Fájdalmasan félresiklott

Sólyom köztársasági elnök ellopta a show-t Orbán Viktortól augusztus 20-án. Radikális, de meggyőződéstől átfűtött beszédet tartott. Olyanokat mondott, hogy Magyarországnak úgy kellene viselkedni, amint az egy európai középhatalomhoz illik, hogy nem kell elájulni az Uniótól, hiszen annak döntéseiben mi is ott vagyunk, hogy a határon túl élők állampolgárságával tenni kell valamit, mert ez a "fájdalmasan félresiklott ügy nem maradhat így". Hasonlókat mondott egy nappal Korábban Orbán is, de a hatás egészen más volt.

Sólyom nem akarta rábeszélni az embereket arra, hogy nézzenek már szembe a hazánkat elborító válsággal, mint Orbán, nem lamentált, hogy keressünk már Közös célokat: egyszerűen azt mondta, hogy ezek itt a mi Közös céljaink. Igaz, az elnök nem mondott olyan pipiskedő sejtelmességeket sem, hogy "csak megőrizve lehet meghaladni, és csak meghaladva lehet megőrizni", mint Orbán, de ez nem is hiányzott senkinek.
Sólyom első, elnökként elmondott nyilvános beszéde nem hagy kétséget afelől, hogy egy szuverén, jobboldali politikus szólt a néphez. Olyanokat mondott, mint amilyeneket Orbán is szokott, de nem a túloldalon lévők ellen mondta a magáét, nem azért érvelt, hogy bebizonyítsa, hogy a többi párt ráront nemzetére. Sólyomnál el lehetett hinni, hogy őszinte, és hogy nemzete, általa tudott, érdeleiről beszél. Orbán most is kampányolt. Paposan, bonyolult okfejtésessel agitált azért, hogy neki adják már oda a hatalmat. Gyurcsány nem beszélt ezen az ünnepen. Kár, mert jó lett volna látni, mire képes Sólyomhoz képest, mire képes Orbánhoz Képest. Lehet, hogy jobban járt a hallgatással, lehet, hogy csak udvarias volt, de egyszer őt is megméri majd a Közönség ebben a versenyben.

Az államalapítás ünnepén Sólyom László frissen beiktatott köztársasági elnök elmondta ünnepi beszédét. Sok megszívlelendő megállapítást tett, de mégsem egész ezt vártam a Magyar Köztársaság harmadik elnökétől. Már csak azért sem, mert két kiváló elődje többnyire tartózkodott a politikai megnyilvánulásoktól.

Nos, Sólyom László tett néhány olyan megjegyzést, amely furcsán hatott az új köztársasági elnök szájából. Először is nem szerencsés, ha államalapító István királyunkra emlékezve a köztársaság elnöke éles szavakkal bírálja az Európai Uniót, miközben túlértékeli hazánk világpolitikai szerepét. Az elnök azt mondotta, hogy "európai mércével mérve, középhatalom vagyunk. Van beleszólásunk abba, hogy mi történi az unióban. (…) Vajon egy nyilvános, emelkedetten ünnepi beszéd-e a megfelelő alkalom arra, hogy az elnök az Európai Unió döntéshozásának demokrácia-deficitjét bírálja?

Kérdéses az is, hogy az államelnök feladata-e kijelenteni, hogy "a magyar parlament csupán tájékoztatást kap a kormánytól?" A magyar parlament minden egyes ülésnapon bőségesen informálódhat a kormánytól, annak tevékenységéről, hiszen a parlament tagjainak jelentékeny hányada miniszter és politikai államtitkár - vagyis a kormánytagok többnyire egyúttal parlamenti képviselők is. Ezen túlmenően a miniszterelnök a Ház nyilvánossága előtt is folyamatosan tájékoztatja az Országgyűlést és annak elnökét a kormány minden lényeges ténykedéséről. Sólyom László, a tudós alkotmányjogász ne tudná, hogy mit jelent a hatalmi ágak szétválasztása? Ne tudná, hogy az államelnöknek tartózkodnia kell a hatalommegosztás korlátainak átlépésétől, attól hogy beleavatkozzék a kormány és a parlament dolgába?

Félresiklott megfogalmazásnak tartom azt a kitételt is, amelyben az elnök a kettős állampolgárság ügyében a lényegében nemleges döntést hozó népszavazással szemben alig félreérthető utalást tett arra, hogy a magyar állampolgárság ügye "nem maradhat így" (…) A köztársaság új elnöke kiválóan fogja ellátni feladatát, ha azon őrködik, hogy a magyar demokrácia törvényei is emberségesek legyenek, éberen őrködik az alkotmányos rend zavartalanasága felett. S ez megteheti bel- és külpolitikai megszólalások nélkül is.

(…) Sólyom László pártok feletti, de fontos aktuálpolitikai kérdéseket feszegető, kritikus hangvételű beszédet mondott augusztus 20-án. Elkerülte az ünnepi szónoklatokra oly gyakran jellemző kliséket, erőszakolt történelmi párhuzamokat, úgy idézte fel múltunk tanulságait, hogy az ország valóságos gondjaira adott megszívlelendő, megvalósítandó válaszokat.
Távol álljon tőlem, hogy a köztársasági elnök üzeneteit önkényesen dekódoljam, szavaiba oly tartalmakat képzeljek bele, amelyekre ő nem gondolt, ám egy ilyen röpke elemzésféle szükségképpen szubjektív lesz. Ennek tudatában mondom, hogy a beszéd számomra elsősorban önértékelésünk zavarairól, hiányos önbecsülésünkről szólt.

Ha számba vesszük, hogy mi maradt a tizenöt évvel ezelőtti rendszerváltó lendület legfőbb eszményeiből, alapvető követeléseiből, felemás eredményre jutunk. A demokrácia, ha döcögve is, de működik, átmeneti elgyengülései ellenére hosszú távon erősödik. A semlegesség ideálját önszántunkból feladtuk, a függetlenségünk körül azonban nincs minden rendben. Nem formailag senki nem vonja kétségbe, hogy hazánk független állam, de mintha az illetékesek nem tudnának megfelelően élni vele. Mert a szuverenitás nemcsak azt jelenti, hogy külső hatalmak nem szólnak bele belső ügyeinkbe, hanem azt is, hogy országunk és nemzetünk érdekeit kifelé is képesek vagyunk megjeleníteni, és többé-kevésbé érvényesíteni.

(…) Felejtsük el örökre a „merjünk kicsik lenni” típusú megalázkodó és megalázó „realitást”. Ennek az egészséges, a valódi realitást tükröző önértékelés az első és legfontosabb feltétele. Nem véletlen, hogy Sólyom László miként foglalta össze Szent István ma is érvényes tanításának lényegét: szuverén helymeghatározás, öntudat és önbecsülés.

Miután annak idején megismerkedtünk a "lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének" a fogalmával, Sólyom László pár hetes elnöki működése nyomán az ország ezúttal a "lélekben 15 millió magyar államfője" kifejezést ízlelgeti. Az mindenesetre érdekes, hogy ilyen igény az elődeivel kapcsolatban nem merült fel komoly formában. Nem kevésbé, hogy ezt most - Sólyom augusztus 20-i beszéde, illetve néhány lapinterjúja hatására - Tőkés László fogalmazta meg.

Érdekes, de nem meglepő - az új államfő antréja ad alapot ilyen "össznemzeti" várakozásokra. Sólyom hivatalkezdése valóban nem mondható szokványosnak; az elnök - érzékelhetően tudatosan megválasztott ügyekben - nyilvánított sarkosnak ható véleményt. Érthető, ha a debütáló nyilatkozatok visszhangot váltottak ki itthon és külföldön egyaránt. Az viszont már nem biztos, hogy ennek feltétlenül elégedettséggel kellene eltöltenie az új államfőt. Megfontolás tárgya lehet az is: tényleg jól határozta-e meg a kezdő súlyt első elnöki gyakorlataiban.
Mert akárhogy nézzük is a dolgot, Sólyom László jelenleg tanuló államfő, még ha erről ő láthatóan nem is vett eddig tudomást. És nagy magabiztossággal olyan fajsúlyos kérdésekben is bátran foglalt állást, amelyekben előélete alapján nem várható tőle, hogy otthonosan mozogjon.

(…) Egy jogtudósnak például meglehet a maga véleménye Washington terrorellenes intézkedéseinek emberjogi vonatkozásairól - de egészen más megítélés alá esik mindez, ha egy megválasztott államfő erre hivatkozva helyezi kilátásba amerikai látogatásai esetleges lemondását.
De valóságos malomkövet dobott a vízbe Sólyom László a kettős állampolgárság augusztus 20-i felemlegetésével is.

(…) Mindezek ellenére persze egy dolog semmiképp sem vitatható el az elnöktől: a hivatala iránti nagyfokú elhivatottságérzés.

(…) Egy dolog már most is nyilvánvaló. Sólyomban rögzülni látszik a meggyőződés: az elnöki hivatal önálló hatalmi centrumként működhet.
Sólyom László jól megfogalmazott és meggyőzően elővezetett gondolatai alapján reményünk lehet arra, hogy a jövőben valóban „Normális Magyarországban élhetünk”.

Lehet, hogy nemsokára tényleg (nem csak a lózung szintjén) normális Magyarországban élhetünk? Sólyom László köztársasági elnök politikai szűzbeszédét hallgatva ennek egyre nagyobb esélye van. Az outsider jelöltből lett államfő új tartalommal tölti meg a száz éve született József Attila verssorát: "Egész népemet fogom..." A politikai osztály egy olyan közszereplővel gyarapodott, akinek hatalma a kimondott szóból ered. És hogy ez a szó minél messzebb és több emberhez eljusson, közérthetőnek, célratörőnek és figyelemfelkeltőnek kell lennie. Itt érvényesül Sólyom tanári és rétori tehetsége, hiszen lefegyverzően őszintén és közérthetően beszél

(…) A baloldal Sólyom eddigi néhány lépését próbálja úgy beállítani, mintha azok – akár áttételesen is – a Fidesz mint párt politikáját szolgálnák. Így amikor az államfő a gazdaság számok mögötti lényegére volt kíváncsi, néhányan azt sejtették, mintha Súlyom se hinné el a gazdaság kormány által kommunikált sikereit. Az államfő ezzel, Gyurcsány egy évvel ezelőtti beszédével egyezően, talán csak arra utalt, hogy nem a kommunikáció a fontos. Szavakban minden párt a konszenzus híve, a gyakorlatban azonban csak a hatalom sáncain belülről tenne szívesen gesztusukat. Ezért figyel mindenki a jövő évi választásokra. Jó lenne, ha addig legalább az államfő emlékeztetne minket azonosságunk alapjára, a politika lényegére és üzemszerű működtetésére. Sólyom politikai szűzbeszéde reményt ad arra, hogy ez így lesz. Ezek alapján csak azt mondhatjuk: folytassa, elnök úr!