Családi pótlék vagy adókedvezmény?

2005-07-01

Az Orbán-kormány által kialakított családtámogatási rendszer átszabásának májusi bejelentése óta élénk vita folyik a sajtóban a családpolitikáról. A kormány intézkedései két nagy táborra osztották a publicistákat és a szakértőket. A törésvonal annál az alapkérdésnél található, hogy az állami újraelosztást növelni, vagy éppen csökkenteni kell-e a családok hatékonyabb támogatása érdekében.

 

A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által május 23-án meghirdetett új családpolitikai rendszer szerint 2006. január elsejétől a családi pótlék egyesíti az eddigi 13. havi járandóságot, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és az Orbán-kormány idején bevezetett gyermekek után járó adókedvezményt is, amely az új rendszerben a három- vagy több gyermekes családoknál legfeljebb havi bruttó 330 ezer forintig, csökkenő mértékben vehető majd igénybe. A Fidesz-MPSZ egyetértett azzal, hogy a gyerekek körében csökkenjen a szegénység, és a rászorulók több támogatást kapjanak, de az ellenzéki párt szerint a családpolitika átalakításával éppen az ellenkezőjét éri el a kormány. A kérdés kapcsán kialakult politikai vitában a jobboldal szerint a középosztály adókedvezményekkel történő támogatásán keresztül lehet segíteni a családokon, a baloldal szerint viszont az alsóbb, leszakadó társadalmi rétegeket közvetlenül kell támogatni.

 

> Publicisztikák
Krómer István: Perverz? Újraelosztás??, Népszabadság, 2005. május 21.
Ferge Zsuzsa: Melyik gyerek mennyit ér?, Népszabadság, 2005. május 23.
Tanács István: Terepismeret, Népszabadság, 2005. május 28.
Gábos András - Gál Róbert Iván: Pontosabb célzás?, Népszabadság, 2005. május 30.
Pintér Zoltán: Ballépés, Népszabadság, 2005. május 31.
Farkas Péter: Osztogatás és szavazatvásárlás, Magyar Nemzet, 2005. június 6.
Szabó Endre: Egy trükkös lépés a százból, Magyar Nemzet, 2005. június 6.
Herczog Mária: Családtámogatás – másképpen, Magyar Hírlap, 2005. június 6.
Szikora Dorottya: Kibe is fektessünk be?, Népszabadság, 2005. június 7.
Németh György: Családpolitikai körbejáró, Népszabadság, 2005. június 16.
Ferge Zsuzsa: Adatokkal az ideológiák ellen, Népszabadság, 2005. június 17.
Rosta Miklós: Vita a liberálisok generációs paktumajánlatáról, Magyar Nemzet, 2005. július 14.

> Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a napilapokban, a politikai hetilapokban és a főbb internetes híroldalakon megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel.
Munkánkhoz az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. adatbázisát használjuk.
A kormány családpolitikai elképzeléseit támogató vélemények
Ferge Zsuzsa: Melyik gyerek mennyit ér? (Népszabadság)
A családi pótlék a leghatékonyabb támogatási módszer, a családi adókedvezményt pedig az emberek többsége nem tudja igénybe venni.

(...) A családi pótlék szinte minden gyerekes családhoz eljut. Ez a leghatékonyabb támogatás, egyben a legkisebb adminisztrációt igényli, csalási lehetőség pedig nincs.

(...) A családi adókedvezményre vonatkozó adatok arra utalnak, hogy a kedvezményt egyre kevesebben veszik igénybe, és a többgyerekeseknek csak töredéke tudja a teljes kedvezményt leírni. A nagy családok legalább háromnegyede ezt a támogatást nem tudja igénybe venni. A legtehetősebb 20-25 százalék veszi igénybe szinte a teljes összeget. A családi adókedvezmény mai formája tehát tényleg igazságtalan. Negatív adókedvezménnyé átformálva, ahogyan Harrach Péter javasolja, esetleg többeket érne el.

(...) A gyerekszegénység mély és széles, a ma rendelkezésre álló források átcsoportosítva sem elégségesek. A most tervezett változtatások legföljebb a szinten tartást biztosíthatják. 2006-tól feltétlenül szükséges a legszegényebb családcsoportok, sokgyermekesek, kisgyermekesek, egyedülállók, fogyatékos gyermeket nevelők ellátásainak érezhető emelése. Ehhez új források kellenek.



Pintér Zoltán: Ballépés (Népszabadság)
Az Orbán-kormány családtámogatási rendszere igazságtalanul a gazdagokat támogatta. A miniszterelnök elképzelése helyes, mivel az új rendszer a szolidaritásra alapulna és nem a rászorultság elvére, amit az SZDSZ hangsúlyoz.

Az Orbán-kormány által hátrahagyott családtámogatási rendszer megváltoztatása 2002 óta napirenden volt, hiszen azt - leginkább éppen a gerincét alkotó, a magasabb jövedelműeket segítő adókedvezmények miatt - semmiképp sem lehetett összeegyeztetni a társadalmi igazságosság szociáldemokrata, vagy baloldali liberális értelmezésével, hiszen az állam voltaképpen annál jobban támogatott egy családot, minél kevésbé szorult az rá. Amennyire elvszerű egy konzervatív kormánytól egy ilyen rendszer kiépítése, olyan elvszerűtlen egy szociáldemokrata-baloldali liberális kabinettől a fenntartása. (...)



Herczog Mária: Családtámogatás - másképpen (Magyar Hírlap)
Az új családtámogatási rendszer iránya jó, de pénzbeli támogatással önmagában tartósan elérni a termékenységi mutatók javulását esélytelen. Ezért egy átfogó, hosszú távú, összehangolt, egymásra épülő program kell, amely nem csak a szociális szempontokat veszi tekintetbe, hanem azokat az összetett feladatokat is, amelyek a családokra hárulnak.

(…) Kérdéses, vajon áttekintik-e a támogatásokért felelősek, hogy milyen közelmúltbeli intézkedések mondanak ellent a kimondott törekvéseknek, hogy a települési alapellátások mind rosszabb helyzete, a gyerekvédelem elfogadhatatlan feltételei, a szemléleti problémák, a felkészületlenség, az érdekellentétek, a lobbik hogyan teszik hiteltelené a tisztességes szándékot és elvileg jó irányt. E nélkül pedig nem fog menni.



Szikora Dorottya: Kibe is fektessünk be? (Népszabadság)
Alapvetően pozitívak a kormány lépései, de a családtámogatási rendszerekhez széles körben lefolytatott, hosszas társadalmi vita után kellene hozzányúlni, annak érdekében, hogy kormányváltás esetén se rombolják szét az éppen átalakított rendszert.

(…) A családi adókedvezményt sokkal inkább azért kell jövedelemhatárhoz kötni vagy akár megszüntetni, mert különbséget tesz támogatandó és nem támogatandó gyermekek között. A családtámogatás valóban beruházás az emberi tőkébe, de nem mindegy, hogy mindegyik gyermekbe ugyanannyit ruházunk be, vagy bizonyos gyerekekbe többet, méghozzá azzal, hogy szüleiket felmentjük bizonyos köztartozások befizetése alól, tehát például az alól, hogy a szegényebb gyerekek felneveléséhez hozzájáruljanak. (…)



Ferge Zsuzsa: Adatokkal az ideológiák ellen (Népszabadság)
Az adókedvezmény helytelen, mivel csökkenti az újraosztható pénzmennyiséget, amiből az következik, hogy nem lehet megfelelő mértékben támogatni a családokat.

(...) A miniszterelnök felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon az utóbbi években a „legszegényebbek és leggazdagabbak közötti távolság minden korábbit meghaladóan növekedett”. Ez egyben a gyerekszegénység növekedését is jelentette. Ezért gondolja úgy a kormányzat, „hogy a családtámogatási rendszer, a gyermektámogatási rendszer első számú célja a gyermekszegénység csökkentése”. A második számú cél, hogy „növeljük a társadalmi együvé tartozást, az összetartozást, mert a családtámogatási rendszernek fontos funkciója a társadalmi integráció növelése”. A harmadik, kiegészítő cél, hogy „csökkenne a mai rendszernek az a sajátossága, hogy távol tart a munkától, hogy éppen ellenérdekeltséget teremt a munkába állással”.

(...) A rendszer átalakítása vitathatatlanul jól szolgálja a harmadik célt, a munkával szembeni ellenösztönzés megszüntetését. Ez és ennek jelentősége keveseknek tűnt fel, pedig a családok mintegy harmada kerül ebből a szempontból jobb helyzetbe. Egy részük anyagilag is.

(...)A második cél, a társadalmi integráció erősítése már nem egészen teljesül. Valószínűleg ezt a szándékot hivatott kifejezni az új járandóság elnevezése: „egységes” családi pótlék. A kifejezés nem szerencsés: tudniillik ez a pótlék is differenciált (leginkább a gyerekek száma szerint), csak túl kevéssé ahhoz, hogy a sokgyerekesek jövedelemhiányát jól kompenzálja. Ezen, reményeim szerint, még lehet változtatni. Ám a fő baj nem ez, hanem az, hogy eléggé logikátlanul maradt meg a korábbi adókedvezmény egy csekély része: csak a három- és többgyerekeseknél és csak egy bizonyos jövedelemhatárig (mely megfelelő lobbizással változtathatónak bizonyult

(...) A legkevésbé sajnos az első számú, korszakos jelentőségűként megjelölt célnak, a gyermekszegénység csökkentésének felel meg a javaslat. Nem elvi, hanem - a pénzszűke mellett - inkább technikai okokból (nem megfelelő adatbázis, hiányos számítások), amelyeken lehet segíteni.

(...) A családi ellátások átalakítása fontos lépés e cél felé. A cél közelítéséhez azonban (ceterum censeo) több forrás és több közös akarat kell. A forrásokat csak az állam biztosíthatja. (…)


 

Rosta Miklós: Vita a liberálisok generációs paktumajánlatáról (Magyar Nemzet)
Mind az Európai Unióban, mind Magyarországon világossá vált, hogy a javítani kell a fiatalok helyzetén. A kormány családpolitikai elképzelése, valamint az arról folytatott hasznos vita ennek részeként értelmezhető. Az a vélemény ugyanakkor, amely a gyermeket „közjószágnak” tekinti, és tisztán közgazdasági szempontból érvel a korábbi családtámogatási rendszer fenntartása mellett, elfogadhatatlan.

(…) Közgazdaságilag értelmezhetetlen a gyereket magát közjószágnak minősíteni. A közjószág fogalma tudniillik két fontos premisszára épül. Egyrészről arra, hogy a fogyasztásából senkit nem lehet kizárni, másrészről arra, hogy nincs rivalizálás a fogyasztók között. A gyermekek azonban nem görögdinnyék, nem fogyasztási javak. Mivel minden egyes gyermek különböző, azaz egyedi, így még nagyvonalúan sem értelmezhető közjószágnak. (…)

A kormány családpolitikai elképzeléseit bíráló vélemények
Krómer István: Perverz? Újraelosztás?? (Népszabadság)
A családok támogatására az adókedvezmény a legjobb eszköz, ha ugyanis az embereknél több pénz marad, több jut a gyerekeknek is. A Fidesz által kialakított rendszer következésképpen helyes.


(...) A gyermekkedvezmény jövedelmének egy részét a polgárnál hagyja, bízva abban, hogy ő okosabban használja azt fel, mint a legbölcsebb állami intézményrendszer. E bizalom talán soha nem ennyire megalapozott, mint esetünkben. A homo economicus ugyan gyarló, de gyarlósága legkevésbé gyermekeit sújtja. Az állami ösztönző rendszerek gyakran céljukat tévesztik, ám elenyésző azon szülők aránya, akik az adókedvezményt ne gyermekeikre fordítanák. (...)



Tanács István: Terepismeret (Népszabadság)
A magasabb családi pótlék elvileg a gyermekszegénység ellen szolgál. Ez a megközelítés azt feltételezi, hogy a családon belül a gyermekszegénység elválasztható a felnőttek szegénységétől. A gyakorlatban a gyermekre kapott pénzt a felnőtt költi el, általában nem a gyermek stratégiai érdekei szerint.

(...) A konklúzióm az, hogy akárhogy csoportosítják is a segélyekre költhető pénzt, az csak tüneti kezelést jelent. Abból, ami a tényleges megoldást hozhatná - a foglalkoztatás növelése, a reálbérek további jelentős emelkedése, a területi különbségek csökkentése -, ebben a ciklusban is vajmi kevés valósul már meg. E tény beismerésének is tekinthetjük azt, ami például a családtámogatási rendszer farigcsálása körül zajlik. (…)



Gábos András - Gál Róbert Iván: Pontosabb Célzás? (Népszabadság)
A családtámogatások hatékonyságát nem a célzottságukkal kell mérni, hanem a születésszámra gyakorolt hatásukkal. Az új családtámogatási rendszer azzal jár majd, hogy kevesebb középosztálybeli gyerek születik és általában véve is kevesebb gyerek fog születni.

(...) A családtámogatások értékelésénél nem a szegénységenyhítő hatást kell vizsgálni, hanem az emberi tőke mennyiségének növelésére gyakorolt hatást.

(...) Milyen következményekkel járhat a családtámogatások jobb célzottsága, azaz átirányítása az alacsonyabb jövedelműekhez? Először is: ha a rászorultsági elvű rendszer hosszú életű marad, akkor a születendő gyerekek anyagi háttere várhatóan romlik, valamivel kevesebb középosztálybeli gyerek fog születni, és valamivel több szegény, mint születne az eddigi rendszer fennmaradása esetén. Másodszor: a rászorultsági elv érvényesítése várhatóan magával vonja a családtámogatási kiadások általános csökkenését. Ez nem az eddigiekből következik, hanem a kérdés politikai gazdaságtanából. A most károsuló magasabb jövedelmű, iskolázottabb, politikailag aktívabb csoporttal nehezebb volt ujjat húzni, a továbbiakban a szegényebbektől egyszerűbb lesz elvenni a nekik adott pénzt, mert kevésbé tudnak védekezni. Harmadszor: ennek következtében az általános termékenységi hatás negatív lesz. Csökkenni fog a születésszám, ami pedig várhatóan néhány év múlva növelni fogja a nyomást a családtámogatások újbóli felemelése irányába.



Farkas Péter: Osztogatás és szavazatvásárlás (Magyar Nemzet) Az új rendszer bevezetésével a kormány a családpolitikát összekeveri a szegénypolitikával, és egy jól felépített, továbbfejleszthető családtámogatási rendszert ver szét. A rendelkezések pedig alapvetően a szavazatvásárlás céljait szolgálják.

(…) A munkával nem rendelkező, mély szegénységben élő családok a választásokat megelőző hónapokban megnövelt összegű családi pótlékot kapnának, s mivel pluszforrás az egyre eladósodó gazdaságban nem áll rendelkezésre, ezért amit a munkajövedelemmel rendelkező családoktól az adókedvezmény megszüntetésével elvesznek, azt a munkával nem rendelkező családoknak adják oda.

(...) A legrosszabbul a jövedelemmel rendelkező nagycsaládosok járnak az új támogatási rendszerrel. Az ő gyermekeiket másodosztályúaknak minősíti a kormány.

(...) A nemzedékek óta szegénységi csapdában élő, elsősorban roma populációt továbbra is a segélyekből élés irányába terelik az intézkedések.

 

Szabó Endre: Egy trükkös lépés a százból (Magyar Nemzet)
Az új családtámogatási rendszer nem segít a nagycsaládosoknak, mivel a kormány összekeveri a szegény- és a családpolitikát, holott segélyezés helyett inkább családi adózásra lenne szükség.

(...) A tervezet meglehetősen szerencsétlen, és több kritikával is illethető. A számítások szerint a tervezet több célcsoporton sem segít. A család nagyságától függetlenül a legalacsonyabb jövedelműek esetében a megemelt családi pótlék összege alacsonyabbnak bizonyul a korábbi juttatások együttes összegéhez képest.

(...) A másik célcsoport a nagycsaládosak lennének. A jelenlegi tervezet szerint a duplájára emelt családi pótlék ellenére az eltérő jövedelemmel rendelkező nagycsaládosok egyaránt rosszul járnak Méghozzá az anyagi veszteség annál nagyobb, minél több gyermeket nevelnek a családok. Ennek oka szintén a tizenharmadik havi juttatások elmaradása. Aki jobban jár: a segélyre nem szoruló dolgozó, de minimálbéren tartott és annál magasabb jövedelemmel rendelkező egy- és kétgyermekesek.

(...) A közteherviselés tekintetében a legigazságosabb megoldás hosszú távon a családi adózás bevezetése lenne, mivel ez maximálisan figyelembe veszi az eltartottak számát. Tudom, ettől fényévekre vagyunk. Jelen helyzetben igazságosabb megoldáshoz az vinne közelebb, ha alapvető változtatás nélkül a jelenlegi adórendszert fejlesztenék tovább.



Németh György: Családpolitikai körbejáró (Népszabadság)
Társadalmi konszenzus van abban, hogy „a gyermeket, mint közjót értékelni kell”, ezért indokolt a közösség tehervállalása a családok támogatásában is. Ennek egyik legjobb eszköze a családi adókedvezmény, amely nem támogatás, és nem tesz különbséget támogatandó és nem támogatandó gyermek között.

(…) A családtámogatási rendszer két élesen elkülönülő, de gondolkodásunkban gyakran összekeveredő s az alacsonyabb jövedelmi sávokban összecsúszó rendszerből áll: az egyik a szegény vagy (a gyermek születése, léte okán) szegénnyé vált gyermekes családokat támogatja, hogy a gyermek fejlődésére ez a szegénység ne legyen végzetes hatással (ne rekesztődjön ki a társadalomból). A másik rendszer a gyermek miatti jövedelemcsökkenést enyhíti, történjék ez családi pótlékkal vagy kedvezménnyel. Ezt a két rendszert nem lehet egymás ellenében kijátszani. (…)

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384