Napokig tartott Sólyom László beszéde

A köztársasági elnök újévi beszéde lényegesen nagyobb feltűnést keltett, mint elődeinek szilveszteri megszólalásai. A szónoklat jól felépítetten, kampányszerűen került a választók elé: volt felvezetése, markáns állításai és utóélete. Sólyom László pár perces beszéde így az újévi uborkaszezonban napokig tartott.

A beszéd és előzményei

Sólyom László köztársasági elnök újévi beszéde a megszokotthoz képest nagyobb figyelmet és hevesebb reakciókat váltott ki. Az adatok szerint hárommillió néző kísérte figyelemmel az államfő első évköszöntőjét, ami jórészt a beszédet kísérő viták következménye. A korábbi, már-már unalomba fulladó szónoklatok után Sólyom László első televíziós beszéde azért válhatott eseménnyé, mert már elhangzása előtt is legalább akkora érdeklődést váltott ki, mint utána.

Már az is feltűnést keltett, hogy Sólyom László megváltoztatta az államfői beszéd hagyományos időpontját, és megszólalását szilveszter éjjeléről január első napjára tette át. Ezzel az elnök azt üzente: komolyabb figyelemre számít, mert mondanivalója fontosabb annál, mint hogy eltűnjön az újévi mulatozásban. Sólyom László tehát kiemelt jelentőséget igyekezett biztosítani megszólalásának. Ezt csak felerősítette annak kiszivárgása vagy kiszivárogtatása, hogy a beszéd közben nem lesz látható a nemzetiszínű zászló. Mivel az erről szóló információ először úgy jelent meg, hogy Sólyom László maga kérte, hogy ne legyen mögötte zászló, a hír élénk reakciót váltott ki a kommentátorokból. Az értetlenségre, kérésekre és óvatos felszólításokra az államfő közleményben reagált. E szerint a köztársasági elnök el tudja dönteni, mikor indokolt a nemzetiszínű zászló használata, és mikor nem.

Sólyom László határozott beszédet mondott, amely legnagyobb részben a már zajló, bár hivatalosan még el nem kezdődött kampányról szólt. Az államfő korábban már utalt arra, hogy a durva választási harc ellen fel kíván lépni, mint ahogyan más ügyekben – az 1956-os forradalom 50. évfordulója, a legfőbb ügyész megválasztása – is a pártok megfegyelmezőjeként szólalt meg. Sólyom László ezúttal az „ellenségképpel dolgozó” pártokkal szemben fogalmazott meg kritikát, és mint mondta, arra lenne a legbüszkébb, ha lejárató kampánnyal nem lehetne választást nyerni. A pártok kampányának kritikája azonban nem jelentett pártellenességet. A civil szervezet jelöltjeként indult, és a civil szféra jelentőségét hangsúlyozó államfő ezúttal a pártok szerepének fontosságára helyezte a hangsúlyt. Emellett azonban önmagát úgy határozta meg, mint aki a választópolgárok oldalán áll – szemben a politikusokkal.

A köztársasági elnök arról is beszélt, hogy mit tartana kívánatosnak a kampányban. Sólyom a költséges médiakampánnyal a tartalmi vitákat állította szembe, hangsúlyozva a választási ciklusokon túlnyúló reformok szükségességét. Az államfő olyan beszédet mondott, amelyet nem lehet besorolni egyik vagy másik párt mellé, ami azt erősíti, hogy az elnöki szavakat a saját fényükben, ne pedig a pártokon keresztül értelmezzék.

A formailag sok ügyetlenséggel előadott beszéd tartalmilag olyan kommunikációs fogás volt, amely jó eséllyel növeli Sólyom László elismertségét. A beszédre reagáló pártok pedig erősítették is az államfő szavainak hitelét azzal, hogy egymással versengve igyekeztek egyetérteni az elhangzottakkal – de ezzel sem tudtak hitelesebbé válni. Amivel ugyanis egyetértettek, az saját maguk kritikája volt, hiszen az államfő szavait a nézők éppúgy érthették a szélkakasozásra, mint a luxusbaloldalizásra. Vagyis, ha az államfő bírálja a pártok politizálási stílusát, akkor a bírált felek rendszerint maguk ellen foglalnak állást. Ehhez hasonlóan korábban sem mehettek szembe az államfőnek a pártok tekintélyét romboló megszólalásaival, hiszen maguk is politikaellenes kommunikációval igyekeznek megszólítani a választókat.

Visszhangok és utóélet

A beszéd mind tartalma, mind pedig a zászló-ügy miatt nagy figyelmet kapott a következő napokban is. A magyar zászló hiánya jól láthatóan zavart okozott a jobboldalon, mert ugyan az esetet nem hagyhatták szó nélkül, a Fidesz támogatásával és hivatalos jelölésével megválasztott államfőt nem tették ki nyílt bírálatnak. Egy Fideszhez közeli szervezet nyilvános felháborodása ugyanakkor éreztette a jobboldali szavazókkal, hogy a kritikát (és ezzel a szavazókat) nem engedik át a radikálisoknak.

Sólyom László ígérete tehát, hogy beavatkozik, ha a kampány eldurvul, máris megvalósult, még akkor is, ha a hivatalos választási harc nem kezdődött el, hiszen az államfő még be sem jelentette a választások időpontját. Ezzel pedig jelezte, hogy a következő hónapokban bármikor a nyilvánosság elé viszi a kampány ügyét, ha úgy látja jónak. A köztársasági elnöki szerep tehát továbbra sem az államfői jogkörök gyakori alkalmazásával erősödött, hanem azzal, ami a politikus egyik legfontosabb eszköze: a nyilvánosság elé lépéssel.

Az újévi beszéd ráadásul jól felépítetten, kampányszerűen került a nyilvánosság elé: volt felvezetése, markáns állításai és utóélete. Utóbbi ahhoz segítette hozzá Sólyom Lászlót, hogy amikor beszéde a zászló kapcsán újra és újra felmerül, az is szóba kerüljön, amit a kampánnyal és a választással kapcsolatban mondott. A pártok mellett tehát a köztársasági elnök is a választási harc szereplőjévé vált, még akkor is, ha a szavazatokért folyó versenyben Sólyom László nem indul.