Kampányolnak, de tagadják
Az utóbbi időben szitokszóvá vált a „kampányolás”, mellyel a politikai erők azt igyekeznek bizonyítani: az ellenfél nem dolgozik, „csak kommunikál”. Saját kommunikációs hadjáratukat ugyanakkor próbálják kicsinyíteni a politikusok: az MSZP elnöke nem igazi, „csupán” imázs-kampányról beszél, a Fidesz-MPSZ elnöke pedig tagadja, hogy pártja kampányolna. De vajon megmondhatják-e nekünk a politikusok, hogy mi kampány és mi nem az? Ezt a kérdést jártuk körül Navracsics Tibor és Kupper András nyilatkozatainak segítségével.
A politikai kampányok nem időszaki eseményei a hazai politikai életnek: ahogy a 2004-es évet is a folyamatos kampányolás jellemezte, úgy fokozottan igaz ez az idei évre is. Míg a Fidesz a Nemzeti Konzultáció és a Gazdasági Konzultáció gondolatával igyekezett meghatározni a nyilvánosságba kerülő témákat, addig a kormányoldal nyáron SMS-kampánnyal, ősszel pedig intenzív, számos médiafelületet használó imázskampánnyal próbálta elérni a választókat. Mindkét nagy párt végül óriási figyelmet kapott tömegrendezvénnyel zárta le a kampányidőszakot.
A 2006-os választások közeledtével mindkét politikai oldal egyre intenzívebben nyúl kampányeszközökhöz a nyilvánosság hangulatának befolyásolására, ennek következtében a „kampány” fogalma önálló életre kelt a közbeszédben. A pártok nyíltan foglalkoznak egymás kampányüzeneteivel, és kritizálják kampányeszközeiket. Szitokszóvá vált a „kampányolás”, mellyel a politikai erők azt igyekszenek bizonyítani: az ellenfél nem dolgozik, „csak kommunikál”.
Ezen a héten a Fidesz két politikusa igyekezett cáfolni, hogy a párt hétvégi (a Konzultáció lezárását három héttel követő) tízezres nagygyűlése, és az azt megelőző plakátragasztás valójában nem politikai kampány részét képezi.
Kampányelőkészület
Navracsics Tibor megkísérelt önálló definíciót adni a hétvégi rendezvénynek, hogy a politikai kampány látszatát elkerülje.
168 óra, 2005. november 3.
A Fidesz élesen támadta az MSZP őszi identitás-kampányát annak költségessége és üzenetei miatt, ez a támadás azonban szűkítette a párt mozgásterét a saját maga által felhasználható kampányeszközök tekintetében. A párt úgy tüntette fel a politikai kampányokat a választók előtt, melyek költséges lépések, de nem tükrözik az emberek véleményét. A közvélemény-kutatások eredményeinek ismeretében a Fidesz ugyanakkor nem engedheti meg magának, hogy, az amúgy sem sok sikert hozó Nemzeti Konzultációval megkezdett lendületet megakassza, ezért folyamatos rendezvényekkel, a nyilvánosságba juttatott üzenetekkel, valamint az Orbán Viktor beszédei iránti érdeklődés fenntartásával igyekszik mozgósítani szimpatizánsait.
Orbán Viktor kabinetfőnöke azt szándékozott bizonyítani, hogy a nagygyűlések, és a párt vezető politikusai által ott elmondott beszédek valójában nem kampányesemények, pusztán előkészítései a tényleges kampánynak.
A kabinetfőnök állításával Orbán Viktor korábbi, többször elismételt kijelentésének kívánt megerősítést adni, melynek értelmében a Fidesz nem kíván és – anyagi források hiányában nem is képes – a szigorúan vett választási kampányidőszakot megelőzően kampányt folytatni. Navracsics Tibor önállóan kívánt új értelmezést adni a hétvége eseményeinek úgy, hogy eközben megőrizze Orbán Viktor állításainak hitelességét.
A közvélemény azonban nem érzékel ilyen finom különbséget a kampánygyűlések, és a kampány-előkészítő gyűlések között, különösen azt követően, hogy a pártok a korai kampánykezdéssel már kölcsönösen megvádolták egymást. A kabinetfőnök definíciós kísérlete így védekezésnek tűnt, mely csökkentette állítása hitelességét.
Civil politikai marketing
Kupper András egyszerre kívánta a politikai marketing eszközének és civil kezdeményezésnek beállítani a Fidesz plakátjait.
Fidesz-frakció honlapja, 2005. november 4.
A fővárosi frakcióvezető két legyet próbált ütni egy csapásra: a Fidesz hétvégi rendezvényét előkészítő, Budapest közterületein gerilla-módszerrel elhelyezett narancssárga plakátokat a politikai marketing bevett eszközeként kívánta beállítani, eközben azt a látszatot is igyekezett fenntartani, hogy nem zajlik politikai kampány.
A települések közterületein elsősorban választási időszakban szaporodnak el a – döntően egyszerű, mozgósító – kampányüzeneteket tartalmazó szóróanyagok, melyeken gyakran nem tüntetik fel a készítő szervezet nevét. A Fidesz legfrissebben utcára került kampányanyagai is ezzel a gerilla-módszerrel kerültek kiragasztásra, azonban az internetes kampány fizetett politikai hirdetésként látott napvilágot.
Kupper András egymásnak ellentmondó kijelentései azonban szembe mentek a kampány üzeneteivel is. Megpróbálta a plakátok civil (tehát „vad”) jellegét elvenni, a politikai kultúra részeként feltüntetve azokat, ugyanakkor a politikai kampány-jelleg tagadásához éppen a civil mozgalmakat hívta segítségül a frakcióvezető.
Az üzenetek hatástalansága mellett csökkent a közlő hitelessége is, hiszen egymásnak szögesen ellentmondó állításokat kívánt egyetlen kijelentésben megfogalmazni.
