Uniós költségvetés - sírjunk vagy nevessünk?
Az újságírók véleménye a politikusokénál is jobban megoszlik abban a kérdésben: jól járt-e hazánk a brüsszeli kompromisszummal. Míg egyes elemzők a körülményekhez képest legjobb eredményként értékelik a megállapodást, mások pirruszi győzelemként, illetve az „önzés költségvetéseként” állítják be azt. Hasonlóan kettős Gyurcsány Ferenc a megegyezés létrejöttében játszott szerepének megítélése is.
Az uniós költségvetéssel kapcsolatos brüsszeli csúcsértekezleten – hosszas alkudozások után – december 17-én hajnali három órára született meg az egyezség az Unió tagállamainak vezetői között a közösség 2007 és 2013 közötti keretköltségvetésének ügyében. Az első brit költségvetési javaslat 21,6 milliárd eurós felzárkóztatási támogatást irányzott elő Magyarország számára, az elfogadott költségvetés már 22,6 milliárd eurót tartalmaz. Az egyezséget a hazai politikai erők azonnal értékelték.
Gyurcsány Ferenc kormányfő szerint „Magyarország egészen nagy sikert ért el, amiért jöttünk, azt elértük” a miniszterelnök hangsúlyozta: hazánk Csehország után az EU második legnagyobb haszonélvezője lesz egy főre vetítve, a Magyarországnak járó EU-források pedig a 2004-2006-os időszakhoz képest 3,5-szörösükre nőnek. Orbán Viktor ugyanakkor Martonyi Jánossal közösen sajtótájékoztatóján tartott úgy értékelte az eredményt: „az a tény, hogy a miniszterelnököknek sikerült kompromisszumot kötni péntek éjszaka, az egy politikai siker, gazdasági tartalmát tekintve ezt a megállapodást ugyanakkor nem tartom sikernek az Európai Unió számára”.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke üdvözölte Gyurcsány Ferenc kormányfő tárgyalási és taktikai sikerét a magyar érdekek képviseletében, és elmondta: az EU-s keretköltségvetésről született megegyezés legnagyobb eredménye, hogy a magyarországi felzárkóztatási célú fejlesztések 85 százaléka európai uniós forrásból lesz finanszírozható. Az MDF ugyanakkor elvárja a kormánytól, hogy határozott fejlesztési koncepciót fogalmazzon meg - jelentette ki Dávid Ibolya. Eörsi Mátyás, az SZDSZ országgyűlési képviselője szerint Magyarország diplomáciai mintát mutatott Európa egészének, mert miközben keményen védte a nemzeti érdekeket, mindig az európai érdekek mentén tudott érvelni. A politikus hozzátette: az egymilliárd eurós többlet kialkudása minden várakozást meghalad.
Az események értékelése a parlament utolsó ülésnapján is folytatódott. Még a parlament ülése előtt fél órával találkozott Orbán Viktor a Fidesz, Hiller István az MSZP, Dávid Ibolya az MDF és Kuncze Gábor az SZDSZ elnöke a miniszterelnökkel, hogy megvitassák az Európai Unió következő költségvetésének elfogadását. Gyurcsány Ferenc dolgozószobájában az Uniós költségvetésről a négy parlamenti párt vezetőjének tartott tájékoztatót. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt javasolta: a Brüsszelben már pályázatot nyert magyar vállalkozók, a magyar kormánytól kapjanak az eddigi 25 százalék helyett 50 százalékos kormányzati előleget, mert Brüsszel csak utóbb fizet, tehát fontos, hogy ők előre is a pénzükhöz juthassanak, vagy annak egy részéhez.
Az MSZP frakciója a parlamentbe lépő Gyurcsány Ferencet tapssal köszöntötte.
Rockenbauer Nóra: Az önzés költségvetése (Magyar Hírlap, 2005. december 19.)
Füzes Oszkár: A vetés költségvetése (Népszabadság, 2005. december 19.)
Halmai Katalin: Nyertünk Brüsszelben (Népszava, 2005. december 19.)
Papp László Tamás: Phürrosz király Brüsszelben (Hírszerző, 2005. december 19.)
Erdélyi S. Péter: Mérlegen (Színes Bulvár Lap, 2005. december 19.)
A kormányfő a tárgyalások egyértelmű sikeréről számolt be. A miniszterelnök napirend előtti felszólalásában elsőként köszönetet mondott a négy parlamenti pártnak, akik támogatásukról biztosították őt, és ezáltal sikeres megállapodás születhetett Brüsszelben.
Az MSZP megítélése szerint sikeres megállapodás született, jelentette ki Hiller István, a szocialisták vezérszónoka. Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint jó megállapodás született, de az igazi munka itthon vár a kormányra. Kuncze Gábor szerint „nagy siker, hogy az EU-nak van költségvetése”, de sajnos mindez magán viseli a parlamenti csatározások nyomait. A politikus szerint Magyarországnak a reformok élére kell állnia, mert a költségvetési problémák csak bátor változtatásokkal orvosolhatók. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője szerint Magyarországnak nem sikerült egyedi elbánásban részesülnie. „Ezek Medgyessy Péter szavai, az önök miniszterelnökéé”, fogalmazta meg kritikáját az ellenzéki politikus.
|
György Zsombor: Brüsszeli szerepzavar (Magyar Nemzet, 2005. december 19.) |
Néhány órával a megállapodás előtt még sokan tartottak attól, hogy eredmény nélkül zárul az uniós vezetők brüsszeli csúcsértekezlete. Nem lett igazuk, szombat hajnalban hosszas viták, kétoldalú egyeztetések és meglepően kemény nyilatkozatok után létrejött a kompromiszszum az Európai Unió 2007–2013-as költségvetéséről.
(...) A csaták véget értek, ám azt még most sem könnyű megválaszolni, hogy a háború kinek a sikerével zárult. Gyurcsány Ferenc és a csúcsértekezleten részt vevő többi állam- és kormányfő nyilatkozataiból olybá tűnik, mintha hatalmas történelmi tettet sikerült volna véghezvinniük.”
(...) Valójában azonban tény: a szombat hajnali kompromisszum értelmében a kibővült Európai Uniót kevesebb pénzből kell majd finanszírozni, mint korábban.
(...) A brüsszeli fordulók semmi másról nem szóltak, mint belpolitikai üzengetésről. A magyar kormányfő rögvest azt hangoztatta például, hogy a megállapodás lehetővé teszi a teljes magyar lakásállomány felújítását…Józan ésszel belegondolva azonban ezek a számítások nem többek demagóg kampányfogásnál.
| Rockenbauer Nóra: Az önzés költségvetése (Magyar Hírlap, 2005. december 19.) Az Unió költségvetéséről szóló döntés „kínkeservek között” született, a kompromisszumot pedig a politikusok és a tagállamok saját érdekeit szem előtt tartó marakodás előzte meg. A politikusok a valódi közösségi érdekeket figyelmen kívül hagyva, 2013-ig konzerválták a jelenlegi költségvetés rossz szerkezetét. „Az új tagállamok, köztük Magyarország, különösen rosszul döntöttek.” |
Amiért jöttünk, azt teljesítettük, a költségvetés tükrözi a magyar érdekeket – mondta szombat hajnalban Brüsszelben Gyurcsány Ferenc, amikor kétnapos huzakodás után az uniós állam- és kormányfők megállapodtak az EU 2007–2013-as büdzséjéről.
(...) Még sorolhatnám, ki hogyan köszöntötte, kommentálta a kínkeservek között megszületett kompromisszumot, persze mindenki tudja: a legnagyobb érdem az, hogy egyáltalán megszületett.
(...) A kibővült Európai Unió, illetve az ezzel járó szolidaritás már jó ideje háttérbe szorult.
S a politikusok, mint a "nép hangjára", de leginkább a választási esélyekre figyelő képviselők, ennek megfelelően is viselkedtek.
(...) „A valódi közösségi érdekeket figyelmen kívül hagyva – egy-két milliárd euró itt-ott megtakarítva, vagy az utolsó pillanatban visszaszerezve –, 2013-ig sikeresen konzerválták a jelenlegi költségvetés rossz szerkezetét. A mezőgazdasági támogatások még nyolc évig érintetlenné tételével pedig elérték, hogy a gazdák sem a régi, sem az új tagállamokban ne legyenek érdekeltek egy versenyképesebb és zöldebb termelés kialakításában.
(...) „Az új tagállamok, köztük Magyarország, különösen rosszul döntöttek.
(...) De miért is vártunk volna többet a magyaroktól, amikor a reformokban egyébként legérdekeltebb országok – Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország – is csak azzal törődtek, hogy minél kevesebbet kelljen betenni a közös kalapba.
| Füzes Oszkár: A vetés költségvetése (Népszabadság, 2005. december 19.) A büdzséről szól döntéssel a reméltnél több uniós pénzt kapunk, az eddiginél jobb, és könnyebb feltételekkel, ami nem kis részben a miniszterelnök érdeme. „A tagállamok legtöbbjében szintén megszokott, az ellenzéki fanyalgás a magyar esetben logikusan nem követhető. Többet senki nem hozhatott volna ki ugyanis ebből a helyzetből”. |
(...) A reméltnél több uniós pénzt kapunk, az eddiginél jobb és könnyebb feltételekkel, és ehhez a korábbinál kevesebbet kell a saját adónkból hozzátenni. Mindezt úgy, hogy a magyar kormányfő nem hagyta magát, kemény, sikeresnek bizonyuló taktikával érte el.
(...) A tagállamok legtöbbjében szintén megszokott, az ellenzéki fanyalgás a magyar esetben logikusan nem követhető. Többet senki nem hozhatott volna ki ugyanis ebből a helyzetből.
(...) A mostani büdzsévita fő kérdése az volt ugyanis: érdemes-e továbbra is a nyugati nagygazdaságokra költeni minden harmadik közös eurót? Nem érdemes, de ha mégis kell, akkor vajon marad-e elég költségvetni-való arra, amire Európának égető szüksége van. És főleg: marad-e a tizenkét szegényebb újonc tényleges fölzárkóztatására.
(...) A kompromisszum, bármennyire öröm a feleknek, ebből a szempontból csupán újabb időhúzás. Távlatra tekintve legalábbis. Mára nézve azonban időnyerés.
| Halmai Katalin: Nyertünk Brüsszelben (Népszava, 2005. december 19.) A új uniós költségvetésről „nem a lehető legjobb, de a vártnál kedvezőbb” megállapodás született. Magyarország az új büdzsé igazi nyertese még akkor is, ha kevesebbel kell beérnie, mint amennyit remélt. Nem jött volna létre ez a kedvező megállapodás, ha Gyurcsány Ferenc nem tart ki végsőkig érdekeink képviselete mellett. |
Nem a lehető legjobb, de a vártnál kedvezőbb megállapodás született szombaton hajnalban a brüsszeli EU-csúcson.
(...) Igaz, a közös pénztárca laposabb, mint sokan szeretnék, de mégiscsak rejt annyi eurót, amennyiből finanszírozni lehet a legfontosabb fejlesztéseket.
(...) Magyarország, és a többi új tagállam a következő, hosszútávú büdzsé igazi nyertese, még akkor is, ha jóval kevesebbel kell beérnie, mint amennyit a kezdet kezdetén, még a Prodi-bizottság által javasolt pénzügyi kerettervben elérni reméltek.
(...) Nem jött volna létre a kedvező megállapodás, ha Gyurcsány Ferenc és szakértői csapata nem tart ki a végsőkig igényeink képviseletében.
| Papp László Tamás: Phürrosz király Brüsszelben (Hírszerző, 2005. december 19.) Az elfogadott EU-büdzsé Magyarország számára egy pirruszi győzelem: a kiharcolt pozíció nyereségként és veszteségként egyaránt felfogható. Egyre fontosabb lenne, hogy a tagállamok vezetői elgondolkodjanak az Unió valódi szerepéről, a közös pénzügyek előnyeiről és hátrányairól. |
Még ha tényleg úgy is lenne, hogy mind megkapták, amiért jöttek – nincs így –, akkor is vannak, akik nagyon, és vannak, akik kevésbé nyertek.
(...) Az elfogadott tételekben bőven van olyan, mellyel – népiesen szólva – betömhetik a piacképtelen mezőgazdasági rétegek és az ő frusztrációikból kinövő útlezáró-blokádoló agrármilitánsok pofáját. Orbán, ha politikai intuíciója nem hagyja cserben, a fanyalgást valamelyik kellően ellenszenves táskahordozójára hagyja, ő meg kezet nyújt és gratulál.
(...) Honfitársaink többsége annyira rühelli saját vezetőit, hogy képtelen belátni: időnként ezt-azt talán jól csináltak. Hogy a költségvetésben Budapest által kiharcolt pozíció ilyen volt-e, az csupán attól függ, milyen szögből nézzük.
(...) A többi uniós „csúcsfej” is jobban tenné, ha – miután okkal vagy anélkül kiörülte magát – elgondolkodna: mi végre az Unió? Van-e ráció abban, hogy a nemzetállami protekcionizmust – szabad kereskedelem helyett – kontinentális szintre emeljük?
(...) Ezen dilemmák mérlegelésének hiányában Pürrhosz király sorsára juthatnak, aki a rómaikkal szembeni véres, de megnyert asculumi csata után rájött: még egy ilyen győzelem, és nem marad több katonája.
| Erdélyi S. Péter: Mérlegen (Színes Bulvár Lap, 2005. december 19.) Varga Mihály az új büdzsét „a luxemburgi konszenzushoz képest” veszteségnek tartja, miközben Luxemburgban nem született megállapodás az unió költségvetéséről. Túlzott ugyanakkor a kormányfő sikerkommunikációja is, Tony Blair szándékát a magyar miniszterelnök ugyanis érdemben nem tudta befolyásolni. „Szóval ideje lenne a pártházakban elővenni a mázsálót meg a colstokot, mert pár hónap múlva rákoppinthatunk a körmükre egy vonalzóval.” |
Ha a politikai siker, esetleg kudarc mértékegysége a centiméter vagy a kilogramm lenne, sokkal nyugodtabb volna a magyar közélet.
Varga Mihály, a Fidesz volt pénzügyminisztere szerint, idézem: "A büdzsé, a luxemburgi konszenzushoz képest 200 milliárd forintot vesz ki a magyar emberek zsebéből." Ezúton ajánlanám Varga úr figyelmébe, hogy egyrészt Luxemburgban nem született megállapodás az unió költségvetéséről, javaslatok voltak, konszenzus nem, így ahhoz képest veszíteni speciel egy fillért nem tudunk.
A kormányzati kommunikáció szüntelenül azt harsogja, 10 milliós országunk vezetője fél kézzel megállította a rabló angolokat, addig rázta őket, míg néhány milliárd forint ki nem esett a zsebükből. Ha Blair nem akart volna megállapodni velünk, meg még úgy mellékesen másik 23 tagországgal, akkor hányhatta volna neki Gyurcsány akár balett ruhában a piruetteket is, akkor sem kaptuk volna meg a felét sem annak a pénznek, amire korábban kilátásunk volt.
Szóval ideje lenne a pártházakban elővenni a mázsálót meg a colstokot, mert pár hónap múlva rákoppinthatunk a körmükre egy vonalzóval.
