SZDSZ: Nyulak legyünk vagy szabadok?
Házasodhassanak a melegek? Jogunk van-e a kegyes halálra? Elszívhatunk-e büntetlenül egy füves cigit? Nyugat-Európában az ehhez hasonló kérdések már évek óta részei a közbeszédnek. Magyarországon az SZDSZ „Az én országom” kampányával kezdett bele az ilyen típusú kérdések politikai üggyé emelésébe, amelyet most kevésbé kényes témákat felkarolva a Gyurcsány-kormány is kipróbál.
A Gyurcsány-kormány új kampányának első kérdése, miszerint dönthessenek-e a szülők a születendő gyermek neméről, előrevetíti a kormány kommunikációs stratégiáját: a bulvármédiát is erősen foglalkoztató társadalmi kérdésekben kérik ki az emberek véleményét SMS-ben.
Az ötlet nem új, hiszen az SZDSZ saját szavazótáborát már megcélozta ilyen típusú kérdésekben. Az „én országom” kampányban olyan kérdések kerültek terítékre, mint a melegek házassága, az eutanázia engedélyezése vagy a könnyű drogok liberalizációja.
A kormánypártok részéről érthető, hogy ezekben a politika iránt alig vagy egyáltalán nem érdeklődő rétegek figyelmére is számot tartó kérdésekben is megnyilvánuljanak. Ezt igazolják a nyugat-európai közélet történései is, hiszen például a mélyen vallásos, katolikus Spanyolországban a Zapatero-kormány a melegek házasságának engedélyezésével aratta az egyik legnagyobb belpolitikai sikerét.
A kérdés csupán az, hogy meddig mehetnek el a kormánypártok? Mekkora a magyar társadalom tolerancia szintje? A spanyol szocialisták ugyanis biztosra mentek, hiszen a lakosság többsége támogatta az egyneműek házasságát. Ugyanakkor az Egyesült Államokban a melegek házasságának engedélyezése körüli vita a republikánusok számára az egyik legsúlyosabb támadási pont a demokraták ellen.
Minden parlamenti párt óvatosan kezeli az ilyen típusú ügyeket. A legmarkánsabb kommunikációt egyértelműen a szabad demokratáktól és Semjén Zsolttól várhatjuk a 2006-os kampányban. A liberálisoktól saját szavazótáboruk egy része is elvárja, hogy bátran fogalmazzanak és lépjenek, azonban abban nem lehetnek biztosak, hogy akcióikat pozitívan fogadja majd a liberálisok mellett elsősorban rendszerváltás kori emlékei miatt kitartó idősebb választói réteg.
Az SZDSZ egyelőre kivár, elveket hangoztat, ám kormányzati pozícióját nem érvényesíti. Gusztos Péter főszereplésével ugyan a kábítószerfogyasztók dekriminalizálását célzó javaslatot nyújtottak be a Parlamentben, ám ezzel párhuzamosan az Igazságügyi Minisztériumban Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét készítik elő. A homoszexuálisok házasságának kérdését is csupán társadalmi és jogi vitára bocsátaná az SZDSZ, a párt nyíltan nem áll ki a melegek esküvőjét lehetővé tévő törvénymódosítás mellett.
Nézzük a többieket. A szocialisták csak óvatos lépéseket tehetnek. Saját szavazótáborukat ismerve politikailag rendkívül kockázatos lenne a melegek házassága, a könnyűdrogok liberalizációja vagy az eutanázia engedélyezése melletti kiállás. Az MSZP szűk mozgásterébe csak olyan kérdések férnek bele, amelyeket a társadalom jelentős része is támogat, mert néppártként minden nagyobb társadalmi csoportból szavazókat kell nyernie. Még akkor is, ha az ügyek kommunikációjára olyan népszerű személyiségeket tudnak megnyerni, mint a gyermekek nemének előzetes meghatározása mellett harcosan kiálló Czeizel Endre.
A négy parlamenti párt közül a szocialisták mellett a Fidesz van a legnehezebb helyzetben, hiszen a szavazatmaximalizálás jegyében egyszerre kell kiszolgálnia a hagyományos jobboldali, a radikális jobboldali és a középen álló szavazóit. A Fidesz ezért a már korábban jól bevált „megmondó emberes” stratégiához folyamodik, a kereszténydemokraták vezérére, Semjén Zsoltra bízva a markánsan jobboldali szavazóknak tetsző álláspont kifejtését. A Semjén-féle provokatív kijelentések elsősorban az SZDSZ és a liberális szavazók számára jelentenek nyílt hadüzenet, és időről-időre muníciót szolgáltatnak a Fidesz-veszély rémképével kelő-fekvő szociálliberális értelmiség számára.
A fideszes pártelit azonban nem akar állást foglalni. Orbán Viktor korábban a TV2 Mokka című műsorában elismerte, hogy Semjén Zsolt mondatai kemények, ám az SZDSZ tevékenységét ítélte igazán károsnak, és azzal vádolta a liberális pártot, hogy saját politikai haszonszerzésére használja fel a melegek ügyét.
A 2006-os kampányban nem várható, hogy ezekben a témákban radikális központi üzeneteket fogalmaz meg majd a Fidesz. A párt képviselői országjárásuk során meghatározott közönség előtt minden bizonnyal elejtenek majd néhány keményebb, radikális mondatot, ám a nagy nyilvánosság előtt kerülik majd ezeket a témákat.
Nincs könnyű helyzetben a Magyar Demokrata Fórum sem, amely konzervatív pártként az SZDSZ véleményével szemben markánsan foglalhatna állást. Erre jó példa a könnyűdrogok dekriminalizálásának kérdése, ahol az MDF képviseli a legkevésbé megengedő, leghangosabb álláspontot.
Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórumnak gondolnia kell a középen álló szavazóira is, akiknek megszólítása kulcskérdés a hosszú ideje a parlamenti küszöb alatt pihenő pártnak. A 2006-os kampányban ezért valószínűleg a mérsékelt konzervatív hang jellemzi majd az MDF-et. Erre jó példa Dávid Ibolya nyilatkozata, aki az Ungár Klára-ügy kapcsán azt mondta a Blikk című napilapnak: „Elfogadjuk a sokszínűséget, hiszen nem vagyunk egyformák. Szeretném, ha nem érné negatív megkülönböztetés azt, aki a saját neméhez vonzódik.”
Az MDF elnöke - egyedül a négy parlamenti párt közül - az interjúban pártjának a melegek házasságáról szóló hivatalos véleményét is megfogalmazta: „a Fórum elveti az egyneműek házasságát, de tudomásul veszi együttélésüket.”
A 2006-os választási kampányban a pártok jól felfogott érdekei miatt tehát nem számíthatunk igazán botrányos, nagy vihart kavaró társadalmi kérdések politikai üggyé emelésére. A nyulat a bokorból egyedül az SZDSZ ugrathatná ki. A kérdés az: megéri-e a liberálisoknak kockára tenni parlamenti bejutásukat, vagy ők maguk lesznek nyulak, és nem kockáztatnak? A liberálisok az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis jogosan bízhatnak abban, hogy szavazóik jobb híján pusztán a párt múltjával is megelégszenek, és nem várnak valós lépéseket.
