A népművelő és a népszónok
A jelenlegi és korábbi miniszterelnök közötti másfél órás vita legfontosabb célja mindkét politikus számára a bizonytalan szavazók meggyőzése volt. Ennek megvalósításához két eltérő stratégiát láthattunk - állítja elemzésében a Political Capital Institute.
Hosszas előkészítés és nyilatkozatháború előzte meg Gyurcsány Ferenc jelenlegi és Orbán Viktor korábbi miniszterelnök nyilvánosság előtti találkozóját. Korábban kizárólag a szigorúan vett választási kampányban ütköztették nézeteiket a miniszterelnök-jelöltek, igaz Medgyessy Péter és Orbán Viktor nyilvánosan találkoztak 2004-ben, akkor azonban a sajtó meghívása nem az esemény tervezett kelléke volt.
A Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett találkozó célja az ország valódi gazdasági helyzetéről szóló – több hónapja zajló – vita lezárása volt. A másfél órás beszélgetés lényegét azonban mindkét politikus számára annak a közel hárommillió bizonytalan szavazónak a meggyőzése jelentette, akik 2006-ban eldöntik a választást.
A vitapartnerek eltérő stratégiát választottak: Gyurcsány Ferenc racionális, a kormányzati felelősséget hangsúlyozó politikusként jelent meg, aki beavatja a választókat az ország és a gazdaság működésének mikéntjébe – kvázi népművelőként magyarázva a nézőknek a közgazdaságtan alapjait. Orbán Viktor arra használta fel a rendelkezésre álló száz percet, hogy a jól körülhatárolt célcsoportoknak eljuttassa legfontosabb üzeneteit, így külön-külön megszólította a nyugdíjasokat, a diákokat, a bérből és fizetésből élőket, a vállalkozókat, és a családosokat.
Már a beszélgetés legelején világossá vált a két fél közötti szereposztás: Gyurcsány Ferenc az igazságos Magyarország megteremtésért kormányoz, míg Orbán Viktor az emberek véleményének hangot adó, a kormány-ellenzék dimenzión felülemelkedő vezető. A vitának alapot adó gazdasági helyzetértékelés tartott a legrövidebb ideig – ebben egyébként meglepően gyors egyetértés alakult ki – majd döntően az Orbán Viktor által adott három javaslat mentén ismertették társadalompolitikai ötleteiket a leendő miniszterelnök-jelöltek. A személyeskedésektől sem mentes vita közben mindkét politikus igyekezett címkézni és hitelteleníteni ellenfelét. A Fidesz-MPSZ elnöke Gyurcsány Ferencet többször nevezte liberális gazdaságpolitikusnak, távolítva ezzel a baloldaltól, míg a kormányfő ellenfelét elsősorban populizmussal vádolta. Orbán Viktor többször sikeresen állította be a miniszterelnököt harcos, indokolatlanul támadó politikusnak, míg a miniszterelnök elsősorban az orbáni gondolatok ötletszerűségére, a mögöttük álló társadalomkép és a konzekvencia hiányára hívta fel a figyelmet.
A vita során mindkét szereplőnek voltak jobb-rosszabb pillanatai. Kihívóként – és az utóbbi időkben ismét dinamikus kommunikációs offenzívába kezdő kormányfőként – Gyurcsány Ferenccel szemben nagyobb elvárások fogalmazódtak meg a vita előtt, míg Orbán Viktornak nem kellett bizonyítania, hogy professzionálisan bánik mind ellenfelével, mind a nézőkkel. Orbán Viktor végig lazábbnak, magabiztosabbnak mutatkozott, míg Gyurcsány Ferenc többször kijött a sodrából, verejtékezett, elvörösödött. A kormányfő azonban végig igyekezett megtartani a felelős politikus imázsát, ezzel szemben Orbán Viktor több esetben is indokolatlanul diadalittasnak, néhol komolytalannak tűnt. Gyurcsány Ferenc több esetben is ziccereket hagyott ki ellenfelével szemben (pl. a nyugdíjemelések számítása, vagy az egykulcsos adó kérdése), illetve elárulta felkészületlenségét (pl. az ESZCSM táblázatai ügyében), míg Orbán Viktor érvelésébe többször csúsztak logikai ellentmondások (pl. az árszabályozás, illetve az áfa-csökkentés kérdésében).
Bár mindkét politikus az egymáshoz nagyon közeli célcsoportok megszólítására törekedett, Gyurcsány Ferenc esetében érezhető volt az a szándék, hogy vitát generáljon, és meggyőzze ellenfelét, míg Orbán Viktor „takarékosabban” bánt energiájával, egyszerűbben, a nézők számára érthetőbben fogalmazta meg üzeneteit, érezhetően a nyilvánosságnak kommunikált. Ennek sikere korántsem egyértelmű: a miniszterelnök hitelességét erősíthette felindulása, vitázó-számháborúzó szándéka, míg Orbán Viktor konszenzuskereső magatartása ellentétben áll korábbi megnyilvánulásaival.
A vita azonban nem zárult le a másfél órás beszélgetéssel: ahogy a kihívást követő nyilatkozatháború, úgy az eseményt követő értelmezések is részét képezik. A kormányoldal Orbán Viktor tényállításainak hitelességét kérdőjelezi meg, illetve arra hívja fel a figyelmet, hogy elismerte a miniszterelnök egyes állításainak igazságát és beismerte kormányzásának tévedéseit, addig az ellenzék Gyurcsány Ferenc a Fidesz elnökének javaslataival szembeni elutasítására hivatkozik. Ugyanígy a vita lezárásával győztest sem hirdethetünk: erről majd a választók, és a közvélemény-kutatások döntenek.
