Finanszírozott Times

visszautasítja azt a feltételezést, hogy a magyar kormánynak bármilyen formában előzetes betekintése lett volna a Magyarországról készült külön riport tartalmába. A lap vezető szerkesztője azt írta Deutsch Tamásnak: a Fidesz bocsánatkérésével hajlandóak lezártnak tekinteni az ügyet.

 

Orbán Viktor ugyanakkor egy interjúban kifejtette: pártjának még van elrendeznivalója a Financial Times-ügyben, a Fidesz jogászai vizsgálódnak annak kapcsán, hogy a brit lap korábban megjelent Magyarországról szóló mellékletében xenofóbnak, idegengyűlölőnek nevezte őt. Emellett a Fidesz egyik alelnökétől is idéznek egy olyan mondatot, ami nem hangzott el, vannak az újságban "kifejezetten hamisítások" - tette hozzá a Fidesz elnöke.

 

Deutsch Tamás ettől eltérően később úgy fogalmazott: „a magunk részéről mi is lezártnak tekintjük a Financial Timesszal ezt a vitát" , és elmondta: a Fidesz elnökségi ülésén azon véleményének ad majd hangot, hogy a Fidesz és Orbán Viktor is tekintse az ügyet lezártnak.

Gavra Gábor: Deutsch Tamás Európában (Hírszerző, 2006. január 3.) A Fidesznek nehezen indul a 2006-os év, mivel „saját, szerény képességű vezetőinek baromságaival is meg kell küzdenie”. A Blikkben megjelentetett „bundás” hirdetéssel a párt öngólt lőtt, hiszen amellett, hogy önellentmondásba került az előző ciklus Széchenyi terves kormányzati hirdetései miatt, a Financial Times viszonttámadásait is állnia kellett.

Nehezen indult a 2006-os év a legnagyobb jobboldali erő számára, hiszen a három éve Orbán Viktor szolgálatába szegődött, önmagát permanensen Petőfi Sándornak képzelő bukott rendező mellett a Fidesznek saját, szerény képességű vezetőinek baromságaival is meg kell küzdenie.

 

Itt van mindjárt Deutsch Tamás, meg az a szerencsétlen politikai hirdetés, amivel a legnagyobb ellenzéki párt a Blikk című napilap olvasóit örvendeztette meg az ünnepek előtt. Orbán Viktor pártja ebben azzal vádolta meg Gyurcsány Ferencet, hogy „20 millió adóforintot fizetett a Financial Timesnak, hogy azt írja: ’a magyarok jobban élnek, mint valaha’”.

 

Az állítás nem értelmezhető anélkül, hogy feltételeznénk: az üzleti világlap néhány millió forintért bármilyen országról bármilyen képtelenséget hajlandó leírni, magyarán: bértollnokok és közép-európai kancelláriákba bekötött bábszerkesztők dolgoznak a méltatlanul tekintélyes közlönynél. Hogyan is fordulhatna elő másként, hogy a lap Magyarország-képe nem egyezik a Szentkirályi utcai főhadiszálláséval? Megvette kilóra a rohadtakat a nemzetközi luxusbaloldal, nyilván.

 

(...) Első látásra persze képtelenségnek tűnik, hogy ivarérett emberek ehhez hasonló következtetésre juthatnak. Ám annak, aki csak egy kicsit is ismeri a Fidesz sajtó-fronton érvényesülő, kizárólag „baráti” és „ellenséges” (az utóbbi szinonimája a „balliberális”) orgánumokat ismerő vaslogikáját, aligha okozhatott meglepetést, hogy a Financial Times a Blikk-hirdetés és Deutsch Tamás jóvoltából végre elhelyezést nyert ebben a kétségkívül egyszerű, ám annál tisztább, gyermekibb és áttekinthetőbb világképben.

 

(...) Azt gondolnánk, hogy ha bűnös, de legalábbis elhibázott dolog egy-egy ország és/vagy kormánya teljesítményét itthon vagy külföldön tízmilliós nagyságrendű közpénzből reklámozni, akkor ennek sokszorosát elkölteni ugyanerre hatányozottan bűnös, de legalábbis elhibázott dolog.

 

De persze ez sem így van. Rogán Antal világosan elmondta a Napkelte című tévéműsorban, hogy miért. Íme: "Mi a Széchenyi-tervet, a gyógyfürdőket hirdettük, annak van értelme. De a kormánypropagandának nincs.” (...)

 

Csontos János: Posztmodern idők (Magyar Nemzet, 2006. január 4.) „Ne kerülgessük a kását: Gyurcsány szántszándékkal hazudott az Országgyűlésben, amikor független véleményként állított be egy adóforintokból megtámogatott külhoni sajtó-összeállítást. (...) A Financial Times-affér csupán annyiban más a szokott hazug kormánypropagandától, hogy nem belföldi, hanem külhoni fórumot használtak fel hozzá”.

Amikor Charlie Chaplin leforgatta halhatatlan filmjét, a Modern időket, nem sejthette, hogy a némafilm korszaka után majd a posztmodern idők következnek. A modern időket a gyáripari kizsákmányolás jellemezte (a csetlő-botló, kefebajszos kisember fizikailag is beszorult a fogaskerekek közé), a posztmodern időkben a globális pénztőke vette át e magasztos feladatot. Sajtóbeli vezérhajója már a címében is hirdeti az idő és a pénz nászát: Financial Times. A pénzhez szorosan kapcsolódik a hitel, a pénzlaphoz meg a sajtóbeli hitel. Ez a legendás függetlenség rendült meg egy pillanat alatt, mihelyt a nagy múltú orgánum kapcsolatba került Gyurcsány Ferenc kormányával.

 

(...) Brit felfogás szerint fatális egybeesés, miszerint írtak egyet-mást Magyarországról, s ettől függetlenül a magyar kormány temérdek közpénzmilliókért hirdetett a Financial Timesban. Csakhogy mi itt élünk, s láttunk és hallottunk már ezt-azt a gyurcsányi propagandagépezet jóvoltából. Például a nyakamat mertem volna tenni rá, amikor meghallottam Gyurcsánytól a parlamentben a Financial Times megállapításait orákulumként citálni, hogy hamarosan hazai kormányhirdetésekben látjuk viszont a dübörgő gazdasági sikert. Nagyjából akkor, amikor Széles Gábor a gyáriparosok nevében rögtön a választásokat követő hetekre prognosztizálta a soha nem látott méretű megszorításokat; Csaba László közgazdász szerint meg egyenesen romokban áll a költségvetés. Létezik, hogy mindez egészen másképp látszódna a Financial Times párnázott szerkesztői székéből?

 

Ne kerülgessük a kását: Gyurcsány szántszándékkal hazudott az Országgyűlésben, amikor független véleményként állított be egy adóforintokból megtámogatott külhoni sajtó-öszszeállítást. Fél tucat tisztázó távirat sem képes tisztára mosni azt az „objektív” megállapítást, miszerint a magyarok soha nem éltek olyan jól, mint a Financial Timesban mosolygó Gyurcsány–Kóka páros országlása idején.

 

(...) A Financial Times-affér csupán annyiban más a szokott hazug kormánypropagandától, hogy nem belföldi, hanem külhoni fórumot használtak fel hozzá. (...)

 

 

Magyar Hírlap: Dadogó bocsánatkérés (Magyar Hírlap, 2006. január 6.) Deutsch Tamás Financial Timesnak írt levele „a sajnálkozás és a vádaskodás zavaros keveréke”. A Fidesz politikusa ezúttal eleve megoldhatatlan feladatot kapott: el kell magyaráznia, hogy az állítás, miszerint a kormány „megvette” a Financial Times-t, csak a kormányra nézve kedvezőtlen, az újságra nézve viszont nem.

Engedje meg, hogy őszinte sajnálatomat fejezzem ki – írja Deutsch Tamás a Financial Times vezető szerkesztőjéhez intézett válaszlevél végén. Nem keveset kellett várni erre a mondatra – és nem csak időben. Végig kell olvasni egy többoldalas levelet, ahol minden sornak az a feladata, hogy tompítsa az utolsó mondatban elismert kudarcot. Az írás ennek megfelelően a sajnálkozás és a vádaskodás zavaros keveréke.

 

Deutschról legelvakultabb hívei sem állíthatják, hogy analitikus elme volna, de – legyünk méltányosak – ezúttal eleve megoldhatatlan feladatot is kapott. Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant – vagyis, hogy ha a Fidesz azt sugallja: ha a kormány megvette az FT-t, az miért csak a kormányra nézve kedvezőtlen, az FT-re nézve miért nem. A Fidesz csapdába került, visszavonulni nem tudott presztízsveszteség nélkül, de a brit lap határozott fellépése miatt pozíciója is tarthatatlanná vált.

 

A vizsgálóbizottságnak e formában persze akkor sem lett volna értelme, ha az FT nem tiltakozik, hiszen nevetséges pusztán százmillió forint elköltését vizsgálni, amikor a kormányzat valóban felháborító módon milliárdokat pocsékol propagandára. Az új javaslat nyilvánvalóan kiküszöböli a hibát, csak hát megjósoljuk a kormányoldal válaszát: nézzük meg a Fidesz-kabinet idején elköltött pénzeket is. És máris ott vagyunk, mint a Gyurcsány- és az Orbán-bizottság esetében. Nem is olyan könnyű negatív kampányt folytatni egy olyan országban, ahol senki sem tiszta.

 

 

 

Tóth Ákos: Levelek, lapok (Népszabadság, 2006. január 7.) A Fidesz „elgaloppírozta” magát Financial Times-ügyben, és hibát hibára halmozott. A párt „ezúttal kissé rosszul mérte fel, hogy kivel kezd ki. Annak a lapnak a függetlenségét kérdőjelezte meg, amelynek szuverenitása a honi sajtóviszonyok közt szinte beláthatatlan”.

Alaposan elgaloppírozta magát a Fidesz: nekiállt kötözködni a Financial Timesszal. Most futhat a pénze után. Mert hát mindenképpen neki kellett menni Gyurcsány Ferencnek a remek stílus- és nyelvérzékkel fölépített és megfogalmazott bundás reklámmal, és eközben a műhelyben kifőzték azt is, hogy (ha lúd, legyen már kövér) meg lehet fricskázni a magyar gazdaságról cikkező és azt kedvező színben föltüntető brit napilapot is.

Elkapkodták. És ez akár több szempontból is érthető lehet. A Financial Times cikke ugyanis a Fidesz-kommunikáció alapelemét vonta kétségbe (...)

 

(...) a Fidesz ezúttal kissé rosszul mérte fel, hogy kivel kezd ki. Annak a lapnak a függetlenségét kérdőjelezte meg, amelynek szuverenitása a honi sajtóviszonyok közt szinte beláthatatlan. Szerkesztői, újságírói befolyásosabbak, mint a politikusok - épp azért, mert függetlenek a politikától, és ennek garantálására szabályrendszert állítottak föl. Arrafelé nem dívik az, hogy a politikus füttyent egyet, az újságíró pedig lohol, s másnap ott az ellenoldalt lejárató cikk az újságban, függetlenül az állítás igazságtartalmáról. (...)

 

 

Sebes György: Hulló Levelek (Népszava, 2006. január 8.) „Szegény Fidesz, szegény Financial Times és - nem utolsó sorban - szegény magyar nép. Mind áldozatai lettek a gonosz kormány (újabb) ármányának. Legalábbis ez derül ki abból a levélből, amelyben a vezető ellenzéki párt élharcosa, Deutsch Tamás válaszolt a Financial Times vezető szerkesztőjének Budapestre küldött korábbi soraira.”

Szegény Fidesz, szegény Financial Times és - nem utolsó sorban - szegény magyar nép. Mind áldozatai lettek a gonosz kormány (újabb) ármányának. Legalábbis ez derül ki abból a levélből, amelyben a vezető ellenzéki párt élharcosa, Deutsch Tamás válaszolt a Financial Times vezető szerkesztőjének Budapestre küldött korábbi soraira. Hugh Carnegy ugyanis szükségesnek tartotta, hogy közölje, az ő lapjának szerkesztési elveit soha senki nem tudja befolyásolni.

 

(...) Deutsch Tamás - Orbán elnök úr nevében is - most pontosan megvilágította neki(k) a helyzetet. Arról van ugyanis szó, hogy a magyar kormány - amint az jól bevált szokása - újra megtévesztette az amúgyis kizsigerelt, félrevezetett magyar népet. Egész pontosan az történt - és érdemes idézni Deutsch Tamás örökbecsű megfogalmazását -, hogy "a kormány és a miniszterelnök úr tapintatlan, minden gátlás nélküli öntömjénezése hozta a Financial Times-t és annak munkatársait méltatlan helyzetbe".

 

(...) Mindezek után senki sem csodálkozhat azon, hogy a Fidesz nem kér bocsánatot. Még mit nem. Deutsch Tamás levele végén "sajnálkozását" nyilvánítja, ha "szándékaik ellenére" azt a benyomást keltették volna, hogy pártja megsértette a Financial Times személyiségi jogait, jóhírnévhez fűződő jogát.

 

Különben a Fidesz már előzőleg rehabilitálta a londoni lapot, hiszen egyik megállapítását idézte a hazai pénzügyi helyzetről szóló, "a Medgyessy-Gyurcsány-kormány már elvesztette hitelét" kezdetű közleményében.

 

Para-Kovács Imre: Elmagyarázom (Népszava, 2006. január 8.) Deutsch Tamás válaszlevelében arról akarja meggyőzni a lap tulajdonosát, hogy a párt állításai csak a kormány számára kellemetlenek. „Kétségtelenül nehezen lehet lenyomni egy európai lap torkán, mivel még nem rázódott bele a magyar belpolitikai etikai kódex használatába, és olyan, jelenleg még nálunk nem bevezetett klisékben gondolkodik, mint egyértelműség, érthetőség, illetve a szavak földrajzi helytől független jelentése.”

"…akarva-akaratlanul korlátozni kívánja a Fidesz–Magyar Polgári Szövetséget politizálásának és megnyilvánulásainak szabadságában." Deutsch Tamás a Financial Timesnak írott levelében

 

Mármint az FT, amely korlátoz, amikor komolyan veszi a Fidesz nyilatkozatait a lapról. Mert hogy azt nem kellene komolyan venni, nem neki szól, igazán érthetné.

 

Miért van ez így, és miért nem érti az FT?! A megoldás egyszerű, de kétségtelenül nehezen lehet lenyomni egy európai lap torkán, mivel még nem rázódott bele a magyar belpolitikai etikai kódex használatába, és olyan, jelenleg még nálunk nem bevezetett klisékben gondolkodik, mint egyértelműség, érthetőség, illetve a szavak földrajzi helytől független jelentése.

 

Itt az ideje, hogy elmagyarázzam, hogyan működik ez nálunk, és kérem a nemzetközi lapokat, hogy ezentúl ennek szellemében próbáljanak – akarva-akaratlanul – beleszólni a politizálás és megnyilvánulás szabadságába.

 

Magyarországon ha az egyik párt mond valamit a másikra, és ebbe a mondatba esetleg belekerülnek külső szereplők is, akkor a mondatnak csak azon részét kell komolyan venni, amely a másik pártra vonatkozik. Tehát ha Kalapács Jenő szóvivő azt állítja, hogy az ellenfél elnöke lefizette az IKEA-t, hogy az UNESCO segítségével termeszhangyákat hozassanak Ausztráliából, hogy megegyék a székházat, akkor ebből csak azt kell megérteni, hogy az ellenfél elnöke egy hazaáruló, mocskos disznó, és természetesen ehhez semmi köze az IKEA-nak, az UNESCO-nak és Ausztráliának.

 

A magyar politikai megnyilatkozások hatálya a határon elenyészik, azokat elolvasni külföldön kifejezetten tilos, illetve csak a külföldi piacra szánt verziókat szabad értelmezni, melyekben nem szerepelnek tulajdonnevek, leszámítva az elnökét, aki egy mocskos disznó, mert ellenzi a külgazdasági kapcsolatok fejlődését, és saját öklével akarja kiverni innen a tőkét.

 

Ez nem hazugság, csak a magyar választók jobban szeretik, ha a nekik szánt közleményekben szerepelnek tulajdonnevek, viszont ezek a nevek csak látszólag azonosak valódi tulajdonosuk nevével, elvégre kampányról van szó. A Financial Times pedig foglalkozzon a saját dolgával, itt úgysem veszi senki, hiába reklámozza már hetek óta a miniszterelnök és az ellenzék, mert külföldiül van, és ez igazán nagy szerencse.

 

 

Szentesi Zöldi László: Előítéletes újságcikkek (Magyar Nemzet, 2006. január 9.) Deutsch Tamás helyesen beszél a Financial Times túlzó és vehemens reakciójáról, hiszen egyetlen ellenzéki párt „sem repesne a boldogságtól, ha egy kormányhirdetéssel megtámogatott külföldi kiadványban kárhoztatnák vezetőit”.

Újabb brit lap hallatta hangját a Financial Times elhíresült mellékletéről szóló vitában. Az Economist friss számában érdes hangú írás ismerteti az országimázsnak álcázott hirdetésről folyó magyarországi csatározást. Ha mindeddig akadtak, akik nem olvastak még elfogult, az igazságot csak apró részleteiben felvillantó, a magyar ellenzékkel szemben teljes mértékben előítéletes külföldi újságcikket, feltétlenül szerezzék be a legújabb Economistot.

 

(...) Sajnos magáról a Financial Times-ügyről esik a legkevesebb szó az Economist-cikkben. Arról sem olvashatunk benne, hogy a botrányos, a magyar kormány álláspontjával összhangban lévő, vitatható megállapításokat tartalmazó mellékletben Orbán Viktor idegengyűlöletére (!) céloznak, felelevenítik Kövér László akasztós áltörténetét is. Deutsch Tamásnak igaza van, amikor a Financial Times túlzó és vehemens reakciójáról beszél, hiszen feltehetőleg a világ egyetlen ellenzéki pártja sem repesne a boldogságtól, ha egy kormányhirdetéssel megtámogatott külföldi kiadványban kárhoztatnák vezetőit. Fontos körülmény, hogy Gyurcsány Ferenc egy nappal az összeállítás megjelenése után a parlamentben tagadta, hogy fizettek volna a Financial Timesnak, aztán később mégis beismerték. Erről sem olvashatunk egy árva sort sem.

 

 

Losoncz Miklós: Abba kellene már hagyni (Magyar Hírlap, 2006. január 12.) A Financial Timesban megjelent kormányzati hirdetések tartalmuk és formájuk alapján egyaránt visszafogottak. A General Electric, a General Motors és az Audi vezetői nem adnák kormányzati vagy pártpolitikai propagandához a nevüket. (...) „Nincs más megoldás: abba kell hagyni az ország-PR belpolitikai célra való alkalmazását!”

Magyarországon az országimázshoz számos ok miatt negatív jelentéstartalom kapcsolódik, a fogalom diszkreditálódott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezzel ne kellene foglalkozni, különösen a külföldi működőtőke-befektetések ösztönzése terén. Érdemes tehát most már ebből a szempontból is megvizsgálni az immár hetek óta húzódó Financial Times-ügyet és hatásait.

 

A Financial Times egy-egy országot bemutató gazdasági mellékleteit az érintettek imázsépítésre, illetve a kialakult imázs erősítésére is felhasználják. (...) A Financial Times decemberi Magyarország-mellékletében megjelent hirdetések is ezt a jól bevált sémát követik.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium három hirdetésének középpontjában az ötletgazdagság, a kreativitás és a szakértelem áll, miközben állandó motívum az ország kedvező földrajzi fekvésére való utalás ("Európa szívében"). Az üzenetet három külföldi nagyvállalat vezetőjétől (General Electric, General Motors és Audi) vett idézettel illusztrálták.

 

(...) A dolog természetéből adódóan a hirdetések megítélése természetesen erősen szubjektív. Véleményem szerint azonban tartalmuk és formájuk alapján egyaránt visszafogottak, lényegre törők, sikerpropaganda egyáltalán nem érződik ki belőlük. Még a feltételezés is abszurd, hogy a General Electric, a General Motors és az Audi vezetői bármiféle kormányzati vagy pártpolitikai propagandához adnák a nevüket. Ez az MTA elnökéről is elképzelhetetlen,

 

(...) Olyan bevett PR-eszközről van szó, amelyet minden racionálisan cselekvő kormány használ. Ráadásul – mint mindenütt – e területen is nagy a verseny az egyes országok, illetve kormányzati befektetésösztönző ügynökségek között.

 

(..) Mindenesetre a Financial Times-ügy által idehaza kavart hullámok sajnos hátrányos színben tüntetik fel Magyarországot a potenciális befektetők előtt, ezt a Fidesz által esetleg várt belpolitikai hozadék nem ellensúlyozhatja. Nincs más megoldás: abba kell hagyni az ország-PR belpolitikai célra való alkalmazását!

 

 

Hirschler Richárd: Lövések a zászlóshajóra (HVG online, 2006. január 6.) A Fidesz politikusai és a jobboldal publicistái vélhetően nem olvasták el figyelmesen a Financial Times mellékletét, abban ugyanis számos, a kormányra és Gyurcsány Ferencre nézve is kellemetlen állítás fogalmazódott meg.

(...) Az FT szerkesztőségének írt Fidesz-levél pénteken került nyilvánosságra. Ebben Deutsch Tamás kifejti: "Nem vonjuk kétségbe az Önök szerkesztőinek és újságíróinak független és befolyásmentes véleményalkotó munkáját", a Fidesznek csak a kormánnyal, illetve annak egyes tagjaival van vitája. Ám nehéz a kör négyszögesítése, az a mutatvány, hogy a kormányt felelőssé teszik, miszerint részrehajló írásokat jelentet meg az adófizetők pénzén - történetesen a Financial Times-szal együttműködve -, és közben megnyugtatják a londoni lap szerkesztőit, velük a Fidesznek az égvilágon semmi baja sincs. Ha csak az nem, hogy - mint Deutsch írja - a lap munkatársai két, a Fidesszel és Orbánnal kapcsolatos állításuknál "az újságírás alapvető szakmai szabályait – korrekt tájékoztatás, a másik fél meghallgatása – hagyták figyelmen kívül".

 

Mindennek előszeleként szerdán figyelemreméltó cikk jelent meg a Magyar Nemzetben, Posztmodern idők címmel. A globális pénztőke "sajtóbeli zászlóshajójának", a Financial Timesnak (a cím idő és pénz nászát hirdeti) sajtóbeli hitele, legendás függetlensége rendült meg, amikor kapcsolatba került Gyurcsány Ferenc kormányával – állítja Csontos János , a Magyar Nemzet egyik vezető publicistája. Sőt tovább ment: Gyurcsány szántszándékkal hazudott az Országgyűlésben, amikor „független véleményként állított be egy adóforintokból megtámogatott külhoni sajtó-összeállítást.” A kormánypropagandához ezúttal külföldi fórumot használtak fel – vonja le a következtetést.

 

Hogy is van ez? Kétségeink támadnak, hogy Csontos kollega vagy akár a Fidesz-vezetők valamelyike alaposan átrágta-e magát a hat oldalon. Mert akkor óvatosabban fogalmaztak volna. (...) A hatalomért folyó harc kétszereplős darabbá egyszerűsödik c. cikkében például (a melléklet 4. oldalán) azt írja Condon: "Gyurcsány sikeres üzletember ugyan, de korábban kommunista ifjúsági vezető volt. Elvette feleségül Apró Antal unokáját, [Apró] a kommunista párt egyik hírhedt vezetője volt a 40-es, 50-es években. A [Gyurcsány-]házaspár olyan villában él, amelyet a kommunisták sajátítottak ki és átpasszoltak Aprónak A házat azután az Apró család legálisan megvásárolta az államtól. A magyarok egy része efölött napirendre tért, mások viszont jelképesnek tartják: szerintük Gyurcsány azokat az opportunistákat képviseli, akik a gátlástalan és korrupt kommunista struktúra haszonélvezői voltak. Még a 90-es években elért üzleti sikereit is a szocialista érában kialakított kapcsolatainak köszönheti.” Lehet, hogy rossz a szemünk, de számunkra ez nem úgy tűnik, mint amit a kormány apanázsával finanszírozott bértollnok írta volna.

 

(...) a számok értelmezésén lehet vitatkozni, de ebből arra következtetni, hogy a „globális pénztőke” 1888-ban alapított, évi 208 millió fontos bevételű „zászlóshajója ” 20 millió forintért (55 ezer fontért) kész volt nemcsak a hirdetéseket lehozni, de eddigi hagyományait, szerkesztőségi politikáját felrúgva, a mellékletben megjelent cikkeket is manipulálni, meglehetősen merésznek tűnik. Nem inkább arról van-e szó, amit a Nemzet publicistája Gyurcsány kapcsán írt: a valóságról alkotott torz meggyőződésről?

 

 

Csontos János: A zászlóshajó meg a 115 milliós Kóka-tender (Magyar Nemzet, 2006. január 14.) A Financial Times-ot védelmező cikk leegyszerűsítéseket tartalmaz, és egybemossa a Fidesz és a jobboldali sajtó álláspontját. Mindebben az is szerepet játszhat, hogy a HVG a gazdasági minisztérium hirdetéseinek egyik fóruma.

/Válasz a Hirschler Richárd írására/. Amit ön nekem tulajdonít, az szedett-vedettnek tetszik a hitel és a sajtóbeli hitel összekapcsolása, illetve az árnyalt jelzőhasználat nélkül. Egyébként pedig minden szakasztott úgy történt, ahogyan írtam - nem értem, mi ezzel a gond. I. A Gyurcsány-kormány hirdetett a Financial Times Magyarország mellékletében. 2. Gyurcsány Ferenc a parlamentben szóban, Kóka János minisztériuma a magyar sajtóban írott hirdetésekben a Financial Times magyar mellékletére hivatkozott, Ön által is elismerten szelektíven, tendenciózusan szemelgetve a Financial Times megállapításaiból. 3. A kormány először letagadta, hogy hirdetett a Financial Timesban. 4. Mikor beismerte, hogy hirdetett, Gyurcsány hazugsága óhatatlanul beszennyezte a vele üzleti kapcsolatot teremtő Financial Timesot is. Lehet, hogy a lap vétlen volt abban, hogy magyar belpolitikai ütőkártyaként használták fel, de miután felhasználták, megrendült a hitele. 5. Véleményem szerint a londoniaknak nem elsősorban Orbán Viktorral, hanem Gyurcsány Ferenccel kellene leveleznie hitelrontás tárgyában.

 

(...) Ami engem illet, mindig a lehető legkörültekintőbben fogalmazok, így ezúttal is.

 

(...) a valóságról alkotott víziómat nem tartom torznak, az Ön világképét - amelyben a tekintélyelv érzésem szerint meglepően előkelő helyet látszik elfoglalni - viszont némiképp hiányosnak érzem. Vajon mi akadályozza tisztánlátását? E probléma feltárása érdekében fellapoztam a Közbeszerzési Értesítőt. Azt találtam, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) tárgyalásos eljárás megindítására tett részvételi felhívását 1120212004. számon 2005. január l2-én tette közzé.

 

(...) Az "önkormányzatok, lakosság" célcsoportjait a nyertes ajánlattevő az írott sajtón belül kizárólag a HVG ( 1,59 millió forint), illetve a Népszabadság (877 800 forint) olvasóin keresztül kívánta meggyőzni. Persze huncut, aki rosszra gondol: miért ne szerepelhetne a Financial Times meg a HVG egyazon hirdetési Kóka-tenderben?