Az MSZP rossz hónapja

Az ősz első két hónapja az MSZP erősödését hozta, melynek következtében a két párt küzdelme októberre gyakorlatilag kiegyenlítetté vált. A novemberi kutatások azonban azt mutatják: a Fidesz a kommunikációs kezdeményezéssel párhuzamosan ismét magához ragadta a vezetést a közvéleményben. A választók nem fogadták kitörő lelkesedéssel a miniszterelnök kérészéletű választójogi javaslatait, Orbán Viktor felvetése az áram árának leszorításáról viszont a szavazók nagy többségének helyeslésével találkozott.

A novemberben készült közvélemény-kutatások egybehangzó eredménye, hogy a Fidesz ismét egyértelműen vezet az MSZP előtt – ami egyszerre köszönhető a fiatal demokrata szavazótábor növekedésének és a szocialista bázis csökkenésének. A két párt támogatottsága ezzel nagyjából az októberi szintre állt vissza. Az SZDSZ novemberben növelte esélyét a parlamentbe való bejutásra.

 

Míg 2005 szeptembere és októbere elsődlegesen a szocialista párt számára kedvezett, a november egyértelműen a Fidesz hónapja volt. Ebben a hónapban új szimpatizánsok fordultak a nagyobbik ellenzéki párt felé, aminek következtében mind a teljes népesség, mind a biztos szavazók körében kismértékben (1-2 százalékponttal) növelni tudta támogatói bázisát – míg az MSZP szavazótábora hasonló mértékben, 1-3 százalékponttal csökkent. Az MSZP elsősorban az utóbbi két hónapban megszerzett, fiatal, illetve Budapesten és más nagyvárosokban élő szimpatizánsainak köréből veszített támogatókat – úgy tűnik tehát, az MSZP-nek nem sikerült magához szorítania új szavazóit. Az MSZP csökkenő népszerűségében közrejátszhat az is, hogy a Medián adatai szerint májustól szeptemberig fokozatosan javuló gazdasági várakozásokban novemberben negatív irányú fordulat következett be.

 

Elsődleges pártpreferenciák négy intézet adatai alapján (%)

/zárójelben az előző hónaphoz képest mutatott változás/

Intézet	Medián	Gallup	Tárki-Századvég	Szonda Ipsos
Adatfelvétel ideje	nov. 4-8.	nov. 11-24.	nov. 4-19	nov. 14-21.
Mintanagyság	1200	1007	1035	1500
Választókorú lakosság
MSZP	30	24 (-1)	29 (-3)	25 (-2)
Fidesz-MPSZ	36 (+2)	29 (+2)	29	31 (+2)
SZDSZ	4 (+1)	3 (+1)	4 (+2)	3 (+1)
MDF	1	2 (+1)	2 (+1)	2 (+1)
MIÉP-Jobbik	1	1	1	1
Centrum	na.	0 (-1)	1	n.a.
Munkáspárt	na.	1 (+1)	0 (-1)	n.a.
Egyéb	3	1	1	3
Nem menne szavazni	17 (-2)
Nem tudja / nem válaszol	25 (+6)*	24 (+2)	34(+2)	34 (-3)*
Biztos szavazó pártválasztók***
MSZP	41 (-3)	42(-3)	46 (-1)	41 (-3)
Fidesz-MPSZ	49 (+1)	46 (+2)	44 (+1)	49 (+2)
SZDSZ	4 (+1)	5 (+2)	5 (+2)	3
MDF	1 (-1)	3 (+1)	2 (+1)	2
MIÉP-Jobbik	na.	1 (-2)	2 (+1)	2
Centrum	na.	1	1 (-1)	1
Munkáspárt	na.	2 (+1)	0 (-2)	n.a.
Egyéb	3	1	1	2

* A bizonytalan szavazók, a távolmaradók és a válaszmegtagadók együttes aránya.

 

A Fideszt jelenleg az összes választó megközelítőleg egyharmada, az MSZP-t pedig bő egynegyede támogatja. A biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz 44-49 százalékos, az MSZP 41-46 százalékos bázissal rendelkezik. A politikai preferenciák mozgásirányának tekintetében (az MSZP gyengülése és a Fidesz erősödése) teljes a konszenzus a négy közvélemény-kutató intézet között. A két párt támogatottságának különbségében azonban nem tapasztalhatunk hasonló összhangot: míg a Tárki a biztos szavazók körében 2 százalékpontos MSZP-előnyt mért, a Medián és a Szonda Ipsos szerint a fiatal demokraták nyolc ponttal vezetnek legfőbb riválisuk előtt.

 

A két nagy párt közti különbségek négy intézet adatai alapján*(%)

/zárójelben az előző hónaphoz képest mutatott változás/

Intézet	Medián	Gallup	Tárki-Századvég	Szonda Ipsos
Összes megkérdezett
Fidesz-MSZP különbség	6 (+2)	5 (+3)	0 (+3)	6 (+4)
Biztos szavazó pártválasztók**
Fidesz-MSZP különbség	8 (+4)	4 (+5)*	-2 (+2)*	8 (+5)

* az MSZP előnyét jelző adatok

 

A biztos szavazó pártválasztók körében továbbra is a szavazatok kilencven százalékát birtokolja az MSZP és a Fidesz, kevés érvényesülési lehetőséget hagyva ezzel a kis pártoknak. Közülük az SZDSZ tekinthető az utóbbi hónap egyértelmű nyertesének: mind az összes szavazó, mind a biztos pártválasztók körében egy-két százalékponttal növelni tudta szavazótáborát, így a pártnak jelenleg a Gallup és a Tárki szerint is számottevő esélye lenne a parlamentbe kerülésre. Kis mértékben javult ugyanakkor az MDF megítélése is, ugyanakkor 1-3 százalékos támogatottságával a demokrata fórum továbbra is jelentősen elmarad a parlamenti küszöbtől.

 

Az utóbbi hónapban kis mértékben növekedett a választási kedv - ugyanakkor továbbra is csak a választópolgárok fele venne részt egy jelenleg tartott országgyűlési voksoláson.

A szavazói hajlandóság tekintetében az utóbbi hónapban nem volt tapasztalható jelentős elmozdulás, de – vélhetően a két nagy párt intenzív médiakampányának köszönhetően – kis mértékben növekedett a választási kedv. A Medián felmérése szerint ugyanakkor továbbra is csak 50 százalék azok aránya, akik biztosan részt vennének egy voksoláson, a választani tudó „biztos” szavazók pedig csak a lakosság 45 százalékát teszik ki. A két nagy párt szimpatizánsainak aktivitása nagyjából megegyező, mindkét párt táborának kétharmadára jellemző az erős részvételi hajlandóság (a kisebb pártoknál azonban ez az arány jóval alacsonyabb, 40 százalék körüli).

A szeptemberben és októberben tapasztalt szocialista erősödés visszahatni látszik a közvéleményre: az utóbbi hónapokban jelentősen javult az MSZP győzelmi esélyeinek megítélése. E tekintetben azonban továbbra is a

nagyobbik ellenzéki párt rendelkezik némi előnnyel – annak ellenére ugyanis, hogy a Fidesz és az MSZP szavazóinak túlnyomó többsége (mindkét párt esetében 80-90%) saját pártja győzelmében hisz, a bizonytalanok jelentős része továbbra is a Fideszt látja a választási győzelem legfőbb esélyesének.

Novemberben kissé visszaesett de a kormány munkájával való elégedettség. Továbbra is kiegyenlítettnek tűnik ugyanakkor Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor versengése a voksokért.

 

Az utóbbi hónapban nem módosult jelentősen a kormány munkájának, illetve a miniszterelnök alkalmasságának megítélése. A Századvég kutatása szerint a szeptemberi-októberi javuló tendenciát követően novemberben romlás mutatkozott – a kabinet munkájának értékelése (-+100-as skálán) az utóbbi hónapban a -10-es pontértékre csúszott vissza. A kormány megítélése ugyanakkor még mindig kedvezőbb, mint az ellenzéké, amely ugyanezen a skálán -19 pontot kapott. A Gyurcsány Ferenc tevékenységével szemben kritikus választók (45%) továbbra is túlsúlyban vannak az elégedettekkel szemben (37%).

A baloldal és jobboldal vezérének megítélése továbbra is gyakorlatilag azonos. A Századvég adatai szerint a szavazókorú állampolgárok egyenlő arányban (31-31 százalék) tartják Orbán Viktort, illetve Gyurcsány Ferencet alkalmasabbnak az ország vezetésére. A saját szavazótáborok lényegében azonos módon ítélik meg a leendő miniszterelnök-jelölteket: a Fidesz-szavazók 85 százaléka szerint Orbán Viktor, a szocialisták 82 százaléka szerint Gyurcsány Ferenc a rátermettebb.

A politikusok népszerűségi mezőnye az utóbbi hónapban gyakorlatilag "befagyott", egyáltalán nem mutatott jelentős változásokat. A legnépszerűbb politikus továbbra is Sólyom László, a másik két dobogós pedig Dávid Ibolya és Szili Katalin.

A népszerűségi indexek tanúsága szerint ugyanakkor mind Gyurcsány Ferenc, mind Orbán Viktor csak a közepesen népszerű politikusok közé sorolható: mindkettejüket a választók megközelítőleg fele látná szívesen valamilyen politikai pozícióban. Népszerűségükben továbbra sem tapasztalható számottevő különbség.

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc népszerűsége,

2005. november*

	Gyurcsány Ferenc	Orbán Viktor
Szonda Ipsos	47	50 (+2)
Medián	48 (-2)	49

*Zárójelben az utóbbi hónaphoz képest mutatott változás

 

Gyurcsány Ferenc bejelentése a választójogi törvény módosításáról a szavazók kevesebb, mint feléhez jutott el – és ebben a körben sem nyerte meg a többség tetszését. Orbán garanciatörvény-javaslata és áram árának mérséklésére vonatkozó felvetése ugyanakkor kommunikációs sikernek tekinthető: széles körben elterjedt és nagy elismerést aratott.

 

Gyurcsány Ferenc a választási törvény módosítására tett november eleji javaslata nem találkozott a választók többségének helyeslésével a Medián telefonos felmérésének eredményei szerint. Néhány nappal a felvetés után a választók kevesebb, mint fele hallott a miniszterelnök törvénymódosítási terveiről – melynek lényege, hogy a jövőben azok a pártok is alakíthassanak frakciót, amelyek listán ugyan nem érik el az ötszázalékos küszöböt, de három egyéni képviselőt bejuttatnak a parlamentbe. A kérdezőbiztosok azokkal is ismertették a javaslatot, akik korábban nem hallottak róla. Az így kapott eredmények alapján a teljes szavazókorú népesség 38 százaléka értett egyet a javaslattal, 44 százaléka pedig ellenezte azt. Érdekes, hogy a kis pártok szavazói (akiknek e felvetés valójában kedvez) is csak 56 százalékban támogatták az elképzelést. A fő törésvonalnak ugyanakkor a politikai kötődés bizonyult: a kormánypárti szavazók kétharmadával szemben az ellenzékieknek csak negyede helyeselte a miniszterelnök javaslatát. A válaszadók véleménye ugyanakkor vélhetően kevéssé kikristályosodott a választójogi módosításokkal kapcsolatban, erre utal legalábbis, hogy a Gallup ugyanezen témára vonatkozó eltérő kérdésfeltevése más eredményeket hozott: kutatásukban a válaszadók 50 százaléka tartotta „problémásnak”, hogy a jövőben kétpártivá válhat a parlament, és 41 százalék nem érezte ezt problematikusnak.

 

A Gallup intézet kutatásában az Orbán Viktor által novemberben felvetett kétharmados törvényjavaslat tartalmi elemeinek támogatottságára is rákérdezett. A felmérésből kiderült, hogy a családi adókedvezmények megőrzését a választók 71 százaléka, a 13. havi nyugdíj megőrzését 65 százaléka, míg a panel-felújítási programot 49 százalékuk tartja fontosnak megerősíteni egy kétharmados törvény segítségével. Az energiaárak megfékezésének ötletével a megkérdezettek 73 százaléka egyetértett. A villamosenergia-árak mérséklésének, (a „luxusprofit letörésének”) javaslatával kapcsolatban a Szonda Ipsos is végzett közvélemény-kutatást, melynek eredményei szerint az akció kommunikációs szempontból sikeresnek bizonyult: az emberek 78 százaléka hallott arról, hogy Orbán Viktor a fogyasztói árak tíz százalékos csökkentését javasolta, és a megkérdezettek 80 százaléka egyet is értett azzal a felvetéssel, hogy az állam avatkozzon be az áram árának meghatározásába. A népszerű javaslat megvalósulásában ugyanakkor a közvélemény kevéssé hisz: a választók 44 százaléka tartotta csak elképzelhetőnek, hogy az előreirányzott tíz százalékos árcsökkentés teljesüljön, míg 56 százalék szerint ennek gyakorlatilag nincs realitása.