A Fidesz leendő pártelnöke?
Navracsics Tibor – Stumpf Istvánhoz és Bozóki Andráshoz hasonlóan – sikeres politikatudományi munkásságát félbehagyva nem tudott ellenállni a politikai gyakorlat csábításának. A hallgatók körében közkedvelt egyetemi oktató és politikai szakértő így ma már Orbán Viktor kabinetfőnökeként, egyértelműen politikusként jelenik meg a nyilvánosság előtt. Mondandójában azonban még sokszor keveredik politikai érvelés és az elemzés.
Navracsics Tibor már nem távolságtartó politológus, de még nem is igazi politikus. Sokkal inkább háttérembernek nevezhető, aki a Fidesz-MPSZ elnöki kabinetjének vezetőjeként, valamint Polgári Kormányzás 2006 munkacsoport elnökeként egyértelműen politikai szerepet vállalt ugyan, de mindezt nem a frontvonalon teszi. Bár Navracsics Tibor már az Orbán-kormány idején is a Miniszterelnöki Hivatal sajtó- és információs főosztályának vezetője volt, nevét akkor ismerhette meg a közvélemény, amikor 2003-ban Orbán Viktor felkérésére elvállalta a kabinetfőnöki tisztséget. Ettől kezdve lett azon magyarországi politológusok egyike, akik – megunván a „lelátóról” való kommentálást – szerették volna kipróbálni magukat valamelyik csapat közelében is.
Navracsics Tibor fontos szerepet játszott a Fidesz szövetséggé alakításában, kabinetfőnöki munkája mellett részben ellátja a pártigazgatói teendőket is, a 2006-os kormányváltást előkészítő munkacsoport vezetőjeként pedig ő hangolja össze a szakterületeken folyó munkát. Navracsics Tibor tehát fontos tagja lett a Fidesz csapatának, de játékosként pályára lépni egyelőre még nem kívánt: jelenlegi feladata elsősorban a csapat jó teljesítményéhez szükséges szervező munka, és a megfelelő háttér biztosítása.
Navracsics Tibort ugyanakkor nehéz lenne tipikus szürke eminenciásnak nevezni. Kiváló kommunikációs készséggel rendelkezik, nyilvános
Népszabadság-interjú
Stratégának tartom magam, de ha úgy tetszik, az alkalmazott politikatudomány művelője, politikai szakértő vagyok. Feladatom lesz az is, hogy részt vegyek a párton belüli intézményi rendszer kiépítésében, a leendő tagozatok intézményi hátterének megteremtésében.
Népszabadság-interjú
A kabinetfőnök (...) lehet a kulissza mögötti politikacsinálásnak az egyik szereplője, de a legfontosabb politikusok a pártban mindig a választott képviselők. Én nem vagyok választott képviselő.
168 óra
szereplései és nyilatkozatai ritkán unalmasak. Hallgatói elmondása szerint Navracsics Tibor egyetemi oktatóként sem tart száraz, papírízű előadásokat, sőt gyakran interaktív módon, sok humorral hozza közel tanítványaihoz a politikát. Ugyanígy politikusi megszólalásai is követhetőek és közérthetőek. Ráadásul nyugodt hanghordozása, és a szája szegletében bujkáló örökös mosoly miatt Navracsics Tibor még akkor is mérsékeltnek, barátságosnak és szimpatikusnak hat, amikor kifejezetten kemény bírálatot fogalmaz meg a politikai riválissal szemben. Minden tehetsége és készsége ellenére azonban Navracsics Tibor egyelőre nem törekszik politikusi imázs felépítésére, és nem szerepel sokat a nyilvánosságban. Valószínűleg ő maga és a Fidesz is tudatosan törekszik arra, hogy a kabinetfőnök távol maradjon a mindennapi politikai adok-kapoktól. A párt számára ugyanis előnyösebb a visszafogottabb szakértői imázs, de Navracsics Tibor jelenlegi funkciójának is ez a karakter felel meg a legjobban.
Első látásra úgy tűnhet Navracsics Tibor pártba emelésével jól demonstrálható a Fidesz 2004-től kiteljesedő néppártosodása, valamint nyitása a baloldali és a bizonytalan szavazók felé, mivel a jól kommunikáló, sokak számára szimpatikus politológus személye azok számára is elfogadható lehet, akik nem kedvelik a Fidesz radikálisabb arcát. Ezt a gondolatot maga Navracsics Tibor is megerősítette, hiszen egyes nyilatkozataiban úgy jellemezte az MSZP politikusait és szavazóit, hogy azokat kizárólag a jobboldaltól való félelem tartja össze. Ezzel közvetve azt is állította: ha sikerül megváltoztatni a baloldali és bizonytalan szavazók számára riasztó Fidesz-képet, akkor MSZP aligha tud mozgósítani elegendő számú szavazót 2006-ban. Ugyanakkor Navracsics Tibor nem a Fidesz imázsváltásának megjelenítője, hanem sokkal inkább annak egyik kidolgozója és levezénylője.
Szó sincs arról, hogy Navracsics Tibor a jobboldaltól független szereplőként, vagy valamiféle pártok fölé emelkedő figuraként jelent volna meg a nyilvánosság előtt. Ellenkezőleg: köztisztviselői és szakértő
Hetek-interjú, 2005. május 13.
i karrierje egyértelműen a Fideszhez kötődik, ő maga pedig – attól a komolynak nehezen nevezhető ideológiai kitérőjétől eltekintve, hogy sajtóhírek szerint 1989-ben alapítója volt az egyetemistákból verbuválódott, kilencfős trockista Újszocialista Mozgalomnak – határozottan jobboldaliként definiálja magát. Navracsics Tibor az Orbán-kormány idején nem csupán köztisztviselő volt a Miniszterelnöki Hivatalban, hanem része lett annak a politikusi-értelmiségi körnek is, amely a Fidesz köré épült. Együtt szerepelt például Bod Péter
Ákossal, Bogár Lászlóval, Vass Csabával, Matolcsy Györggyel, Sasvári Szilárddal, Körmendy-Ékes Judittal, és Németh Zsolttal a Kairosz Kiadó által 2001-ben kiadott Európai demokraták című interjúkötetben.
Navracsics Tibor szociológiailag is a Fideszhez áll közel. Ő maga is ahhoz a vidéki városi származású, középgenerációhoz tartozó, eredetileg jogászi végzettségű társadalmi réteghez tartozik, mely a Fidesz vezetésében erőteljesen képviselteti magát. 2000-ben szülővárosában még olyan hírek is elterjedtek, hogy Navracsics Tibor a Fidesz nevében Asztalos István veszprémi MSZP-s alpolgármester kihívója lesz a 2002-es választásokon. Vita tört ki ugyanis a Veszprém Televízió milleniumi vetélkedője miatt, miután Navracsics Tibor az Óvári Ferenc Baráti Kör nevében a vetélkedő megismétlését kérte, mert a zsűriben résztvevő Asztalos István többek szerint részrehajlóan értékelt.
Navracsics Tibor akkor végül is nem lett képviselő-jelölt, de időnként megjelent a Fideszhez köthető rendezvényeken. 2001. nyarán például házigazdaként szerepelt a Veszprémi Egyetemen Falig érő liberalizmus címmel tartott szerzői esten, amelynek vendége Bayer Zsolt volt. A 2002-es választások után egyike volt azon politológusoknak, akik részt vettek egy Orbán Viktorral közös tanácskozáson, és aláírta azt a levelet, amelyben értelmiségiek kifejezték, hogy Orbán Viktor vezetésével egy átszervezett, kiszélesített Fideszre van szükség. Később pedig mind szakértőként, mint kabinetfőnökként rendszeres szereplője maradt - főként - a jobboldali médiának, ahol megszólalásaiban egyáltalán nem kívánt a pártoktól független értelmiségi pozíciójába helyezkedni. Általában többes szám első személyt használ, amikor a Fideszről beszél, és legtöbb mondatában a nagyobbik ellenzéki párt álláspontja köszön vissza – így még elemzői megállapításként is képes olyanokat mondani, hogy például a gazdaság helyzetének megítélésekor nem a mutatókat kell mérlegelni, hanem azt, hogy az emberek mit éreznek a pénztárcájuk alapján. Navracsics Tibor legfeljebb kifinomult stílusa miatt tűnik időnként távolságtartónak, mondanivalójának tartalmával viszont a Fidesz-keménymag is elégedett lehet.
Az optimális forgatókönyv kétségkívül az, hogy egyedül győzzünk. Sőt az ideális az, hogy kétharmados többséget szerzünk, és akkor lehetőségünk van akár alkotmányt is módosítani.
Hetek-interjú, 2005. május 13.
A kabinetfőnök gyakorlatias – az értelmiségre általában jellemző idealizmussal ellenkező - gondolkodásáról sokat elárul, hogy egy 2004. decemberében rendezett konferencián kifejtette: „Az olvasók többsége nem sokoldalú és hiteles hírszolgáltatást, hanem lojalitás-megerősítést vár a lapoktól. Valószínűtlen, hogy a Fidesz vagy a MIÉP szavazói sorban állnának reggel az újságosnál Népszaváért, vagy az MSZP hívei tömegesen Magyar Nemzetet kérnének, csak hogy megismerjék a másik tábor véleményét is.”. Navracsics Tibor véleményéből az is leszűrhető, hogy a politikai szerepvállalását nem korlátozza semmiféle valóságtól elrugaszkodott értelmiségi hivatástudat.
Míg Navracsics Tibort gyakorlatias gondolkodásmódja, jó kommunikációs készsége és jobboldali elkötelezettsége segíti a politikusi szerep megformálásában, addig a kommunikációjának gyenge oldala, hogy politológus lévén időnként nem bír ellenállni a politikai elemzésnek. Már 2001-es megnyilvánulásain is érezhető volt a politológusi és politikusi szerep konfliktusa: politológusként például azt nyilatkozta, hogy nálunk a médiát egyáltalán nem befolyásolja a kormányzat (ami politológiai nonszensz), de még politikusként is elemezgeti, értelmezgeti a saját pártja és az ellenoldal stratégiáját, néha talán túl sokat is elárulva a közvéleménynek. Más politikusi szerepbe került politológusok esetében is megfigyelhető volt hasonló helyzet: míg Stumpf István a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjeként sikeresebben azonosult a politikus-szereppel, és csak az Orbán-kormány bukása után tért vissza az elemzéshez, addig Bozóki András jelenlegi kulturális miniszterből szintén gyakran előbújik az elemző.
Magyar Narancs-interjú
Az elemzői „kibeszélés” valószínűleg Navracsics Tibor esetében is a politológusi szerepkör maradványának tekinthető. A szerepzavart mutatja, hogy kinevezése óta két esetben is előfordult, hogy a párt hivatalos kommunikációjával ellenkező állítást tett.
2004. nyarán, a miniszterelnök-váltás idején a Fidesz egységesen azt az üzenetet kívánta eljuttatni a választóknak, hogy számára Gyurcsány Ferenc kormányfői kinevezése felér egy „lottóötössel”. Navracsics Tibor ezzel szemben egyik nyilatkozatában utólag elmondta, hogy a pártban egyáltalán nem tekintették „főnyereménynek” Gyurcsány Ferenc kinevezését. Sőt, közlése szerint ez volt a legrosszabb forgatókönyv, amivel számoltak, továbbá hogy a 2004 augusztus végi háromnapos kibővített elnökségi ülést valójában azért hívták össze, hogy áttekintsék a kormányváltás és MSZP-elnökváltás utáni stratégiát. Eközben Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője úgy fogalmazott, hogy nem a kormányfőváltás indokolta, hogy a párt augusztus 30-a és szeptember 1-je között háromnapos, kibővített elnökségi ülését.
Hasonló kibeszélés fordult elő akkor is, amikor 2005 elején Áder János és Orbán Viktor sajtóügyek kapcsán állítólag összekülönbözött. Ekkor is Navracsics Tibor volt az egyetlen, aki megerősítette, hogy konfliktus van a két politikus között, és ő mondta ki ennek kapcsán azt is, hogy a pártban felvetődött a miniszterelnök-jelölti és pártelnöki poszt szétválasztásának ötlete.
Navracsics Tibor ugyanakkor az említett esetektől eltekintve fegyelmezetten beszél a nyilvánosság előtt. Az elszólások lehetőségét pedig csökkenti az is, hogy csupán néhány téma kapcsán lép fel kezdeményezőként. Kommunikációjának ugyanis alapvetően három vonulata van: egyrészt kabinetfőnökként, másrészt uniós szakértőként, harmadrészt a 2006-os kormányzati munka előkészítőjeként lép a közvélemény elé.
Kabinetfőnöki tevékenysége során általában Orbán Viktor szócsövének tűnik. Ebben a minőségében legutóbb például az Orbán-Gyurcsány vita előtt feleselgetett László Boglárral. Navracsics Tibor ekkor többnyire az Orbán Viktor által elmondottakat ismételi meg, nem jelenít meg hangsúlyos véleményt, mintha csak helyettesítené Révész Máriuszt.
Navracsics Tibor uniós szakértőként már önálló hangon is megszólal, ilyen minőségében kísérte Orbán Viktort 2005. elején tett brüsszeli látogatására, de uniós szakértőként jelent meg akkor is, amikor a Fidesz nevében levélben kérte a kormányt az uniós támogatások kifizetésére.
A választások közeledtével azonban Navracsics Tibor egyre inkább a kormányzati munka előkészítőjeként szerepel médiában. Ebben a funkciójában gyakorlatilag a Fidesz szakértelmének és optimizmusának szimbólumává vált – annak ellenére is, hogy korábban inkább pesszimistaként jellemezte magát. Ugyanakkor Navracsics Tibor is e tevékenysége kapcsán emelkedhet a legmagasabbra. A pletykák emlegették őt már a Fidesz pártelnöki címének várományosaként, valamint a második Orbán-kormány Miniszterelnöki Hivatalának leendő vezetőjeként. Ha Navracsics Tibor habitusát, eddigi szerepvállalását és pályafutását nézzük, akkor Fidesz 2006-os győzelme esetén utóbbi lehetőség nem is tűnik valószínűtlennek.
