Halálra ítélt Orbán-bizottság?

Orbán Viktor tegnapi parádés előadása azon alapult, hogy hamisak az Élet és
Irodalom jegyzőkönyvei, ám ezt a volt miniszterelnök nem ejtette ki a
száján, bárhogyan is kérdeztek rá. Akkor ugyanis megnyílna a lehetőség az
érintettek bármelyikének a büntető feljelentésre, ami valóságbizonyítással
jár, s ebben Orbán nem érdekelt. (...)

(...) A másik állítás Mayer Arankáé. Ő azt mondja, háziasszonyként saját házukban vitte be
a kávét baráti társaságuk tagjainak, az említett úriembereknek, akik egy
külön helyiségbe félrevonulva tárgyaltak órákig, olykor Orbán és hitvese
együttes társaságában is. Amikről azt mondták ugyan, hogy taggyűltek, de a
bíróság szerint nem. A taggyűlés közeli összejövetelek helyzete mára végképp
a levegőben lóg tehát. (...)

(...) A bankárkormányt évekig ütve-vágó Fidesz elnöke arról is
csevegett, mennyit dolgoztak feleségével, mindig csak a munkájukból lett
mindenük, hitvese még külön vizsgát is tett, hogy anno egy banknál
dolgozhasson. De szép is ez! Ha mégis kiderülne persze, hogy Mayer Aranka mond igazat, kínos bukás várna az exre. Bár ki tudja. Lehet, hogy ez a hazaszeretet jobban megmarad az emberek emlékezetében, mint száz
Tokaj-kereskedőház közeli ügylet.

(...) Orbán Viktor – bár éppúgy megtiszteli jelenlétével az egzotikus eredetmítoszoknak és tételes holokauszt-tagadásnak egyaránt helyt adó Demokrata című hetilapot és a Kossuth Rádió vasárnap reggelente közszolgáló műsorát, mint kormányzása idején – időről időre szóba áll a magyar sajtó nem Fidesz-közeli részével is, ráadásul kínosan igyekszik kerülni a konfrontációt a hivatalban lévő kormányfővel és a politikai ellenfelekkel. (...)

(...) Sem Orbán Viktor, sem Madarász László egykori Postabank-elnök, sem Kékessy Dezső, az Orbán-időszak párizsi nagykövete nem jött zavarba a társaság tagjainak szerephalmozásától. Orbán jelenlétének legaggasztóbb vonatkozása, hogy ebben a körben csevegett üzletről és állami támogatásokról, amikor részt vett legalább három, a társaság ügyeiről folyó megbeszélésen (melyek a jogerős bírósági ítélet szerint nem voltak közgyűlések). (...)

(...) Ám Orbán a tegnapi bizottsági meghallgatáson elhangzott szavai szerint „olyan újságokban, ahol ellenségességet érez, inkább elkerüli a perelést”. Azaz: a valamilyen ismérv alapján ellenségesnek minősített források (bármilyen erősen alátámasztott) állításairól nem nyit vitát. Ehelyett inkább a Magyar Nemzet és Répássy Róbert fideszes képviselő tesz hetek óta előremutató kísérleteket arra, hogy Rajnai szakmai becsületét a földdel tegye egyenlővé. (...)

(...) Kár lenne, ha a Tokaj-ügy számtalanszor tárgyalt szálai között elsikkadna: miközben Orbán Viktor és pártja kitér a botrányt kirobbantó riportok érdemi állításai elől, nem válogat valódi vagy képzelt (nemcsak politikus-) ellenfelei lejáratásának eszközeiben. Pont úgy, ahogy 1998-ban, a „megfigyelési ügy” című blöff belengetésekor tette. (...)

Tisztában van-e azzal, elnök úr, hogy aktív miniszterelnök egy polgári demokráciában nem engedheti meg a vele vagyonközösségben élő feleségének, hogy olyan üzleti tevékenységet végezzen, amelynek során cége kapcsolatba kerül az állammal, sőt az államtól pénzügyi támogatást vesz föl? Ha igen, miért járult ehhez hozzá, ha nincs, hogy képzeli, hogy még egyszer miniszterelnök lehet? Továbbá: tisztában van-e azzal, elnök úr, hogy aktív miniszterelnök egy polgári demokráciában nem engedheti meg, hogy házastársának céges társtulajdonosai, akik mellesleg közeli barátai, magas állami állásokhoz jussanak? Ha igen, akkor mégis miért kaptak az urak az ön kormányzása alatt ilyen állásokat, vagy miért nem lépett ki az ön felesége ugyanebben az időben a közös cégből? Ha nincs vele tisztában, akkor hogyan lehet miniszterelnök egy olyan ember, akinek nincs fogalma az alapvető közéleti erkölcsi normákról? (...)

(...) Sajnos a politikai elitet a közvélekedés egyre inkább olyan, a tűzhöz közeli társaságnak tartja, amelyben az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. De még ha így volna is (szerintem egyébként nem egészen van így az egytől húszig tartó skálán), az a döntő, hogy egy bizonytalan hitelességűnek ítélt dokumentum mégiscsak felhívta a figyelmet egy olyan, kétségbevonhatatlan tényre - a miniszterelnök családjának és barátainak állammal való üzleti és karrierkapcsolatára - amely a mai, nyugati típusú demokráciákban elfogadhatatlan és tarthatatlan. (...)

Orbán Viktor tegnap délelőtt egy könnyű nyári zakóban besétált a vagyongyarapodását vizsgáló testület meghallgatására, majd a következő három órát azzal töltötte, hogy a bizottság szocialista tagjaival felmosta a padlót. Az MSZP még mindig nem tanulta meg, hogy a felkészült embernek nincs párja, és különösen igaz ez egy olyan meghallgatás esetében, amely a parlamenti bizottságok történetében is példátlan érdeklődést váltott ki. (...)

(...) A történet vége még messze van, jöhet számos fordulat, jelenleg azonban ott tartunk, hogy van egy ember (az üzlettárs volt felesége, aki nyilvánosságra hozta a dokumentumokat), aki szerint a jegyzőkönyvek valódiak, s Orbán részt vett a kft. üzleti megbeszélésein, meg van egy másik (a volt miniszterelnök), aki mindezt cáfolja. Ez pedig egyelőre olyan döntetlen, amely Orbán továbbjutását jelenti. (...)

(...) Az a tény tehát, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag keresztben lenyelte a parlamenti bizottság jelen lévő tagjait szerdai meghallgatásán, csak részben tulajdonítható legendás szónoki képességeinek és taktikai érzékének, az legalább annyira volt az elhibázott kérdésfeltevéseknek, a rossz időzítésnek és a mindezeket tetéző felkészületlenségnek is a következménye. (...)

(...) A bizottság alapvető hibát követett el, amikor ezt a sorrendet megfordította, s ezzel maga idézte elő azt a helyzetet, hogy bizonytalan alapokon nyugvó kérdéseire kénytelen volt megelégedni Orbán tagadó válaszaival, anélkül, hogy azokat bármivel is szembesíteni tudta volna. (...)

(...) Amikor például a bizottság kérdésére Orbán kijelentette, hogy igen, a felesége cége kapott állami támogatást (bár az indokoltnál többször hangsúlyozta, hogy ezek közül az egyiket az ő idejében csak odaítélték, folyósítása azonban már a Medgyessy-kormány idejére esett, ennek ugyanis szintén semmi jelentősége), Szabó Zoltán szocialista képviselő mindenáron azt kívánta kihúzni belőle, hogy a társaság e támogatásból "juttatott-e" neki valamekkora összeget. Le is csapta a magas labdát Orbán, visszakérdezve: milyen juttatásra tetszik gondolni? Az, hogy bármilyenre, nem elegendő pontosítása a kérdésnek egy vizsgálóbizottság részéről (annál inkább sem, mert egy társaság bevételei és kiadásai nincsenek megpántlikázva egymással szemben). (...)

(...) Amellett tehát, hogy az Alkotmánybíróság határozata nyomán a bizottságok működésének jogi kereteit is rendezni kell (azaz törvényben kell szabályozni), indokolt volna erősíteni a munka gyakorlati megalapozottságát is. (...)

(...) De Orbánt nem darálták be, mi több, leiskolázta a Tokaj-ügyi testületet. Amihez
persze megfelelő partnerre is szüksége volt, de ezt a bizottság tagjaiban
megkapta. A kormánypárti képviselők elképesztő felkészületlenséggel érkeztek az ülésre: Orbán nemegyszer kapta pontatlanságon vagy egyenesen
tudatlanságon őket, mi több, úgy forgatta a beszéd menetét, hogy egy idő
után ő irányított mindent, még ha ezt a testület tagjai nem vették is észre.

(...) Azt a világot kellene célkeresztbe tenni, ahol a nagy
állami támogatások, megrendelések, magánosítások sorsa vacsoraasztaloknál (a
gyermekek gyermekén jókedvű viháncolása közepette), baráti összejöveteleken
vagy éppen vadászatokon, focistadionok lelátóin etc. dől el. Azt a
világot, amely mindennél jobban mérgezi a közéletet. Mindez persze nehezen
megfogható: de közvetett módon rekonstruálható, és ha valaki, hát egy
országgyűlési bizottság éppenséggel nekigyürkőzhetne egy ilyen feladatnak (...)

(...) A kormánypártok létrehoztak egy vizsgálóbizottságot, hogy megbuktassák az ellenzék vezetőjét, s hogy a szavazópolgárok a választásig hátralévő időszakban minél gyakrabban hallhassák Orbán Viktor és Tokaj nevét egy mondatban. Néhány hét működés után azonban a vizsgálóbizottság kormánypárti elnöke áll a bukás szélén, és a Fidesz vezetőjének vizsgálandó ügyei helyett a bizottsági elnök a téma. (...)

(...) Tökéletes zsákutca: ha Molnár marad, akkor a testület elnökeként minden kijelentése egy kézlegyintéssel elintézhető, a megcélzott szavazók vagy nem hiszik el, amit mond, vagy azt gondolják, hogy ezek se jobbak. Ha Molnár megy, az a bukás nyílt beismerése, s az egész vizsgálatot veszélybe sodorja, hiszen az elnök munkáját a fideszes alelnöknek kéne átvennie, aki amúgy ki is vonult a testületből. Egy új bizottság felállítása pedig szintén bukás- és izzadságszagú próbálkozás.
A világon alighanem egyetlen politikai formáció található, amely képes abból is rosszul kijönni, ha az ellenfél vezetője keveredik vitatható ügyekbe. Az MSZP-nek ott a helye a herendi porcelán, a téliszalámi és a halasi csipke között. (...)

(...) A kérdés úgy szólt, vajon nem tartja-e szükségesnek Molnár visszahívását a vizsgálóbizottság éléről, miután kiderült, hogy állt már bíróság előtt gazdasági bűncselekmények gyanújával. Egyszer el is ítélték első fokon, aztán, többéves procedúra után csak háromszázezer forintot kellett fizetnie hat rendbeli közokirat-hamisítás és "más" bűncselekmények miatt. Lendvai Ildikó persze nem lenne Lendvai Ildikó, az MSZP tűzről pattant megmondó menyecskéje, ha egyszerűen azt válaszolja, hogy nem, és a nyomaték kedvéért toppant a lábával. Lendvai pontosan tudja, hogy a toppantás csak táncos műsorokban jön át a képernyőn, nyomatékosítani úgy kell, ahogyan ő tette: "A válaszom háromszor és háromszázszor is nem." (...)

(...) Ma már ott tartunk szerencsére, hogy molnárokkal van tele a közélet meg a Tisztelt Ház. A vizsgálóbizottságok asztalainak mindkét felén – kevés kivétellel – régóta molnárok és még molnárabbak ülnek, csak mi, a hallgatóság maradtunk a régiek: maflák, szájtátik, semmihez sem értők. Még csak az kéne, hogy az MSZP elkezdjen keresgélni a soraiban egy ártatlan, szerencsétlen flótást, akinek a kezéhez nemhogy közpénz, de egy vacak közokirat-hamisítás se tapadt, úgyhogy előbb-utóbb agresszívvé válik, mint a hajdani bírónők. (...)

(...) Hitelességfronton Orbán Viktor vizsgálóbizottsági meghallgatása jelentett lehetőséget a kormánypártok számára. Némiképp túlértékelt volt azonban ez az esemény. Igaz, a bírósággal ellentétben itt bármire rá lehetett kérdezni. Ám a bizottság nem nyomoz: az ÉS cikkeiből dolgozik, nyilvános iratokat tanulmányoz. Így új tényt nem tárhatott fel. Azt meg igazán nem lehetett várni, hogy Orbán a kérdések súlya alatt megtörik, és mindent töredelmesen bevall – már ha van mit. A kormánypárti politikusok abban reménykedhettek, hogy ellentmondáson érik a Fidesz elnökét. (...)

(...) A Fidesz nem feltétlenül akarja bizonyítani a saját igazát. Elég, ha a szocialisták szavára nem adnak a választók. (...)

(...) Az azonban nem csak vádaskodás, hogy az Orbánt vizsgáló bizottság élére egy közokirat-hamisítás miatt elmarasztalt képviselőt delegált az MSZP. Szép, kifejlett példánya ez a politikai pancserségnek. Orbánnak bőven elég, ha kialakul az a kép, hogy az őt vádló politikai erők még akkor se jobbak nála, ha igaz minden, amit róla mondanak. (...)