Száz lépés száz oldalon
Miniszterelnök a rendszerváltás után eddig nem írt programalkotó könyvet. Horn Gyula két könyve - Cölöpök, Azok a kilencvenes évek - inkább memoár, Orbán Viktor interjúkötete pedig inkább lélekmelegítő elkötelezett választók számára, és így alapvetően más szerepet töltenek be, mint Gyurcsány Ferenc most megjelent, Útközben című könyve. A miniszterelnök könyve ugyanis politikai aktus, és nem csupán a benne foglaltak miatt. Az Útközben azt kívánja jelezni, hogy Gyurcsánynak van mondanivalója a szokásos politikusi megnyilvánulási formákon - beszéd, interjú - túl is.
Megjelent a Népszava 2005. október 11-i számában.
A formaválasztás ennyiben tehát szokatlan, ami önmagában is hozzájárult ahhoz, hogy a könyv feltűnést keltsen, és figyelmet követeljen magának. A könyv beszél, hozzátesz Gyurcsány Ferenc imázsához, a könyvről beszélnek, és ekkor is a miniszterelnökről esik szó. Mint minden hatékony kommunikációs eseménytől, Gyurcsány Ferenc könyvétől is "elvárható", hogy ne csupán önmagában, hanem az általa kiváltott vita útján is hatást keltsen. Az Útközben ezt a feladatot részben már teljesítette, de szerepe várhatóan ennél bővebb lesz. Ez azonban már átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy miről is szól Gyurcsány Ferenc könyve, miről írt a miniszterelnök.
A miniszterelnök könyvével kapcsolatban egy szempontból mindenképpen kijelenthető az, amit nagy jelentőségű összefoglaló művekről szokás megfogalmazni: hiánypótló mű. Hiánypótló csak másképp, mint az új lexikonok, tudományos alapművek, vagy külföldi alkotások rég várt magyar fordításai. Hiánypótló azért, mert az elmúlt egy-másfél intenzív baloldali-szociáldemokrata eszmélkedése ellenére az MSZP körül még ma sincsen olyan mondanivaló, ami a puszta politikai nyilatkozatokat elhelyezné egy, a választók által is osztható világfelfogásban és világképben, amit szokás volt ideológiának, újabban pedig víziónak nevezni. Készült ugyan a baloldaliságot, a szociáldemokráciát újrafogalmazni kívánó mű az MSZP-ben több is az elmúlt két évben, de talán éppen a hozzá kapcsolódó személyiség politikai karakterjellemzői és a politikai körülmények nem tették lehetővé, hogy például a Hiller István nevével fémjelzett Új Magyar Szociáldemokrácia programja eljusson a pártközvélemény - politikai szempontból - igencsak szűk határain túlra.
A hatáskeltés hiányzott eddig az MSZP elvi mondanivalójából, és pontosan ez az a kérdés, amelyet Gyurcsány Ferenc könyvének meg kell válaszolnia. Mert továbbra is szükség van arra, hogy a választók érthető, befogadható magyarázatot kapjanak arra, miért éppen a 100 lépés elemei kellenek Magyarországnak, de arra is, hogy miért Orbán Viktor a populista, miért nem a hétről-hétre újabb ígéretekkel a közönség elé lépő Gyurcsány Ferenc. Vízióra, ideológiára pedig azért is szükség van, mert a Kormány szerint most igazságosabbá váló családtámogatási rendszer az ellenzék szerint éppen, hogy nem igazságos. De, ha a miniszterelnök meg tudja magyarázni, hogy mit is ért pontosan igazságosság alatt, vagyis, ha a családtámogatási rendszer átalakításának puszta döntéseit képes becsomagolni egy átfogóbb társadalom- és politikaképbe, akkor már sikert ért el.
A könyvszerűségnek ugyanakkor formai korlátai és kockázatai is vannak: maga a forma olyan elkötelezettséget, átgondoltságot sugall, amelyhez képest bármilyen elmozdulás, változás feltűnő és - nehezen - indokolandó. "Azt az utat kell járnunk, amely a kitűzött időben, 2010-ben lehetővé teszi az euró bevezetését, és ehhez szervesen kapcsolódva megteremti a külső és belső egyensúlynak, az inflációnak és a kamatoknak az Európai Unióban elvárt szintjét." - írja Gyurcsány. Ehhez képest ma az euró másodlagos az építkezéshez és az igazságos családtámogatáshoz képest, vagyis mégsem "kell". A "parlamenti" Gyurcsány Ferenc szerint már csak "technikailag" lehetséges 2010-ben bevezetni az eurót.
A szerző arcképével borított könyv szerkezete egyszerű: elemzés és cselekvési program kettősét foglalja magában, ahogyan e két elem adják minden politikai tett alapját. Persze minden elemzés már program is egyben, mert a kérdésfeltevés, a vizsgálódás iránya meghatározza a lehetséges válasz irányát is; és minden programadás elemzés is, mert cselekvési irányok meghatározása kijelöl, kiemel olyan területeket, amelyeken válaszokra van szükség. Gyurcsány Ferenc elemzi az ideológiákat, beszél szociáldemokráciáról, de konzervativizmusról és liberalizmusról is, ír a globalizációról és meghatározza a XX. század magyar történelmének jó és rossz eseményeit. A szerzőt azonban nem az a cél vezérli, hogy feltárja az elemzett események és jelenségek okait és következményeit, Gyurcsány Ferenc ugyanis nem kutatóként, netán esszéistaként, hanem miniszterelnökként, tehát politikusként ír. Gyurcsány Ferenc nem az igazságot kutatja, hanem kijelent. Az elemzés így nem is önmagáért van, hanem azért, hogy Gyurcsány Ferenc a feltárt problémákból levonhassa a következtetést és programot határozzon meg.
A program középpontjában pedig jelentős részben azok a területek állnak, amelyekről a miniszterelnök a 100 lépés programja keretében már beszélt az Országgyűlésben: családtámogatási rendszer, oktatás, egészségügy, nyugdíjak, adópolitika. Az egyes szakpolitikai területek és az elmúlt hónapok vitatémái (privatizáció, állam szerepe, nemzet, határon túli magyarok) mellett azonban Gyurcsány Ferenc meghatároz egy "új nemzeti célt" is, amely, mint sok más egyéb, Orbán Viktor célja is volt: legyen Magyarország a régió legerősebb gazdasága. A miniszterelnök szándékai szerint ez az célkitűzés, amely lendületet és értelmet adhat a következő évtizedek politikai törekvéseinek, vagyis ez az a vízió, melyet a baloldal kínál a választóknak, Magyarországnak. Minthogy nincsen politika, politikai ellenfelek nélkül, Gyurcsány Ferenc könyvéből sem hiányozhat a Fidesz és Orbán Viktor. És, ha Gyurcsány megkísérelt víziót megfogalmazni, ezt részben azáltal tette, hogy kétségbe vonta azt a víziót, amelyet Orbán Viktor fogalmazott meg az előző kormány idején. A miniszterelnök szerint ugyanis elődje politikája összességében védekező, bezárkózó jellegű választ adott, ezzel szemben a baloldal ahhoz járul hozzá, hogy Magyarország és állampolgárai megállják helyüket a versenyben.
Gyurcsány Ferenc könyvének tartalma nem meglepő azok számára, akik hallották a miniszterelnök elmúlt másfél évben elmondott beszédeit, olvasták interjúit, látták vitáját Orbán Viktorral nyár elején. A könyvforma alátámasztja a két miniszterelnök vitájáról kialakult képet: a népszónok (Orbán Viktor) és a népnevelő (Gyurcsány Ferenc) ült egymással szemben. A két szereplő közül most a népnevelő "tankönyvvé" is formálta gondolatait. Ez a tankönyv egy markánsan baloldali, a harmadik útról letérő Gyurcsány Ferenc könyve. De mivel a demokratikus politikában nincsenek, nem lehetnek kötelező olvasmányok, a könyvben foglaltakat - ha Gyurcsány meg is akarja valósítani az "elméletet" - még sokszor el kell mondania. Gyurcsány Ferencnek ehhez népszónokként is helyt kell állnia. És ezzel visszaérkezünk a könyv formai jelentőségéhez: az Útközben akkor válhat politikai művé, ha a mondatok kilépnek a könyv lapjairól és önálló politikai életre kelnek.
