Eörsi Mátyás: liberális bokszkesztyűben
Eörsi Mátyás sikeres ügyvédből lett az ország egyik legkarakteresebb liberális személyisége. Az SZDSZ-es politikus megosztja a hazai közéletet: szókimondó stílusának és markáns véleményének köszönhetően közkedvelt a liberálisok körében; konfrontatív politikai stílusa, „megmondóember” szerepköre és korábbi ügyvédi tevékenysége miatt viszont a jobboldal kedvelt céltáblájának számít.
A Hírszerző Eörsi Mátyással készített interjúja itt olvasható.
Eörsi Mátyás ügyvédként került 1990-ben az Országgyűlés SZDSZ-frakciójába. Karrierje hasonlít a XIX. század utolsó évtizedeinek politikusi életútjaihoz, amikor a már befutott ügyvédek váltak politikussá, magukkal hozva és a törvényhozásban felhasználva azt a világnézetet és tapasztalatot, amelyet a magánszférában elsajátítottak. Ehhez tartozik a jó kommunikációs készség, de az az elitista politikafelfogás is, mely szerint „a demokrácia nem úgy működik, hogy mindenki mindenkivel szemben, mindenki mindenkivel mindent előre egyeztet, hanem úgy, hogyha rossz döntések születnek, akkor a döntést hozó vezetők megbuknak.” (Parlamenti felszólalás, 1990. június 11.)
Eörsi Mátyás pártpolitikus, aki beszél a tömeg nyelvén, de mégsem a tömeghez szól. Az általa használt nyelv megfelel a modern tömegkommunikáció kívánalmainak: általában egyszerűen fogalmaz, beszédei és írásai jól felépítettek, rövid, érthető mondatokból állnak össze.
Hírszerző-interjú, 2005. augusztus 10.
Az ügyvédből lett politikus szemmel láthatóan élvezi a nyilvános szerepléseket. Ezt mutatja például az is, hogy 2003-ban az Európa Tanács egyik megfigyelőjeként újságírókat is megszégyenítő élő televíziós tudósításokat közölt a grúziai választások után kirobbant válságról. A közérthetőséget leszámítva azonban nem akar a tömeg elvárásainak megfelelni, inkább a liberális célcsoporthoz beszél, és pártja számára is ezt tartja követendő útnak.
Bár Eörsi Mátyás Budapest II. kerületében 1990 óta minden választáson elindult egyéni jelöltként, az alapvetően jobboldali beállítottságú választókörzetben egyszer sem tudott győzni. Parlamenti mandátumát minden esetben az SZDSZ listájára leadott szavazatoknak köszönhette. Ráadásul egyéni jelöltként elért eredményei is egyre gyengébbek: míg 1990-ben még több mint 12 ezren voksoltak rá, addig 2002-ben már csak 6 ezer szavazatot gyűjtött be. Választóival ugyanakkor igyekszik intenzív és nagyon közvetlen kapcsolatot fenntartani. Elmondása szerint naponta többször megnézi és elolvassa a saját honlapján a hozzá intézett üzeneteket, és azokra válaszol is. Sőt, az oldalon „Politikai napló” címen külön rovatot vezet, amelyben aktuális politikai eseményeket kommentál. Innen derül ki az is, hogy Eörsi pártja szempontjából is nagyon fontosnak tartja a hatékony kommunikációt, büszkén hivatkozik például a korábban SZDSZ által folytatott „Lop Stop!”- kampányra, valamint a „Tetthely” sorozatra.
Eörsi Mátyás a nagy politikai kérdésekben és az általa felvállalt ügyekben is hangsúlyozottan a liberális célcsoporthoz szól. Ebben a tekintetben mintha megelőzte volna pártját, hiszen míg az SZDSZ csak a 2004-es európai parlamenti választás környékén kezdett a liberális világnézeten alapuló kampányba, addig Eörsi 1990 óta folyamatosan hangoztatja szabadelvűségét és gyakran szólal meg ideologikus témákban. 1990 óta parlamenti felszólalásaiban és a nyilvánosság előtt tett nyilatkozataiban következetesen kiállt a külföldi tőke bevonásának fontossága és privatizáció folytatása mellett. Rendszeresen érvelt a nők jogainak érvényesítése érdekében, az abortusz, vagy a házasságon belüli erőszak kapcsán éppúgy, mint a homoszexualitás és a nők emancipációja kapcsán őskonzervatív nézeteket megfogalmazó Rocco Buttiglione európai biztossá választásának megakadályozásakor. A szólásszabadság mind teljesebb érvényesülését támogatva azok közé tartozik az SZDSZ-en belül, akik mindig is ellenezték a gyűlöletbeszéd elleni törvény megalkotását. Időről időre felemelte szavát azokban a jellegzetesen liberálisok által napirendre vitt ügyekben is, melyekben az egyén önrendelkezési jogának elsődlegességét hirdethette, így például az eutanázia, a drogliberalizáció, vagy a homoszexualitás kérdésében.
Liberális világnézetét Eörsi Mátyás legfőbb szakterületén, a külpolitikában is hangsúlyozza, és ez is az egyik oka annak, hogy jobboldal egyik legfőbb céltáblájává vált. A jobboldal – kiváltképp a radikális jobboldal – részéről már önmagában az is heves reakciókat vált ki, hogy a környező országokkal kötött alapszerződéseket támogató, a státusztörvényt és a kettős állampolgárságot viszont következetesen ellenző Eörsi visszatérően „liberálisként és magyarként” határozza meg önmagát, valamint aktívan beleszól a nemzetpolitikai és kisebbségpolitikai ügyekbe. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás után például ő volt az első kormánypárti politikus, aki Erdélybe látogatott. Március elején a kolozsvári Sapientia egyetemen kívánt előadást tartani a kettős állampolgárságról. Az előadás megtartását azonban egy húszfős tiltakozó csoport akadályozta meg, akik „hazaárulónak és nemzetárulónak” nevezték Eörsi Mátyást. Ez a vélemény egyébként egyes publicistáktól sem áll távol: a jobboldali sajtó véleményformálói is megkérdőjelezik a szabad demokrata politikus nemzeti elkötelezettségét.
Berényi Szabolcs: (Hasonmás, Magyar Nemzet, 2002. január 23.)
Eörsit azonban harcos liberálisként a legkevésbé sem zavarja, hogy a külügyi témák kapcsán sokszor téved konfliktusos területre.
Mediatica-interjú, 2005 március 23.
Megnyilatkozásai időként azt a benyomást keltik, mintha a külpolitikát is belpolitikai ütközőzónának használná. Kormányoldalról is gyakorta támadja a Fidesz külpolitikáját. Éles kritikákat fogalmazott meg például akkor, amikor szóba került, hogy Magyarországnak a verespataki aranybányák miatt meg kellene fontolnia Románia uniós csatlakozásának megvétózását, valamint akkor is, amikor a Fidesz elutasította az iraki magyar kontingens meghosszabbítását.
Eörsi Mátyás nem tesz úgy, mintha kivonulva a nemzetközi, európai politikába, a hazai közélet minden „piszkos ügyétől” függetlenítené magát. Legutóbb például az Orbán Viktor gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság tagjaként került reflektorfénybe. Eörsi Mátyásnak nem sikerült kihasználnia az alkalmat, hogy sarokba szorítsa a volt kormányfőt. A liberális politikus Orbán Viktor meghallgatása során nyújtott teljesítménye viszont inkább a jelentéktelennek ható, de a képviselő számára kínos mozzanatok miatt maradt igazán emlékezetes. Egyrészt, amikor a meghallgatás előtt Eörsi (vélhetően régi ismeretségükre való tekintettel) azt tudakolta a volt kormányfőtől, hogy milyen megszólítást alkalmazhat vele szemben, Orbán frappánsan reagált: a kérdés csak a kérdezőt minősíti. Eörsi Mátyás emellett saját anyagi ügyeivel is előhozakodott a meghallgatáson: azt állította, hogy jól menő ügyvédi praxisa csak addig tartott, amíg az Orbán-kormány alatt „szét nem verték” irodáját. Eörsi feltűnést keltett azzal is, hogy Lévai Anikóra mint a volt kormányfő „gyönyörű feleségére” hivatkozott – Orbán Viktor pedig válaszában szexistának minősítette a liberális politikus kijelentését.
Eörsi Mátyás általánosságban is előszeretettel vesz részt nyilvános politikai csatározásokban. Valódi debattőr abban az értelemben, hogy igen otthonosan érzi magát a konfliktusos helyzetekben. Vitastílusa viszont – mint azt a fent említett meghallgatás részletei is illusztrálják - nem mindig felel meg a lovagiasság követelményeinek: gyakorta ereszt meg kemény, személyeskedő megjegyzéseket, és stílusa néha dölyfösnek, fennhéjázónak hat - mintha nem kezelné magával egy szinten vitapartnereit.
A közelmúltban Eörsi egy tévéinterjúban elítélően fogalmazott arról, hogy a kormányzással kapcsolatos tartalmi viták helyét egyre inkább a negatív kampány veszi át: „legfőképp a Fidesz részéről (…) teljes apparátusok állnak rá arra, hogy a másik oldalnak a politikusait személyében járassák le”. Kijelentése meglepően hat annak tükrében, hogy ellenzékiként maga is igen sokat tett azért, hogy a Fidesz számára kényes, korrupciógyanús ügyek minél nagyobb publicitást kapjanak. Az SZDSZ politikusaként részt vett a Fidesz-MDF pártszékházügy napirenden tartásában, majd az Orbán-kormány alatt is aktívan vette ki a részét a Simicska Lajos és a Mahir gazdasági tevékenysége, illetve a Schlecht Csaba- Kaya Ibrahim- Josip Tot-nevével fémjelzett „cégfantomizálási” ügyek kapcsán indított támadásokban. A Defend-ügyben a politikus majdnem meg is égette magát – az ellene indított személyiségi jogi perben első fokon nem jogerősen helyreigazításra és 800 ezer forint kártérítésre ítélte a bíróság, másodfokon azonban sokak meglepetésére a Defend visszavonta keresetét. A dolog szépséghibája, hogy ez kormányváltást követően történt – ami egyben tulajdonosváltást is jelentett.
Nem a jobboldal kedvence
Eörsi Mátyás az előző ciklusban a kormány elleni kampány egyik élharcosává vált – ennek is köszönhető, hogy a jobboldalon az SZDSZ politikusai között is a legkevésbé népszerű személyiségek közé tartozik. Pedig – ahogyan erről a képviselő honlapjának galériája is tanúskodik – Eörsi korábban jó kapcsolatban állt azokkal a politikusokkal (például Orbán Viktorral és Németh Zsolttal) akik ma legádázabb ellenfeleinek számítanak.
A Fidesz ellen intézett támadásai mellett másnak is köszönhető azonban, hogy a jobboldalon az SZDSZ politikusai között is a legkevésbé népszerű személyiségek közé tartozik. A liberális politikus korábbi ügyvédi irodájával kapcsolatos ügyek széles támadási felületet biztosítanak számára.
2000-ben a Történelmi Igazságtétel Bizottság felszólította Eörsit, hogy mondjon le képviselői mandátumáról, mert ügyvédi irodájának egyik munkatársaként dolgozott Bauer Miklós, aki szintén ÁVH-s tiszt volt. Bauer Miklós később visszavonult a jogászi hivatástól. Nem tett viszont így az iroda másik, szintén ÁVH-s múlttal rendelkező munkatársa, Bárd Károly, aki Eörsi kiválása után az irodát Bárd, Cseri és társai néven vezette tovább.
Eörsi Mátyás vérbeli ellenzéki. Egyrészről kormánypozícióból is gyakran és hevesen támadja a Fideszt és az Orbán-kormány alatt kinevezett tisztségviselőket. Polt Péterre mint „Orbán Viktor pártügyészére” hivatkozik, Orbán Viktor szőlőügyéről pedig, mint a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb, igaznak bizonyult korrupciós botrányról beszél.
Az SZDSZ-es politikus ellenzéki habitusa abban is érzékelhető, hogy egyes esetekben a kormányoldal (főképpen MSZP) politikusaival szemben is igen kemény kritikákat fogalmaz meg. Emlékezetessé vált például Medgyessy Péterrel szembeni erős hangú nyilatkozata a közjogi javaslatok bejelentését követően. Az SZDSZ egyik szabad tanácskozásán Eörsi azt nyilatkozta: Medgyessy Péter kevesebb kárt okozott volna, ha javaslatai helyett azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy „lehúzza a gatyáját” a Parlamentben. Jósokat megszégyenítő módon közölte továbbá: ha Medgyessy nem fejezi be politikai kalandorkodását, akkor az MSZP-nek új miniszterelnök után kell néznie. (A politikus kijelentéséért utóbb bocsánatot kért Medgyessy Pétertől.)
Azt, hogy Eörsi Mátyás a politikai kritikáival a baloldal irányában sem fukarkodik, jól mutatja az a nyilatkozata is, melyben a Postabank-ügy kapcsán a két nagy párt gazdasági hátterének összefonódásáról és a Fidesz MSZP-hez is elvezető korrupciós ügyeiről beszélt. A kormánypárti politikustól szokatlanul kemény hangú nyilatkozat alapján meglepő, hogy az MSZP nem, csak az Állami Számvevőszék válaszolt a politikus állításaira.
168 óra-interjú, 2003/31
Eörsi Mátyás tipikus pártpolitikus - abban az értelemben, hogy saját pártjának hivatalos álláspontjával szinte sosem helyezkedik szembe. Az SZDSZ-es politikusok mezőnyéből kiemelkedik azonban feltűnést keltő akcióival, nyilatkozataival. Az általa képviselt, markánsan liberális politikai ügyek tekintetében sokszor megelőzi pártját, a Fidesszel és annak politikusaival szemben az SZDSZ-től általánosan megszokottnál is keményebb hangnemet üt meg. És bár a liberális párt politikájára általában is jellemző a koalíciós partner MSZP bírálata, Eörsi Mátyás e tekintetben is gyakran túlszárnyalja saját pártját.
A Hírszerzőnek a liberális képviselő azt nyilatkozta: el tudja képzelni, hogy pártja és az "Orbán Viktor utáni" Fidesz között együttműködés jöjjön létre. Feltűnő, hogy korábban Kuncze Gábor is ezzel összecsengő nyilatkozatot tett, amikor arról beszélt, hogy "egy liberális párt a mérsékelt jobbközép és a mérsékelt balközép irányába egyaránt kell, hogy rendelkezzen koalíciókötési képességgel". (Magyar Narancs, 2005. március 17.) Kérdés, hogy ezek a nyilatkozatok az SZDSZ rövid távú érdekeit szolgálják-e (2006-ban szavazatokat szerezni a jobboldalról) vagy a két politikus a párt távlati stratégiáját vázolta.