Október 23.- alkalom szüli a kommunistát
A pártok idén is egymás ellen ünnepelték október 23-át: a Fidesz-MPSZ a változás üzenetének 56-os örökségét hangsúlyozta, miközben egyes szónokai a radikális jobboldalt is megszólították. Az MSZP politikusai eközben az ünnepből pártpolitikát gyártók ellen léptek fel.
Az október 23-i megemlékezések és rendezvények – ahogyan az előző években is – menetrendszerűen váltak a politikai csaták eszközévé. Az éles állítások és heves reakciók ünnepén minden politikai oldal arra törekszik, hogy a múlthoz viszonyítva helyezze el önmagát és ellenfeleit. Ebből következően ugyanakkor a múlt, a forradalom eseményei is más és más értelmezést kapnak a politikusok beszédeiben. Az ünnepekhez továbbá már 2002 óta szervesen hozzátartozik, hogy nem csupán a szónokok, de a hallgatóság egy kisebb része is véleményt mond – leginkább bekiabálva és fütyüléssel.
Az ’56-os forradalom évfordulóján minden évben kiélesedik az állampárti múlt és a rendszerváltók közötti konfliktus – még akkor is, ha egyik oldalon sem határozható meg egyértelműen, hogy ki is tartozik oda. A jobboldal számára az október 23-i rendezvények visszatérően alkalmat adnak arra is, hogy az MSZP-t, mint utódpártot határozza meg, és erre alapozva elvitassa részvételi jogát akár a megemlékezésben, akár a demokratikus politikában. Az ’56-os forradalom Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége óta ugyanakkor a demokratikus baloldali hagyomány egyik hivatkozási pontja. Az MSZP Nagy Imre, 1956 baloldali hagyományainak örököseként jeleníti meg magát.
A pártok tehát nem csupán külön, de egymás ellen is ünnepelnek minden év október 23-án, miközben közvélemény-kutatások mutatják, hogy a megkérdezettek inkább a pártok közös megemlékezéseit látnák szívesen.
Épüljön fel az emberhez méltó élet Magyarországon, aztán az egész Kárpát-medencében. Az emberhez méltó élet olyan, ahol a gyerek nem teher, a hit nem szégyen, ahol a nyugdíj nem segély, ahol a munka nem alamizsna, az otthon nem vágyálom, a tanulás nem kiváltság. És ahol nem dönthetnek rólunk a megkérdezésünk nélkül... Mi az 1956-osok tanítványai vagyunk és példát pedig a gyermekeinknek fogunk adni. Adjunk hát bizonyságul, hogy megértettük 1956 mára egyetlen, felszabadító, örömteli és erőt adó gondolatát: a változás jó! Változtatni jó! És mi, magyarok tudunk változtatni. Készüljetek, hát!
Pokorni Zoltán az örökösökről
A zavar azóta csak folytatódott, hiszen az emberek kifütyülik az 1956-os halálraítéltet jelenlegi politikai szerepvállalása miatt, míg a volt miniszterelnök, "az egykori pártállami vezető, az utolsó pénzügyminiszter, titkosügynök, keblére öleli az 56-osok kiválasztott képviselőit", de csak lopva, az éj leple alatt meri elküldeni koszorúját. Gondolhattuk, hogy a forradalom leverőinek örökösei nem ünnepelhetnek szívből velünk.
Deutsch Tamás a hazugságok országáról
1956 leverése után Magyarországra rossz idő jött, mert a hazugságok országa lett. A hazug Magyarország működtetői ötven év múltán is velünk élnek, demokratikusnak, baloldalinak, és talán már bátornak is mondják magukat.
Kövér László a mocskos kis háborúról és az új nemzeti egységről
„Hatvan éve alattomos, mocskos kis háború folyik ez ellen a nép ellen”. Az ország jelenlegi vezetésének az a célja, hogy „tulajdontalanná, kiszolgáltatottá tegyen bennünket, hogy könnyebb legyen uralkodni rajtunk”. „A luxusbaloldaliak gátlástalansága nem szabad, hogy elfelejtesse velünk, volt ebben az országban tisztességes baloldal is, (...) lesz egy új baloldal, amellyel kialakítható egy új nemzeti egység.”
Gyurcsány Ferenc nagyszerűségről és kisszerűségről
1956 októberének nagyszerűsége abban áll, hogy a szabadság, a függetlenség, a demokrácia vágya, ha csak tizenkét napra is, de legyőzte a zsarnokságot. Az összekapaszkodás erősebb volt a félelemnél. Elmúlt ’56 októbere. Amit akart: a szabad, független, demokratikus Magyarország itt van közöttünk. Tengernyi okunk lenne büszkeségre. Tengernyi okunk lenne ünneplésre és összekapaszkodásra. Mégis fanyar íz van a szánkban, és bizonytalanság a gondolatainkban. A nemzeti ünnep nem élhet pártgyűléseken! Az ünnep nagyszerűségét nem árnyékolhatja be a politikai kisszerűség! Az összekapaszkodás nem helyettesíthető kioktatással, és végképp nem kiátkozással!
Molnár Gyula az összekötő 1956-ról
1956-os forradalom a legfontosabb dolog, ami összeköt minket, éljünk a határokon belül vagy a határokon kívül. Minden egyes magyar újszülött, minden egyes magyar polgár, aki világra jön, megkapja ezt a fájdalmas, ám nagyon boldog örökséget, 1956 örökségét.
Hiller István Nagy Imre örökségéről
Mi Nagy Imre szellemi örököseinek tartjuk magunkat, büszkén valljuk ezt. Hisszük és valljuk, hogy Nagy Imre és társai egy őszintébb és igazságosabb világért harcoltak, koruktól függetlenül, lelkükben és elképzeléseikben fiatalosan, a Magyar Szocialista Párt tisztelettel emlékezik rájuk.
A Fidesz ünnepi szónokai két alapelemre helyezték a hangsúlyt eltérő tartalmú, más-más hangsúlyú és hangvételű ünnepi beszédeikben. Az MSZP és Gyurcsány Ferenc, mint a megtorlók örököse jelent meg, maga a forradalom pedig annak példájaként, hogy a hazugságokon csak határozott változtatással lehet túllépni. Emellett a megszólalók kiemelték az összefogás és az egyetértés szükségességét is. A Fidesz politikusainak megemlékezéseit úgy lehet értelmezni, mint eltérő várakozások együttes kielégítését: a nagyobbik ellenzéki párt az ünnepen a középtáborhoz, a radikálisokhoz, a baloldaliakhoz, a vidékiekhez, idősekhez és fiatalokhoz egyaránt szólni kívánt – mindegyik célcsoportot gondosan megfogalmazott üzenettel elérve. A Fideszes beszédek középpontjában ezúttal is Orbán Viktor szónoklata állt, amely párttársaihoz képest visszafogottabb volt.
Az idei október 23-án Pokorni Zoltán még Kövér Lászlót is háttérbe szorította ünnepi beszédével, amelynek alapja az MSZP utódpárt jellegének hangsúlyozása volt. Ennek bemutatására Pokorni mindhárom MSZP-s miniszterelnököt megemlítette, természetesen nem dícsérőleg. Gyurcsány Ferenc a Fidesz alelnökének beszédében úgy jelent meg, mint aki Apró Antalhoz fűződő családi kapcsolata miatt részese a „múlt sötét erői”-nek. Pokorni Zoltán egy példával illusztrálta, miért vitatható Gyurcsány Ferenc és Nagy Imre szellemi-politikai kapcsolata: „egyetlen Habsburg főherceg sem vette volna magának a bátorságot, hogy elmenjen Batthyány Lajos sírjához március 15-én, és feltegye a kérdést »Lajos, te most mit tennél«”. Pokorni Zoltánnak kiemelt szerepe volt a Fidesz idei október 23-i megemlékezései között: a korábban a Fidesz békés arcát megjelenítő politikus szájából ugyanis az éles mondatok még élesebbnek tűnnek, mint, ha ugyanezeket például Kövér László mondta volna. Ha pedig élesebbnek tűnnek, nagyobb feltűnést is keltenek, amire pedig az ellenzéki pártnak a mostanában újra erőre kapó radikális jobboldal felől érkező kihívás miatt van szükség. De hasonló szerepet töltött be Rogán Antal és Deutsch Tamás beszéde is. A radikálisabb állításokat megfogalmazó Fidesz-szónokok az ünnepen a Kádár-rendszert bíráló megjegyzéseikkel ugyanakkor ellentmondásba kerültek az egy héttel korábbi Orbán Viktorral, aki akkor azt állította, hogy akkor is jöttek létre megőrzendő értékek.
A Fideszes politikusok beszédei a MIÉP-Jobbik összefogás első kiugrási lehetőségét, a Hősök terén tartott nagygyűlésüket sem hagyhatták figyelmen kívül – pontosabban azt a szavazótábort, amely a felmérések szerint ugyan nem éri el az öt százalékot, de amely rendkívül fontossá válhat egy kiélezett választási küzdelemben. A tét az volt, hogy a Fidesz tud-e úgy keményeket mondani, hogy háttérbe szoruljon a radikális jobboldal (amelynek rendezvényén nemcsak Gyurcsányt, de a Jobbik által a „hónap antimagyarjának” nevezett Orbánt is kifütyülték).
Orbán a választott államférfi, Gyurcsány a politikai kalandor
Orbán Viktor kettős beszédet tartott a Műegyetem előtt rendezett megemlékezésen. Beszéde egyszerre szólt Rajk László 1956. október 6-i újratemetéséről, október 23. üzenetéről, az 1989-es eseményekben játszott személyes szerepvállalásáról, de leginkább Gyurcsány Ferencről és a jelenlegi helyzetről. Ami ugyanis közös 1956-ban és a mában, az a hazugságokat leleplező „jel”: 1956-ban Rajk László újratemetése volt a jel, amikor ugyanaz az állampárti vezetés rehabilitálta kivégzett társát, amelyik a halálos ítéletet is kimondta, ezzel beismerte saját hazugságát; a mában pedig – figyelembe véve Orbán Viktor múlt heti televíziós interjúit – a hazugságra rámutató jel a hiány egyre növekvő adatsora („hazánk bajba jutott, a hazugság lelepleződött”). Ebből kiindulva Orbán Viktor nyomatékosította 1956-nak a mában is érvényes üzenetét: változtatni kell, a változás jó. A Fidesz elnöke ugyancsak a forradalmat aktualizálta Gyurcsány Ferenc bírálata érdekében: szembeállította a választott államférfi és a politikai kalandor figuráját, utóbbival egyértelműen a miniszterelnökre célozva. Orbán ügyelt arra, hogy egyetlen olyan mondat se hangozzon el a szájából, amelyet azután a kormánypártok ellene fordíthatnak (mint tusnádfürdői beszéde után), vagy ami a nemzetközi sajtót is bejárva rombolja az elmúlt hónapok – második miniszterelnökségéhez nélkülözhetetlen – külföldi kapcsolatépítését (külföldi látogatások, Románia EU-csatlakozásának megszavazása).
Ha a jobboldalnak az október 23-i megemlékezések a jelenben is élő kommunista múlt felfestésére adnak alkalmat, akkor a baloldal és a liberálisok azt használhatják ki, hogy ezt éppen az a szavazói réteg utasítja el, amely a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint dönteni fog a 2006-os választásokon: a bizonytalanok. A „kommunistázás” már 1993-1994-ben is inkább azt segítette, akit támadtak. A Fidesz pedig már évek óta küzd azzal a problémával, hogy politikai ellenfelei beszoríthatják a békétlenkedő, felfordulást okozó, „utcán politizáló” politikai erő szerepébe, mellyel szemben félelmet lehet kelteni.
Gyurcsány Ferencnek a hivatalos állami ünnepen elmondott beszéde éppen erre a helyzetre játszott rá: a miniszterelnök az ünnepből pártpolitikát gyártók ellen lépett fel, és mondatainak rendkívül rövid felszólalásával és az egyperces néma tiszteletadással adott nyomatékot. Ezt az üzenetet a miniszterelnök esti televíziós interjújában is megismételte.
Molnár Gyula, az MSZP budapesti elnöke – akinek beszédét megzavarták – is arra helyezte a hangsúlyt, hogy 1956. összeköt, nem pedig elválaszt, ahogyan utóbbit a jobboldal az ünnepen képviselte.
A kormányoldal stratégiáját hátráltatta a megemlékezésekről folyó hétfői parlamenti vita, ahol kiderült, hogy Gyurcsány már azelőtt minősítette saját és ellenfele beszédét, hogy ezek elhangzottak volna. Az esti televíziós interjú felvételéről és időpontjáról zajló vita a Fidesz érdekét szolgálja, amennyiben eltereli a figyelmet a jobboldal számára kínos incidensekről.
Az idei október 23-án tehát azt láthattuk, hogyan pozícionálja egymást a két nagy politikai erő: a kommunista múlt és a polgári jövő, illetve a megosztók és az összefogást keresők álltak egymással szemben az 1956-os forradalom évfordulóján.
1991. október 23.
A Magyar Rádió előtt szervezett megemlékezés résztvevői (a helyszínen szolgálatot teljesítő rendőrök szerint feltehetően a Keresztény Unió és a Magyarok Nemzeti Szövetsége szervezetek tagjai) összetörték azt a márványtáblát, melyet egy évvel azelőtt közösen állítottak az - akkor még egységes - ellenzéki kerekasztal pártjai.
1992 október 23.
Több száz fős, kormányellenes, és a Magyar Rádió elnökét szidalmazó jelszavakat skandáló tömeg verődött össze a Magyar Rádió épülete előtt Romhányi László, a Magyarok Nemzeti Szövetségének elnöke vezetésével. A tüntetők tizenhat pontból álló petíciót olvastak fel, amelyben új alkotmányt, a hadsereg és rendőrség élére új vezetőket, illetve az országot tönkretevő bűnösök felelősségre vonását követelték.
1993. október 23.
A Kossuth téri ünnepségen összeverődött tömeg egy része (köztük néhány száz nyilas és fasiszta szimbólumokat viselő bőrfejű fiatal) füttyszóval fogadta és lemondásra szólította fel Göncz Árpád köztársasági elnököt, aki nem mondta végig beszédét, hanem elhagyta az ünnepség helyszínét.
2001. október 23.
A szocialista miniszterelnök-jelölt, Medgyessy Péter Budapesten, az Új Köztemető 301-es parcellájában elmondott beszédét bekiabálások zavarták meg. Lehazaárulózták Mécs Imre szabad demokrata politikust, amikor október 22-én este a Bem-szobornál pártja nevében elhelyezte a megemlékezés koszorúját.
2002. október 23.
Bekiabálásokkal próbálták megzavarni Megyessy Péter miniszterelnök ünnepi beszédét az Új Köztemető 301-es parcellájánál. A rendezvényen felszólalt Mécs Imre is, akit a tüntetők "gyilkos" és "hazaáruló" jelzőkkel illetek, mire válaszul a politikus azt kiáltotta a tüntetőknek: „szégyelljétek magatokat, hogy egy bukott kormány érdekében meggyalázzátok ezt a megszentelt helyet”. Az MSZP által elhelyezett koszorút a tüntetők előbb „gyilkosok” feliratú lepedővel takarták le, majd pedig széttépték és a bokrok közé dobták.
2003. október 23.
Medgyessy Péter személyesen nem látogatta meg a 301-es parcellát, és nyilvános beszédet sem mondott, csak üzenetet küldött a köztársaság polgárainak. A miniszterelnök által küldött koszorút éjszaka vagy kora hajnalban helyezték el az emlékezőhelyen. Ezzel első ízben fordult elő a rendszerváltozás óta, hogy a kormány nem tartott az 1956-os forradalomra emlékező rendezvényt a 301-es parcellánál.
