Kormány-MNB bokszgála

A bejelentés váratlanul érte a kormányt, mivel az Eurostatnak csak jövő augusztusban, az idei költségvetésről szóló jelentés leadásakor kellett volna foglalkoznia az elszámolási

kérdésekkel. Missura Gábor, az MNB szóvivője szerint a kérdést azért kellett felvetni, mert a finanszírozás átalakításának statisztikai megítélése kérdéses volt. Szeptember 22-én az MSZP felszólította Szapáry Györgyöt, hogy mondjon le a jegybank monetáris tanácsbeli tagságáról. Kovács Tibor, a szocialista párt parlamenti frakcióvezető-helyettese szerint pedig az alelnök politikai megfontolásból mártotta be az országot Brüsszelben, és hangsúlyozta: valótlan Szapáry Györgynek az az állítása, amely szerint a jegybank már többször jelezte aggályait a kormánynak az autópálya-építésekre fordított kiadások elszámolásáról.

Látszólag derült égből érkező villámcsapásként érte a hazai költségvetési politika szereplőit Joaquin Almunia uniós pénzügyi biztos pénteki bejelentése, hogy az EU statisztikai hivatala nem engedélyezi az autópályapénzek költségvetégvetésen kívülre szervezését. Valójában azonban számítani lehetett rá; ha nem most, hát szűk egy esztendő múlva. Jövő augusztusban azonban már közel sem lenne ekkora tétje a 2005-re tervezett és Brüsszel felé is bevállalt államháztartási hiány túllépésének. S nem csak azért, mert múlt időben beszélhetnénk az ország ígéretének be nem tartásáról, hanem azért is, mert már mögöttünk lennének a 2006-os parlamenti választások.

(…) Normális esetben teljesen természetes, hogy a monetáris politika képviselője - ráadásul Szapáry a korábbi jegybanki vezetéstől "megörökölt", komoly nemzetközi pénzügyi múlttal rendelkező alelnök - figyelmeztetni akarta a költségvetési oldalt, hogy aggályos a szóban forgó módszer, amely a távolabbi célt, az euró bevezetését is veszélyezteti. (Az már más lapra tartozik, hogy mindezt talán először a hazai fiskális oldallal kellett volna közölni, és nem rögtön az EU-val.) Ugyanakkor itthon ma már senki nem tud függetlenként tekinteni a törvény szerint elvileg független jegybankra, így az alelnök ezen lépését sem könnyű szakmai figyelmességként értékelni.
Pedig csak a néhány évvel ezelőtti időszakra kellene visszaemlékezni, amikor a mai ellenzék kormányzott, s a Magyar Fejlesztési Bankot - amelynek státuszát azóta törvényileg rendezték - mintegy eldugott kis-költségvetésként használták fel, többek között éppen az autópálya-építések finanszírozására.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s nincs új a nap alatt. Legfeljebb annyi, hogy Magyarország időközben belépett az Európai Unióba.

"Veres János pénzügyminiszter megfogalmazása szerint »szíven ütötte« a kormányt, hogy a jegybank közreműködésével került sor az autópálya elszámolásának felülvizsgálatára."
Ez a "szíven ütés" azért ki van találva.

(…) Ha a pénzügyminiszter esetleg "hazaárulással" vádolja meg Járai Zsigmondot, amiért alelnöke útján Brüsszelben fölnyomta a kormányt, az idehaza politikailag korrekt beszéd ugyan, viszont senkit sem mozgósít, sag’ schon, gondolja a választópolgár, egy hazaárulóval több vagy kevesebb!
Szóba jöhetett volna még a kormány "főbe kólintása", ami viszont azt föltételezte volna, hogy a kormánynak nemcsak szíve, hanem esze sincs. Vagy hülye ugyanis, és nem vette észre az autópálya-építési költségek érdekes könyvelését, vagy "statisztikai korrekciókkal" tényleg át akarta verni az EU illetékeseit az államháztartási hiány elszámolásakor. Ügyes, mondaná erre a hazai pályán nevelkedett homo hungaricus, aki maga is bolondul a kreatív könyvelésért, ám azért sejti, hogy ami itthon beválik, azzal az Eurostat lassú, ám a sajátos magyar érdekek iránt érzéketlen könyvelőit nehéz megetetni. Más kérdés, hogy mire odakint észbe kapnak, itthon esetleg már lezajlottak a választások, és ismét a szoclib koalíció győzött, nem utolsósorban a gazdasági élet területén elért szorgalmáért és kiváló eredményeiért.
A történet üzenete persze nem az, hogy ugyanúgy próbáljuk az EU-t átverni, mint majdnem az összes többi tagállam, hanem hogy a magyar gittegyletekből kinőtt csapatokban tényleg mindig akad egy vagy több Geréb. Bár ez is már annyiszor kiderült, hogy Brüsszel szíve meg se rezzen. Csak bólint unottan, és beírja az ungarische wirtschaft egyéb tételei mellé.

Lehet azon morfondírozni, hogy a jegybank alelnöke taktikusan járt-e el, amikor egy brüsszeli bizottságban nyíltan felvetette a magyar kormány kreatív könyvelésével kapcsolatos dilemmáját, de a szakmaiságát és tisztességét megkérdőjelezni pitiáner politikai fogás.
Ettől függetlenül, ha van hiba, amelyet az elmúlt hét gazdaságpolitikai eseményei (az Eurostat állásfoglalása, az IMF reformsürgető elemzése) után el lehet követni, akkor az az, ha a nagyobbik kormánypárt politikai támadást indít a jegybank ellen.

(…) Kovács és az MSZP az elmúlt évek gazdaságpolitikai semmittevéséből eredő hibák bűnbakjának szeretné megtenni Szapáryt ahelyett, hogy saját háza táján söprögetne.

Rablóból lesz a legjobb pandúr. Járai Zsigmond MNB-elnök kétségkívül otthon van sztrádaépítési trükkökben. Ő volt a pénzügyminiszter, amikor létrehozták a Nemzeti Autópálya Rt.-t, melynek egyik célja a közbeszerzési törvény megkerülése, a külföldi cégek útépítési bizniszből történő kizárása volt. Ilyen múlttal nem csoda, hogy a jegybankelnök és stábja egy mentőkutya szimatát lepipálva, imponáló gyorsasággal szúrta ki, miben utazik a kormány az autópálya-pénzek büdzséből való kiszervezésével.

Totális függetlenség amúgy sem létezik, és ha már ez van, még mindig a kisebb rossz, ha a jegybank az ellenzékkel szimpatizál, mintha a kabinetnek “dolgozik”. Nekünk, polgároknak mindenképp jobb, ha leleplezik, és nem pedig elfödik a hatalom szennyesét.

Két dolgot mindenképp feltárt ez a meglehetősen büdös ügy. Egyrészt a balliberális oldalon (is) létező kettős mércét: ha ellenzékben vagyunk, az MNB függetlensége szent, aki kezet emel rá, minimum diktátorfióka, de ha miniszteri bársonyszékben feszítünk, a jegybank elnöke vágja magát haptákba színünk előtt.

Másrészt kiderült, hogy amennyiben manipulációról, szerecsenmosdatásról, trükközésről van szó, ez a koalíció fikarcnyival sem különb Orbánéknál. A szomorú pedig az a dologban, hogy a kormányzat nagyfejűi úgy vélték, az Unió pénzügyeseit csakúgy hülyének lehet nézni, mint a lakótelepi nyugdíjast. És talán még most is azért dühöngnek, mert azt hiszik, amennyiben Szapáry nem “árulkodik”, az Unió statisztikai hivatala soha nem jön rá az átverésre.

(…) A balliberális oldal hangadói ugyanazt csinálják, mint az Állatfarmban a Napóleon elvtársat támogató disznók. Amikor kiderült valami szemétség, és a többi állat felháborodott, mindig azt kérdezték: “ugye nem akarjátok, hogy Jones gazda visszajöjjön?”. Az ilyen trükköket kidumáló szoclib publicisták is ezt mondják, a Jones nevet Orbánra cserélve. A Viktor-fóbia szolgál minden piszkos húzás igazolására. Az, hogy Orbán esetleg pont az ilyen gennyes trükkök miatti felháborodást meglovagolva fog visszatérni, a jelek szerint kevésbé számít.

Hazánk az első helyezett a legnagyobb hiányú új uniós tagállamok rangsorában az Európai Unió tegnap közzétett statisztikája szerint. Ha a közösség egészét nézzük, a deficit nagysága terén csak a görögök versenyezhetnek velünk.

(...) Úgy látszik, az egykori reformország, de különösen a Medgyessy–Gyurcsány-kormány nem találta-találja helyét a kitágult európai erőtérben. Félreértés ne essék, nemcsak a költségvetés deficitjével van gond, továbbá nemcsak az uniós szaldószám alakulása problémás, hanem fáziskésésben vagyunk a nagy strukturális átalakításokkal is. Ráadásul a jövő évi büdzsé sem a szerkezetátalakító ügyekről szól, ha lesznek is változtatások, azok leginkább karcsúsítást, leépítést jelentenek majd. Pedig az adó- és járulékelkerülés magyarázata Magyarországon az, hogy az állam nem jól gazdálkodik, így az adókért kapott közjavak és közszolgáltatások nem megfelelő minőségűek.

(…) Visszatérve a jelentésekre, uniós tagságunknak azért pozitív hozadéka is van. A statisztikákból legalább megtudjuk, hogy a kormány sikerpropagandája ellenére valójában hogy mennek a dolgok az országban. S azt, hogy milyen tartományban van a kormányzati teljesítmény egyenlege.

(…) Az MSZP a múlt héten már lemondásra szólította fel Szapáry Györgyöt, az MNB alelnökét, mivel szerintük „politikai megfontolásból mártotta be a kormányt Brüsszelben”.
A mindenkori kormány és a független intézmények viszonyát illetően időről időre politikai vita alakul ki a közéletben. Amíg az ellenzéki oldal előszeretettel hivatkozik ezen intézmények kormányzati teljesítményt érintő kifogásaira, addig a kormány gyakran kérdőjelezi meg a szakmai döntést elfogultságra célozva.

(…) Kérdés, hogy milyen mértékben mélyül el a feszültség, amely nyilvánvalóan sokat árthat nemcsak gazdasági, de politikai szempontból is, mivel tovább rombolhatja a politikai elit megítélését, és az állami intézményekbe vetett bizalmat. Az ehhez hasonló viták azt a meggyőződést erősíthetik az emberekben, hogy semmi sem függetleníthető a pártpolitikától, főleg a választások közeledtével.

Normális körülmények kőzött már a lemondásra való kormányzati felszólítás tényén is megdöbbennénk. Hiszen mi köze van a mai világban egy politikai pártnak a jegybank alelnöki pozíciójához? A helyzetet érthetőbbé, ugyanakkor semmivel sem menthetőbbé teszi, hogy Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt mindennapos gyakorlattá vált a független állami intézmények vezetőinek rövid pórázra fogása. A Magyar Televíziótól a Magyar Rádióig, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől a Központi Statisztikai Hivatalig, a Központi Ügyészségtál a Magyar Nemzeti Bankig, a Millenáris Kht.-tól a Magyar Állami Operaházig hosszú a sora azoknak az elvileg független, közszolgálati intézményeknek, ahol a baloldalinak és liberálisnak nevezett koalíció baloldalinak és liberálisnak egyáltalán nem nevezhető politikai módszerekkel lépett azon vezetők/elnökök tyúkszemére, akik nem az ő szája íze szerint irányították hivatalukat. Meg sem lepődünk azon a rendszerváltás előtti idők laktanyavilágát idéző stíluson, amellyel Kovács Tibor gyakorlatilag a szolgálati sorrend betartását kérte számon Szapáry Györgyön.

(…) Az uniós hierarchiában a posztkommunista utódpártoknál nagyságrendekkel magasabb szinteken jegyzett és egyébként is jóval kifinomultabb személyzeti politikához, a selyemzsinóros megoldásokhoz szokott bankárvilág persze jól megmosolyogta a magyar szocialisták erőszakos politikai fellépését. A magyar média kicsit is tárgyilagos felében köznevetség tárgyává váltak a bürokratikus szocializmus és a parancsuralmi rendszer világát idéző módszereik. Mint ahogy az is, amikor Kovácsék azt követelték a nagyhatalmú bankártól, tárja eléjük a bizonyítékokat, amelyekkel igazolni tudja: korábban már figyelmeztette a kormányt az elszámolási módszerek szabálytalanságaira. Mintha még ma is lennének a szocialistáknak eszközeik arra, hogy sarokba állítsák, kukoricára térdepeltessék, netán az Andrássy út 60.-ba irányítsák a gyanúba, a gyanújukba keveredő személyeket. Szerencsére, ezek az idők elmúltak. Nyilvánvaló tehát, hogy az országnak a jelenlegi pénzügyi kormányzat, és nem Szapáry György MNB-alelnök figyelmeztetése okozott kárt. Azt viszont el kell ismerni: a kormánykoalíciónak és a Magyar Szocialista Pártnak tényleg nem vált hasznára a jegybank alelnökének brüsszeli fellépése. Mert ha csak a jövő tavaszi választások után derült volna fény ezekre a praktikákra, akkor addig a teljes magyar eget kékre és rózsaszínűre festhették volna. Akkor nemcsak a dübörgő gazdasággal és a nagy jóléttel kapcsolatos ámítást folytathatnák a kampányban, hanem azt is állíthatták volna, hogy "a pénzügyeket is rendbe tettük" Így viszont marad a mentegetőzés és a magyarázkodás.