Bevezetés a politikai informatikába

Ha a történtek bebizonyosodnak, márpedig minden jel arra mutat, hogy így lesz, Orbán Viktornak vissza kell lépnie a miniszterelnök-jelöltségtől. Mert általában így szokás, ha kiderül, hogy egy párt ellopja versenytársa adatait, információit, plakát és reklámfilm terveit. Amit eddig tudunk, a Fidesz számítógépes hálózatáról jutottak be az MSZP informatikai rendszerébe valakik. Onnan belső információkat szereztek meg, természetesen ismeretlen tettesek. Ezek a fantom-emberek ezután minden valószínűség szerint eljuttatták egyrészt a Hír tévéhez, másrészt a Magyar Nemzet címet viselő laphoz az anyagot. Melyet a nevezett orgánumok boldogan közzé is tettek, a fair play és a kampánytisztesség nagyobb dicsőségére.

Természetesen szinte biztosan nem Orbán Viktor lopta el az adatokat, vagy ha úgy jobban tetszik, szerezte meg. Még csak azt sem hiszem, hogy ő utasította volna közvetlenül az informatikai Kaya Ibrahimokat. (...) Ám ha így is történt, a nyilvánosság előtt ebbéli véleményének nem adott hangot. Sőt, azóta, a maguk sajátos módján, elismerték, hogy "Fidesz-közeli" polgárok szerezték be az MSZP belső információit.

Ezért pedig a pártelnök a felelős, az első ember, hogy olyan a hangulat a pártjában, hogy még egy bűncselekmény gyanúját is vállalni látszanak egyesek azért, hogy üssenek egy jó nagyot az ellenfelen. Megmutassák, mindenhová elér a kezük, mindenki reszkessen tőlük, juj juj.

(...) Az elkövetkezendő napokban nyilván sokan emlegetik majd Nixon amerikai elnök nevezetes történetét a Watergate-ről, amelynek a vége a lemondás lett. Nagyon össze kell szednie magát a Fidesz kampánycsapatának, hogy eltusolja a történteket. Nyilván fontolgatják egy jókora ellenbotrány kirobbantását, de ez mindegy is. Attól ez, ami itt történt még nagyon súlyos.

Azt egyébként, hogy Orbán Viktor nem lép vissza, én is tudom. Pótolhatatlan, a maga módján. (...)

Demokráciánk nagyobb dicsőségére már saját kis magyar Watergate-ügyünk is van. Legalábbis az MSZP elnökének állításaiból valami ilyesfélére következtethetünk. Hiller István szerint ugyanis a Fidesz számítógépeiről behatoltak az MSZP kampányát előkészítő cég számítógépes rendszerébe, és bizalmas információkat szereztek meg. Az irodaházba betörő aktivisták kétségkívül látványosabb és jobban eladható történetet produkáltak volna, de ne búsuljunk, tekinthetjük ezt technikai fejlődésnek is.

A bejelentés így is elég nagy zavart eredményezett a Fidesznél, és órákon át semmit nem tudtak mondani. Az egész kísértetiesen hasonlít a Magyar Vizsla-ügyhöz, és jól mutatja, milyen súlyos gondokat okozott az eset a Fidesz kampánystábjánál. Meghirdettek, majd lemondtak egy sajtótájékoztatót, végül a válságstáb kiizzadt magából egy közleményt, amelynek lényege, hogy ők nem csináltak semmi rosszat, miért nem vigyázott az MSZP eléggé a jelszavára. Kicsivel később pedig a viszontvád is megszületett: a szocialisták is állandóan ott lógnak a Fidesz honlapján, s mindenfélét letöltenek.

Nem túl meggyőző. Lehet ugyan, hogy a szocialisták nem voltak eléggé óvatosak (sőt, az ember nyilván nem lehet eléggé óvatos, ha olyan kincsekről van szó, mint például Hiller arcképével díszített póló vagy a Hiller haver szófordulat), de ez nem jelent felmentést. Merész hasonlattal: ha valakiről tudják, hogy a kulcsot a lábtörlő alatt tartja, az nem azt jelenti azt, hogy bárkinek joga van bemenni a lakásába.

Ami pedig a viszontvádat illeti: a fideszes közleményből nem derül ki, szintén jelszóval védett oldalról van-e szó, vagy csak arról, hogy érdeklődő szocialista aktivisták beütik a fidesz.hu-t a számítógépbe, és megnézik, miről akar hírt adni a Fidesz. Egy jogvégzett embereket nagy számban tömörítő párt vezetőségétől elvárható, hogy különbséget tudjon tenni e között és egy honlap illetéktelen felkeresése között.

Természetesen, ha az utóbbiról van szó, akkor a Fidesz is jogosan tesz majd feljelentést, ám a rendőrség bevonásáról egyelőre csak az MSZP beszél. Nem véletlenül: a rendőrségi szál alighanem nagyon fontos a történet eladásánál, hiszen a szavazók jelentős részének a 14. havi nyugdíj elmaradása jóval könnyebben megfejthető üzenet, mint egy megcsapolt honlap.

Kábé a tizedik Watergate ebben a ciklusban.

De ez most akkora, hogy Hiller István - logopédusai tanácsa ellenére - egy hétig ismételgeti, hogy szerver. Bementek a fideszesek a szerverre, onnan a titkos kampányanyagot lelopták, Hiller haver idejekorán napvilágra került. És így már nem fog akkorát szólni, mint amekkorát szólhatott volna, és bizony lássuk be, Hiller haver óriási ötlet. Hogy legyen nekik is Kovács Pistijük, mert annak magas a coolness faktora. És a Hiller Pisti játssza el azt, mert neki meg nulla.

(...) Mi az istenre készülhet az a csapat, amelyik Hiller István arcát pólóra álmodja, meg földbe szúrható táblára, sőt a félarcát, mint egy James Bondnak? Persze ott kezdődik a rettenet, hogy egyáltalán indítják a választásokon: őt, aki tigrisugrással kapta ki Medgyessy kezéből a lúzerkupát, hogy aztán a beszédhibájával, a bumfordi tompaságával, a szőke zsánerével és pokornikus görccsel megélhesse a címzetes pártelnök sanyarú sorsát. Akinek szinte másnap csavarta ki kezéből a pártot a miniszterelnök, pánikban, hogy még hozzányúl valami gombhoz. Aki a minimális politikusi alkalmasság nyomait se mutatta fel soha, és tényleg kiérdemelte a párton belül is a Hiller haver gúnynevet, de csak a háta mögött.

(...) Ha legalább mérsékli ezeket a borzalmakat az, hogy a Fidesz lelopta az ötletparádét, és odavetette a házisajtójának, akkor köszönjük, szép munka volt, fiúk. Nagyszabású bűnügyet sikerült megakadályozni. (És közben egy másikat elkövetni.) Plusz: mi mást is érdemelne az a kormányzó párt, akinek a jelszava pirosvirág? Pirosvirág, mi, hülyegyerek? Mért nem mindjárt kardhal? (...) Az érdekel a legkevésbé, amikor egymás kreatívjait lopkodják.

(...) E héten tehát a választás témája az, hogy a gyámoltalan hülye, vagy az ostoba tolvaj jobb-e nekünk. Ezekből az élményekből kell majd átlagolni.

Az MSZP vádja, hogy a honlapjukról töltögetők jogosulatlan személyként sepregettek a más portálján és amit sepregettek hazavitték. Nézzük az adatvédelmi aggályaikat, azt írja a Versenytörvény, az üzleti titokkal kapcsolatosan, hogy az adatok titokban maradásához a jogosultnak, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket.

Ez úgy látszik, a nagy lóti-futiban elmaradt, a kampányanyagokat tároló cégnél. Valóban van ok az aggodalomra.

Vizsgáljuk meg közelebbről ezeket az illetéktelen személyeket: egy biztos, szavazó állampolgárok.

Nem lehetséges, hogy a választási reklámhadjárat sületlenségeit az állampolgárok pénzéből, tehát konkrétan, közpénzből fizetik? A közpénz felhasználása nem teszi ezen adatot, duplán közérdekűvé? Közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. A közérdekű adat pedig nyilvános. A közérdek ráadásul, megelőzi az üzleti titok védelmének magánérdekét.

Miért vitatnánk el a fideszes fiúktól és a Magyar Nemzettől azt a jogot, hogy közérdekű adatokat nyilvánosságra hozzanak. Ahogy azt sem vitathatjuk, közérdek, hogy mindenki még időben észrevegye, a Hillernek csak fél feje van. Lehet, hogy a szürkeállománya is sérült?

Eddig is tudta mindenki, vagy ha nem, Orbán Viktor 2002-es felhívása óta nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Nemzet "Fidesz közeli" napilap. Ez világos, mint ahogyan a Népszava kötődése sem kérdéses annak számára, aki olvassa az újságot.

Az elmúlt napokban azonban kiderült, hogy az említett ellenzéki lap nemcsak kötődik a nagyobbik ellenzéki párthoz, de egy "céget" is alkotnak. Történt, hogy valaki feltörte annak a cégnek a szerverét, amely az MSZP-vel a párt kampányanyagainak tervezésére szerződött, s onnan kampányanyagokat töltött le.

Így volt, vagy sem, majd a rendőrségi nyomozás kideríti.

Az mindenesetre tény, hogy a Fidesz internetes szerkesztősége elismerte a behatolást a nagyobbik kormánypárt - elvileg jelszóval védett - oldalaira. Persze hozzátették, ők egy nyilvános fórumról szerezték a jelszót, így, ugye nem is történt behatolás.

A magát polgárinak nevező napilap az egész történetet azzal a felütéssel tálalta, hogy a két nagy párt között "hackerháború" zajlik.

(...) Honnan jutott a lap az anyagokhoz? Nyilván ők is ismertek egy jelszót; ez a kód azonban a fideszfrakcio.hu szerkesztőségébe vezette a lap szerkesztőit és újságíróit. A Magyar Nemzet ugyanis nem ismerte el a behatolást, ami csak azt jelentheti, hogy nem is volt rá szükségük. Ejaculatio praecox - korai öröm, mondhatni némi eufémizmussal - (f)elsültek mielőtt behatoltak volna. Az öröm így csak egyoldalú volt, de ki várhat egy ilyen helyzetben kölcsönösséget? Fel

Példátlan eset a magyar demokrácia tizenhat éves történetében, hogy egy párt a választási kampányban a rivális szervezet számítógépes rendszerébe behatolva onnan adatokat tulajdonított el. Bűncselekmény. A Fidesz elismerte az adatlopást, az esetet elszenvedő MSZP pedig jól érzi, hogy az ügy nagy horderejű. Igyekszik is ennek minden lehetséges politikai előnyét kihasználni.

(...) Az már látható, hogy lopás történt. Kószán elhangoznak ugyan még jelszavak (nem választásiak, hanem számítógépesek), hogy innen és innen valók, bárki által megszerezhetőek a Fidesz által begyűjtött információk. A legnagyobb ellenzéki párt azonban ezeket a nyilvános fórumokat sem jelölte meg.

2002 óta tudjuk, hogy a kampányban a látszólag legkisebb ügyből, akár egy rossz mondatból is nagy botrány lehet.

(...) Ma még nem tudható, milyen hatással lesz a választásokra ez az eset, de Nixon elnök sem gondolta, hogy egy kis adatgyűjtésre - "vihar egy kanál vízben" - rámehet az elnöksége. A Fidesz a Vizsla és a rosszabbul élő modell után újabb öngólt lőtt.

Csak azt lenne jó tudni, hogy a mi Nixonunk tudott-e erről a lopásról. Ő még nem szólalt meg.

A Fidesznek nagyjából két lehetősége volt: 1. bocsánatot kér, amiért munkatársai jogtalanul behatoltak a szocialisták kampányanyagát tároló szerverre, és közli, hogy a felelőst kirúgták; 2. ellentámadásba megy át. Ha a Fidesz változott is az elmúlt években, ennyit biztosan nem: természetesen az utóbbit választotta. Azpárt különféle vezetőinek meglehetősen zavaros mondataiból a következő kép rajzolódik ki: az MSZP direkt kiszivárogtatta a jelszavát, hogy ezzel lépre csalja a Fideszt, majd ráuszíthassa az irányítása alatt álló rendőrséget. Az élénkebb fantáziájúak már láthatják is maguk előtt, amint Kis János a testével védi Orbán Viktort a gumibotütések elől.

Rogán Antal mantraszerűen hajtogatja, hogy az MSZP célja a Fidesz kampányának ellehetetlenítése, miközben Áder Jánossal együtt arról próbálják meggyőzni a szavazókat, hogy a Fidesz csak azt csinálta, amit a szocialisták is. Az utóbbiról annyit: ha a Fidesznek lett volna oka feljelenteni az MSZP-t, de nem tette meg, akkor azonnal ki kell rúgni mindenkit a Fidesz kampánystábjából.

(...) Teljesen nyilvánvaló: a szocialisták azt tették, amit kampányszempontból tenniük kellett. Botrányt kiáltanak, és megpróbálják a Fideszt tolvajok gyülekezetének beállítani. "A magyar nyelv ezt úgy hívja, betörés. Betörtek az MSZP értékei közé" – mondja Hiller István. És ezt még számtalanszor fogjuk hallani, a Fidesznél pedig nem fognak nevetni, hiába sorolja ezzel Hiller a saját arcképével díszített pólókat is az értékek közé.

Első felindulásomban bűnözőket akartam felemlegetni a választási kampány „csúcsán”, az aktuális botrány kapcsán. Aztán megnyugodtam. Akit el akar kapni a hatalom, azt el is kapja, például adócsalást emlegetve, így nem jártatom feleslegesen a pofámat. Még rám köszönt a depresszió – és az adóellenőrzés.

Szerver-botrány van. Betörtek. Behatoltak. Feltörték. Letöltötték. Mazsoláztak. Leszívták.

Mi pedig megint jól megszívjuk.

Az egyik nagy párt azzal vádolja a másik nagy pártot, hogy az utóbbi szerveréről 11 órán keresztül töltöttek le az előbbi adatbázisából több ezernyi dokumentumot. A másik nagy párt elismeri, hogy „benézett” az egyik nagy párt adatbázisába, de miért is ne tették volna, ha már találtak az interneten hozzávaló kulcsot és jelszót. (Mariska mama igen csak ideges lenne, ha megtalálnám a lakáskulcsát az utcán és benéznék hozzá – csak úgy!)

(...) Na, húzzon mindenki el a savanyú éjszakába!

Egy. Megint hülyének néznek bennünket.

Kettő. Hogy is szólt Katona Béla elhíresült mondata? A bűnözés beépült a politikába?

Három. Az én bűnöm nem bűn, a te bűnöd azonban égbe kiált?

Négy. Mi folyik ebben az országban, emberek!?

Öt. Azért bűnöznek egyesek, hogy példát mutassanak a választónak?

Hat. Ha a példa táptalajra talál, és a választó is áthágja a törvényeket, majd építünk sok-sok börtönt, hogy elférjen mindenki? Vagy csak egyszerűen körbehúzzák – megint – az országot szögesdróttal?

Hét. Mit képzelnek egyáltalán rólunk, választókról a voksainkra áhítozók!?

(...) Most már csak a választók bölcsességében, jóérzésében és jogérzékében bízhatunk. Vagy menthetetlen ez az ország.

Bevalljuk, erősen unjuk a Haver-gate-et, de egy olvasónk érdekes cikket küldött nekünk a Népszabadságból, így aztán rájöttünk, hogy az "MSZP meghekkelt szerveréről ellopott" anyagok alig három nap alatt elavult szirszarból valóságos arannyá értek.

A Népszabadság azt írja 2006. február 11-i, szombati számában MSZP-s információforrásokra hivatkozva, hogy a Magyar Nemzetben közöltek nem az MSZP országos kreatívcsoportjának az anyagai, azokat nem is a párt Köztársaság téri székházában őrizték. Ezeket a skicceket tavaly még egy alvállalkozó kölcsönszerverén tárolták, azóta változott a helyzet, az MSZP anyagait a Köztársaság téren őrzik méghozzá hét lakat alatt, senki nem férhet hozzájuk. Hozzátéve, hogy a Hiller Haver, ami a nyilvánosság elé került, elavult kreatív anyag.

Csak emlékeztetőül, ez az a szerver, amire a Fidesz számítógépéről hatoltak be, és láthatóan nagy élvezettel és szorgalommal olvasgattak. A fideszes szerkesztők állítása szerint virágos logókat, vicces szlogeneket és félfejű Hiller pártelnököket. Hiller pártelnök állítása szerint meg kincset érő anyagokat.

Az igazság nyilván odaát van, de az látnivaló, hogy az ügy kirobbanása előtt három nappal, amikor még nem fedezték fel a töltögető személyét, a letöltött anyag még csak egy elvetett, szerencsétlen, a kampányba sose használt, nem is használandó anyag volt. Sőt azon a szerveren (és ez a sajtóban mszp-s szerverként emlegetett külső vállalkozó gépe) semmi értékes nem volt, mert azokat hét pecsét alatt őrzik a Köztársaság téren. Mi történt hát az alatt a három nap alatt? Rátöltötték a tutit? Aligha. Sokkal inkább úgy fest a dolog, hogy felfedeztek a szoci korifeusok egy jó kis buzogányt, és végrehajtották a csodát: sárból aranyat csináltak. (...)

Mint talán emlékeznek még rá, 1972. június 17-én kora hajnalban a washingtoni Watergate épületben Richárd Nixon emberei betörtek a Demokrata Párt nemzeti bizottsága irodájába, hogy ott lehallgatóberendezéseket, "poloskákat" helyezzenek el. Ez olyan tényfeltáró oknyomozást indított el, amely messze túlmutatott a politikai betörők és közvetlen megbízóik leleplezésén. A végül is Nixon elnök kényszerű lemondásához vezető oknyomozás lényege nem az információlopás szándékának leleplezése volt, hanem olyan, "a cél szentesíti az eszközt" mentalitás feltárása, amely semmibe vette a demokratikus eszmény alapfogalmait. 1972. szeptember 29-én a Washington Post például leleplezi: John Mitchell, igazságügy-miniszter (Attorney General) kezelte a Demokrata Párt kampánya elleni hírszerzést (politikai kémkedést) és szabotázst finanszírozó pénzalapokat.

(...) Tanulhatnánk a Watergate példájából. Ha a társadalom és a sajtó hagyja, tűri, hogy ezt az eseményt is szőnyeg alá söpörjék - netán pár aparatcsik feláldozásával - anélkül, hogy a szindróma mögötti mentalitás feltárása megtörténjék - a szövetségnek nevezett párt olyan mélyen megfertőződhet, hogy végképp képtelen lesz a demokratikus értékrend elfogadására, gyakorlására - mind kormányzati, mind ellenzéki szerepben.

(...) Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy bármi derülne is ki a betöréshez vezető légkörről, ne tartsuk felelősnek, ne ítéljük el az egész pártot, vagy az egész "jobboldalt". Különösen a konzervatív gondolkodásúak körében számíthatunk azok többségére - nem csak az erkölcsi etalonként fellépő (Semjén Zsolt vezette) kereszténydemokrata frakcióban -, akik a morális normákat fontosabbnak tartják a rövid távú, feltételezett pártérdekeknél és elősegítik szövetségük megtisztulását.

A választási hackerbotrány különös színfolt a fantáziátlanságba süppedő kampányban, itt a kis magyar mátrix, Schmidt ügynök a hálózatban settenkedve leleplezi Hiller havert, de a mancsa nyomát ügyetlenül a virtuális helyszínen hagyja. Szájbergyerek, kérjél bocsánatot, skandálja az egyik oldal, mindjárt viszik a szervert, kiált farkast a másik, és tényleg, akár vihetik is. Amennyire a rendőrségnek nincs általános gyakorlata az ilyen ügyek kezelésére, legrosszabb esetben az is megtörténhetne, hogy az egész szerverparkot magával hurcolja átvizsgálásra, mindenesetre egy ilyen húzás ügyetlen túlreagálás lenne az amúgy is túlérzékeny politikai helyzetben.

A számítógépes bűnözés, mint annyi más, felkészületlenül érte jogalkotókat és a bűnüldöző szerveket is. A klasszikus hackelést körülíró büntető tényállás alig több, mint három éve épült be a Btk.-ba, miután már a Nemzetbiztonsági Hivatal weboldalát is sikerült kívülről megbarkácsolnia egy ügyes kezű kiberpartizánnak. A hatályos paragrafus szerint ha valaki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetőleg azt megsértve bent marad, számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményt követ el.

(...) Korábban a számítógépes bűncselekmények közül csak a szerzői és szomszédos jogok megsértése volt a sláger, a szoftverrendőrségként elhíresült BSA "szakértői tevékenységével" megtámogatott házkutatások igencsak sok cégnek és egyszerű polgárnak okoztak kellemetlen perceket. Néhány éve a rendőrség sikeresen felgöngyölített egy illegális szoftverekkel üzletelő társaságot. A zseniális ötleteket felsorakoztató nyomozásban postán rendeltek egy Doom játékot, s miután tesztelték, hogy jól működik, kimentek a feladó címére, és lefoglaltak mindent, a megrendelőleveleket is, így jutva a bűnözői címlistához. Utána végigjárták a megrendelőket, jó érzékkel lefoglalva minden számítógépnek látszó tárgyat, állítólag a szórásba beleesett néhány Commodore 64-es és ZX Spectrum gép is, majd meggyanúsítottak mindenkit.

(...) Ha más értelmes hozadéka nem lesz is a hét eleji hackerkomédiának, talán annyi lehet, hogy ha felső szinten is a bőrükön érzik ennek a veszélyét, talán majd jobban odafigyelnek a keszekusza helyzet egyértelműbb jogi szabályozására.

Tessék végre tudomásul venni, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. És amiről meg beszélünk, az úgy van, ahogy mi mondjuk. Tehát: le lehet szállni a szerverügyről. Ha betörtek, hát betörtek. Nem ügy. Akkor sem, ha bűnügy. Lehet, hogy nem kellett volna betörni - esetleg, feltéve -, de ha meg is tették, nem ártottak vele senkinek. Pártunk Politikai Bizottsága - oppardon, elnöksége - megmondta, nem kell vele foglalkozni. Így továbbra is érvényes Áder János közlése: "vihar egy kanál vízben". Ehhez tessenek magukat tartani.

Régóta próbálkoznak már velünk. Mióta nagy párt - és kormánytényező - lettünk. Hogy belénk kössenek minden áron. Először megfigyeltek minket. Meg a rokonainkat. És amikor kiderült, hogy mégsem és hogy nem történt semmi, akkor hiába mondtuk, hogy Orbán Viktor személyesen közölte a hírt, ami tehát minden körülmények között igaz, csak keresték a bizonyítékokat. Persze nem voltak, de minek is kellettek volna, ha egyszer mi mondtuk.

(...) Pártunk álláspontja mindezek után is változatlan. Mi nem hagyjuk megfélemlíteni magunkat. Eljön még a mi időnk. Különösen, hogy a voksokra is érvényes Orbán Viktor örökbecsű megállapítása: ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet.

“Kaptam Orbán Viktortól felkérést a párt átszervezésében való közreműködésre. Megfontoltam, és arra az elhatározásra jutottam, hogy nem vállalom. A döntésemnek sok oka van, közöttük személyesek is. Végig szeretném gondolni nyugodtan az elmúlt két esztendőt, többek között azt is, hogy személyemben hozzájárultam-e - és ha igen, milyen mértékben - a Fidesz választási vereségéhez.”

A fenti mondatok Rogán Antaltól származnak, pontosabban a politikus 2003. márciusi, Indexnek adott interjújából, amelyben a Fidelitas akkori alelnöke nyilvánosságra hozta döntését, hogy nem kíván Orbán Viktor kabinetfőnökeként részt venni a szövetséggé alakuló Fidesz újjáépítésében.

(...) Vannak hibák, amelyeket a Fidesz nem szeretne ismét elkövetni. 2002-vel ellentétben a párt (Rogán Antal vezetésével) az idén korán (máshonnan nézve: időben) kezdett kampányolni; saját és alvállalkozói neve alatt futó üzenetei mérnöki pontossággal tűnnek fel a médiafelületeken és a pártvezetők retorikájában. Privatizációs stop; luxusbaloldal és -profit; rosszabbul és még annál is rosszabbul élő idősek, romák és gépkocsi-kereskedők lépnek elő katonás rendben.

A menetelést nem is annyira az ellenfél, mint inkább a fideszes kampánycsapat és környéke időnként elképesztő produkciói zavarják meg. A Deutsch Tamást kínos és megalázó magyarázkodásra késztető decemberi Financial Times-affér és a Magyar Vizsla Szentkirályi utcából elfaxolt kefelenyomatának ügye ilyen bénázás volt; ám Simicska Lajos óta valamennyien tudjuk, hogy mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

(...) Ehelyett nála és pártjánál pontosan azok a régi reflexek léptek működésbe, amelyeket olyan érzékletesen minősített hibásnak idézett interjújában. A Fidesz kedden ellentámadással próbálkozott, hétfőn és szerdán az ügy bagatellizálásával. Mint a Josip Tot-Kaya Ibrahim-botrány napjaiban, amikor Orbán Viktor még komoly sokkot tudott okozni a közvéleménynek a (mostanival szemben nem létező) „megfigyelési ügy” belengetésével.

Lehet, hogy az adatlopás és az azt követő, khm, kommunikációs manőverek sorozata néhány év múlva méltó helyére kerül a hibák között, amelyeket a Fidesz nem szeretne újból elkövetni. De mi lesz addig?