Kupa Mihály one-man showja

Politikai vitaműsorokba elsősorban tapasztalt közgazdászként, volt pénzügyminiszterként kerül be, míg az általa vezetett Centrum „arcaként” jóval kevesebb szerepet kap. Médiahasználata utal politikai karakterére is: mindig önállóan jelenik meg, a többiek mintha zavarnák a játékban, szövetségesei rendre elpártolnak mellőle. Különállását interjúiban elsősorban fiatalon szerzett élettapasztalataira vezeti vissza, de az tény, hogy már politizálásának korai szakaszában is feltűnő volt magánzása. Az Antall-kormány pénzügyminisztereként elsősorban szakértelmét hangsúlyozva maradt távol a politikai csatározásoktól – a köztelevízió elnökével szemben felállított fegyelmi bizottsági tagságától eltekintve – úgy, hogy a legnagyobb kormánypárt támogatásával, mégis függetlenként jutott be a Parlamentbe, és a minisztérium éléről történt leváltása után ismét a függetlenek közé ült át.

Megnyilatkozásai során azonban társadalomképéről keveset tudhatunk meg. „Középérzelmű vagyok, de mérsékelten konzervatív.” – mondja. Vérbeli pénzügyi szakemberként gyakran kilép a politikusi szerepből, ha a gazdaságról esik szó: a költségvetés prioritásait nem a politikában szokásos társadalmi oldalról, az egyes érdekcsoportokra tett hatása felől elemzi, hanem az államháztartási hiány mérséklése, a gazdaság élénkítése és más technokrata, makrogazdasági célok lebegnek a szeme előtt.

Éppen ebből fakad egyik hiányossága is: elemzései szemléletesek ugyan, ám nem képes hatékony politikai üzeneteket megfogalmazni. Szereplései stílusára sokkal inkább jellemző a „baráti adomázás”, mint a céltudatos politikai kommunikáció. Az tehát, hogy tud az emberek nyelvén beszélni, nem jelenti feltétlenül azt is, hogy képes ezt a szavazatokban is megnyilvánuló politikai előnnyé kovácsolni.

Bár a „magánzó” imázs a politikai ismertség és felismerhetőség megteremtésében előnyös lehet, éppen Kupa Mihály példája bizonyítja, hogy olyan háttérszervezet nélkül, melyet egy jól felépített párt tud nyújtani, nem könnyű talpon maradni a politikában. A volt pénzügyminiszternek 1994-ben nem sikerült megismételnie a bravúrt, és függetlenként nyernie Zemplénben, így négy évre csak az üzleti világ oldaláról szemlélhette a politikát. 1998-ban azonban fölényesen legyőzte szocialista ellenfelét, ettől kezdve újabb négy évig képviselte a zempléni térséget. Második ciklusában – 11 felszólalásával – nem tartozott a legaktívabbak közé, de függetlenként rendszerint az Orbán-kormány politikáját bírálta (főként az igazságszolgáltatás anyagi függetlenségének szűkítése, illetve az egészségügyi- és nyugdíjpolitika hiányosságai miatt). Eközben – elmondása szerint – a politikai paletta mindkét oldaláról szívesen megkeresték mind tanácsokért, mind pozíciókat ajánlva egy esetleges új kormánykoalícióban.

> Magányos harcos

„Ugyanakkor mindig magányos típus voltam, nyilván azért lettem középtávfutó és nem kosárlabdás, bár nagyon jól kosaraztam. Szóval én inkább az egyéni teljesítményt szerettem, azt amit csak én magam kapartam ki magamnak, annak ellenére, hogy azért a csapatmunkában is elég jó voltam, példa erre az adóreformtól kezdve a miniszterségig sok minden.” –
Beszélő interjú, 1997 október

2001 novemberében – az intézményes politizálás igényét felismerve – választási pártot hozott létre a Harmadik Oldal Magyarországért Egyesület (HOME), a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) és a Zöld Demokraták (ZD) részvételével Centrum néven, melynek egyúttal elnöke lett. A – formáját tekintve választási szövetségként működő – párt a mérsékelt jobbközép erők képviseletét tűzte ki célul, alternatívát kínálva a két nagy pártból kiábrándult szavazóknak. A párt a rövid felkészülési idő ellenére közel négy százalékos eredményt ért el a 2002-es választásokon (az SZDSZ ugyanekkor öt és fél, míg a MIÉP közel négy és fél százalékot), Kupa Mihály pedig 18 százaléknyi szavazatot kapott egyéni körzetében.

A párton belüli feszültség első jelei akkor jelentkeztek, amikor az elnökség az MSZP javára léptette vissza az első forduló után állva maradt jelöltjeit. Elsőként a Fidesz által gründolt szövetségbe törekvő KDNP vált ki, majd 2005 januárjában követte a másik három szervezet is (a Droppa György vezette ZD már az EP választáson is önállóan indult). A pártelnök állítása szerint a párt továbbra is középen áll, illetve a tagsága folyamatosan nő, a szervezkedés – elsősorban vidéken – gőzerővel folyik. Ennek ellenére a Centrum – a belső problémákról szóló híreket leszámítva – keveset szerepel a nyilvánosságban.

Pártelnök stratégia nélkül

Kupa Mihály pártelnökként nem úgy kommunikál, mint aki mindent egy lapra tett föl, amikor a politikát választotta hivatásul. Az általa felvonultatott

> Nem kér a nagyokból

„Mi egyik naggyal sem kívánunk együttműködni. Informális kapcsolat persze lehet, de az természetes, hogy az ember beszélget. Mi elsősorban a civil és a szakmai szervezetekkel kívánunk együttműködni és némely parlamenten kívüli párttal, például a Magyar Nyugdíjasok Pártjával. Nagyon figyelemre méltónak tartjuk a Szeremley Huba új kezdeményezését is, amelyik tulajdonképpen a vidék pártja - hívjuk ilyen nagyon egyszerűen.”
Magyar Rádió interjú, 2005. július 12.

sokféle szerep között elveszik pártja stratégiája. A párt nem kelti a folyamatosan dolgozó, stratégia mentén cselekvő szervezet benyomását, a médiában egy-egy helyi ügyet leszámítva ötletszerűen jelenik meg. A Centrum a két nagy pártból kiábrándult szavazók megszólításán túl hosszú távon nem sugároz egyéb üzenetet a szavazók felé, ami kétségessé teszi a választási sikert. A Centrum középre tartó imázsát tovább gyengíti, hogy a 2002-es választási visszalépések óta az ellenzéki média igyekszik Kupa Mihályt „balra” pozícionálni, a jobboldal árulójaként beállítani, aki elsősorban a polgári erőktől von el szavazatokat.

Bár a pártelnök gyakran nyilatkozik a gazdaságról, nem ismerteti pártja koherens gazdasági-társadalmi programját, nem mutatkozik kormányzásra készülő erőként. Kupa Mihály interjúiban hol kiosztja a kormányzó erőket hibás gazdaságpolitikájuk és a reform-elkötelezettség hiánya miatt, hol megdicséri őket az életszínvonalat javító intézkedésekért. Eközben azonban elmulasztja megfogalmazni azokat a programpontokat, melyek a Centrumot akár reális alternatívaként tüntethetnék fel.

Márpedig a Centrum által megszólított néhány százezer

> Lesz-e szövetség?

„Ne szaladjunk ennyire előre, nem készülünk szövetkezni. Mindössze egyetlen egyszer beszéltem Dávid Ibolyával, és abban maradtunk, hogy majd ősszel tárgyalunk. Először is: látnunk kellene már, hogy mi is az MDF. Abszolút konkurencia persze, minden szlogenünket átvették, oda helyezkednek, ahol mi vagyunk, de nincs ezzel semmi baj. Hova is helyezkednének, meg aztán a politika, az verseny.”
Hírszerző interjú, 2005. július 21.

szavazóért kemény verseny folyik majd 2006-ban. A párt a szoros Fidesz-MDF együttműködés idején sikeresen foglalta el a politikai centrumot, de az MDF egyre

markánsabb önállósodásával ugyanazt a célcsoportot szólítja meg, melynek elérésére a Centrum, vagy éppen Szeremley Huba új pártja – melyet a sajtóban össze is hoztak már a Centrummal – törekszik. A két nagy párt szorítása között a jobbközép kis pártjainak csak egy választási szövetség adhatna újabb lökést, de ennek sorsa egyelőre kérdéses.

A Centrumnak a „zöld vonal” leforgácsolódása után – a közép megcélzása és a két nagy párt választási logikájának támadása mellett – egyetlen markáns üzenete maradt a választók felé: a vidék pártja. Kupa Mihály személyes imázsának is hangsúlyos elemét képezi zempléni identitása, vidéki kötődése: az országos politikában kevés olyan politikus van, aki ilyen szívesen üzen „haza” választóinak. Független képviselőként és a Zempléni Települési Szövetség tagjaként már politikai karrierje kezdetén igyekezett közvetlenül a választókhoz beszélni, de ezt a kötődését hivatott megjeleníteni több borlovagrendi és gasztronómiai társasági tagsága is. Elkötelezett híve a tokaji bornak, több esetben sietett a zempléni térség termelőinek segítségére.

> Az igazi vidékpolitikus

„Gyurcsány úr most fedezte fel: van magyar vidék, és közölte, hogy tizenöt éve nincs vidékpolitika, illetve a városok javára, a falvak és községek rovására történtek a fejlesztések. Mostanáig 1986 óta körülbelül egymillió kilométert autóztam ebben az országban. Pont most számoltam ki, és el is szörnyedtem rajta.”
Stop.hu interjú, 2005. július 18.

A vidéki üzenet – elsősorban a többi irányába megfogalmazott kritikaként – a legutóbbi időkig megjelenik a pártelnök nyilatkozataiban, igaz anélkül, hogy a nyilvánosságban megjelenne a Centrum agrárprogramja is. A párt, mint „Témaváltás – Stílusváltás – Elitváltás” című programkivonatából kitűnik, az agráriumban dolgozók megmentését elsősorban értékesítési társulások alakítása, valamint a mennyiség helyett a minőség emelése révén képzeli el, ami nem áll gyökeresen távol más politikai erők elképzeléseitől sem.

A pénzügyminiszter, akit szeretünk

A rendszerváltás utáni pénzügyminiszterek sorában Kupa Mihályt pártpolitikától függetlenül a legnépszerűbb pénzügyminiszterként tartja számon a közvélemény. Ez a Capital Research 2004-es, 500 fős reprezentatív kutatásából derül ki, mely szerint a megkérdezettek több mint negyede őt választotta legjobb pénzügyminiszternek a kilenc fős listáról.

 

Forrás: Capital Research, 2004.

Kupa minden párt szavazótáborában a leggyakrabban került megemlítésre mint legjobb pénzügyminiszter. Megítélését az MSZP-szavazók körében csak Bokros Lajos, a FIDESZ-táborban pedig Járai Zsigmond és Varga Mihály közelíti meg. (A Fidesz szavazótáborában mért magas elismertség azért is érdekes, mert – főleg a 2002-es választások óta – a jobboldali média igen kritikusan viszonyul a Centrum elnökéhez). A politikus szakmai megítélése az SZDSZ és a kisebb pártok szavazótáborában a legkedvezőbb, itt a kérdezettek csaknem fele őt tartja a volt pénzügyminiszterek közül legjobbnak.

A Centrum támogatottsága a legutóbbi kutatások szerint kevésbé kedvező: a Gallup, a Szonda Ipsos és a Medián legfrissebb kutatása szerint mind az összes megkérdezett, mind a biztos szavazók körében egy százalék körül alakul – a párt tehát egy mostani országgyűlési választáson jóval az öt százalékos küszöb alatt maradna.

Ahhoz tehát, hogy a Centrum parlamentbe jutása biztosított legyen, Kupa Mihálynak a jól bevált kommunikációs fordulatai mellett politikai megnyilvánulásait tudatos stratégia mentén kell felépítenie.