Szeremley Huba - kalandok a politikában
Szeremley Hubát szereti a média: anekdotázgatós stílusa, érdekes életútja és sajátos világlátása miatt közkedvelt alanya az interjúknak – az általa vezetett és júliusban debütált Magyar Gazda-és Polgárpárt számára ez jelenti az egyetlen kapcsolatot a nyilvánossággal. A párt késői bemutatkozása és kezdeti visszahúzódás tudatos stratégia része is lehet – komoly kérdés azonban, hogy intenzív kommunikáció és kiépített pártszervezet nélkül a párt hogyan akarja „becserkészni” célcsoportját – a politika iránt csekély érdeklődést mutató bizonytalan szavazókat.
Szeremley Huba nevét korábban csak a borásztársadalom ismerte, azonban a Kisgazda-székház adásvételével kapcsolatos ügyletek, illetve – július elejétől – a Magyar Gazda-és Polgári Párt színre lépése óta a politikai nyilvánosságban is jelen van. Igaz, csak azokhoz jut el, akik intenzíven érdeklődnek a közügyek iránt – a párt ugyanis nem tart rendszeres sajtótájékoztatókat, nem ad ki sajtóközleményeket – még az agráriumot érintő legfontosabb ügyekkel kapcsolatban sem nyilvánul meg. Szeremley szerencséje azonban, hogy személyiségének köszönhetően az újságírók kitüntetett figyelme kíséri, ami viszonylag kényelmes pozíciót biztosít neki a nyilvánosságban. Érdekes egyéniség: kalandos életútja, anekdotázgatós stílusa, eredeti gondolatai miatt hálás interjúalany – amit az újságírók gyakori meghívásokkal honorálnak. Szeremley mindig tud valami meghökkentő részlettel szolgálni saját magával kapcsolatban. Jellemző mozzanat például, hogy borász létére nem szereti a bort. Szeremley kalandos körülmények között disszidált a kommunista diktatúra idején, minden kontinensen hosszabb időt töltött el, regénybe illő körülmények között gazdagodott meg, sakkversenyeket és vitorlásbajnokságokat nyert – és Iránban eltöltött évei alatt ópiumot is szívott.
A borász-pártelnök különösen az utóbbi egy évben adott sok interjút a médiának – ami vélhetően már a júliusi politikai fellépésre való tudatos készülését mutatja. Ügyes közszereplő: gondolatait közérthetően fogalmazza meg, a központi üzeneteket gyakran metaforákba önti, és minden interjúban elmond néhány olyan mondatot, mely könnyen idézhetővé teszi.
Hírszerző-interjú, 2005. szeptember 14.
Mindehhez hozzátartozik az is, hogy Szeremley – annak ellenére, hogy nem rendelkezik politikai tapasztalattal – meglepően jó politikai érzékkel választja ki azokat az üzeneteket, melyek a megnevezett célcsoport: a gazdák, illetve a parlamenti pártokból kiábrándult, bizonytalan szavazók fülének kedvesek lehetnek – igaz, az üzenetekben kevés az új mozzan
Szabad Föld-interjú, 2005. május 13.
„Az agrárium a nemzeti kultúránk legértékesebb kincse”.
Népszabadság-interjú, 2005. július 2.
„A föld egy nemzet éltető eleme, megtartó ereje. Olyanok vagyunk, mint Gaia istennő fia, akit csak akkor lehetett legyőzni, ha elszakították anyjától, azaz a földtől”.
Hírszerző-interjú, 2005. szeptember 14.
at, a Gazdapárt elnöke leginkább csak felmondja azt a „leckét”, amit a parlamenten kívüli pártoktól már korábban is többször hallhattunk. Beszél az elmaradt rendszerváltásról, a demokrácia csődjéről, a parlamenti pártok erkölcstelenségéről, hatalom-és pénzéhségéről, az elherdált államvagyonról. Ugyanakkor nem hirdet gyökeres átalakítást: „Ha rosszul működik egy kupleráj, nem bezárni kell, de le kell cserélni a madámot vagy a prostituáltakat”. A hazai gazdákat elsődlegesen a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásának ígéretével, a város-falu kapcsolatok erősítésének gondolatával kívánja megszólítani. Hitelességét javíthatja ráadásul a vidék szemében, hogy a Badacsonytördemicen élő Szeremley régóta a mezőgazdasággal (többek között bortermeléssel és szarvasmarha-tenyésztéssel) foglalkozik – ráadásul mindezt elmondása szerint anyagi haszon nélkül, „szerelemből” teszi.
Jellegzetesen a politikából kiábrándultak megszólítására alkalmas üzenet a vagyonadó gondolata. Szeremley számára pedig különösen fontos, hiszen sokan érezhetik úgy, hogy az ország leggazdagabb emberei közé számító, többmilliárdos vagyonnal rendelkező Szeremley szájából nem hat hitelesen, ha a jelenlegi gazdasági-társadalmi viszonyok kárvalottainak, a „rendszerváltás veszteseinek” érdekeit képviseli – a vagyonadó révén azonban kinyilváníthatja: nem önérdekből politizál, pénzét közcélokra is hajlandó áldozni. A javaslat eredetiségét azonban rontja, hogy ezt a „műsorszámot” már Gyurcsány Ferenc is előadta, és Szeremley érvelése („aki olyan helyzetben van, attól többet is lehet elvárni”) is összecseng a miniszterelnökével.
„Kérdezzék meg az első 100 vagy 50 vagy 20 állítólag TOP milliomost, hogy mit gondolnak a vagyonadóról. Mert szerintem aki olyan helyzetben van, attól többet is lehet elvárni. A vagyonadó szerintem ennek a legtisztább játéka lenne, párhuzamosan pedig arányosan lehetne csökkenteni az egyedi adónemeket. Javulhatna az adóbefizetés, amely ma azon múlik, hogy ki milyen ügyes, így a törvény adta lehetőségek kihasználásával minél kevesebb adót akarnak fizetni az emberek”.
Napi Gazdaság- interjú, 2005. június 16.
Nem igaz ugyanakkor, hogy a Szeremley Huba által ismertetett politikai üzenetek egytől egyig kikövetkeztethetőek lennének a párt pozíciójából. A vagyonadó gondolata például nem társul szociális demagógiával – ami a parlamenten kívüli pártok gyakran alkalmazott eszköze. Érdekes és egyben politikai merészségre valló gondolat például, hogy Szeremley a vagyonadóból bejött jövedelmeket nem közvetlen szociális segélyezésre fordítaná, hanem a „hal helyett hálót” adni elv jegyében inkább az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre fordítana nagyobb erőforrásokat.
”Nekem sem nyugdíj-, sem pedig egészségbiztosításom nincs. Ezt egyfajta gyámság alá helyezésnek tartom. Hiszen ha a legalapvetőbb dolgokról is a társadalom gondoskodik, akkor az egyed megszűnik létezni. Ennek egyenes következménye, hogy a leglényegesebb és legősibb struktúrák, úgymint család, kis és nagy közösség, felborulnak”.
Szabad Föld-interjú, 2005. május 13.
„A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy aki nagy vagyonra tett szert, részt vett a privatizációban, az nagyobb részt vállaljon a közösség terheiből”. (…)
S mi legyen az így keletkező adóbevétel sorsa? Fordítsák a szegények segélyezésére?
„Semmiképpen sem. Oktatásra, kutatás-fejlesztésre kellene ezt fordítani, mert ez a hosszú távú megoldás. Nem halat kell adni, hanem hálót”.
Magyar Hírlap-interjú, 2005. augusztus 28.
Szeremley Huba személye és politikai üzenetei alapján tehát elvben alkalmas lehetne arra, hogy megszólítsa célcsoportjait: a mezőgazdasági termelőket és a bizonytalan-kiábrándult szavazókat. Ehhez azonban sokkal intenzívebb jelenlétre lenne szükség a nyilvánosságban – jelenleg ugyanis a Gazdapárt még egyszemélyes pártként sem működik hatékonyan. Nem nyilvánul meg konkrét agrárügyek kapcsán, és a helyi médiában sem törekszik erős jelenlétre. Ráadásul a falusi, mezőgazdaságból élő lakosságra és a kiábrándult szavazókra nem jellemző, hogy intenzíven érdeklődnének a politikai hírek és események iránt – így a célközönség nagyobb része vélhetően arról sem értesült, hogy a párt egyáltalán létezik.
Szeremley a már három évvel ezelőtt megalakult Gazdapárt színrelépésének időzítését optimálisnak nevezte, és több helyütt is utalt arra: a párt saját esélyeit rontotta volna azáltal, ha korábban megjelenik – ezzel sugalmazva, hogy a parlamenti politikai erők nem válogatnak az eszközökben, ha attól félnek: a kívülről jött pártok elszipkázzák a szavazataikat. Így kérdéses azonban, hogy fél év elég lesz-e majd arra, hogy a párt megismertesse programját a választókkal. Szeremley szerint ugyan nem a kampány hossza, hanem minősége döntő – vélhetően úgy gondolja, hogy a jelentős vagyonából finanszírozott intenzív kampányhajrával ellensúlyozhatja majd a késői kezdést. Egyes információk szerint a pártelnök a nagy pártokhoz
Hírszerző-interjú, 2005. szeptember 14.
hasonló anyagi erőforrásokat mozgósíthat a kampányban – kérdés azonban, hogy ez levezényelhető-e kiépített pártszervezet hiányában. A párt elmondások alapján jelenleg kb. 250 alapító tagot számlál, jelentős bővülést azonban a pártelnök nem tervez (alapító tagjai a Magyar Kisgazda és Polgári Párttól, a Magyar Gazdák és Fogyasztók Önvédelmi Mozgalmától, a Független Kisgazdapárttól, az MDF-ből, illetve pártokon kívülről érkeztek). Helyi hálózat nélkül azonban a párt kampánya többnyire csak a tömegkommunikáción keresztüli üzengetésben merülhet ki.
A Gazdapárt hatékony fellépését jelen helyzetben további két tényező nehezíti. Az egyik a Független Kisgazdapárt által hátrahagyott örökség, mely ma is jelentős taszítóerőt biztosít mindenféle agrárpárttal szemben, és a szórványos kisgazda utódszervezetek sokaságán keresztül megnehezíti egy újonnan alakuló párt hatékony fellépését. A másik tényező a kormányzat egyre „hangosabb” agrárpolitikája. A Gráf József vezette agrártárca a választások közeledtével a gazdáknak szóló, egyre erősebb nemzeti retorikával, a hazai élelmiszeripart a termelők elsőbbségét hirdető protekcionista agrárpolitika meghirdetésével elszívja a levegőt a vidék képviseletének igényével fellépő pártok elől – mint ahogy a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett „földosztás” programja is rontja a jelenlegi és leendő agrárpártok esélyeit.
Ami a politikai kapcsolatrendszert illeti, Szeremley kategorikusan elzárkózik a jelenlegi parlamenti pártokkal való mindennemű együttműködéstől. A parlamenten kívüli szerveződésekkel szemben azonban nem válogatós: a potenciális partnerek körét „a Munkáspárttól a másik pólusig” terjedő demokratikus pártokban határozza meg – bár a MIÉP-pel és az FKGP-vel kizárja az együttműködés lehetőségét. Feltűnő azonban, hogy mind Szeremley, mind Kupa Mihály úgy nyilatkozott: nyitott az együttműködésre a másik féllel. Kérdés azonban, nem bontja-e a Centrum és a Gazdapárt együttműködésének lehetőségét, hogy a Centrum stratégiai partnereként egy parlamenti párt, az MDF is gyakorta szóba kerül
Újonnan alakított agrárpártjával.
Szeremley elsősorban a jobboldal számára okozhat kellemetlenségeket – elszívhatja ugyanis azon szavazatok egy részét, melyeket várhatóan a kistelepüléseken erősebb Fidesz zsebel majd be – így kiélezett viszonyok között borsot törhet az ellenzéki párt orra alá. Talán ennek is köszönhető, hogy a Gazdapárt és elnökének fogadtatása a jobb- és baloldali nyilvánosságban eltérő: baloldali-liberális lapokban és csatornákon szívesen látott és érezhető rokonszenvvvel fogadott „vendég” –a jobboldali nyilvánosságban azonban az MSZP által létrehozott szatelit-szervezet elnöke, mely ugyanazt a „produkciót” szeretné eljátszani, mint 2002-ben a Centrum. A gyanúsítások hitelét erősíti erősíti továbbá, hogy az MSZP nemzeti szárnyát reprezentáló Társadalompolitikai tagozat egyik ülésén már felvetődött az MSZP és a Gazdapárt együttműködésének lehetősége.
Heti Válasz-interjú, 2005. július 7.
A Magyar Gazda-és Polgárpárt megalakulásakor a magyar gazdák, a vidék és a polgári értékek képviseletét, a közélet megtisztulását, a családok és „az egész magyar nép boldogulását” hirdette meg a történelmi kisgazda szellemiség követőjeként – a kisgazda pártalapító Nagyatádi Szabó István nyomában. A nagyívű program megvalósulása azonban kérdéses: valószínű, hogy a politika is csak egy kalandos életút újabb rövid állomása lesz – valódi sikerek nélkül. Ha a pártnak mégis sikerülne bejutni a parlamentbe, a kisebb politikai csodát jelentene: azt mutatná ugyanis, hogy egy mérsékelten közismert személyiség által vezetett, tagsággal alig rendelkező párt tudatos kommunikáció nélkül is betörhet a nagypolitikába.