Új szín a politikai palettán
A 2006-os választásokhoz közeledve egyre több parlamenten kívüli politikai párt szeretné felhívni magára a közvélemény figyelmét. A legnagyobb média-visszhangot eddig az egykori Védegylet-alapító Lányi András nevével fémjelezett Élőlánc Magyarországért elnevezésű új zöldpárt keltette.
Október 8-án megalakult az Élőlánc Magyarországért, amely tagjait főként zöldszervezetekből és civil közösségekből verbuválta. Az új párt öt fős elnökségének tagjai a kamerák előtt egymás kezét fogva, valódi élőláncot alkotva jelentették be, hogy a 2006-os országgyűlési választásokon egy új, alternatív politikai irányzatnak, az ökopolitikának próbálják megnyerni a választókat. Az alapítok elmondása szerint az ökopolitika legfőbb célja, hogy felszabadítsa a társadalmat a jelenleg mindent uraló gazdasági kényszerűségek alól. A párt novemberben nyilvánosságra hozandó programja érinti majd az egészségügyet, a felsőoktatást, a kutatást, a mezőgazdaságot, a tömegközlekedést, valamint a képviseleti rendszer reformját. Azaz nem kizárólag környezetvédelmi kérdésekkel kívánnak foglalkozni, hanem azokkal a területekkel, amelyek később a zöld szempontok hatékonyabb érvényesülését tennék lehetővé a politikában.
Az Élőlánc több akar lenni egy egyszerű környezetvédő szervezetnél. A párt ambícióit tekintve párhuzamba állítható azokkal a zöldmozgalmakkal, melyek Nyugat-Európában az 1960-as évek ifjúsági forradalmaihoz kötődve elégedetlenségüknek adtak hangot Európa társadalmi és gazdasági viszonyaival szemben. Ugyanakkor az Élőlánc nem nevezhető radikálisan rendszerellenesnek, még akkor sem, ha vezetői hangsúlyozták: nem kívánják követni a nyugat-európai zöld pártok példáját, melyek az 1990-es évekre, kormányzati szerepvállalásuk következtében feladni kényszerültek erős kritika hozzáállásukat és maguk is azon rendszer részeivé váltak, amely ellen eredetileg létrejöttek. Az új alakulat ráadásul szervezetében és működésében is különbözni kíván a hagyományos pártoktól. Igényt tartana a pártok politikaformáló lehetőségeire, de nem tart igényt mindarra, ami a pártoktól elfordítja a választókat. Az Élőlánc végső soron egy civil szervezetként működő párt akar lenni. A kérdés csupán az: lehetséges-e ilyen, vagy legalábbis versenyképes lehet-e a választásokon a pártként működő pártokkal szemben.
Indymédia-interjú, 2005. október 7.
Nem győzni szeretnénk, hanem meggyőzni. A drága és népszerűség-hajhászó politikai propaganda eszköztárát meghagyjuk másoknak.
Heti Válasz-interjú, 2005. október 6.
Nem ismerek a körünkben senkit, aki jobb- vagy baloldalinak mondaná magát. Azt sem mondjuk, hogy középen állunk: az ökológiai politika ott kezdődik, ahol ez a felosztás értelmét veszti.
Heti Válasz-interjú, 2005. október 6.
Az Élőlánc és Védegylet viszonya
Bár az Élőlánc alapítóinak köre részben egybeesik a Védegylet alapítóival, mind a párt, mind a civil szervezet tagjai hangsúlyozták: nem a Védegylet pártjáról van szó. Mégis feltételezhető, hogy a Védegylet sikerei motiválták az Élőlánc megalapítását. Sólyom László köztársasági elnökké választása után ugyanis két új, befolyásos szereplő lépett a politika színpadára: maga az új államfő és az őt jelölő Védegylet. A főként az egykori Duna-körből érkező értelmiségiek által alapított, önmagát ökopolitikai mozgalomként meghatározó civil szervezet eddigi öt éve valódi sikertörténet. Már 2000 áprilisban többen felfigyeltek arra a látványos akcióra, amikor a Védegylet aktivistái a Roosevelt tér kivágásra ítélt fáihoz láncolták magukat. Amikor a civilek tiltakozása megakadályozta a Zengőre tervezett lokátor felépítését, már sokan a Védegylet sikeréről beszéltek. Amikor pedig Sólyom László lett a köztársasági elnök, mindenki azt kérdezte a Védegylet képviselőitől, hogy mikor alakul az ország legbefolyásosabb civil szervezete párttá. A válasz az volt: a Védegylet soha nem fog párttá alakulni, de nem elképzelhetetlen, hogy a környezetében megszületik egy új zöld párt. És így is történt, az Élő Lánc Magyarországért akkor lépett a nyilvánosság elé, amikor egyrészt a Védegylet sikereitől volt hangos a média, másrészt a politikai napirenden hétről hétre előfordultak olyan ügyek (pl. legutóbb az esztergomi vízszennyezési ügy), melyekben kiváló megszólalási lehetősége lenne egy zöld pártnak. A párt alapítói tehát úgy gondolhatták: most kell lépni ahhoz, hogy sikert érjenek el a 2006-os választásokon.
Célkeresztben a bizonytalanok
Az Élőlánc létrehozásakor nem lehetett mellékes szempont persze az évek óta jellemző politikaellenes magyarországi közhangulat, és a parlamenti pártokból való kiábrándulás sem. Sőt, a párt vezetői több nyilatkozatban is megerősítették a bizonytalan szavazók voksaira számítanak. Éppen ez a helyzet vált ki vitát a Védegyletből kilépett pártalapítók és a Védegylet vezetői között. Utóbbiak ugyanis úgy vélik, hogy az ökopolitikai mozgalom azzal őrizheti meg a hitelességét, ha pillanatnyi sikereit nem használja politikai haszonszerzésre. A pártalapítással egyet nem értők Lányi Andrást saját mondatával szembesítik, amikor azt hangsúlyozzák: „Nem a hatalmat, hanem az emberek képzeletét akarjuk megragadni.”
A hazai közvéleményben a környezetvédelem népszerű, de csekély jelentőségű témaként van jelen. A környezet védelme mint politikai cél és a „zöld, környezetvédő” ideológiai címke egyaránt nagy közkedveltségnek örvend – de csak abban az esetben, ha a kutatók közvetlenül rákérdeznek erre. Ha azonban a válaszadók spontán módon beszélnek politikai azonosulásuk kategóriáiról, vagy maguktól sorolják fel a számukra fontos társadalmi problémákat, akkor ezek igen ritkán jelennek meg – ami arra utal: nem tartják azokat fontosnak. A kutatások rámutatnak arra is: a magukat „zöldként” vagy „környezetvédőként jellemző egyének inkább a liberális és nemzeti pólushoz tartják magukat közelállónak, mint a szocialista-szociáldemokrata, tehát a baloldali eszmei tömbhöz. Így az Élőlánc az SZDSZ és a Fidesz számára jelent veszélyt.
Ezt alapul véve az Élőlánc nem helyezhető el a jelenlegi magyar politikai térben, viszont a párt arculata alkalmas lehet arra, hogy a társadalom egy részének parlamenti pártoktól való elfordulását kihasználva számos bizonytalan szavazót megszólítson. Ez a stratégia azonban azzal járna, hogy a pártnak a siker érdekében saját ökopolitikai programja helyett, elsősorban a nagy pártoktól való különbözőségét kellene hangsúlyoznia.
