Jó kampányeszköz-e a parlamenti vizsgálóbizottság?

Június közepe óta két téma határozza meg a politikai napirendet. Az egyik a gazdaság helyzetéről szóló vita, a másik pedig a parlamenti vizsgálóbizottságok működése. Míg a gazdaságpolitikai vita terén a politikai riválisok - a nézeteltérések érzékeltetése mellett - időről időre felmutatják a konszenzusra való hajlandóságot is, addig a vizsgálóbizottságok működése során teljes szembenállás figyelhető meg: a pártok kampányeszközként használják a vizsgálóbizottságokat annak érdekében, hogy az ellenfél első számú vezetőjét hiteltelenné tegyék a közvélemény előtt.

Bizottságok párharca

Június elején három parlamenti vizsgálóbizottság kezdte meg munkáját: az MSZP által kezdeményezett „Az Orbán család állami forrásból történő gazdagodása, különös tekintettel a szőlőbirtokokra” elnevezésű parlamenti vizsgálóbizottság, a Fidesz-MPSZ által kezdeményezett „Az Apró-Gyurcsány érdekkör privatizációból, állami megrendelésekből, illetve állami hitelekből történő meggazdagodásának titkairól” elnevezésű vizsgálóbizottság, valamint a Zwack Unicum Rt. jövedéki adóügyét vizsgáló bizottság. Utóbbi azonban teljesen háttérbe szorult a volt és a jelenlegi kormányfő ügyeit vizsgáló testületek mögött. Az Orbán-bizottság annak kiderítésére jött létre, hogy vajon Orbán Viktor miniszterelnökként állami támogatásokhoz segítette-e az akkor felesége tulajdonában lévő szőlészeti céget, azaz politikusként visszaélt-e a hatalmával. A Gyurcsány-bizottság pedig azt szeretné feltárni, hogy vajon Gyurcsány Ferenc üzletemberként visszaélt-e családi és politikai kapcsolataival.

Elvben tehát mind a Gyurcsány-, mind az Orbán-bizottság a politika és a magánszféra jogilag nehezen megítélhető kapcsolatát kutatja, a gyakorlatban azonban lejárató kampányt folytatnak a politikai rivális vezetője ellen. A kampányként felfogott bizottsági munka pedig oda vezet, hogy a képviselők nem az eredményességet veszik célba, hanem azt, hogy a bizottság működése alatt olyan stratégiákat alakítsanak ki, amelyek eredménytől vagy eredménytelenségtől függetlenül védekezésre kényszerítik a célba vett személyt és igazolják a testületek felállítását. A média számára is így értelmezhető egymáshoz képest a két bizottság, és többé nem az ügyek játsszák a főszerepet, hanem az a párharc, hogy a vizsgálóbizottságok révén melyik politikai oldalnak sikerül kialakítania a maga kampánycéljainak megfelelő közhangulatot.

Ezért amikor a szocialista képviselők az Orbán család meggazdagodását vizsgáló bizottságról beszélnek, akkor arra játszanak, hogy Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc személyében nem egy vagyontalan volt miniszterelnök és a gazdag miniszterelnök áll egymással szemben, hanem két, gazdasági érdekeltségekkel kapcsolatba hozható politikus. A Fidesz Orbán-bizottságból való kivonulása mintha éppen ezt igyekezne kivédeni. Szerintük értelmetlen a vizsgálat, mert Orbán semmivel nem hozható kapcsolatba, ami vizsgálható üzleti ügy lenne. A kivonulás célja tehát az Orbán-bizottság munkájának hiteltelenítése. Felismerték ugyanakkor, hogy ha nem vesznek részt a bizottságban, ellenérveiket sem tudják hangoztatni - ezért hozták létre új kommunikációs felületként a Gyurcsány-bizottságot, amelyben a miniszterelnök „bűnbeesésének” történetét mesélik el.

Az elnökök szerepe

A bizottságok kampányszerű működéséből következően minden olyan részlet fontossá válik, ami hatást gyakorolhat a szavazókra. Így például lényeges kérdés, hogy mi lesz a neve az egyes bizottságoknak, hiszen az a folytonos említés miatt tartósan átmegy a köztudatba. De az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bizottsági elnökök is fontos szerepet töltenek be a nyilvánosságban, és kiemelt politikai lehetőséghez jutnak. Deutsch Tamás Fidesz-MPSZ-es politikus például jelentősen növelte ismertségét és népszerűségét az 1990-es évek egyik legnagyobb botrányát jelentő Tocsik-ügy kivizsgálására létrejött bizottság élén. A mérleg azonban nem egyértelműen pozitív: a bizottsági elnökök többségével a közvélemény gyakran csak az eredménytelenséget kapcsolta össze.

A jelenlegi bizottságokban is főszerep jutott az elnököknek. Szijjártó Péter a Gyurcsány-bizottság Fidesz-MPSZ-es vezetőjeként folytatta eddigi politikai kampányát a miniszterelnök ellen. Személye már önmagában is azt sugallta a választóknak, hogy ugyanazokról a kétes ügyekről van szó, melyekkel kapcsolatban az ellenzéki képviselő már korábban is felszólalt. A Fidesz-MPSZ számára azonban ez hátrányt is jelent, mivel a közvélemény „lerágott csontként” értelmezheti a Szijjártó Péter által már többször is feltárt ügyeket, melyek egy másik bizottsági elnök tolmácsolásában esetleg nagyobbat szólhattak volna. Míg azonban Szijjártó Péter csupán előnytelen választásnak tűnik, addig Molnár László szocialista képviselő Orbán-bizottság élére való kiválasztása végzetesnek látszó hiba, hiszen személyében az MSZP egy korábban több esetben jogerősen elítélt politikust állított az Orbán Viktor ellen vizsgálódó bizottság élére. Miután pedig Molnár László múltjára fény derült, az Orbán-bizottság kapcsán is az MSZP kényszerült védekezésre. A bizottsági elnök magyarázkodása, majd a testület vezetéséről történt lemondása után az MSZP megpróbálja a nyilvánosság figyelmét visszaterelni Orbán Viktor ügyére. Ez azonban nem lesz könnyű, hiszen Molnár László formálisan csak szeptemberben távozik a bizottság éléről, és a testületnek azután is tagja marad, így a Fidesz-MPSZ minden bizonnyal azon lesz, hogy az Orbán-ügyből Molnár-ügy legyen.

A közvélemény ítélete

A közvélemény-kutatások szerint a vizsgálóbizottságok munkája nyomán a törzsszavazókat nem lehet eltántorítani álláspontjuktól, míg a bizonytalan szavazók körében az egész politikai elit elfogadottsága romlik. Ezeknek az adatoknak az ismeretében megkérdőjelezhető, hogy hatékony-e a vizsgálóbizottságok kampányeszközként történő használata. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban aligha várható, hogy ezt a parlamenti eszközt az őt megillető helyiértéken kezelik majd és arra használják, amire való. Ha ugyanis egy vizsgálóbizottság tényleg vizsgálódik, az komoly kockázatokat rejt a pártok számára – miként azt a Tocsik-ügy kapcsán megalakított bizottság tényfeltáró munkája is megmutatta. Ezért valószínűleg továbbra is jellemző marad a vizsgálóbizottságok kampányszerű működése, a botrányra botránnyal reagáló stratégia alkalmazása.