Párthétvégék, pártstratégiák

Az MSZP az imázskampányát, a Fidesz a Nemzeti Konzultációt, az SZDSZ a Liberális Hetet zárta le az elmúlt hétvégén. A rendezvényeken mindegyik párt igyekezett tisztázni, hogy mit gondol az ország helyzetéről, önmagáról, valamint a politikai riválisairól.

Az Összegzés Napja nem egyszerű pártrendezvényre, inkább egyfajta népünnepélyre emlékeztetett, melyen „hivatalosan” nem a Fidesz volt főszerepben – a rendezvényen Orbán Viktoron kívül gyakorlatilag nem szólalt fel aktív politikus, és Fidesz-jelvényeket is leginkább csak a közönségben lehetett látni. A Nemzeti Konzultációt összegző rendezvény ezzel együtt elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy az elmúlt hónapok országjárása szorosabban kapcsolódjon össze a Fidesszel, tehát a rendezvénysorozat által kialakított „mindenkihez szólunk” és „nyitottak vagyunk” imázst a szavazók a nagyobbik ellenzéki párttal kössék össze. A Nemzeti Konzultáció ugyanis amiatt jelentett problémát, hogy kezdeményezője, Orbán Viktor pártokon kívül – így a Fideszen kívül is – képzelte el az embereket közvetlenül (helyi rendezvények) és közvetetten (kérdőívek) elérő akciót. Az elmúlt hónapok azonban bebizonyították – legalábbis a közvélemény-kutatásokban megjelenő tendenciák szerint –, hogy a Nemzeti Konzultáció nem ér el nagyobb választói tömeget a Fidesz, már meglévő táborán túl. Vagyis, ha maguk a választók is úgy gondolják, hogy a Nemzeti Konzultáció „Fideszes ügy”, akkor marketingszempontból nincs értelme különbséget tenni a párt és a rendezvénysorozat között. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az „Összegzés Napján” Orbán Viktor magáról és táboráról újra határozottan, mint jobboldalról beszélt.

A Nemzeti Konzultáció befejeztével Orbán Viktor megszokott retorikai fordulatokkal „új politikát” hirdetett, amelynek elemei meglepő hasonlóságot mutatnak egy liberális párt célkitűzéseivel. Radikális adócsökkentést, kisebb bürokráciát és kevesebb politikust ugyan Orbán Viktor és a Fidesz ugyan korábban is követelt már, de eddig nem foglalta össze programmá javaslatait. Ugyan elképzelhető: a Fidesz elnökének beszéde csak „egy napra szólt”, valószínűbbnek látszik, hogy azokat is igyekszik elérni, akik az állami szféra nagyobb befolyása helyett a magánszféra megerősítését kívánják. Ez jelenthet támadást mind az SZDSZ, mind pedig az MDF szavazóinak megszerzéséért, ami azért is fontos, mert a nyilvánosság előtt a Fidesz még nem adta fel azt a célt, hogy egyedül alakítson kormányt 2006-ban. A párt ugyanakkor azokra is számít, akik az állami gondoskodásban látják a biztonságot: ezt mutatja, hogy a Fidesz éppen most indított népi kezdeményezést a privatizáció korlátozásával kapcsolatban.

A Fidesz elnöke mintha arra jött volna rá, hogy Gyurcsány Ferenc ígéreteivel nem mehet szembe egyszerű licitálással – hiszen ezzel is a kormány javaslatait erősítheti. Az „új politika” meghirdetésével ugyanakkor Orbán egyszerre lépett túl a 100 lépésen, és jelölte ki a 2006-os választások utáni teendőket: a rendszerváltás befejeződött, új célokra és új eszközökre van szükség. A Fidesz további politikája válaszolhatja meg azt a kérdést, hogyan rímel mindez a „szenvedő ország” képére, és milyen választ ad a konzultáció során elhangzott problémákra – mint például az alacsony nyugdíj, a munkanélküliség, az alacsony bérek. Az Összegzés napján Orbán Viktor nem programot hirdetett, hanem távlati terveket tárt hallgatósága elé. Ennek előnye, hogy megfelel a rendezvény céljának (erődemonstráció, mozgósítás), ugyanakkor hátránya, hogy nem jelenik meg markáns fejlődési ív, az elmúlt hónapok kampányának eredménye, a Nemzeti Konzultáció lezárásával gyakorlatilag ugyanoda érkezett vissza a kezdeményezés.

Az MSZP politikai nagygyűlése a tagságot és a szimpatizánsokat célozta meg – e tekintetben jobban emlékeztetett egy hagyományos pártrendezvényre, mint a Nemzeti Konzultáció tanulságait összegző nyitott, „civil” rendezvény. Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin és Hiller István beszéde az MSZP 2006-os győzelmébe vetett hitet kívánta visszaadni és megerősíteni, beágyazva a párt jelenleg használt jelszavai és vizuális elemei közé, melyek a fiatalosságot és a lendületességet hangsúlyozzák.

Az utóbbi időszak Gyurcsány Ferenc és az MSZP számára elsődlegesen a markánsabb baloldali politika meghatározása jegyében telt – mind a párt, mind a miniszterelnök igyekezett sokat ígérni minden társadalmi csoportnak. A jelenlegi pártrendezvény további lépés volt ezen az úton. A nagygyűlés — az Összegzés napjához hasonlóan — a „mindenkit megszólítunk” hangulatát közvetítette: ha a párt nyer, azzal mindenki nyer. Ugyanakkor a miniszterelnök beszédében rámutatott a baloldal politikájának fókuszpontjára is: a szegénység elleni harc az MSZP és a kormány kampányának központi eleme lesz a továbbiakban. A rendezvény ezen felül lehetőséget adott arra is, hogy a baloldal egységét demonstrálja: a három vezérszónok között helyet kapott az a Szili Katalin is, aki pár hónapja, az államfőválasztást követően még nyíltan szólt Gyurcsány Ferenccel szembeni személyes konfliktusáról. A belső ellenfél „visszaintegrálása”, Szili Katalin szavai az egységben fellelhető sokszínűségről azt mutatják, hogy az MSZP-ben feloldódhat egy állandóan fenyegető belső konfliktus, amely akadályozná a párt kampányát. A megállapodás utólag – személyes politikai karrierjét tekintve – igazolja Szili Katalin államfői kampányát: a párton belül akkor kivívta autonóm pozícióját, függetlenül a formális tisztségektől, amit most a pártvezetés elismert azzal, hogy szerepet adott az elmúlt két évben többször is renitensen politizáló Szilinek.

Gyurcsány Ferenc visszafogott, nyílt konfrontációtól mentes beszédet tartott, és tartalmilag is azt hangsúlyozta, amit az elmúlt hetekben már hallottunk tőle. „Baloldaliak vagyunk, egységesek vagyunk, győzni akarunk, és velünk az ország is nyer” – ebben foglalható össze a szocialisták fő üzenete. A miniszterelnök azzal küldte haza a résztvevőket, hogy ennek igazságáról győzzenek meg minél több embert.

Összefoglaló táblázat a párthétvégéről

Az SZDSZ elnöke a Liberális Hét eseményeinek lezárásaként tartott beszédet Budapest belvárosában, a lebontott bazársor helyén átadott parkban. Az SZDSZ elsődlegesen a törzsszavazóknak és a fiataloknak szóló „liberális hét” rendezvénysorozatára illik az MSZP által is gyakran hangoztatott „identitáskampány” elnevezés: a párt célja bevallottan az volt, hogy országszerte megszólítsák a liberális értékrendet valló választókat és népszerűsítsék a liberális politikát. A kisebbik kormánypárt stratégiájának alapképlete ugyanaz, mint az európai parlamenti kampányban: ha a közvélemény-kutatások bizonyítják, hogy többen fogékonyak a liberális értékekre, mint akiknek politikai preferenciája ezt igazolja, akkor az SZDSZ feladata – saját liberális identitásának felmutatásával – utat találni ezekhez a választókhoz.

Ennek érdekében olyan eszközt is bevetett, melyet a két nagy párt alkalmazott a közelmúltban: 186 ezer kérdőívet töltettek ki az ország 95 településén, ezzel olyan adatbázishoz jutott a liberális párt, mely alapjául szolgálhat a tavaszi kampány üzeneteinek célbajuttatásához. A rendezvényeken sok, a politikához lazán köthető program volt, melyek a liberális életérzést hivatottak megtestesíteni. Ahogy Kuncze Gábor fogalmazott: „a Fidesz autót sorsolt ki, a szocialisták pártgyűlést szerveztek, mi, liberálisok pedig, egyhetes kulturális rendezvénysorozatot tartottunk”.

A politikai műsorok két markáns vonalon népszerűsítették a liberalizmust és annak helyi képviselőit. Egyfelől nagy hangsúlyt fektetettek az SZDSZ-es minisztériumok munkájának népszerűsítésére, másfelől fókuszba állították az önkormányzati sikereket, a „liberális városfejlesztés” eredményeit (például a dinamikusan fejlődő VIII. és IX. kerületek, illetve liberális városok polgármestereivel).

Az SZDSZ rövidtávú politikai célja – bár a párt politikusai önbizalmat sugározva 8-10 százalékot hangsúlyoznak – elsősorban a túlélés, a parlamenti küszöb átlépése. Az euró bevezetése körüli kormányzati nézeteltérések és a privatizáció kérdésének napirenden tartása adott lehetőséget a párt számára a szeptemberi passzivitás után az önálló fellépésre. A miniszterelnökkel és az MSZP-vel való látványos összeütközések is azt mutatták: a liberális párt (az EP-választás kampányához hasonlóan) harmadik pólusként igyekszik megjelenni a hazai politikai palettán. A Liberális Hét során tett politikai nyilatkozatok ezt a trendet követték: az SZDSZ több kérdés kapcsán is erőteljes kritikát fogalmazott meg a két nagy párttal és az általuk gerjesztett politikai közhangulattal szemben. Az SZDSZ kampányával kapcsolatban a jövőben az a legnagyobb kérdés: hiteles lehet-e még egyszer az a kampány, mely koalíciós pártként a kormányoldalt is bírálja, továbbá, hogy elegendő szavazatot tud-e szerezni a liberális párt a harmadik helyért folytatott harcban egy olyan kampánnyal, mely tartalmában nagyban összecseng a többi, harmadik helyre pályázó párt üzeneteivel.