Nyitott fülekkel, tárt karokkal
A választásokhoz közeledve a kormányoldal és az ellenzék is hasonló eszközöket vet be annak érdekében, hogy erősítse civil bázisát, bizonyítsa nyitottságát, és magához édesgesse a bizonytalan és gyenge pártkötődésű szavazókat. A Nemzeti Konzultáció, a Sikeres Magyarországért és a Kérdések és Válaszok mind ugyanazon ötlet különböző olvasatai.
Variációk egy témára
A kormányoldal és az ellenzék egy dologban láthatóan hasonlóan vélekedik, mégpedig abban, hogy miként kell megszólítani a politika iránt csekély érdeklődést mutató választókat. Így a jelenlegi hazai közéletben több olyan szerveződés is létezik, melynek célja és alapötlete közel azonos: olyan nyitott, pártokhoz (elvben) nem kötődő fórumokat teremteni, melyek révén a polgárok aktív szerepet vállalhatnak a döntések meghozatalában és saját sorsuk alakításában.
A Nemzeti Konzultáció ötlete Orbán Viktor 2005-ös országértékelő beszédében került először nyíltan elő, de az azt megelőző, lakossági fórumokra szerveződő országjárás és már részben a Nemzeti Petíció is annak szellemiségét hordozta. A Nemzeti Konzultáció egy olyan, a Fidesz–MPSZ szervezetétől névleg független kezdeményezést takar, melynek célja, hogy a ráépülő szervezet (a kilenc tagú Konzultációs Testület) minél több ember véleményét kikérje az ország sorsát érintő politikai kérdésekben. A minden háztartásba eljuttatott kérdőívek, a Konzultációs Központ, az sms-és telefonvonalak, illetve az országjáró konzultációs busz, és nem utolsósorban a faluparlamentek egyaránt ezt a célt szolgálják. A nyitottságot hangsúlyozó kezdeményezés célja (elvi pártfüggetlensége ellenére) nem kis részben a jobboldal és Orbán Viktor átpozicionálása: a Fidesz elnöke – tanulva a korábbi tapasztalatokból – újra akarja formálni az, agresszív, erős kontúrokkal rendelkező, zárt párt imázsát, mely a Fideszről a választókban kialakult. A Fidesz felismerte, hogy a 2006-os választás során arra kell törekednie: ellenfelei ne szoríthassák perifériára a stílusa miatt, és nyisson a társadalom egésze felé.
„Tegyük lehetővé, hogy minden ember elmondhassa a véleményét!
Tegyük lehetővé, hogy 2005-ben minden magyar ember megkapja azt a lehetőséget, hogy beleszóljon saját jövőjének alakításába.
A mi dolgunk, a politikusok dolga az, hogy ezt lehetővé tegyük.”
A Sikeres Magyarországért programot Hiller István keltette életre szinte a Nemzeti Konzultáció meghirdetésével egyidejűleg, 2005 februárjában, a „nyitott, érthető, szerethető párt” megteremtésének jegyében. Főleg a 2004-es európai parlament választás mutatott rá arra, hogy az MSZP egyik fő feladata közel kerülni az emberekhez és erősíteni a párt civil bázisát. Ezért hozta létre a mozgalmat, melynek eredeti célja, hogy keretében olyan szervezetek jöjjenek létre, amelyek helyi összefogással és közös alkotó munkával, a Nemzeti Fejlesztési Terv forrásainak bevonásával sikeressé teszik a településüket. A pártelnök júniusi bejelentése szerint eddig 115 magyar településen jött létre ilyen társaság, csaknem 2000 taggal. A legjelentősebb a Sikeres Budapestért szervezet, mely többek között egy átfogó Budapest Program létrehozására törekszik – míg az Orbán Viktor által meghirdetett Budapest Fórum a Budapest Terven dolgozik. (Sikeres Magyarországért néven a közelmúltban a kormány hitelprogramot indított, melynek célja a vállalkozók, az önkormányzatok és az agrárszféra számára megteremteni az európai uniós források elnyerésének lehetőségét. A Sikeres Magyarországért Hitelprogram összecseng a sokat bírált Széchenyi Terv koncepciójával).
A száz lépés programjához kötődő Kérdések és Válaszok voltaképpen a száz lépés programot népszerűsítő és a lakossági fogadtatását tesztelő akciósorozat, melynek célja, hogy a kormány tagjai közvetlen kapcsolatba lépjenek a választókkal — a nagyvárosoktól a kisebb településekig mindenhol. Az államtitkárok és miniszterek a június 23-án lezárult „turné” keretében csaknem 150 lakossági fórumot tartottak, melyeken a résztvevők kifejthették véleményüket a programmal kapcsolatban. A fórumok mögött meghúzódó koncepció szerint az emberek könnyebben mozgósíthatóak olyan rendezvények látogatására, melyek kifejezetten az ő személyes életüket érintik. A kezdeményezés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az országos médiában rendkívül csekély visszhangot keltett fórumokat a visszajelzések szerint a helyi lakosság részéről is meglehetősen gyér érdeklődés kísérte.
Politikamentes bázisdemokrácia
A fenti kezdeményezések egy érdekes ellentmondást is magukban rejtenek. Az akciók a „politika depolitizálását” tűzik ki célul, azáltal, hogy az országos problémák megoldását, a döntések meghozatalát egy konfliktusoktól mentes szférába emelik, és civil kezdeményezésként láttatják – a társadalom apolitikusságából kiindulva. A közemberek véleményének kikérése azonban éppen a képviseletitől a közvetlen, bázisdemokratikus berendezkedéshez való elmozdulásként értékelhető, hiszen az embereket be akarja vonni a döntéshozatalba – tehát a politikában való aktívabb részvételre buzdítja. A bázisdemokratikus törekvések sikere hazánkban egyébként is megkérdőjelezhető: a népszavazásokon mutatott alacsony részvétel tanúsága szerint a társadalom nagyobb része nem érez ellenállhatatlan vágyat arra, hogy a választott politikusok kezéből kivegye a döntés lehetőségét.
A civil köntösbe bújtatott politikai kezdeményezések mozgósító ereje és politikai haszna egyelőre még nehezen ítélhető meg: a fenti akciók nyilvánvalóan eredményesek lehetnek a törzsszavazói bázis mozgósításában, kérdés azonban, hogy önmagukban alkalmasak-e arra, hogy szavazókat csábítsanak át vagy szélesebb tömegeket mozdítsanak ki a politikai apátiából. A hasonló kezdeményezések sokszor elsődlegesen azokat aktivizálják, akik már eleve erős pártszimpátiával és voksolási elszántsággal rendelkeznek. Arra azonban mégis alkalmasak lehetnek, hogy meggyőzzék azokat, akik ugyan szeretnének választani, de pártokból való kiábrándultságuk miatt még bizonytalanok abban, hová adják a voksukat. Az ilyen akciók sikere azon áll vagy bukik, hogy és mennyire képesek felkelteni a közvélemény érdeklődését – a jelek szerint a baloldal kezdeményezéseit sokkal inkább fenyegeti az érdektelenségbe fulladás veszélye.
Kampánystratégiák a horizonton
„Mindenki középre húz: Nemzeti Konzultáció, Sikeres Magyarországért. Mindenki mindenkinek üzenni akar.” – így jellemezte a napokban Kupa Mihály, a Centrum-párt elnöke a jelenlegi politikai viszonyokat. A pártelnök aggodalmai megalapozottnak tűnnek: a középpártiságot értékként megjelenítő politikai képződményeknek ugyanis kifejezetten nem kedvez az a stratégia, melyet a két nagy párt folytat.
Egyfajta „népfrontosodási” verseny kezdődött a nagy pártok között, abból az alaptételből kiindulva, hogy a választáson csak az a politikai erő győzhet, amelyik a pártok felettiségre összpontosít. Erre a fenti kezdeményezéseken kívül további jelek is utalnak: például Orbán Viktor kompromisszumos javaslata a reformokról, illetve a Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett pártelnöki és miniszterelnöki találkozók.
