Törjük le a luxusprofitot!

2005-11-28

Orbán Viktor és a Fidesz kezdeményezése a villamosenergia árának mérsékléséről nem osztja meg annyira a publicistákat, mint a politikusokat. A jobboldal közírói felsorakoznak a kezdeményezés mögött, és bár a baloldali-liberális újságírók egy része populista felvetésnek tartja a „luxusprofit” elleni hadjáratot, az energiaárak csökkentését többnyire ők is támogatják.

Orbán Viktor november 21-én, napirend előtti felszólalásában javaslatot tett a kormánypártoknak az energiaszolgáltatók „luxusprofitjának” letörésére. A Fidesz elnöke kifejtette: pártja szükségesnek tartja az 1995-ben kötött hosszútávú áramszolgáltatási szerződések felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a villamosenergia ára mintegy tíz százalékkal csökkenhessen. Orbán szerint kormányzati lépéseket kell tenni a szolgáltatók közti valódi verseny megteremtésének érdekében, de amíg a verseny hatása nem jelentkezik a tarifákban, a kormánynak fenn kell tartania jogát arra, hogy meghatározza a legmagasabb árat.

 

> Publicisztikák
Torkos Matild: Ki hülyíti a polgárt? (Magyar Nemzet, 2005. november 22.)
Magyar Hírlap: Még több populizmus (Magyar Hírlap, 2005. november 22.)
Tóth Levente: Villanyóra a boncasztalon (Népszabadság, 2005. november 23.)
Kocsi Ilona: Luxusbaloldal, luxusprofit- hogyan tovább? (Népszava, 2005. november 23.)
Dési János: A luxusmókusok változást akarnak (Népszava, 2005. november 24.)
Villányi Károly: Törököt fogott a kormányfő (Magyar Nemzet, 2005. november 24.)
Pallagi Ferenc: Tízezer perc (Színes Bulvár Lap, 2005. november 27.)
A felvetésekre Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter reagált, „nevetségesnek” nevezve Orbán javaslatait, és hozzátette: az elképzelés olyan, mintha a Fidesz mindent ingyenessé kívánna tenni. A gazdasági tárca vezetője hangsúlyozta: a kormány nem kér abból a gazdaságpolitikából, amely tőkeellenes, befektető-ellenes szlogenektől hangos, és visszaállamosításról beszél. Kóka János megjegyezte, hogy információi szerint Orbán Viktor személyesen igyekezett külföldi befektetőket lebeszélni arról, hogy sikeresnek ígérkező magyarországi privatizációban részt vegyenek. Nyakó István, az MSZP szóvivője a javaslatot újabb politikai blöffnek nevezte, amellyel a Fidesz elnöke magára akarja irányítani az emberek figyelmét. Hozzáfűzte, hogy az MSZP vezette kormány az, amely csökkenti az energiaárak áfatartalmát januártól, és ez mindenkire ugyanúgy vonatkozik Az ügy nyomán rögtön „számháború” indult meg a sajtóban az elektromos energia tényleges áráról, és ennek európai összehasonlításban való értékeléséről.


> Módszertan
Összeállításunk a témával kapcsolatban a napilapokban, a politikai hetilapokban és a főbb internetes híroldalakon megjelent újságírói véleményeket ismerteti. A kerettel kiemelt részekben az adott írás általunk készített tartalmi összefoglalója szerepel, itt a szó szerinti részeket idézőjelben tüntetjük fel. Munkánkhoz az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. adatbázisát használjuk.


A „luxusprofit” mérséklését elfogadó vélemények
Torkos Matild: Ki hülyíti a polgárt? (Magyar Nemzet, 2005. november 22.)
A jelenlegi koalíciónak nincsen semmilyen erkölcsi alapja arra, hogy elutasítsa Orbán-javaslatait, melyek helyreigazítanák a szocialista-szabaddemokrata kormányciklusok alatt elkövetett gazdasági „bűnöket”. Gyurcsány Ferenc „úgy tesz, mintha amnéziás lenne, és nem emlékezne arra, hogy egyszer már ígértek itt garanciát - törvényben is – energiaárügyben”.

(…) A hosszú és tartalmatlan bevezető után a kormányfő megtette legújabb, százvalahányadik lépéseit, ezáltal az "igazságosabb vidék" megteremtése érdekében. A földjükről az életjáradék fejében lemondó nyugdíjasoknak Gyurcsány ígérete szerint ezentúl nem kell mást tenniük, mint várni a postást, aki meghozza a hét-nyolcezer forintot. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a nyugdíjasnak a tisztánlátás érdekében célszerű megnéznie a három-négy évvel ezelőtti villany- és gázszámláját, össze kell hasonlítani a legfrissebbel, és számolnia kell egy keveset: vajon az energiaár-emelést fedezi-e az életjáradék, a nagylelkű gyurcsányi ajándék?

(…) A Horn-kormány (…) ráadásul szerződésben garantálta az új - többnyire külföldi állami és önkormányzati - tulajdonosoknak a nyolcszázalékos eszközarányos nyereségét, a szabad versenyen alapuló piacgazdaság nagy dicsőségére. De hogy ne csupán a nemzetnek okozzanak kárt, hanem a jogállamnak is lekeverjenek egy nagy pofont, megfejelték a történelmi bűnt azzal is, hogy a gáz szolgáltatók privatizációjánál alkotmánysértést is elkövettek Fittyet hánytak az ónkormányzatok alkotmányban deklarált közösségi tulajdonjogára, amikor az állami vagyonból olyan jószágot adott el, ami nem volt az övé. Emlékezetes, hogy ennek anyagi terhét, százmilliárd forintot az Orbán-kormány idején fizette meg az állam az önkormányzatoknak. Mindezen tények fényében érthetetlen, milyen erkölcsi-politikai alapja van a koalíciónak arra, hogy lesöpörje az ellenzék garanciatörvényét.


(…) Reménykedjünk abban, hogy előbb, mint utóbb, az ország nagy többsége magától is rájön, ki akarja őt hülyíteni. Az, aki törvényben akarja garantálni számára, hogy az energia- és gyógyszerárak tekintetében az inflációnál nagyobb mértékben nem terhelhetik meg családi kasszáját, vagy az, aki demagóg szólamai közben úgy tesz, mintha amnéziás lenne, és nem emlékezne arra, hogy egyszer már ígértek itt garanciát - törvényben is - energiaárügyben.


Villányi Károly: Törököt fogott a kormányfő (Magyar Nemzet, 2005. november 24.)
Orbán Viktor visszatért a parlamenti politizáláshoz, a kormányoldal pedig nem tud mit kezdeni az általa felvetett, konstruktív politikai javaslatokkal. Jó példa erre a luxusprofit ügye: Kóka János, „a milliárdos tárcavezető például sértegetésbe és vádaskodásba kezdett” ahelyett, hogy magyarázatot adott volna arra, miért olcsóbb az áram számos uniós tagállamban, mint hazánkban.

(…) Gyurcsány Ferenc a felszólalás alatt kezeit tördelte, majd jegyzetelt néhány sort, aztán helyette Kóka János reagált. A gazdasági miniszter a felszólalásra totális, érvetés nélküli elutasítással és támadással válaszolt. A milliárdos tárcavezető ahelyett, hogy magyarázatot adott volna arra, miért olcsóbb számos uniós tagállamban az áram, sértegetésbe és vádaskodásba kezdett. Kóka János is hibázott tehát: nevetségesnek nevezett egy felvetést, amely nagy valószínűséggel a társadalom nagy része számára korántsem megmosolyogtató.

(…) Persze a Fidesz kommunikációja sem tökéletes. Olyan kijelentések mellett mennek el szó nélkül az ellenzéki honatyák, amelyek normális esetben igen komoly magyarázatra szorulnának.

(…) Az lenne az ellenzék legnagyobb hibája - amit reméljük, nem akar többször elkövetni -, ha már most leírná a miniszterelnököt és az MSZP-t. De mi jöhet még? Arra talán mégsem kerül sor, hogy Gyurcsány Ferenc vállon löveti magát egy mesterlövésszel, és nemzeti hőst kreáltat magából. Ugye?

A felvetést elutasító vélemények
Kocsi Ilona: Luxusbaloldal, luxusprofit- hogyan tovább? (Népszava, 2005. november 23.)
A Fidesz „luxusozása” túlmegy a tisztességes verseny jogos követelésén, és az emberek jó részében meglevő profitellenes ösztönöket akarja meglovagolni. Ez a tendencia a politika piacgazdaság feletti erős kontrolljához vezethet.

(…) Luxusból áll a világ. Legalábbis ha a politikusok felől közelítjük meg a magyar valóságot. Ez persze, azt is jelenti, nem kell mindennek bedőlni, így választások előtt fél évvel, amikor ugyan még nincs kampány, ámde a két nagy párt kampánygépezete már elég magas fordulatszámon forog.

(…) Tény, hogy az áramszolgáltatók privatizációja heves vitákat váltott ki a kilencvenes évek közepén, és az is tény, hogy az akkori szerződéseket azóta is próbálják módosítani. Nem sok sikerrel. Az is tény, hogy a szerződések 2007-ben módosulnak, így akkor tényleg szabad lehet a verseny. Az is ténynek látszik - bár ahány politikus, annyi szám, hogy Magyarországon ugyan magas az áram ára, de még így is az Európai Unió közepén vagyunk. Az viszont nem igaz, hogy Ausztriában olcsóbb lenne az áram a háztartásoknak, mint nálunk

(…) Tehát ha a Fidesz a luxusprofit elleni csomagot komolyan gondolja, akkor nem állhat meg csak az áramszolgáltatóknál. Végig kell mennie az egész magyar gazdaságon és ahol úgy véli, sok a haszon, ott bizony kemény harcot kell folytatnia a luxusprofit haszonélvezői ellen.


Dési János: A luxusmókusok változást akarnak (Népszava, 2005. november 24.)
„A lajhár, aki persze már megint elkésett, a szomszédaitól kérdezgette, miről is maradt le, de azok csak pisszegtek neki, hogy legyen csöndben, mert itt egy állati konzultáció folyik. Az nekem pont jó- mondta, s már jelentkezett is a lajhár, hogy neki lenne egy javaslata. Azonnal csökkentsék 10 százalékkal törvényileg, garanciálisan az erdei gyümölcs árát.”

(…) Az Erdei Mókuspárt által kezdeményezett állati konzultáció, illetve a dió-mogyoró konzultáció legfőbb tanulsága, hogy a mókusok változást akarnak, és ezért személyesen is tenni kívánnak - jelentette ki Fenyővári Mókus, a párt vezetője hétfőn nagygyűlésén az Erdőben. Nagy, vörös farkát intőn felemelve figyelmeztetett arra, hogy a foglalkoztatottság növelése, a diókereseti lehetőség biztosítása helyett a kormány csak tüneti kezelést alkalmaz.

(…) jónéhány pocok, rozsomák és cickány is megjelent a gyűlésen, őket, mint szövetséges állatokat külön köszöntötték a görénnyel együtt, bár szegény mellé senki sem akart ülni, még pártfeladatból sem. A lajhár, aki persze már megint elkésett, a szomszédaitól kérdezgette, miről is maradt le, de azok csak pisszegtek neki, hogy legyen csöndben, mert itt egy állati konzultáció folyik. "Az nekem pont jó"- mondta, s már jelentkezett is a lajhár, hogy neki lenne egy javaslata. Azonnal csökkentsék 10 százalékkal törvényileg, garanciálisan az erdei gyümölcs árát. Fenyővári Mókus, a legfőbb mókus, hosszan elmerengett, majd a maga bölcs modorában így felelt: De miért éppen tíz? Legyen inkább húsz vagy harminc! Ha változást akarunk, hát legyen változás.

(…) A mókusok egyébként tényleg imádják a változást. Azt hogy ősszel lehullanak a levelek, aztán lassan átvált a táj télire, mindent hó borít. Az idősebb mókusok még arra is emlékeznek, hogy ez sem tart örökké, újabb változás következik. Ismét kizöldül a táj, sőt még a nap is sütni fog. Aztán megint mogyoró terem a bokron. Úgyhogy a változás a legjobb dolog a mókuslétben. Nana, hogy örülünk neki. Így aztán az erdei nagygyűlés jelentős sikerrel ért véget, csak egy ellenzéki firkász fanyalgott lapjában másnap, de hát az nem számít semmit se, mert őt biztosan a luxusnercek fizették le.

Egyéb vélemények

 

Magyar Hírlap: Még több populizmus (Magyar Hírlap, 2005. november 22.)
Az utóbbi hónapokban a populista felvetésekre hasonlóan populista válaszok, vagy zsigeri elutasítások érkeztek reakcióként. De „bármennyire fenntartásokkal fogadjuk is a tőke ostorozását, Orbán felvetése – miért kerül többe nálunk az áram, mint Nyugat-Európában – jogos. Erre egy gazdasági miniszternek kötelessége érdemben válaszolni.”

(…) Az továbbra sem derült ki, minek tekinti a kormány a mezőgazdaságot: szükséges rossznak, szociális kisegítő intézménynek az éhenhalás ellen, vagy azért több fantázia van benne. A helyes válasz talán a pénznyelő automata: a kabinet büszkén vállalja a kontinuitást az elődeivel, hiszen nincs a magyar gazdaságnak egyetlen másik ága sem, amelyre ilyen sok pénzt pazaroltak volna ilyen kevés eredménnyel.

(…) A liberalizálást 2007-re tervezik, ezt az egy évet tehát nehéz lesz megspórolni, de legalább Orbán végre hinni kezdett a piacban. S bármennyire fenntartásokkal fogadjuk is a tőke ostorozását, Orbán felvetése – miért kerül többe nálunk az áram, mint Nyugat-Európában – jogos. Erre egy gazdasági miniszternek kötelessége érdemben válaszolni. Bebizonyítani, hogy nem így van, vagy megmagyarázni, miért van így. Kóka János egyikre sem volt képes, hanem dogmákkal és sértegetéssel válaszolt, meg azzal, hogy a Fidesz le akarja állítani az autópálya-építéseket, ami egyrészt nem tartozik ide, másrészt nem igaz.


Tóth Levente: Villanyóra a boncasztalon (Népszabadság, 2005. november 23.)
Bár az energiaszolgáltatókkal kötött hosszútávú szerződések – eredetileg az Európai Bizottság által javasolt – felülvizsgálatának követelése jogos, az energiaproblémák megoldása bonyolultabb, mint ahogy azt a Fidesz elővezeti. A fogyasztás mérsékléséből azonban kevésbé lehet kampányjelszavakat fabrikálni, mint az árak mérsékléséből.

(…) Az energiaipart és a bankszektort a politika nem azért szereti a szégyenpadra ültetni, mert akkora nyereséget ér el, mint senki más, hanem azért, mert az ő megcsapolásuk széles körű támogatásra talál. De vajon ilyen alapon eldönthető-e, hogy melyik ágazatnak engedünk nagy profitot és melyiknek nem?

(…) A kormánynak ugyanakkor kár lenne csípőből lesöpörnie az Orbán-felvetés minden elemét. Az el a kezekkel a magyar energiapiac szabályozásától jelszóval könnyen magára maradhat, hiszen például az erőművek hosszú távú áramvásárlási szerződéseinek felülvizsgálatát nem a Fidesz vetette fel először, hanem az Európai Bizottság. Az energiapiac jelenlegi magyar szabályozása sem tekinthető a fogyasztók számára optimálisnak. Ez viszont távolról sem szimpla árkérdés. A szolgáltatás színvonala és biztonsága ugyanúgy mérlegelendő szempont. A kőbaltás megoldások nem vezetnek sehová.

(…) Ha például a hőszigetelést vagy az energiatakarékos eszközök elterjesztését olyan lánglelkűen támogatták volna politikusaink, mint amilyen (reménytelen és drága) küzdelmet folytatnak évek óta a gázárak letörése érdekében, akkor az energiaszámlákat úgy csökkenthették volna, hogy közben az ország energiafüggősége is enyhül. Amit e téren az állam az elmúlt évtizedben tett, az édeskevés. De ki merne itt az olcsó gáz helyett a hővédő fóliát a tetőre jelszóval kampányolni? Ez szürreálisabb lenne, mint egy gázóra a boncasztalon.


Pallagi Ferenc: Tízezer perc (Színes Bulvár Lap, 2005. november 27.)
Orbán Viktor olyan hibákat ró fel a Gyurcsány-kormánynak, melyek kijavításában kormányfőként ő maga sem jeleskedett. Jogos azonban az a felvetése, hogy az árak csökkenését eredményező piaci verseny feltételeit az állam teremtse meg.

(…) csúsztatás az, hogy az áramot drágává tevő, a termelőnek garantált hasznot adó szerződések csak a Horn-kormány idején születtek. Írtak alá ilyeneket Orbán miniszterelnöksége idején is, és tényleg jobban állna a mostani buzgalom az ellenzék vezérének, ha akkor is küzdött volna a versenyt megölő kontraktusok ellen, amikor még hatalmon volt. Az azonban okos gondolat, hogy a Kormány dolga eltakarítani mindent a piaci verseny útjából, hogy a szolgáltatók vetélkedése leszoríthassa az árakat.

(…) Jogosan vádolták egykor Orbánt, hogy az akkori európai áraknál drágábban építi a sztrádákat, és jogosan vádolják most ezzel Gyurcsányt is, annak ellenére, hogy ő versenynek álcázza azt, ami nem az. Egyáltalán mi az oka annak, hogy nálunk sok minden többe kerül, mint a szomszédos országokban?

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384