A Sándor-palota külügyminisztere
Sólyom László köztársasági elnök nyilatkozatai, majd augusztus 20-án elmondott ünnepi beszéde gyorsan eloszlatták azokat a feltételezéseket, hogy az új államfő belépése a politikába nem gyakorol majd különösebb hatást a pártok versenyére.
Aki azt gondolja, hogy a politikusok cselekvés helyett csak beszélnek, annak Sólyom László az utóbbi hetekben példát mutatott abból, hogy a kimondott szó politikai cselekvést jelent. Az új köztársasági elnök ugyanis – annak ellenére, hogy azt ígérte csendes államfő lesz - a megválasztása óta eltelt időszakban mást se csinált, csak beszélt: interjúkat adott és beszédeket mondott. A különböző interjúk, a rezidencia-botrány kapcsán kiadott közlemény, valamint a Sándor-palotában elmondott rövid beiktatási beszéd, majd végül az augusztus 20-i szónoklat egyértelművé tették, hogy Sólyom László elődeitől alapvetően különböző szerepfelfogást követ. Néhány hét után olyan aktív, konfliktusvállaló, tudatosan kommunikáló és politizáló arculatot vállaló államfő képe bontakozott ki, aki vitathatatlanul szakított a Göncz Árpád és a Mádl Ferenc által kialakított elnöki imázzsal.
Sólyom László megszólalásai során szinte programot hirdetett. Első nyilatkozataitól kezdve hangsúlyozott olyan politikai célokat, melyeket az eredetileg őt jelölő Védegylet képvisel leghangsúlyosabban a nyilvánosság előtt. Ilyen például a zöld gondolat, azaz a környezetvédelmi szempontok hatékonyabb érvényesítése a közéletben, a fogyasztói társadalom bírálata, a szabadságjogok fokozottabb védelme, vagy a jövő nemzedékek érdekeinek képviselete. Másfelől Sólyom László akarva, vagy akaratlanul az őt megválasztó parlamenti ellenzéknek is kedvezett, hiszen olyan témákat vetett fel, melyeket régóta a jobboldal képvisel a politikában. Ilyen például a kettős állampolgárság ügyének újbóli felmelegítése, vagy a hatékonyabb nemzeti érdekképviselet lehetőségének felvetése. Mindezek a politikai célok a köztársasági elnök augusztus 20-án elmondott ünnepi beszédében álltak össze, mégpedig oly módon, mintha egy önálló külpolitikai programot kívánna megvalósítani az új államfő.
Létrehoztam saját protokollosztályt is, mert ezt a feladatot a Sándor-palota számára eddig zömmel a Külügyminisztérium látta el. (Heti Világgazdaság-interjú, 2005. augusztus 10. )
Kitágult világunk megteremtette a maga globális veszélyeit. Ilyen a terrorizmus. Ez ellen védekezni minden ország létérdeke. Ellene fellépni minden ország kötelessége és joga. Ez azonban nem vezethet arra, hogy a szabadságjogokat a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozzák. (Sólyom László beszéde, 2005. augusztus 20. )
Ne úgy tekintsük tehát az Európai Unióra, mint egy távoli hatalomra, ahol jól-rosszul megértik a problémáinkat, aztán, ha szerencsénk van, javunkra döntenek és támogatást adnak. Legyünk tudatában annak, hogy európai mércével mérve középhatalom vagyunk. (Sólyom László beszéde, 2005. augusztus 20.)
És igen, ezzel a határon túli magyarok ügyéről is szólok. Az ő magyar állampolgárságuk fájdalmasan félresiklott. És ez nem maradhat így! Megoldást kell találnunk, annak tudatában, hogy ez nem puszta jogi kérdés, hanem politikai is. (Sólyom László beszéde, 2005. augusztus 20.)
Kérdés persze, hogy Sólyom László miért pont a külpolitikát választotta politikai elképzeléseinek markáns megjelenítésére. Ennek két oka is lehet.
Egyrészt az új államfő úgy gondolhatta: külpolitikai téren van a legkisebb lehetőség arra, hogy részrehajlással vádolják egyik vagy másik oldal irányában – bár a kettős állampolgárság felvetését és „merjünk nagyok lenni” szolidabb formában történt újrafogalmazását („európai mércével mérve középhatalom vagyunk”) alapul véve korántsem lehetetlen jobboldali elhajlással vádolni az elnököt. Ugyanakkor Sólyom László eddigi nyilatkozataiból az is kiderült, hogy az elnököt a legkevésbé sem érdekli, hogy milyen feltételezésekkel élnek vele kapcsolatban. Többször hangsúlyozta, hogy ő olyan célokat szorgalmaz, melyeket maga is fontosnak tart.
Másrészt a külpolitikai programhirdetés oka lehet az is, hogy éppen ez kormányzati terület szinte tálcán kínálta magát. 2004. ugyanis fordulópontot jelentett a magyar külpolitikában. Az a tény, hogy Magyarország ma már a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagja újabb lehetőségeket kínál a magyar érdekek nemzetközi képviseletében és érvényesítésében. A korábbi külpolitikai konszenzus (euroatlanti integráció, jó szomszédi viszony, határon túli magyarok segítése) az Unión belül meghaladottá vált. Az új feltételekhez igazított a külpolitikai stratégiára van tehát szükség, és mivel ezzel a pártok mindeddig nem álltak elő, az új államfőnek lehetőséget adtak saját koncepciójának kifejtésére.
Belpolitikai hatás
Akár tekintettel volt a belpolitikai helyzetre Sólyom László, akár nem, ünnepi programadásával mindenképpen hatást gyakorolt rá. Nemcsak azért, mert autonóm módon, önálló szereplőként lépett fel, hanem, mert a különböző politikai erők, hacsak nem akarnak lemaradni mögötte, kénytelenek reagálni az új helyzetre.
A kettős állampolgárság kérdése, az Amerika-ellenesség, az Európai Unió bírálata, Magyarország középhatalmi státusza, valamint bizonyos értelemben a fogyasztás-centrikus társadalommal kapcsolatban megfogalmazott negatív állítások ráadásul közelebb állnak a Fidesz kommunikációjához, mint a szocialistákéhoz. Így egyértelműen a kormány került hátrányosabb helyzetbe. Tőkés László pedig máris Sólyom Lászlóra hivatkozva szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején folytatott kampánya miatt.
Ugyanakkor hatását tekintve szinte mindegy, hogy Sólyom László beszéde kedvez-e a jobboldalnak, vagy sem, mert, ha a Fidesz – követve a népszerű államfőt – maga is a nyilvánosság elé áll ugyanezen témák képviseletével, akkor hitelesítheti álláspontját a pártokon felül álló, köztiszteletnek és magas népszerűségnek örvendő államfővel. Az új államfő és a pártok kommunikációját vizsgálva tehát a kérdés nem az, hogy kinek kedvez Sólyom László, hanem az, hogy akár a Fidesz, akár az MSZP hogyan tud csatlakozni a Sólyom László által felvetett külpolitikai célokhoz.
