújtott a közszolgálati médiumoknak. Ez sem bizonyult azonban elegendőnek: 1997 januárjában Peták István takarékossági intézkedések bevezetését jelentette be. Ekkorra azonban már megcsappant a kuratórium bizalma az elnökkel szemben, és előbb számviteli fegyelem megsértése miatt ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett Peták István ellen, majd 1998. elején törvényi előírások és a kuratórium határozataiban foglaltak megszegésére hivatkozva a nagykuratórium felmentette az elnököt tisztségéből. A ciklus egyik záróakkordjaként, 1998. március 5-én a vezetés bejelentette: csődközelbe került a Magyar Televízió.
A médiatörvény elfogadását követően került sor a televíziós piac liberalizációjára is, melyre a médiatörvény mellett a nemzeti hírközlésről szóló törvény adott lehetőséget. 1997-től indultak az első kereskedelmi csatornák (pl. TV3, TV2, RTL Klub). Az új adók nézettség tekintetében gyorsan megelőzték a közszolgálati televíziókat, tovább csökkentve az utóbbiak piaci bevételeit és növelve gazdasági problémáikat és az államtól való függésüket.
Kiújuló médiaháború
|
Az Orbán-kormány ideje alatt ismét felerősödött a médiaháborús logika, mely a köztelevízió esetében a személycserékben és a kuratóriumi elnökségek „megcsonkulásában” vált igazán látványossá. A közszolgálati televíziók jelentősebb jogi, szervezeti átalakítására a ciklus során nem került sor, az MTV konszolidációs kísérletei nem jártak sikerrel. |
1998 szeptemberében Orbán Viktor miniszterelnök és Stumpf István kancelláriaminiszter ismételten kihirdette a „médiaegyensúly” megteremtésének elvét. A kezdeményezés újbóli felelevenítését a kormánypolitikusok szerint az indokolta, hogy az 1990 és 1994 között több-kevesebb sikerrel megteremtett
„(a választási győzelem felhatalmazása alapján) az új kormánynak a közjó érdekében sokkal kezdeményezőbb és tevékenyebb szerepet kell játszania az eszmék piacán. Mégpedig nemcsak a kínálat, hanem a kereslet alakításával is. És természetesen e sajátos piac intézményrendszerének és rendjének szabályozásával is.”
Elek István, miniszterelnöki tanácsadó (1999) id. Bajomi-Lázár Péter: A tízéves háború. ÉS, 2000. március 10.
médiagyensúly a Horn-kormány alatt ismételten felborult, így újra szükségessé vált a jobboldali médiumokkal szembeni pozitív diszkrimináció. Az újabb televíziós médiaháború első hulláma ismét személycserékben jelentkezett. 1998 szeptemberében a jobbol-dalhoz lojálisnak tartott Feledy Pétert nevezték ki általános alelnöknek, aki felmentette posztjáról többek között Rudi Zoltánt, a Híradó főszerkesztőjét és Szombathy Pált, a Hét szerkesztőségének vezetőjét.
Az elektronikus médiumok körüli politikai konfliktusok a kuratóriumok megalakuláskor eszkalálódtak. 1999 februárjában jött létre az MTV, a Duna TV és a Magyar Rádió „csonka” kuratóriumi elnöksége annak köszönhetően, hogy a parlamenti pártok (főképp a MIÉP és a kormányoldal) nem jutottak egyetértésre a kuratórium összetételét illetően (az eset 2000 elején gyakorlatilag megismétlődött). A két oldal kölcsönösen egymást vádolta a helyzet kialakulásáért, a baloldali-liberális oldalon viszont a kuratóriumok „megcsonkítása” egyenesen az Orbán- kormány diszkriminatív és elfogult médiapolitikai kezdeményezéseinek szimbólumává vált.
1999 július 8-tól Szabó László Zsolt töltötte be az MTV elnöki tisztségét. Az újonnan megalakuló, egyensúlyhiányos kuratórium által megválasztott elnök ismét személycserékbe kezdett. Felmentett több baloldalinak tartott műsorvezetőt (például Juszt Lászlót és Szenes Andreát), és Csermely Péter személyében a jobboldal felé lojális hírigazgatót nevezett ki.
A gazdasági konszolidáció jegyében az elnök 1999 nyarán két lépcsősre tervezett, ezer főt érintő létszámleépítést jelentett be. A karcsúsítás ellenére azonban nem sikerült rendezni a köztévé anyagi helyzetét, melyben sokak szerint szerepet játszottak a nagyszámú, költséges vezetői kinevezések és a külső cégekkel kötött előnytelen szerződések is. Hogy elkerülje az csődhelyzetet, az elnök az MTV-ingatlanok egy részének eladása mellett döntött (többek között a Szabadság téri székház eladására, ahonnan ennek ellenére a televízió szerkesztősége még nem költözött ki). Az Országgyűlés 2000-ben kiegészítette a köztévé támogatását is. Mindezek ellenére az MTV végül is hárommilliárd forinttal lépte túl a 2000-re tervezett rekordveszteséget. Többek között ennek köszönhetően 2001. februárjában Szabó László Zsolt – megelőzve a visszahívásáról szóló szavazást – lemondott elnöki tisztségéről. Szabó lemondása előtt általános alelnökké nevezte ki Mendreczky Károlyt, aki 2001 júliusától már megválasztott elnökként tevékenykedett.
Elnökválasztási huzavonák
|
A következő ciklus alatt a csonka kuratóriumok megszűntek, majd újabbak alakultak. A rendszerváltás először fordult elő, hogy korrupciógyanús ügyekben jogi eljárások indultak a köztelevízió vezetői ellen. |
2002 áprilisában, még a két választási forduló között megoldódott a csonka kuratóriumok ügye. A testületek kiegészültek az MSZP és az SZDSZ delegáltjaival, miután a választások első fordulója után az FKGP és a MIÉP küldötteinek parlamenti hely hiányában távoznia kellett. 2003-ban azonban a korábbiakhoz hasonló helyzet keletkezett a kuratóriumok elnökségében: az ellenzéki mandátumok elosztásában a Fidesz és az MDF jelöltjei nem tudtak megegyezni, így a parlament végül csak MSZP-s, MDF-es és SZDSZ-es delegáltakat választott. Válaszul a Fidesz kivonult a parlamenti szavazásról.
A jobboldal a ciklus kezdetétől a médiában érzékelhető balliberális nyomás erősödésére panaszkodott. Ezt ellensúlyozandó Orbán Viktor a választások után, a polgári körök megalakulását követően meghirdette a polgári oldalhoz kötődő „másik nyilvánosság” megteremtésének programját. 2002 augusztusában, az MTV székház előtti beszédében a volt miniszterelnök a közszolgálati televízió politikai oldalak szerinti kettéosztására tett javaslatot – a kormányoldal természetesen elutasította a felvetést. A jobboldalon végül egy kereskedelmi alapon működő jobboldali televízió megindításáról született döntés, és 2002 decemberében megkezdte adását a HírTV.
Az MTV körüli politikai csaták újult erővel kezdődtek meg. A kormánypártok jogi úton is igyekeztek elégtételt venni az Orbán-kormány alatt a köztelevízióban tapasztalható helyzetért. 2002 nyarán hazarendelték a televízió-elnökség után Ausztráliába delegált diplomataként tevékenykedő Szabó László Zsoltot annak érdekében, hogy „megkönnyítse” a Magyar Televízió gazdasági ügyeiben zajló nyomozást. A vizsgálatot kormánypárti képviselők kezdeményezésére indították fizetési kötelezettség elmulasztása, csalás és sikkasztás gyanújával. Bírósági szakaszba végül nem jutott az ügy, mivel az ügyészség elutasította a vádemelést.
A kormányoldal irányából felerősödtek a támadások az MTV elnökével szemben: az MSZP és a SZDSZ politikusai főképp őt tették felelőssé a 2002-es kampány kiegyensúlyozatlanságáért. A politikai nyomás hatására 2002. július 16-án Mendreczky Károly bejelentette lemondását. Ezt megelőzően azonban az MTV kuratóriumának elnöksége (még mielőtt az új Országgyűlés kiegészítette MSZP-s és SZDSZ-es tagokkal a kuratórium vezetését) megduplázta az elnök végkielégítését. Mendreczky lemondása után az intézményben jelentős személycserék zajlottak főleg a hírekért és politikai műsorokért felelős posztokon.
Az új elnök megválasztása körül hosszadalmas huzavona kezdődött. A háttérben politikai alkudozás zajlott, melybe a közvélemény is betekintést nyerhetett, amikor Friderikusz Sándor feltört hangpostájáról nyilvánosságra került egy üzenet, melyen Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője Medgyessy Péter támogatásáról biztosította az elnökjelöltet. A kormányfő és az MSZP kegyeltjét azonban a kurátorok támogatásának hiányában nem választották meg. Több eredménytelenül zárult fordulót követően végül kompromisszumos megoldásként, 2003. május végén Ragáts Imrét választotta a Magyar Televízió elnökévé a kuratórium elnöksége.
Ragáts üvegzseb-programot hirdetett a köztelevízió működésének átláthatóbbá tételére, az azonban kevéssé nem bizonyult sikeresnek. Sőt, a televízió elnöke utóbb maga keveredett korrupciógyanús ügyekbe. A kuratórium bizalma első ízben azért rendült meg vele szemben, mert titokban kötött szerződéseket az MTV reklámidejének értékesítésére. Később napvilágra került egy szerződés, mely szerint a tévéelnök 55 millió forintért, a köztévé kuratóriumának tudta nélkül vásárolt egy természetfilm-sorozatot nevelt lányának cégétől. Az ügy megpecsételte sorsát: 2003 végén Ragáts Imre egészségügyi okokra hivatkozva lemondott posztjáról, amit a kuratórium jóváhagyott, később pedig feljelentést is tett a volt televízióelnök ügyleteinek ügyében .
Az új elnököt, Rudi Zoltánt 2004 március elején választotta meg a köztelevízió kuratóriuma az egyre erősebb anyagi gondokkal küszködő MTV élére. Ezután hírek láttak napvilágot arról, hogy az intézmény fizetésképtelenné válik, egy ideig kérdésessé vált az olimpiai közvetítések finanszírozása, a fizetések és a közterhek kifizetése is. Végül az MTV elkerülte a csődhelyzetet.
A jelen és a jövő kérdései
|
A közeljövőben mind a közszolgálati televízió anyagi helyzetének rendezésére, mind a jogi szabályozás hiányosságainak kipótlására kevés esély látszik. |
A köztelevízió anyagi helyzete azonban továbbra sem ad okot optimizmusra, ennek ellenére az új vezetés továbbra is napirenden tartja nagyívű és rendkívül költséges terveit. Miközben az MTV az utóbbi időben a költségek csökkentése érdekében több esetben is kénytelen volt műsorokat szüneteltetni, az elnök újabb tematikus csatornák beindítását és a jelenlegi struktúra szétszabdalását tervezi. Az intézmény vezetője a jövőben kulturális, sport- és hír- és nosztalgia csatornát indítana.
A tervek viszont csak az új székház elfoglalása után – várhatóan a következő ciklusban – valósulhatnának meg, azonban a források körül azonban egyre szaporodnak a kérdőjelek. Az MTV Rt. költségeit a jövőben várhatóan tovább növeli, hogy a közeljövőben Óbudán megépülő székházat az intézmény a magánbefektetőtől bérli majd – a bérleti díjat pedig az intézménynek saját költségvetéséből kell kigazdálkodnia. A költözés szintén megterhelheti az intézmény büdzséjét – különös tekintettel arra, hogy az MTV ígéretet tett arra, hogy az új székházba modern struktúrával, az új technológiához értő szakembergárdával érkezik. A jelek szerint a gazdasági szorítás nem enyhül majd a köztelevízió körül, és nem kizárt: eladósodottsága csak növekedni fog.
Úgy tűnik továbbá, hogy a kormány irányából érkező politikai nyomás sem változik majd a köztelevízióban — az esetben sem, ha esetleg 2006-ban kormányváltásra kerül sor. Erre utal legalábbis Orbán Viktor nyilatkozata a Fidesz-MPSZ legutóbbi kongresszusán. Itt a volt miniszterelnök azzal indokolta a személyes, „embertől emberig” tartó meggyőzés fontosságát a parlamenti kampányban, hogy a média elfogult a koalíciós pártokkal szemben – amit várhatóan kormányfőként is korrigálni akar majd. A köztévére nehezedő politikai nyomás állandó jelenség a magyar elektronikus médiában, ami részben a médiatörvényben is „kódolva” van, így enyhülése csak az esetben várható, ha a törvény módosításával párhuzamosan sor kerül a kuratóriumok „átpolitizáltságának” megszüntetésére.
A médiatörvény módosítása vagy újraalkotása időszerű is lenne, hiszen a jogszabály az utóbbi időben mind belföldön, mind külföldön egyre erősebb kritikákat kapott. A jogi szabályozás anomáliái és hiányosságai egyre szembetűnőbbek, amiért az Európai Bizottság idén figyelmeztetésben is részesítette Magyarországot. És bár belföldön mind a kormány, mind az ellenzéki oldal a kétharmados médiatörvény módosításának vagy újraalkotásának fontosságát hangsúlyozza, a jelenlegi politikai viszonyok ismeretében ennek kevés a realitása. Az utóbbi két ciklusban ugyanis minden, a médiatörvényről történt egyeztetés sikertelenül végződött a kormányoldal és az ellenzék között. A ciklus végéig ezért nem várható a közmédiumok helyzetének jogi rendezése, és 2006 után is csak akkor nyílik erre valódi esély, ha olyan kormány alakul, melynek parlamenti hátországa önmagában birtokolja a képviselői helyek kétharmadát.
