Kampánytéma lehet az abortusz

Bár az abortuszkérdés a rendszerváltás óta már több alkalommal is heves politikai és társadalmi vitákat szított, az új terhesség-megszakítási módszerek bevezetését követő figyelem ismét felélénkítette a szigorítás mellett állók és a liberalizációpártiak közötti ellentéteket.

A médiában hónapokkal ezelőtt felröppent hírek szerint olyan tabletta bevezetését tervezik, mely a – műtéti beavatkozáshoz hasonlóan – a terhesség nyolcadik hetéig teszi lehetővé a művi megszakítást. Az orvostársadalom nem egységes a tabletta lehetséges bevezetésének következményeit illetően. Az ellenzők úgy vélik: a terhesség megszakításának egyszerűbbé tétele abortuszhullámot indíthat el, míg mások szerint a terhes nők nagy része továbbra is az orvosokra bízza majd az abortuszt. Az Egészségügyi Minisztérium, valamint a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium a tabletta alkalmazása mellett érvelt, kifejtve, hogy kevésbé terheli meg a női szervezetet, mint a sebészeti beavatkozás. A gyógyszer egyelőre kísérleti szakaszban van Magyarországon, engedélyezését még nem kérték. Gyógyszertári forgalomba nem kerül majd, kizárólag klinikai körülmények között alkalmazzák.

Annak ellenére, hogy a gyógyszerkísérletek már tavaly megkezdődtek, a magzatvédő Alfa Szövetség most látta elérkezettnek az időt arra, hogy – ellenzéki képviselők részvételével – tiltakozást szervezzen az Egészségügyi Minisztérium épülete elé, egyúttal az egész abortuszkérdés újragondolására szólítva fel a kormányt.

Érzékeny kérdés
A rendszerváltás után 1990-ben lángolt fel először az abortusz-vita. Magzatvédő szervezetek, keresztény értelmiségiek és a Katolikus Püspöki Kar mind a korábbi szabályozás felülvizsgálatára szólítottak fel, míg Surján László kereszténydemokrata népjóléti miniszter annyit ígért, hogy az Országgyűlés meg fogja alkotni a kérdéskört rendező törvényt. A magzatvédők az Alkotmánybíróság (AB) állásfoglalását kérték, mely 1991 decemberében meg is született: a testület 1992 decemberéig kötelezte az Országgyűlést a szabályozás megalkotására. A törvény-előkészítés szakaszában intenzív társadalmi vita bontakozott ki a magzat élethez való jogának és az anya önrendelkezési jogának ütközéséből – elsősorban publicisztikai téren. A kormányzó erők között akkor a leghatározottabban abortuszellenes álláspontot a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselte. A legnagyobb kormánypárt, a konzervatív MDF 12 képviselője a magzat életét a fogantatástól datáló nyilatkozatot tett közzé, míg az ellenzéki Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) táborából álltak legtöbben a megengedők mellé. Az SZDSZ-es Kis János sorra közölte publicisztikáit, melyekben a magzati életszakaszok eltérő kezelése mellett érvelt.

Az országgyűlés 1992 decemberében elfogadta a magzatvédelemről szóló törvényt, mely a terhesség megszakítását döntően a magzat, vagy az anya veszélyeztetett állapota miatt tette lehetővé.

Az Alkotmánybíróság közbeszól

A törvény elfogadása után az abortuszkérdés évekig lekerült a napirendről. 1998-ban azonban az AB újabb határozatot hozott: eltörölte a törvény azon rendelkezését, mely súlyos válsághelyzetben lehetővé tette a nők számára, hogy kérjék a beavatkozást. A testület állásfoglalása szerint a szubjektív kategória nem érvényesítette kellőképpen az állam életvédelmi kötelezettségét, ezért 2000 tavaszára kötelezte a pártokat a törvény módosítására. Az AB ugyanakkor nem könnyítette meg a politika dolgát ebben a morális kérdésben: nem foglalt állást a magzat jogi státuszáról, és nem kívánta csorbítani az anya önrendelkezési jogát sem. A törvénymódosítás vitájában – a korábbiakhoz hasonlóan – nem a kormánypártok és az ellenzék között alakult ki éles vita, mivel ebben a kérdésben a politikai erők lehetővé tették a lelkiismereti szavazást. A törvényi rendezés sürgető határideje végül a szabályozás szigorítása mellett érvelőknek kedvezett, és a korábbinál merevebb szabályozást kétharmados többséggel fogadta el a parlament.

Az eddigi kampányok során soha nem volt kiemelt téma az abortusz, bár a 2004-es európai parlamenti választásokkor talán lett volna erre esély. A kampány hajrájában kiszivárgott ugyanis, hogy a szocialista párt (MSZP) a Fideszt abortuszellenes politikával vádolja majd. Még ha létezett is azonban ilyen terv, annak idő előtti megszellőztetése eleve ellehetetlenítette a támadást.

2005 tavaszán a Fidesz korábban KDNP-s színekben politizáló képviselője, Semjén Zsolt a liberális értékek népszerűsítésére kampányba kezdő SZDSZ-t támadta azzal: megengedő álláspontja a "halál kultúráját" képviseli.

Az abortusz körüli vita a bevezetendő (RU-486) tabletta kapcsán élénkült fel újra az elmúlt időszakban. Az eljárás ellen tiltakozó Alfa Szövetség tüntetésén szintén – az erkölcsi és vallási kérdésekben rendre vihart kavaró felszólalásairól elhíresült – Semjén vett részt a Fidesz képviseletében, míg a párt korábbi egészségügyi minisztere, Mikola István levélben biztosította támogatásáról a követeléseket.

Az MSZP kihasználta az álláspontok tisztázatlanságát, és felszólította a Fideszt az abortusszal kapcsolatos véleménye nyilvánosságra hozatalára. Az SZDSZ összekapcsolta a témát az utóbbi hetek privatizációt támadó ellenzéki akcióival és azt állította: ha a Fidesz alakít kormányt, visszaveszi a magánkézbe került vállalatokat, és szigorítja az abortusz szabályozását. A Fidesz végül védekező helyzetbe került: közleményben tudatta, hogy a kormányzása idején elfogadott törvényen nem kíván változtatni.

Az elmúlt időszakban a pártok komoly identitás-építő versenybe kezdtek, ezért a 2006-os választások során könnyen kampánytémává válhat egy olyan, a világnézetről tájékoztató hozzáállás, mint az abortuszhoz való viszony. A terhesség megszakítása azonban érzékeny téma a politika, és különösen a jobboldal számára, hiszen egyes felmérések szerint a magyar társadalom kimondottan abortuszpárti. A markáns abortusz-ellenes álláspont ezért megnehezítheti a bizonytalan szavazók megszólítását a konzervatív erők számára.