Üzemanyagár-csökkentés közkívánatra

De jó, hogy szabad magyar vagyok! De jó, hogy bármikor utazhatok! De jó hogy tankolhatok! De jó, hogy-állítólag-boldog állampolgár vagyok!
Hát kérem, én mint Magyarországon élő, ott is vásárló-boldog –magyar állampolgár kikérem magamnak hogy engem munkám megfelelő szintű elvégzéséhez külföldről származó benzin beszerzésére kényszerítsenek.

(…) Kikérem magamnak, hogy a számomra nélkülözhetetlen munkaeszközöm - és még sok millió másik magyar munkaeszközének- működtetését ne normális viszonyok között biztosítsa a magyar állam. Kikérem magamnak, hogy a kormány és a Mol egymásra mutogatva magyaráz miközben a monopolhelyzetben lévő magyar olajtársaság nem is tagadja: szilveszterkor már 300 forintos benzinnel autózhatunk át az új esztendőbe –vidáman trombitálva konfettit dobálgatva. Kikérem magamnak, hogy az átlagos magyar autósokról-motorosokról hét bőrt is lehúzva milliárdos nyereségen osztozzanak a Mol bármilyen rendű és rangú vezetői.

Bármennyire fáj nekünk is, bármennyire népszerűtlen ilyet állítani: a benzin áremelkedése éppúgy nem állítható meg az ország határainál, mint az árvíz vagy az orkán. A kegyetlen piacnak majdnem olyan erős törvényei vannak, mint a természeti katasztrófáknak. Fölösleges tehát a Molra vagy a kormányra mutogatni, a világpiaci ár jön föltartóztathatatlanul.
Az európai szocializmus egyebek közt abba rokkant bele, hogy azt hitte, az olajválság "nem fog begyűrűzni". Begyűrűzött. Ha úgy vesszük, még jól is jártunk: az olajár maradt ugyan, de a szocializmus ment.


(…) Most is abból kellene kiindulnunk: egyre elviselhetetlenebbül nő az olaj ára, mit tehetünk az ökölrázáson kívül. A történelem azt bizonyítja, hogy a kényszer, a hiány a fejlődés legnagyobb hajtóereje. A pazarlás, pedig a legnagyobb kerékkötője. A fogyó olaj fölgyorsította az alternatív energiaforrások kutatását, de ez iszonyatos pénzekbe kerül. A kutatások sikere az emberiség eminens érdeke.

(…) Egy felelős kormánynak a "dübörgő gazdaság" propagálása mellett ezeken a megoldásokon kellene munkálkodnia. És ott segítenie, ahol valóban muszáj: jövőre biztosan föl kell emelnie a gázárat, de az is kötelessége, hogy emiatt egyetlen kisnyugdíjasnak se kelljen fáznia.

(…) Benzinfronton mintha emlékeznék már néhány lélektani határra, amely szemérmetlenül át lett lépve. Érdekes megfigyelni, hogy ez a határ egyénenként azért különböző. Volt nekem ismerősöm, aki kétszáz forint per liternél esküdött meg, hogy eladja a Suzukiját, aztán nyilván egy pszichológushoz is elment, mert a Suzukit tényleg eladta, és vett helyette egy Nissant. A benzinárak jelentősebb meglódulásai után akár egy hét is eltelik, míg az üzemanyagkutak forgalma visszaesik, s csak ezt követik a gépkocsieladások újabb rekordjai. Úgy látszik, hogy kellő kezelés mellett egy hét kell a lélek regenerálódásához, a magyar ember ekkor ismét, sőt még dühödtebben kezd fogyasztani: benzint, kenyeret, zsömlét, disznókarajt, bármit, ami a keze ügyébe kerül.

(…) Van aztán a lakosságnak egy jelentős rétege, amely az áremelések hírére meg se rezzen. Némely pszichológiai iskolák szerint ezek az emberek genetikai kódjuknak köszönhetően viselik el a lélektani határok átlépését. Más kutatók arra a fölfedezésre jutottak, hogy a feltűnő nyugalom kiváltó oka a feltűnő pénztelenség. Tény, hogy ezek az egyedek nevetve teszik túl magukat a háromszáz forintos benzin fenyegető rémén, sőt. Egyesek buszra, villamosra se szállnak, alig esznek, és nincs lakásuk, amelynek rezsije rég elérte a lélektani határt. Furcsa, hogy ezen emberek erős idegzete viszont gyöngülő fizikummal párosul, ráadásul nem vesznek igénybe orvosi tanácsadást.

(…) Amíg a tömegközlekedés és különösen a vasút nem kínál vonzó alternatívát, addig inkább megéri drágább üzemanyagból araszolni a dugóban, mint lepusztult vonatokon, szaunával felérő, öreg buszokon zötykölődni. Az autósok kényelmükért alighanem hajlandók voltak megfizetni a felárat. Ha van, ki ne kapcsolná be a légkondiját a forró aszfalton egy végeláthatatlan sorban állva, gyerekkel a hátsó ülésen?

(…) Ez viszont távolról sem jelenti automatikusan azt, hogy az üzemanyagok adójával nem lehetne hatást gyakorolni a fogyasztásra. A kérdés csak az, hogy mikor és milyen mértékben érdemes lépni. A háromszáz forintos benzinár, aminek közelébe kerültünk, lehet lélektani határ, de egyelőre csak annyi biztos, hogy politikai küszöbérték vált belőle.

(…)A benzinadót akkor érdemes csökkenteni, ha az üzemanyagárak már olyan magasak, hogy a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatásuk negatívabb, mint amekkorát a kieső adóbevételek okoznak.

(…) A benzinadót akkor érdemes csökkenteni, ha az üzemanyagárak már olyan magasak, hogy a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatásuk negatívabb, mint amekkorát a kieső adóbevételek okoznak. Az más kérdés, hogy az üzemanyagot és az autósokat kell-e ennyire adóztatni, vagy inkább mást, másokat kellene. Az elmúlt évtizedben kormányzó erőként mindegyik parlamenti párt azt a választ adta, hogy az autósokat. Ezért aztánkocsihasználóként nehéz nyugodtan tűrni azt a licitet, ami most a pártok között kialakult. Az előző nagy árcsúcs idején a mostani ellenzék sem sietett 25 forinttal csökkenteni a jövedéki adót. Kár lenne, ha a politikusok most padlógázzal hajszolnák bele egymást egy orbitális adócsökkentésbe. Ennek ugyanis a végén azok isszák meg a levét, akiknek nincs is autójuk. Mert ahogyan nincs ingyenebéd, úgy az olcsó benzin árát is megfizeti valaki.

Én mindenesetre kicsit lassabban közlekedem, és a politikusoknak is azt javaslom, hogy bánjanak finoman a gázzal. Van más pedál is.

Ahhoz nem kell különösebb szakértőnek lenni, hogy az ember megállapítsa, az árak egyre emelkednek. Ennek pontos okairól megoszlanak a vélemények, de az tény, hogy miközben a kútnál a benzin az autóba megy befelé, a pumpa az emberben meg megy fölfelé. Mármost ilyen esetben a politikusok úgy érzik, hogy valamit tenni kell a közhangulat javításáért. A gazdasági szakemberek nem ilyen engedékenyek. Szerintük hagyni kellene érvényesülni a piac törvényeit és az állam gazdasági érdekeit. Általában meg is hallgatják őket, ám a döntés a politikusoké.


(…) A benzin esetében ez a (politikai) játszma - licitálás - úgy zajlott, hogy a kormány először úgy gondolta, nincs szükség beavatkozásra (vagyis hallgattak a gazdasági véleményekre). Ám ettől az ellenzék vérszemet kapott. Ahá, újra egy terület, ahol a kommunista utód-liberálisan fertőzött kormány csak a maga érdekeit nézi és semmibe veszi az egyszerű kétkezi sofőrökét (vagy úrvezetőkét). Csökkentsék 10-15 forinttal a jövedéki adót - hangzott a fideszes javaslat. A kormány erre már lépett, bár nem úgy, ahogy ők ajánlották. A miniszterelnök bejelentette, hogy az üzemanyagnál előrehozzák az általános forgalmi adó legmagasabb kulcsának jövő januárra tervezett csökkentését 25-ről 20 százalékra. A Fidesz azonban erre csak kissé ünnepelt (végre - mondták), de azonnal rámutattak, hogy a cselekvés nem elég bátor és nem is igazságos. Szerintük ugyanis a jövedéki adót is csökkenteni kellene.

(…) A kormányfő például állítja, a magas benzinár mostanra olyan költségvetési helyzetet teremtett, amikor már lehet engedni. A zavaró csak az, hogy két hete ő volt az, aki a pénzügyminiszterrel párban azt magyarázta: a magasabb kőolajárak nem növelték a büdzsé bevételeit. Hm: vagy akkor nem mondtak igazat, vagy most, esetleg e két hétben történt valami rendkívüli, de erről nem hallottunk. Ám ha mégis történt volna ilyesmi, még mindig ott a kérdés, tényleg benzinárcsökkentésre kell-e fordítani a pluszt, vagy jobb lenne tartalékolni – illetve az idei többletbevételekből gyűjtögetni –, például a gázár-kompenzációra vagy bármi másra, ami mindenkit érint, s nem csak azokat, akik az árak és saját költségvetésük ismeretében sem hajlandók kiszállni az autójukból.

(…) Mert természetesen a kampányról van itt szó, az ellenzék például abszolút biztos abban, hogy ha ők lennének hatalmon, rendkívül nagyot engednének – ha pedig a miniszterelnök mond valamit, akkor annak a dupláját –, és a kormány nem volt képes ellenállni a kísértésnek. Sőt Orbán Viktor nyomán most már a szocialisták is "szépen megkérnék" a Molt: saját kockázatára már az áfacsökkentés előtt is mérsékelje az árakat. Ami persze ostobaság, de legalább olyan jól hangzik, mint a kormányfő magyarázata, mely szerint azért nem kell az EU árcsökkentést ellenző véleményét megfogadni, mert a magyar emberek érdekeit kell szem előtt tartani.
Ha magyar emberek helyett Magyar Szocialista Pártot mondott volna, nem is vitatkozna vele senki.

Imádom a rádiós kívánságműsorokat, mindig szórakoztató hallgatni, melyik telefonáló kinek, milyen üzenettel Küld egy-egy dalt. Az az érzésem, ezeket az adásokat Gyurcsány Ferenc is szeretheti, a Kormányülést ugyan még nem Dévényi Tibi bácsi tartja, de Kívánságlistát már lehet Küldeni, s látványos ellenkezés után azért a miniszterelnök is beadja a derekát.

(…) A telefonálók már hónapok óta a Csökkentsd már a benzin adóját, babám! című számot kérik a kormány nevű szalonzenekartól. Csakhogy a rádiónál elzárkóztak tőle, hogy ilyesmit játsszanak. Aztán Gyurcsány Ferenc a Ferihegyi reptér betonjára lépve megérzi a Kerozin illatát és árat - pontosabban adót csökkent. Ez a pénz nagyjából év végéig lehet elég, már ha a jelenlegi ütemben növekszik tovább az olaj ára, aztán ugyanannyiba kerül majd a benzin, mint ma. Közben kiesik egy kis állami bevétel, kevesebb pénz jut majd egyes dolgokra. Annyi baj legyen, a spórolás jegyében a választásokig még rengeteg pénzt lehet elkölteni a benzin árának alacsonyan tartására.

Az autó, mint olyan, száz éve a "szabad helyváltoztatás’, azaz a szabadság jelképe. Gyurcsány Ferenc igazán kedvében jár minden "mozogni vágyó’ magyar családnak, hiszen félretéve a szorongatott helyzetben levő - már őszre az egész éves hiányt produkáló - költségvetés szempontjait, 10-12 forinttal akarja csökkenti az üzemanyagok literenkénti árát. Az ellenzék most törheti a fejét: egy ennyire népszerű javaslatra aligha mondhat nemet, s a kampányfogásnak sem utolsó döntést nyíltan nemigen bírálhatja. Az egyetlen, amit tehet, az, hogy kevesli a lépést, s további, akár 20-25 forintos ármérséklést szorgalmaz.

Az örömbe azonban üröm is vegyül: tudvalévő, hogy idén a Pénzügyminisztérium átlagosan 250 forintos benzinárral számolt, az ezen felül befolyó forintok mindenképpen pluszbevételt jelentenek. A 300 forintos szintre drágult nafta körülbelül 290 körülire való mérséklése a kutaknál - előreláthatólag októbertől - nyilván kedvező fogadtatásra talál majd az autósok körében, ám azért ne legyenek illúzióink. Az üzemanyagárak ügyében folyó, hosszúra nyúló meccsek mostani menetét lehet, hogy a lakosság, nyeri, összesítésben azonban még mindig toronymagasan a kormány vezet.

Kibújik a szög a zsákból? Egy ország szurkol most az autóklubosoknak. Mert ha a versenyhivatal is kimondja, hogy a Mol-árak felsrófolásának megindoklása köszönő viszonyban sincs az igazsággal, úgy lehullik a lepel a honi autósok életének megkeserítőiéről. Mi több, talán nem csak az derül ki, hogy a király meztelen, hanem az is, hogy hazug is. Arról természetesen ne legyenek senkinek illúziói, hogy egy ilyen fajta leleplezés nyomán az olajtársaság piac gazdaságról oly bőszen kotkodáló vezérei hamut szórnának a fejükre.

Ha rájuk is bizonyítja netán egy taláros testület, hogy áraik kialakulása csaláson alapszik, s literenként minimum 70 forinttal vágják át a vásárlót, nem fognak bűnbánatot hirdetni. Nem olyan fából faragták őket, hogy az arcpirító csalárdság miatt lelkiismeretük felébredjen. Vastag bőr kell persze ahhoz, hogy az Autóklub által nyilvánosságra hozott tényekről tudomást sem véve, pofátlanul sarcolják továbbra is a fogyasztót, de ezt csak a tisztességes kisember hiszi így. Elvégre ahhoz is bőr kellett, hogy egy bő hete a mindenható olajcég egyikvezére a tisztességes kisember szemébe nevelve azt vágja a fejéhez: van azért Európában még ország, ahol drágább a benzin, mint nálunk. Hogyne, de mint tudjuk, ott a fizetések is nagyobbak egy hajszállal.

(…) Az üzemanyagáfa előrehozott csökkentése sokkal inkább politikai üzenet, mint gazdaságpolitikai döntés. Azt üzeni a kormány, hogy készen áll megvédeni a magyar autósokat és fuvarozókat a világpiaci ármozgástól. Van már ennek hagyománya; a mindenkori kormánypárt kész az „energiafegyvert" alkalmazni. Meg-, illetve újraválasztásában bízó politikai erő ma Magyarországon nem beszél piaci gáz- és áramárakról. Inkább „megóvja" a lakosságot a piac káros hatásaitól.


(…) Az persze jó, hogy a benzin 10-12 forinttal olcsóbb lehet október elsejétől. A személy- és árufuvarozóknak azonban ettől nem lesz könnyebb, hiszen az üzemanyag áfáját ők eddig is visszaigényelték. Másként, amelyik kamiont eddig külföldön tankolták - merthogy néhány szomszédos országban változatlanul alacsonyabb az üzemanyagok adóterhelése -, azokat eztán sem itthon töltik majd fel. A 10-12 forintos árcsökkenés a tartós forgalomélénküléshez is kevés. Az első napokban biztosan lesz némi felfutás, a benzinpiac szűkülése azonban aligha torpan meg. Akinek sok volt a 300 forint a benzin literjéért, annak a 290 forint is az lesz.

„Az eredetileg tervezett jövő január elseje helyett már most október elsejétől 25-ről 20 százalékra csökken az összes termék áfakulcsa, de a legújabb tervezet szerint azt alkalmazni csak az üzemanyagoknál kell október 1-jétől, míg a többi terméknél csak 2006. január 1-jétől." (Pichler Ferenc, a Pénzügyminisztérium sajtófőnöke, Portfolio.hu)

(…) Ügyes! Át is verjük az uniót, meg nem is. Ja, és még demokraták is maradunk. Mert ugye ott van például Románia (nem EU-tag, de majdnem), ahol hirtelen csökkenni kezdtek a benzinárak, sőt már alatta vannak a szeptember elejeieknek is. Az olajtársaság szerint így alakultak a piaci viszonyok és passz, ám nehezen feledhető, hogy hirtelen olcsóbbodás előtt az államfő előbb felkérte a versenytanácsot az üzemanyag-forgalmazók árpolitikájának megvizsgálására, majd mintegy mellékesen bekérette a Petrol kőolajtársaság privatizációs szerződését. A piaci viszonyok hamarosan javulni kezdtek.
Nálunk sajnos nem javulnak, illetve nem annyira. Mert a benzin ma olcsóbb lett ugyan négy forinttal, de a románoknál akkor is 14-gyel csökkent az ár egy hét alatt. Pech.

(…) tegyünk úgy, mintha nem lenne négy kulcs, amitől azért négy kulcs lesz, de papíron mégsem, tehát tiszták vagyunk, az EU meg húzzon el nagy ívben. Nehogy már elismerjük, hogy hibáztunk, bocs, megpróbáltuk, nem megy. Az ilyesmitől még akár nőhet is a népszerűség, úgyis ott van a felmérés, mely szerint a magyarok mind kevésbé támogatják az EU-t. Kicsinyes? Az. Magyaros? Az. Balkáni? Az is. De aki papíron EU-konform, az EU-konform marad.

A benzinár-csökkentés örökké hálás téma: az üzemanyag ára ugyanis mindig csak emelkedik, így aprócska történelmet ír, aki annak csökkentéséről dönt. Különösen akkor, ha ezt különösebb kockázat nélkül teszi, hiszen az áfacsökkentésről a kormány már korábban döntött, most előbbre hozza három hónappal. Azaz: a benzin áfája januárban amúgy is csökkent volna, ahogyan minden olyan terméké, amelyet ma még 25 százalékos forgalmi adó terhel.

(…) A benzin árát ugyanis a világpiac határozza meg, és nem a kormány. Ezért is érdekes, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felhívja Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját, és arra kéri őt, hogy tanúsítson mértékletességet az árképzésben, akár nyeresége rovására is. Volt már ilyen; 2001-ben a Mol azért volt veszteséges, mert Orbán Viktor kormányának parancsára a vállalat mesterségesen alacsonyan tartotta a gáz árát. Hernádi állítólag azt felelte, hogy érti a problémát. Jó neki; én például a legkevésbé sem értem. Az ugyanis rendben van, hogy a kormány csökkenti az adót, megteheti. Azt azonban képtelen vagyok megérteni, miért érzi egy politikus felhatalmazva magát arra, hogy beleszóljon egy magánvállalat árképzésébe. Azt sem értem, hogy egy magánvállalattól hogyan lehet azt kérni: szorítsa háttérbe saját érdekeit. A magánvállalat ugyanis nyereségéből él, s ha nyeresége kárára mutat önmérsékletet, akkor csődbe megy.

(…) Gazdasági szakemberek szerint az áfacsökkentés előrehozása tovább növeli az államháztartás amúgy sem csekély hiányát, a büdzsé körülbelül 6-7 milliárd forinttól esik el. Azzal számoljon el a kormány, hogy helyes döntés-e az állami költségvetés kárára az áfacsökkentést előrehozni. Magánvállalatok üzleti stratégiájába azonban talán nem kellene beleszólni. Ha másért nem, hát azért, mert nincs értelme.
Igaz, Orbán Viktortól tudjuk, hogy ha egy kormány kér valamit, annak nyomatéka van.