Az értékelések értékelése

Gyurcsány Ferenc egy nappal Orbán Viktor után, az Országgyűlés első tavaszi ülésszakán mondta el évértékelő beszédét. A miniszterelnök szónoklatában a kormány politikájával való „elszámoláson” – azaz a kormányzati eredmények méltatásán volt a hangsúly. A kormányfő kiemelte a sztrádaépítéseket, a panelházak felújítását, az agrárium, illetve a nyugdíjasok és a családok fokozott támogatását, a reáljövedelmek emelkedését, az adók és az infláció csökkenését. Gyurcsány ismét hitet tett a szociális piacgazdaság mellett, melynek mentén a jövő nagy feladatait is kijelölte: a hitelek törlesztését, az állami intézményrendszerek reformját, a munkahelyteremtést és a szegénység elleni harcot. A miniszterelnök szakmailag sikeres embereket mutatott be, akik a beszéd alatt az Országgyűlés karzatán ültek és akik személyükben az ország fejlődését reprezentálták.

(…) Első évértékelőjét tartotta Automata Róbert, a Magyar Automatikus Xövetség elnöke a Ganz-gyár szerelőcsarnokában. Az elnök beszédében megerősítette a párt legfontosabb kampányígéretét, amely szerint mindenki más hagymázas hazugságaira azonnal minimum húsz százalékot ígérnek rá. Automata emellett bejelentette, pártja nulla százalékra csökkentené a tb-járulékot, valamint kétmillió új munkahelyet teremtene, plusz az őrség.

(…) Automata elítélően szólt a kormány és az ellenzék kishitűségéről, kifogásolva, hogy mindketten csak azt hajtogatják, mit miért nem lehet, vagy miért csak annyit. "Magyarországnak újra el kell hinnie, hogy minden versenyben győzni tud, ezért ha realitást látunk, fogjuk be a fülünket, és énekeljük el a Himnuszt, kedves barátaim. Realitás egyenlő kétség, kétség egyenlő vereség" - mondta hallgatóságának a MAX miniszterelnök-jelöltje.

(…) A MAX kormányra kerülése esetén a társadalombiztosítási járulék szőröstül-bőröstül megszűnik. Az intézkedéstől Automata azt várja, hogy másnap reggelre legalább kétmillió új munkahely jön létre üzletkörrel, kovácsoltvas cégérrel és ragyogó adómorállal együtt, ami bőven pótolja a kieső állami bevételt, sőt lehetővé teszi, hogy nemcsak a gyógyszereket, hanem a Norbi Update menüt is az állam fizesse mindenkinek, kerekes közbenzinkutakat állítsanak fel a falvakban, mindenkinek százhúsz négyzetméteres lakást adjanak, és megemeljék a béreket úgy általában, valahogy, nagyon. ’Sem kanyarodni, sem a falnak menni nem kell: el is lehet szállni" - fogalmazott a pártelnök.

(…) Ahogy telt az idő, egyre inkább az volt az érzésem, hogy hiába vártam arra, hogy a jobboldal vezére valami olyan újdonsággal áll elő, ami kilendíti az unalomból a kampányháborút. Persze erre már az esemény kezdetekor lehetett volna gyanakodni, amikor Philip és Kudlik Júlia "beleízleltette" a közönséget az országértékelő körút eseményeibe. A kisfilmen egy nagyformátumú, bár kissé csepűrágósan öltözködő, pajeszos-kakasfrizurás, ám mindenre figyelő, és mindenhez kicsit készségszinten értő politikust láttunk, aki nagyon ott van a népben.

(…) Jó, régóta tudom, hogy Orbán egy nagyformátumú, tehetséges demagóg, de - talán éppen ezért - többet vártam tőle. Amit nem tudott palástolni, az az, hogy úgy beszélt, mint egy színészgép: elmondta a beszédet, de amögött már nem volt álom. Csak számítás. Ide is egyet, oda is egyet, pláne szélsőjobbra, mert onnan nagyon kellenek a szavazatok. Kár, mert még mindig hiszem, hogy több van benne annál, mint hogy a hatalomvágy görcsében hamis kiindulópontokból, zavaros elemzéssel hagymázas gyógymódokkal kampányoljon.

(…) Hogy hogyan évértékel egy miniszterelnök, ha demokrata és felelős hazafi, valamint előre megy, és nem hátra, ahová a polgári szocializmus fából vaskarikája veti árnyékát. Lássuk, amennyi a pokoli szeszéllyel összevissza dobált ragok közül kihámozható; Medgyessy Péter utóda ugyanis ha útelágazodáshoz nem is érkezett hétfőn, bizony odaverte a kocsit minden lámpaoszlophoz, ami a tagolt beszédet illeti.

(…) A miniszterelnök tehát nem ígérget ezúttal, hanem lerajzol egy elég jókedvű Tesz-Vesz-Magyarországot, ahol most jó lenni nyugdíjasnak. Ahol nem áldozat orvosnak, szociális munkásnak, tanárnak lenni. Ebben az országban az orvos, a tanár - tételezem fel a jó hírek hallatán - filléres anyagi gondokkal nem küszködik, ezért másod- és harmadállásra sem kényszerül, hanem teljes tehetségével a hivatásának él. A nyugdíjas meg már szinte unja a téliszalámit. Minden karácsonyra azt kap.

(…) A demokratikus, nempopulista miniszterelnök is hozott magával példányokat a lakosságból. De ő nem olyan, hogy leereszkedve előre megírt siratóénekeket próbáljon el a jégkockán tárolt, preparált választóval. Nem, nála a példakép egyáltalán nem szól, hanem ül a karzaton, komolyan néz maga elé, és hallgatja, milyen sikeres mintapolgára ő a hazának, és hogy az ő lényéből valahogy áttételesen az következik, hogy az az emberke odalent maradjon hatalmon.

(…) Csak semmi radikalizmus és felfordulás, mondja Gyurcsány az átfogó reformokról. Tesz-Vesz-ország tegyen-vegyen tovább. Tizenöt éve tesz-vesz, és Bokros Lajos óta kerüli a felfordulást. Nekünk ez a jó. Igaz, hitelből, mert a rendszer maga veszteséges, de megéri. A mintapolgárok meg reméljék erősen, hogy a kormánycéloknak ennél több értelmük lesz. Az emberek épp mostanra fáradtak bele a pártcsatározásokba, állapítja meg végül a miniszterelnök. Fene az időérzékét. A pártok most inkább menjenek haza tévézni, és ne fárasszák az embereket. Vagy legalább legyenek sportszerűek. Közös lista, valaki?

(…) Kifogytak az ötletekből a szocialisták marketingesei. Gyurcsány Ferenc parlamenti évértékelő beszédét sem voltak képesek úgy megoldani, hogy ne másolják le Orbán Viktor országjárásának ötletét, amellyel a szónok köré ültették a tipikusnak tekinthető társadalmi problémát személyes gondként felvető polgárokat.

(…) Természetesen Gyurcsány előadásában az ország a balliberális kormányzás alatt jól teljesített: soha nem látott hosszúságú autópálya épült, az emberek jobban élnek, kevesebbet adóznak, úgymond igazságosabbá tették a szociális ellátórendszert, bevezették a 13. havi nyugdíjat, a babakötvényt és így tovább. Ám azt is elismerte: a szociális kiigazítás, a fejlesztések, valamint az autópálya-építés mind-mind drága hitelből valósult meg. Az unokáink is nyögni fogják – tesszük hozzá mi.

(…) Egyébként el kell ismerni, nincs az a mélypont a költségvetés helyzetében, ahonnan a kormányfő ne lenne képes elrugaszkodni, és egy szép új magyar világot a virtuális jövőben felrajzolni. Ha másként nem megy, személyiségfejlesztő tréningekre emlékeztető módszerekkel repíti a magaslatokba hallgatóságát, és azt igyekszik elhitetni velük, hogy legfontosabb forrásunk a „tehetségünk és a szorgalmunk”.

(…) Megint egyszer, mint Orbán mindahány évértékelőjén, fel kell tehát adni a racionális alapállást ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a beszélő szándékaihoz, világához. Orbán ugyanis téren és időn kívül helyezi szereplőit és mondandóját, mint bármely jó prédikátor. Jóravaló embereket és bűnre csábító világot láttat, ahol az ördög most a vadkapitalizmus luxusbaloldali patájával kapál ki a bundája alól. Ebben a világban hirdeti a jóakaratú, egyszerű emberek állam vezette összefogását.

(…) Kiesett minden, ami nem rendelhető egy-egy mitikus fogalom, mint például munka és magyar szolidaritás alá. Ez utóbbinak viszont nagyon nehéz volna értelmet adni, hiszen a köztisztviselői alkalmazástól a ház- és földvásárlásig számtalan előnyünk van nekünk e hazában. Ami pedig ezen túl van, arról nehéz lenne azt mondani, hogy kevésbé volna protekcionizmus, mint inkább szolidaritás, de ez már megint csak ráció.

(…) A miniszterelnök - a magam ismeretei szerint - nem megtámadható adatokkal mondta el, mi történt ebben a ciklusban azért, hogy utak, kórházak, iskolák épüljenek, újuljanak, hogy az emberek többet keressenek stb. Tehát, hogy legyen munka, szolidaritás és minden, amiről Orbán szólt. És persze ebből még egy másodpercig sem következik, hogy Orbánnak - Kunczénak, Herényinek... - ne lehetne igaza, ha jobb minőségű életet szeretne itt látni. Gyurcsány azonban fogadta az orbáni szervát, a pörgetésre nyesett, érzelemre rációval, bajban lévő emberek felsorakoztatásával szemben sikeres civilek páholyba ültetett csapatával válaszolt.

(…) Ezen túl és érdemben megmutatkozott azonban egy pártelnök a jobboldalról, aki meg van győződve a politika és az állam mindenhatóságáról, megváltó küldetéséről, s egy miniszterelnök balról, aki viszont azt próbálta bizonyítani, hogy képes és kész segíteni azoknak, akik maguk is ezt teszik. Hatalmi-transzcendentális politikaértelmezés egyfelől, e világi társadalomszervezés baloldali ígérete másfelől. Ezek között érdemben és racionálisan lehet választani.

(…) Magyarország a pokol, ahol a szenvedők sikolya szolgáltatja a ritmust és dallamot az ördögök táncához. Én legalábbis valahogy így tudnám értelmezni Orbán Viktor évértékelését. Ám a pokol szerencsére nem az örökkévalóságra berendezkedett, hagyományos pokol, hanem egy ideiglenes állapot, ahonnan egy határozott ugrással a mennyországba kerülhetünk, ehhez csak a Fideszre kell szavazni.

(..) Magyarország mennyország, csak a purgatóriumban felszedett súlyfeleslegtől kell megszabadulnunk – szól Gyurcsány Ferenc helyzetértékelése –, hamarosan szabályos kis mintagazdaság leszünk, euróval, boldog parasztokkal, munkásokkal és a velük szövetséges értelmiségiekkel, és ha akarjuk, megvesszük magunknak Portugáliát, hogy legyen hol nyaralnunk. (Kétségtelen, hogy Gyurcsány Ferenc értékelése valamivel kifinomultabb helyzetet vázolt fel az általam kínált magyarázatnál, de kormányon kicsit nehezebb is egyértelműnek lefesteni a helyzetet, ott szükség van némi finombeállításra, mert csak mérsékelten lehet az ellenzéket okolni a kialakult helyzetért.)

(…) Orbán beszédének katartikus kifutása a szolidaritásra ügyes húzás volt, míg Gyurcsány utalása a polgári szocializmusra inkább gyengécske próbálkozás. A szocik egyszerűen képtelenek megjegyezhető, frappáns alázásokat kitalálni, ami nem is lehet véletlen, ha olyan képességű írókat tartanak, mint dr. Kende Péter, de legalább próbálkoznak, hátha egyszer sikerül…

(…) a 24 órán belül elhangzott két évértékelés is mintha két olyan országról szólt volna, amelyeknek semmi közük egymáshoz, még csak nem is határosak. Jellemző, hogy Orbán Viktor a szolidaritás Magyarországáról beszélt, míg Gyurcsány Ferenc erős Magyarországról. És ez nemcsak játék a szavakkal, nemcsak arról van szó, hogy a volt és a jelenlegi miniszterelnök eltérő jelzőket biggyesztett a megvalósítandó országhoz. Itt egészen érdemi különbségekről van szó. A két ország - a beszédekből adódóan - nem fér meg egymás mellett. A közönségnek - a majdan az urnákhoz járuló minden egyes polgárnak - választania kell. Erről szólt a kétféle országértékelés, amelyek nem hagytak kétséget afelől, hogy továbbra is éles harc jellemzi majd a választásig hátralévő időszakot.

(…) De kétségtelen, a kampány közepén vagyunk és minden a jövendő szavazásról szól. Még akkor is, ha a miniszterelnök óvott attól, hogy mindent a választásnak rendeljenek alá. Különösen pedig, hogy a kétféle országkép közül kényszerítsék választásra az embereket. Valóban az lenne jó, ha ennek az egyetlen országnak a problémáit tudnák megoldani. Ha nem is együtt, de legalább ugyanarról beszélve. Egyfelé húzva. Egyelőre azonban ez is hiú ábránd.

(…) Orbán valódi show-műfajban utazott, a napi kereskedelmi televíziózásból ismerős műsorformátummal: teátrális díszletek, amelyek a narancs domináns színére épülnek; olyan kameramozgató technika, amely tömegkoncerteken szokott futni a végeláthatatlan közönség sorai felett; drámai megoldások a világításnál; megszerkesztett színkontrasztok; dramaturgiai előjáték felvezetéssel, konferansziéval, levezetéssel.

A médiatér modern fórummá szerkesztése volt az, ami valóban újat hozott a hazai politikai marketingbe. A közönség itt valóban része lett a show-nak. Nemcsak azért, mert a szónok mögött is emberek ültek (s így jól látszottak, miközben ő okfejtett), hanem jelen volt a drámában a vox populi is. A showman tehát mikrofonnal a kezében járt körbe a modern díszletek között, és megkérdezte az oda telepítetteket a gondjaikról.

(…)A műfaj egyébként használatos a nyolcvanas évek eleje óta az USA-ban, ahol a média nem vívmány, hanem szükségszerűség. Hogy itthon mit mond el egy konzervatív, plazakultúra-ellenes vezérről, a más kérdés. A cél egyértelmű: a politika legitimálása, a sokat hányattatott politikus imázs hitelesítése: "A politikus kiszolgálja az embereket, különleges képességei és víziója alapján szolgáltat." A cél a show maga, kevésbé a téma, hiszen e formátum rögzül majd az emberek fejében: "Ott volt az Orbán, egy csomó elégedetlen panaszos embert kérdezett meg, majd megoldásokat javasolt nekik." A téma már nem ennyire emlékezetes: "Biztosan autópálya, meg gazdák meg ilyesmi…"

(…) Nos, Ferenc reagált Viktorra. Ő sikeres embereket hozott az ország minden szegletéből, ezzel szintén "mediálisan" szimulálta a baloldal vélekedését az ország helyzetéről. A siker mint kulcsszó szerepelt a mondanivaló alátámasztására felhozott példákban. Gyurcsány arra játszott, hogy elvegye az orbáni kommunikáció azon élét, hogy országjárás közben tulajdonképpen mindenkivel találkozott.

(…) Nem tehet mást egy vezető ilyenkor, ilyen pozícióban, mint – ahogy Gyurcsány fogalmazott –: jelent. Az üzleti szféra tipológiája jelenik meg az akció mögött: évértékelő beszédében a vezető a cég céljait, jövőjét járja körül, s teszi mindezt annak érdekében, hogy a munkamorál mindinkább megfelelő legyen, saját helyzetét pedig erősítse. A lojalitásüzenet a már meglévő fogyasztók megtartását célzó üzenet, esetünkben a baloldal elégedett az identitáskampány eredményével és most azon melózik, hogy fenntartsa a begyűjtött szimpátiát. A gondolkodó és felelős vezető képének márkaüzenete jelent meg a beszédben végig, különösen akkor, amikor a hibákról, problémákról beszélt.