Lehet-e más a politika?

Sólyom Lászlónak szerencséje van. Két olyan előd után veszi át ma a köztársaság elnökének posztját, akik emberi tartásukkal, szakmai bölcsségükkel kivívták a közvélemény jóformán fenntartások nélküli tiszteletét az amúgy gyenge jogkörűnek kitalált államfői tisztség iránt. Göncz Árpád és Mádl Ferenc után elnöknek lenni tehát bizonyos értelemben könnyű.

(…) Sólyom Lászlót eddigi pályafutása, intellektusa, a különböző helyzetekben – a Nemzeti Kerekasztal tagjaként, alkotmánybírósági elnökként – képviselt álláspontjai ugyancsak alkalmassá teszik e poszt betöltésére. Persze más elnök lesz, mint elődei voltak. Elsősorban – legalábbis korábbi és mostani nyilatkozatai egyaránt erre utalnak – azért, mert várhatóan kitart amellett, hogy a civilek jelölték elnöknek, tehát civil elnök akar lenni. Ha pedig így van, nem lesz egyszerű a pártok élete mellette.

(…) Miként csakis egyetérteni tudunk azzal is, hogy kész szólni, ha a jövő évi kampányban a pártok átlépnének egy erkölcsi, ne adj’ isten, jogi határt. Borítékoljuk: ha megteszi, ettől csak nőni fog az elnök ázsiója.

(…) Legfeljebb a politikusok nem fogják szeretni, de ezt azért a világon mindenhol túl lehet élni, esetleg nem választják újra öt év múlva. Az ország szempontjából azonban a lényeg az, hogy majd az utódja is szerencsésnek érezhesse magát, hogy őt követheti az államfői poszton.

Nincs épeszű ember, aki feltartja a kezét akkor, amikor közepest (vagy középszerűt) és gyengét keresnek. Göncz Árpád se ennek jelentkezett, egyéniségével toldotta meg azt, ami a hivatal definíciójából kimaradt. Annyi biztos, hogy nem volt se középszerű, se gyenge. Azt hiszem, ezt nevezik karizmának. Mádl Ferenc kevesebbet mosolygott és többet hallgatott. Elég bölcs volt ahhoz, hogy a hétköznapi vitáktól – majdnem – mindig távol maradjon, és ne vállaljon még egyszer olyan megbízatást, amelyben az elsőnél kevesebbet adhatott volna. (…)

(…) Nem lesz irigylésre méltó helyzete annak, aki 2006-ban a nemzet egységét jelképezi. Már most látszik, hogy minden eddiginél kíméletlenebb kampányra számíthatunk, amelyben a nemzet és a nemzeti érdek főszerepet játszik. Nagyjából olyat, mint Latabárék a Fővárosi Operettszínházban. Ilyen helyzetben az államfő két módon képviselheti a nemzet egységét. Vagy úgy tesz, mintha nem történne semmi, a Sándor-palota magaslatából szemléli az alatta folyó csatát, vagy – szükség esetén – nyugodt és emelkedett hangon emlékezteti a bajvívókat a célra és a szabályokra.

(… ) Sólyom László megválasztása előtt arra célzott, hogy az elnöki feladatot elsősorban jogászként értelmezi; az alkotmány őre kíván lenni.

(…) A magyar állam fejétől ez elvárható, szükséges, de tartok tőle, nem elégséges.

(…) Alkotmánybíró maradhat vagy skandináv uralkodó lehet. Szerencsés helyzetben az alkotmány adta mozgástér kitágul. A jó elnök nem általában testesíti meg a nemzet egységét, hanem eléri, hogy a köztársaság minden polgára megbízható barátjának tekintse. Magától értetődik, hogy kihirdet, megbíz, kitüntet, akár korhol is. (…) Magában hordja a felemelkedés, a bukás és a tisztességes középszer minden lehetőségét. Amikor szerencsét kívánunk neki, önzően, a magunk szerencséjére gondolunk.

Haza, tisztesség, hűség - Sólyom László fogalmazta meg e három, sokak szívét megdobogtató szót. Ám ez az érzelmi reakció más és más okokból következik be itt és most, Magyarországon.

A haza - ahogy a tegnap hivatalba lépett köztársasági elnök is jelezte - leggyakrabban a hazaáruló összetételben, azaz negatív, elítélő tartalommal szerepel a nyilvánosság előtt. Már-már honi politikusaink kedvenc szavajárása, leginkább akkor, amikor az ellentáborról beszélnek. Pedig ez a szó a hazaszeretet előtagja is lehetne, ha ezt a magasztos érzést sem járatták volna le az elmúlt időszakban. A tisztesség és a hűség ugyancsak olyan magatartásformára utalnak, amely egy demokratikus közélet elengedhetetlen elemei a világ minden részén. Ha még sincs így - s Magyarországon már a tisztesség fogalma is relativizálódik -, akkor a demokrácia működése sem lehet tökéletes.

(…) Sólyom László határozott értékrendet képviselő államfő lesz. Tudja, mit akar, tudja, hogyan akarja. Elkötelezett Európa-párti politikus, egyértelmű véleménye van a köz dolgairól, de "nem ugrál és nem ugráltatható". Csendesen eltökélt abban, hogy "lehet más a politika", ahogy a Védegylet is hirdeti.

(…) Sólyom László szilárd értékrendje, következetes kiállása a demokratikus értékek mellett új esélyt ad a közélet normalizálódására. Jó lenne, ha ez az esély valósággá válna. Sajnos, ez nemcsak az új köztársasági elnökön múlik. Ő megvalósítaná. (…)

Miközben mindkét korábbi elnökről fenntartás nélkül elmondható, hogy méltón képviselték magas hivatalukat, tevékenységük során azonban nem hagytak kétséget politikai kötődésüket illetően – ez leginkább a hatalmi társbérletek idején bekövetkező változó aktivitásukban volt tetten érhető.

(…) Sólyom László beiktatási beszédében, korai nyilatkozataiban és első intézkedéseiben ennek megfelelően leginkább azt figyeli mindenki, hogy az új államfő melyik ideának felel meg inkább: az ellenzék által megválasztott, így a kormányon lévők hatalmát ellensúlyozó köztársasági elnökének, vagy a sokat és büszkén hangoztatott civil, ökológiai mozgalmár gyökereknek, és ezzel együtt a felülemelkedésnek és az egyenlő távolság megtartásának. (…)

(…) A politikába vetett bizalom restaurációjának "sólyomi" programja talán már kezdetét is vette annak az igénynek a benyújtásával, hogy az egymással versengő politikai erők – egyfajta minimumként – tekintsenek el egymás hazához való hűségének megkérdőjelezésétől. A belépő ilyen módon tehát nem erősíti meg a jelenleg regnáló kormányerők feltétlen ellensúlyozásának államfői szerepvállalását.

(…) Lehet, hogy éppen itt kezdődik annak a szlogennek a gyakorlattá alakítása, amelyet a Védegylettől kölcsönözve többször is hangoztatott Sólyom: lehet más a politika!

Az "átadás-átvétel" megtörtént, Sólyom László hivatalosan is átvette az államfői posztot. Az új elnökről számos dolog kiderült már a közvélemény számára, lehet tudni jogtudósi munkásságáról, kilenc unokájáról, a környezetvédelem - beleértve a Zengő pünkösdi rózsái iránti elkötelezettségéről. Ám arról, hogy milyen változások várhatók mostantól, jobbára csak találgatások keringenek.

Sokan sokfélét vár(ná)nak el tőle: vannak például, akik a torzsalkodó pártok közti békebíró szerepet szánnak neki. Csalódás fogja őket érni. Eddigi meg nyilvánulásai alapján Sólyom tudatosan visszafogott politikus lesz, aki ritkábban szólal meg, hogy annál nagyobb súlya legyen szavainak. Nem akar békítő funkciót vállalni de nem fogja hiperaktív törvényindítványozóként jogszabályok özönét sem rázúdítani a T. Házra.

Az új elnök több szempontból mégis zsákbamacska, avagy stílszerűen szólva zsákbaelnök - lehet, még azon pártok számára is, amelyek mögötte álltak az emlékezetes, kiélezett, hárommenetes választás során. Szuverén egyéniség, aki döntéseiben nem lesz tekintettel pártszempontokra. Érhet meglepetés akár egy esetleges következő Fidesz-kormányt is, amikor - ha alkotmányossági szempontból úgy véli helyesnek - megvétózza a hibásnak ítélt paragrafusaikat. Sólyom aligha viseli el, ha az Országgyűlés olyan törvénygyárén működik, ahol megengedett a hibák egy bizonyos szintje, hanem (tanári múltjához méltóan) könyörtelenül visszadobja a selejtet. Ezzel pedig a jelenlegi kabinetet is gondosabb munkára szoríthatja az Alkotmánybíróság volt vezetőjének bevonulása a Sándor-palotába.

Sólyom László tegnap elkezdett dolgozni. Államfőként. Szorgalmas ember, ez nem újdonság. Egy könyvespolcnyi anyagot összeírni akkor sem egyszerű, ha éppen nem veretes jogi témákról értekezik az alkotó. Szóval ő dolgozik, a szakemberrel meg elemzi a beszédét, a habitusát, az egész korábbi életpályáját. Azt ígérik, hogy vele új típusú Köztársasági elnökünk lesz. Azt hiszem, ez most igaz. Tegyük a szívünkre a kezünket és gondoljuk végig, hogy eddig mit vártunk el az államfőtől. Jelenjen meg itt-ott a világban, parolázzon mindenféle politikusokkal, avasson fel egy kórházat, egy iskolát vagy valamit. Szilveszterkor meg koccintson egyet virtuálisan az országgal. Mindeközben legyen kedves nagypapás figura. Ezt a két elődje - a többség számára legalábbis - gond nélkül hozta.

Sólyom viszont alkotni akar, és ha jogtalanságot tapasztal, akkor élni a hatalmával. Nem biztos, hogy ezért a nagypolitika szeretni fogja. Ő ugyanis ezzel a tenni akarással egy olyan dzsinné vált, aki kibújt a palackból, aztán közölte, hogy idekint jobban érzi magát, ezért nem megy vissza. A három kívánságot meg el lehet felejteni, mert ő olyat nem ígért. A lámpafényesítőket pedig nem azért nem szólítja kisgazdának, mert politikailag áthallásos lenne a mese. A mesénél maradva: neki megadatott a legtöbb író álma. Belebújhat az általa megálmodott hős bőrébe, és átélheti a kalandjait, ahelyett, hogy ki kellene találnia őket. Ha képes rá, akkor kemény öt év elé néz, mert a Lajtán innen nem divat a más típusú elnök. De talán mi, akiket tegnap nemzetnek nevezett, jól járunk majd vele.

Göncz Árpád öt éve, televíziós beszédében össze nem illő mondatokkal búcsúzott az államfői tiszttől. Azt is mondta, hogy mindmáig nem vagyunk még emberközpontú ország, és azt is, hogy köszönöm, Magyarország! (…)

Mádl már komoly nyilvános politikai múlt után emelkedett az államfői tisztbe. Az Antall-kormány minisztere volt, majd a Polgári Együttműködési Egyesület vezetőjeként és szervezőként is sokat tett az Orbán mögötti egységes jobboldal létrejöttéért. De mindazoknak, akik attól tartottak, hogy államfőként ezt a ténykedését folytatja, egy általa többször mesélt anekdota felidézésével lehet válaszolni. E szerint Bernard Shaw érdeklődött valaki után egy alacsony, kövér, slamposan öltözködő művésztársánál, aki szerint az illető szikár, magas termetű, piperkőc úr. Másnap Shaw találkozott egy magas termetű, finoman öltözött ismerősével, aki azt mondta ugyanarról az emberről, hogy alacsony, kövér, és rendezetlen az öltözéke. Mikor végül Bernard Shaw-nak bemutatták a kérdéses férfit, azt mondta neki: Uram, maga egy egészen normális ember!

Utóda, Sólyom László több mint másfél évtizede fontos közszereplő, de személyiségéről keveset tudni. Ő alakította ezt így, elve volt, hogy ítélkezés közben a bírónak el kell felejtenie, honnan jött, s nem szabad törődnie azzal sem, mit szólnak döntéséhez.Göncz és Mádl is a legnagyobb bizalmat élvező magyar politikusként búcsúzott (…)
És Sólyom még el sem foglalta a helyét, máris a legnépszerűbb politikus. Már csak ezért sem számít, hogy honnan jöttek. Gönczöt régi barátja, a politikai ellenfelévé vált Antall miniszterelnök kérte fel, Mádlt formálisan az őt nem kedvelő Torgyán, valójában Orbán, Sólyomot formálisan Orbán, valójában egy nálunk szokatlan értelmiségi összefogás, barátai, és azok, akik tudják, hogy ezen a poszton szükség van Valakire.

Szeretjük a köztársasági elnököt. Bízunk benne. Ez szép. És jó. De van benne valami mélyen aggasztó. A köztársasági elnök népszerűsége eddig egy olyan intézménynek szólt, amely alkotmányosan nem sokat tehet a közérzetünkért: azért, hogy csökkenjenek a gázárak, ne legyen konfliktusos a parlament, hogy Majka heverje ki végre Ramónát.

(…) Sajnos Sólyomnak is egy ilyen alkotmányos kádárista köztársaság elvárásainak kell megfelelnie. Ő szerencsére pontosan tudja, miről van szó, és hárítja is ezt a szerepet („nem akarok ’szeretett elnökünk’ lenni”), hangsúlyozva, hogy nem feladata a pártok között közvetíteni és csak „végső esetben” fog megszólalni. Remek. Az is jó hír, hogy az elnök tartja magát az őt jelölő civil szervezet mottójához: „Lehet másfajta a politika.” Csakhogy első nyilatkozataiban mintha máris borítaná az általa felállított mércét.

(…) Beiktatása napján bejelentette, hogy bár beszédmondási szándék nélkül, de ősszel megint kimegy a Zengőre a NATO-lokátor elleni megmozdulásra (ez azért gond, mert az ökoértékek melletti kiállás eleve nem valami politika feletti, hanem markáns politikai, sőt, gazdasági, filozófiai állásfoglalás, amelynek napi politikai vetületei vannak). Közölte, hogy „kellő szakmai előkészítés után” újra elő kell venni a kettős állampolgárság ügyét, mivel a határon túl „jogos igények vannak” (ezzel sem neki kéne előállnia, bár lehetősége kétségkívül van rá). Mellesleg elárulta, hogy ő addig nem megy az Egyesült Államokba, amíg ott a beutazáskor ujjlenyomatot kell adnia (ez civil jogvédőtől teljesen elfogadható, államfőtől abszolúte elfogadhatatlan politikai állásfoglalás). A politika lehet másfajta. Hogy Magyarországon az elnök is lehet-e másfajta, az a következő öt évben kiderül.