Gyurcsány-kormány: hullámvasút
Egy évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc személyében új kormányfő került a kormányzó MSZP-SZDSZ koalíció élére. A kormányzati ciklus közben végrehajtott miniszterelnök-csere önmagában is váratlan volt: a magyar demokrácia 1990 óta íródó történetében korábban erre nem volt példa. Meglepetést okozott az új kormányfő személye, és az a lendület is, amellyel a Medgyessy-kormány leváltott sportminisztere a miniszterelnöki székbe repítette magát.
az MSZP akkori vezetését, akik úgy gondolták, hogy belső megállapodásokkal léphetnek át Medgyessy Péter volt miniszterelnökön, miközben kihagyják a döntéshozatalból a tagságot. Másrészt meglepte az ellenzéket, akik a Medgyessy-féle politikára rendezkedtek be, és talán úgy gondolták, stratégiájukon nem kell változtatni 2006-ig. Harmadrészt meglepte a választókat, akik szemében – legalábbis a közvélemény-kutatások alapján – a 2006-os választás már lefutott ügy volt.
2004 őszén a szocialisták körében csodavárás, az ellenzék oldaláról tanácstalanság és kivárás, a közvélemény részéről szolid bizakodás kísérte a Gyurcsány-kormány első lépéseit. Gyurcsány Ferenc azonban rögtön szembesült azokkal a túlzó elvárásokkal, amelyek gyakran egymásnak ellentmondó cselekvést követeltek volna a kormánytól. A 2001 óta egyensúlyi problémákkal küzdő államháztartás miatt a gazdasági döntéshozók, továbbá az Európai Unió képviselői megszorító intézkedéseket, gazdasági reformokat és piacbarát intézkedéseket kértek. Az új miniszterelnök mögött meglepően egységesen felsorakozó szocialisták a párt megújulását, markáns baloldali politizálást vártak Gyurcsánytól. Mindezeken túl az új kormányfőnek kellőképpen határozott és konfliktusvállaló, de legalább annyira integratív személyiségnek kellett mutatnia magát, hiszen a baloldali szavazók megerősítése mellett a bizonytalan szavazókat is meg kellett szólítania.
Gyurcsány Ferenc kormányára (mint az MSZP-re is) általánosságban véve a hullámzó teljesítmény jellemző – ami nem kis részt annak köszönhető, hogy a kormányfő nem minden esetben tudta teljesíteni a kormányával szemben megfogalmazódó elvárásokat. A kormányzati munka ennek alapján három részre tagolható.
Gyurcsány miniszterelnök-jelöltté választásával, majd kinevezésével az MSZP és a Kormány „lendületet” kapott. A kormányfő gyakori médiaszereplésekkel, karakteres baloldali üzenetekkel és ezekre épülő kormányzati bejelentésekkel (például szja-módosítás, „bankadó”) lépett a politikai porondra, és ezzel kiválóan ellensúlyozta a „megfáradt”, belső konfliktusoktól elgyötört, pragmatikus Medgyessy-kormányzat rosszemlékű utolsó hónapjait. A debütálást követően mind a kormányfő, mind az MSZP növelte a népszerűségét. Elődjétől Gyurcsány Ferenc bizonyos vonatkozásban elhatárolódott (például nyíltan szembehelyezkedett a konfliktuskerülő politikával) de szívesen hivatkozott a népszerű intézkedésekre (pl. a jóléti száz napos programra). Gyurcsány a kormányban nem hajtott végre jelentős szerkezeti átalakításokat, viszont hatalmát növelte azáltal, hogy politikailag súlytalan minisztereket emelt be a kabinetbe, melyek mellett nagyobb mozgásteret kapott, és személye is hangsúlyosabbá vált a kormányzati munkában.
A kormány kezdeti „lendülete” a december 5-i kettős népszavazásig tartott, amely ugyan közvetlenül sikert hozott számára, de – főleg a kettős állampolgárság elutasítása kapcsán – ismét felszínre hozta az MSZP-n belül dúló ellentéteket, többek között a párt „liberális” és „népi” szárnyának képviselői között. Vélhetően a miniszterelnök néhány szerencsétlenül sikerült, ellene fordított mondata is szerepet játszhatott abban, hogy ebben a szakaszban látványosan stílust váltott, és politikájában visszatért a Medgyessy Péter által is képviselt békés, konfliktuskerülő politikai stílushoz. Ennek a politikának jegyében tartotta – saját maga szerint is színtelen – évértékelő beszédét az Országgyűlésben, és ültette le a pártelnököket egy asztalhoz a második Nemzeti Fejlesztési Terv ürügyén. A kormányfő a saját maga által az első szakaszban gerjesztett elvárásoknak azonban nem tudott megfelelni. Ehhez a szakaszhoz nem tartoztak jelentős kormányzati bejelentések és intézkedések, sokan a „Gyurcsány-lufi kipukkadásáról” beszéltek.
A harmadik szakaszt a sorozatos kormányzati bejelentések és a baloldal ismételt dinamizálódása jellemzi. Ezek a folyamatok már tavasz végén megkezdődtek, amikor a miniszterelnök – a pénzügy- és agrárminiszteri posztokon történt gyors cserét követően – belekezdett a Száz lépés program intézkedéseinek ismertetésébe, mely szinte minden területen módosításokat ígért. Az MSZP-n belül azonban az államfőválasztás kapcsán felerősödtek mind az MSZP-n belüli, mind a koalíciós pártok közötti konfliktusok, ami jelentősen gyengítette a kormányoldalt – így a Száz lépés programja politikailag csak nyártól kezdődően, az MSZP-n belüli viszonylagos egység helyreállítását követően érhetett be politikailag. Ősz elején megindult az MSZP „identitáskampánya”, mely a kormányfő bejelentéseinek is hivatkozásai alapjává vált – így megteremtette az összhangot az MSZP és a kormány üzenetei között. A kormányfő ezzel egyidejűleg visszatért a konfrontatív politizálás útjára – „demokratikus” és „bátor” politikáját részben Orbán Viktor „populizmusával” szemben határozza meg – amivel a jelek szerint ismét zavarba hozta az ellenzéki oldalt. A Száz lépés folytatódó programja egyszerre bizonyítja, hogy a kormányfő cselekszik, valamint azt, hogy van víziója 2006 utánra is – ennek szimbóluma a kormányfő napokban megjelent kötete is. A korábban megosztott MSZP felzárkózni látszik Gyurcsány mögé, a „bátorság, biztonság, igazságosság” hármasságának zászlaja alatt. A baloldal ismételt „feltámadását” a közvélemény-kutatások szerint a választók is értékelték, így az MSZP hosszú hónapok óta először érezheti úgy: ismét van esélye a 2006-os választási győzelemre.
Mérlegen egy esztendő
„Olyannak tűnt a feladatok sokasága, ahogyan ott magasodtak előttünk, mint a hegymászó előtt a rendkívüli bérceket mutató hegy…” – így emlékezett vissza a miniszterelnök október 3-án tartott parlamenti beszédében kormányzása kezdetére. Az elmúlt egy évben valóban lehetetlen volt a Gyurcsány-kormánnyal szemben megfogalmazott elvárások mindegyikének megfelelni. Gyurcsány eddig saját tábora megerősítésében mutatkozott a legsikeresebbnek. Személyében a baloldal erős vezetőre tett szert, aki képes arra, hogy Orbán Viktor versenyképes kihívója legyen 2006-ban. Mindez növeli a szocialisták esélyeit, még akkor is, ha párt megújulása során kirobbant botrányokban némileg meggyengült az MSZP szervezete. A Gyurcsány-kormány jelenleg teljes erejével a választásra koncentrál – akár a hiány növelésének árán is. A Gyurcsány-kormány a szigorú költségvetési politika megvalósításában bizonyult a legsikertelenebbnek – ennek köszönhetően az euró bevezetése is jelentősen kitolódhat. Az eddigi kormányok sorsából pedig tudható, hogy a költekezés a kampányban még nem garancia a választási győzelemre. A miniszterelnök hasonlatára visszatérve: Gyurcsány Ferenc korántsem lehet biztos abban, hogy megkapaszkodott a csúcson.
A Gyurcsány-kormány hektikus politikai teljesítménye a közvélemény-kutatásokban is visszatükrötődik. Az utóbbi egy év közvélemény-kutatási görbéit elemezve jelentős ingadozásokat láthatunk a két nagy párt megítélésében - ezzel együtt a Fidesz végig megőrizte előnyét az MSZP-vel szemben.
A Szonda Ipsos adatai szerint a Gyurcsány-kormány bemutatkozását követően az MSZP jelentősen növelni tudta népszerűségét, és lassan felzárkózott a Fidesz mögé - az új kormány a pártnak is lendületet adott. 2004 decemberében még úgy tűnt, hogy az MSZP át is veheti a vezetést – a Fidesz számára sikertelenül végződött kettős népszavazás után ugyanis mindössze két százalékra apadt a legnagyobb ellenzéki párt előnye. A két párt közötti olló 2005 első félévében, a kezdeti lendület kifulladásával azonban egyre tágabbra nyílt. A különbség az MSZP számára kellemetlenül zárult júniusi államfőválasztás után nőtt a legnagyobbra, nyolc százalékra – majd augusztusban-szeptemberben a kormány és az MSZP aktivitásának köszönhetően a két párt ismét közelebb került egymáshoz – így az összes választó között jelenleg három százalékos a különbségük.
Forrás: Szonda Ipsos
A két párt biztos szavazóinak tekintetében szintén folyamatos ingadozást figyelhettünk meg a Gyurcsány-kormány egy éve alatt. A Medián kutatásai alapján a Fidesz szavazótáborát jellemzően nagyobb eltökéltség jellemezte, mint az MSZP-ét: átlagosan négy százalékkal magasabb volt a biztos szavazók aránya a legnagyobb ellenzéki párt (67 százalék), mint az MSZP (63 százalék) szavazótáborában. Az MSZP-szimpatizánsok a kettős népszavazás kampányában, 2004 novemberében érezhetően elbizonytalanodtak, majd később (az MSZP-tábor erősödésével összhangban) megnőtt a szavazási kedvük. Az államfőválasztás körüli időszakban, május és július között ismét visszaesett az MSZP-tábor elszántsága, de ez 2005 nyár végén – ősz elején, az MSZP-szimpatizánsok számának növekedésével párhuzamosan ismételten javulni látszik. A Fidesz szavazótáborában ezzel együtt jelenleg is magasabb az elkötelezett szavazók aránya.
Forrás: Medián, HVG
Mint korábbi elemzésünkben is olvasható, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor „harca” több fordulatot is hozott a népszerűségi pontszámok tekintetében. Az új kormány bemutatkozásakor, majd 2005 elején Gyurcsány Ferenc megelőzte Orbán Viktort. Tavasszal, illetve nyár elején (a Nemzeti Konzultáció kampányának csúcspontján) viszont a Fidesz elnöke jelentősen növelni tudta előnyét vetélytársával szemben. Nyár végén és ősz elején azonban - vélhetően a Száz lépés program bejelentései és a napi politikában való intenzív szerepvállalás hatására - Gyurcsány Ferenc ismét javított népszerűségén, így 2005 szeptemberében a bal- és jobboldal vezetőjének küzdelme kiegyenlítettnek látszik, és azonos eséllyel vetélkedhetnek a bizonytalan szavazók voksaiért is.
Az év során nem mutatott jelentős változást azok aránya, akik kedvezően ítélték meg a kormányfő munkáját - a Gallup adatai szerint ez többnyire 33 és 37 százalék között ingadozott, míg Orbán Viktor és Medgyessy Péter kormányzása idején az elégedettek aránya gyakran az 50 százalékot is meghaladta. Látható ugyanakkor, hogy a kormányfő kinevezését követő hónapokban fokozatosan csökkent azok aránya, akik nem tudtak véleményt alkotni munkájáról – a bizonytalanok többsége azonban a kormányfővel szemben elégedetlenek táborához csatlakozott. A miniszterelnök tehát kormányzása egy éve alatt nem tudta növelni a munkájával szemben elégedett szavazók egyharmad körüli arányát – még az utóbbi hónapban sem, amikor mind személyes népszerűsége, mind az MSZP támogatottsága számottevően javult. A kormányfő számára ennek alapján a ciklus hátralévő részében az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy személyén túl kormányzati teljesítményét is sikerüljön elismertetni a választókkal.
Forrás: Gallup Intézet
