Orbán és a Nők
Ismét felélénkült a közbeszéd a nők társadalmi-közéleti szerepével kapcsolatosan. A legnagyobb ellenzéki párt – családpolitikájához kapcsoltan – markáns nőpolitikát hirdetett meg, melynek középpontjában a hagyományos női szerep erősítése áll. Az MSZP eközben elsősorban nem a program tartalmi kritikája, hanem Semjén Zsolt abortusszal kapcsolatos nyilatkozatainak felemlegetése révén akarja hitelteleníteni és avítt konzervatívként beállítani a Fideszt.
A nők közéletben való szerepvállalása rendszeresen visszatérő – igaz, nem központi – témája a hazai közéletnek. Legutóbb a Fidesz alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó által meghirdetett nőpolitikai program kapcsán merült fel újra ez a kérdés. A Fidesz alelnöke ugyanis a napokban kifejtette: nem híve a nők pozitív diszkriminációjának, a kvótarendszer bevezetésének – tehát annak a gyakorlatnak, hogy a párt rögzítse a nők minimális arányát az egyes vezető testületekben.
A nők politikai aktivitása és közügyekben való szerepvállalása olyan terület, melynek kapcsán a pártok ütköztethetik a nőkkel kapcsolatban kialakult, eltérő álláspontjukat – hiszen az egyes szerepfelfogások mögött eltérő ideológiák tapinthatóak ki. A témával kapcsolatban ugyanakkor nem csak a bal- és jobboldali vélemények csapnak össze, hiszen még egyes pártokon belül sincs teljes az egyetértés a kérdésben. Az MSZP politikusainak véleménye például erősen eltér a tekintetben, hogy mennyire kívánatos a nők kvótarendszeren keresztüli előnyökhöz juttatása – ez az egyetlen párt ugyanakkor, melyben bevezették ezt a rendszert, mely szerint a nők arányának minden választott testületben minimum 20 százalékot el kell érnie.
A Fidesz női politikusai nyilatkozataikban tiltakoznak a kvótarendszer bevezetése ellen – bár, ennek némiképp ellentmondva, a párt nőtagozatának elnöke a minap úgy nyilatkozott: a nagyobb arányú listás helyek javíthatnának a nők alacsony parlamenti képviseletén. Az SZDSZ véleménye nem egyértelmű a kérdésben: míg egyes női politikusai (Sándor Klára, Ungár Klára) támogatják, a párttagság nagyobb része a politikusnők elmondása alapján ellenzi a kvótarendszert. Ugyanakkor a klasszikus liberális alapelvekkel valóban nehezen összeegyeztethető a koncepció. A kvótarendszert ért leggyakoribb kritika ugyanis éppen arra vonatkozik, hogy parlamenti demokráciában az Országgyűlés összetételét a szabad versenyen alapuló választás határozza meg – a kvóta pedig éppen ezt a versenyt korlátozná.
Politikusok a kvótarendszerről
|
Ungár Klára (SZDSZ) |
Az SZDSZ-ben is felmerült a kvóta kérdése, de a párton belül a férfiak többségében nagy volt az ellenállás. Tévedés, hogy a kvótarendszer egy liberális párttól messze van. |
|
Herczog Edit (MSZP) |
Az MSZP kimondottan kiáll a pozitív diszkrimináció mellett. |
|
Lendvai Ildikó (MSZP) |
Amikor a kvótarendszerről beszélünk, akkor a probléma egy nagyon fontos, de nem mindent megoldó eleméről beszélünk. A kvóta tudniillik a politikai „célvonalban” segíti a nőt, de nem a „startvonalban”. |
|
Gyurcsány Ferenc |
Nem jó az, ha az ember úgy keres politikusokat, legyen benne három fiatal, kettő nő. Kormányalakításkor nem akartam ebből statisztikát csinálni, nem akartam egy rossz kvótarendszert alkamazni. |
|
Vígh Ilona (FIDESZ) |
Jelenleg csupán harmincnyolc képviselőnő van a parlamentben, közülük is nagyon kevesen lettek törvényhozók egyéni körzetben. A listás helyek jelentenének megoldást ebben az ügyben – de a kvótarendszer nem lenne kívánatos. |
|
Pelczné Gáll Ildikó (FIDESZ) |
A Fideszben nagyon sok nő dolgozik, akár az önkormányzatokban, akár a kampánycsapatokban. De szerintem nem szerencsés, ha kvótát állítunk fel vagy darabra számolunk. |
Nemzetközi viszonylatban
Hazánkban – azzal együtt, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan növekedett a nők száma a közéletben – más, régióbeli országokhoz viszonyítva is alacsony az arányuk a politikai testületekben. Egy 2005-ös összegzés szerint a nők országgyűlési képviselete alapján felállított országrangsorban Magyarország a 101. helyet foglalja el. A 9,1 százalékos parlamenti jelenlét az európai országok mezőnyében a harmadik legalacsonyabb mutató, az Unió tagországai között pedig legutolsó helyre rangsorolja hazánkat. Az önkormányzati testületekben jóval magasabb a nők aránya (1998-ban például 23 százalék volt). A volt szocialista országok közül többre is érvényes az a szabályszerűség, hogy a nők részvétele lényegesen magasabb a helyi önkormányzati testületekben, mint az országos törvényhozásban.
Nők a rendszerváltás előtt
Nemzetközi összehasonlításban általánosságban az tapasztalható, hogy a liberális és baloldali pártok által dominált parlamentekben a női képviselők nagyobb arányban vannak jelen. Hazánkban viszont az utóbbi négy parlament arányait áttekintve nem ilyen leegyszerűsített a képlet. Az 1990-ben megválasztott, jobboldali többségű országgyűlésben a nők aránya mindössze 7 százalék volt.
Az első MSZP-SZDSZ koalíció kezdetén ez kismértékben megemelkedett (8,5 százalék), majd 1998-ban, az Orbán-kormány hatalomra kerülésekor 11 százalékra nőtt. 2002-ben szocialista-liberális kormányzati ciklus elején a női képviselők aránya 9%-ra esett vissza.
A nők száma és aránya a Magyar Országgyűlésben, 1990–2002*
|
1990 |
1994 |
1998 |
2002 |
|
|
Női képviselők száma |
26 |
33 |
43 |
38 |
|
Női képviselők aránya |
7,0% |
8,5% |
11,1% |
9,1% |
*Az adatok az új országgyűlés megalakulásakor mért arányokat tükrözik
Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a magyar országgyűlésben a női képviselők jelentős része a baloldali-liberális pártokhoz tartozik. A jelenlegi, 38 női parlamenti képviselő közül 24 ül az MSZP padsoraiban, 3 az SZDSZ-frakcióban, 10 a Fidesz-MPSZ képviselőcsoportjában, míg az MDF mindössze egy képviselőnőt mutathat fel. Az eddigi baloldali-liberális kormányokban továbbá magasabb volt a nők aránya, mint a jobboldali-konzervatív kabinetekben. Míg például a 2002-ben alakult szocialista kormány három női miniszterrel indított (Lamperth Mónika, Csehák Judit és Kóródi Mária), az Orbán-kormányban mindössze egy női tárcavezető szerepelt (Dávid Ibolya).
A parlamenti pártok esetében gyakran jelentős eltérést mutat, hogy milyen befolyással rendelkeznek a nők a párton belüli döntéshozásban, és hogy mennyire jelenik meg ez a választók előtt is. Az MSZP esetében ez e két szempont viszonylag egybeesik: a vezető testületekben hazai viszonylatban magas arányban vannak jelen a nők, és a pártnak több, a nyilvánosságban sokat szereplő, emblematikus szereplője van (pl. Szili Katalin, Lendvai Ildikó, Lamperth Mónika és korábban Lévai Katalin). Az SZDSZ-ben – leginkább az utolsó tisztújítás óta – igen alacsony a vezető testületekben a nők aránya (13 fős ügyvivői testületben 1, a 98 fős Országos Tanácsban 12 fő), a legtöbbet szereplő politikusok között és a párt vezetői körében is régóta csak férfiakat találunk – ezért a nyilvánosságban is férficentrikus pártként van jelen. Az MDF a legtöbbet szereplő, a visszafogott hangnemet előnyben részesítő elnök, Dávid Ibolya miatt annak ellenére is „nőies” pártnak hat, hogy vezetésében és frakciójában ő a női nem egyetlen képviselője. A Fidesz vezető testületeiben alacsony a nők aránya, sokat szereplő, befolyásos tagjai között pedig gyakorlatilag Ungár Klára kilépése óta nem voltak jelen – egészen Pelczné Gáll Ildikó tavalyi alelnökké választásáig.
A politikai kampányokban leginkább az utóbbi években jellemző, hogy a pártok a kifejezetten női szavazókat megszólító programokkal vagy szlogenekkel lépnek a választók elé. A női választók iránti növekvő figyelem politikailag mindenképpen indokolt, hiszen általános tapasztalat (nem csak hazánkban), hogy a női szavazókat általánosságban kevésbé érdekli a pártpolitika, körükben hagyományosan magasabb a bizonytalanok aránya is. Jellemző továbbá, hogy a pártok elsősorban a politikán túli, mindennapi élethez kapcsolódó üzenetekkel – gyermekvállalás könnyítése, munkahelyi lehetőségek javítása, stb. – próbálják megdobogtatni a női választók szívét.
Az utóbbi időben több olyan politikai akció is volt, mely kifejezetten a női szavazók megnyerésére irányult. 2002-ben az MSZP köszöntötte nők napja alkalmából a gyengébb nem képviselőit óriásplakáton, azt javasolva: „2002 legyen a nők éve”. A 2004-es, EP-választási kampányban pedig az MDF elnökasszonya állt elő a női választókat célzó üzenettel és óriásplakáttal („Nő az esély”) – ugyanakkor egyik kezdeményezés mögött sem húzódott meg kifejezetten a nőkre kidolgozott program.
A Fidesz az utóbbi időben jutott el arra a felismerésre, hogy nyilvános szereplői és vezetői körében erősen alulreprezentáltak a női politikusok – és ez akadályozhatja a pártot a női szavazók megszólításában. Pelczné Gáll Ildikó alelnökké választását követően egyfajta szimbólummá is vált, mellyel a Fidesz igyekszik felülírni a választókban a korábban kialakult férfias, erőszakos párt imázsát. Az alelnök eddig leginkább gazdasági kérdésekben nyilatkozott, tudatos, a személye köré felépített kampánnyal azonban most először jelent meg a választók előtt.
A Fidesz jelenlegi, nőket célzó kampánya a párt számára több szempontból is előnnyel járhat. Egyrészt az elmúlt hetek fiaskói és az állandó magyarázkodási kényszer után ismét kezdeményező szerepben tűnhet fel, és háttérbe szoríthatja a kormány szintén elsődlegesen nők körében népszerű intézkedését, a bébikötvény bevezetését. Másrészről, a program révén a párt összekapcsolhatja a nőkkel kapcsolatos és családbarát kommunikációját, felidézve a Fidesz kormányzásának a választók szemében egyik legmarkánsabb elemét: a családnak nyújtott támogatásokat és kedvezményeket.
A Fidesz jelenlegi programjának kidolgozásában figyelembe vette azt is, hogy a magyar társadalomban a nők sem kifejezetten fogékonyak a harcias feminista szólamokra. Így a párt elsődlegesen olyan üzenetekkel igyekszik megszólítani a szavazókat, melyekben a nők hátrányos társadalmi (elsődlegesen munkaerőpiaci) helyzetének orvoslásán túl – a német kereszténydemokraták által képviselt családpolitikával egybecsengő módon – azt hangoztatja: a nőknek meg kell adni a választás lehetőségét a modern és a hagyományos családi szerep között, vissza kell szerezni a házimunka becsületét, és el kell érni, hogy visszaálljon a gyermekes nők és családanyák iránt az utóbbi időben megkopott tisztelet.
A Fidesz által adott válaszok ez esetben jelentősen különböznek az MSZP-étől. A párt politikusainak nyilatkozataiban a hagyományos, családi szerep megtartása helyett inkább a női mivolt és a modern életviszonyok – a munka, a család és a tanulás – összehangolásának fontossága kerül előtérbe. Miközben tehát a bizonytalan szavazókért folytatott küzdelemben általában egyre inkább elmosódnak az ideológiai különbségek a két nagy párt között, a család-és nőpolitika egy olyan terület lehet, ahol a világnézeti ellentétek kiélezőnek.
„A mai női ideál olyan hamis, hogy megvalósításra sem érdemes. Erre a célra kiszemelt topmodellek és sztárok élete csupa póz, a kirakatban jól mutat, de a való életben nem állja meg a helyét”.
„Azt sugallják, hogy egyedül jó lenni(...) Pedig a Jóisten az embert nem egyedüllétre teremtette. Adott neki rögtön egy társat”.
„Ma is sokkal többen maradnának otthon, választva a főállású anyaságot, ha nem lenne szükség az ő keresetükre. Ha a férjük annyit keresne, hogy nyugodtan megélhetnének belőle”.
„Ha a nőknek a fontossági sorrendet kell felállítani, a lelkük mélyén előbbre helyezik a családot, mint a hivatásukat. És ez az a tény, ami nem fér össze, amit nem tudnak összeegyeztetni - bármennyire is akarják - a mai pénzorientált, ultraliberális szemlélettel”.
Pelczné Gáll Ildikó Szövetségi Gyűlésen elmondott beszéde, 2005. november 3.
Az MSZP is igyekszik ideológiai síkra terelni a nőprogrammal kapcsolatos vitát. Lendvai Ildikó azzal válaszolt, hogy a nők "nem másodosztályú állampolgárok”, az életnek és a közéletnek nincs könnyített női változata – ezért nincs létjogosultsága a Fidesz nőkre kihegyezett kampányának sem. A legfőbb támadási pont az MSZP számára viszont az volt, hogy a női program kapcsán felidézte a Fidesszel szövetséges KDNP elnökének, Semjén Zsoltnak az abortuszt ellenző nyilatkozatait – melynek alapján azzal vádolta meg a pártszövetséget, hogy a nők önrendelkezési jogát másodlagosnak tekinti. Az MSZP tehát azzal igyekszik „elriasztani” a Fidesztől a női szavazókat, hogy azt sulykolja: a jobboldal kormányra kerülése esetén szigorítana a művi terhességmegszakítás törvényi szabályozásán. A szocialisták célja, hogy a női program kapcsán is avítt, múltba tekintő és szélsőséges pártként határozzák meg a Fideszt – de nem valószínű, hogy a párt több hetes női kampányának „semlegesítéséhez” ez elég lesz.
Bár az MSZP most elvi okokkal indokolja, hogy nem száll be a nők számára indított ígéretlicitbe, ez a pozíció még kényelmetlenné válhat a párt számára. A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a nők és a férfiak körében azonos a két nagy párt támogatottsága. A bizonytalan szavazókért folytatott küzdelemnek pedig kiemelt terepe a női szavazók meggyőzése. Könnyen lehet, hogy ha az MSZP nem lép időben – tehát nem kínál fel hasonlóan jól meghirdetett, a női választókra kihegyezett kampányt – akkor ezen a téren lépéshátrányba kerül a legnagyobb ellenzéki párttal szemben.
