Helyet cserélt az MSZP és a Fidesz
A korábbi szocialista kongresszusokhoz képest az MSZP hétvégi összejövetelének az volt a legfőbb újdonsága, ami jelenleg senkit sem lepett meg: óriási többséggel választották miniszterelnök-jelöltté Gyurcsány Ferencet és elfogadták a párt választási programját. Nyoma sem volt azonban a korábbi évekre jellemző szocialista pozícióharcoknak és programvitának. Az MSZP ehelyett egységet, erőt és egy hosszú távra szóló víziót mutató látványkongresszussal vágott bele kampánya újabb szakaszába.
Szokatlan egység
A szocialisták hévégi kongresszusával formálisan is véget ért az a történet, amely Gyurcsány Ferenc párton belüli felemelkedéséről szólt. A kormányzati ciklus kezdetén még szinte ismeretlen politikai tanácsadó mára vitathatatlanul az MSZP első számú politikusa lett. Nem csupán az jelzi ezt, hogy a kongresszuson 519 küldöttből 517 szavazott a jelenlegi kormányfő miniszterelnök-jelöltsége mellett, hanem azoknak a kommunikációs változásoknak a kiteljesedése is, melyeket éppen Gyurcsány Ferenc hozott a pártba. A szocialistákat korábban jellemző belső viták és érdekharcok, valamint az 1998-ban és 2002-ben még oly meghatározó „Ki lenne a megfelelő miniszterelnök-jelölt?” kérdésének nyílt megvitatása ezúttal fel sem merült. A szocialista pártvezetés magabiztosságát mutatta az is, hogy az utolsó pillanatra hagyták a miniszterelnök-jelölést, holott a korábbi választások alkalmával gyakran több mint egy évig tartott a jelölési folyamat. A MSZP ezen a hétvégén viszont zárt ülésen, a nagyközönség számára szinte észrevétlenül rövid idő alatt döntött a miniszterelnök-jelölés kérdéséről, a választási programot pedig „Igen” közfelkiáltással fogadták el a küldöttek. A párt országos listájának megszavazása sem váltott ki vitát. A nyilvánosság előtt nem esett szó arról, hogy a miniszterelnök korábbi riválisai - mint például Kiss Péter, vagy Szili Katalin – miként kaphattak előkelő helyet a listán, de azok a szocialista politikusok – például Jánosi György – sem álltak sértődötten a közvélemény elé, akiket látványosan mellőzött az új vezetés.
Az egység kidomborítása mellett a látványelemek kapták a legnagyobb hangsúlyt a kongresszuson. A kétnapos eseménysorozat majd minden eleme utalt a jelenlegi kormányfő személyére, ami érthető egy olyan politikai helyzetben, ahol a kampány voltaképpen két személy közötti választásra egyszerűsödik le. Így a korábbi szocialista miniszterelnökök, Horn Gyula és Medgyessy Péter, valamint a nagy tekintélyű külföldi vendég, Tony Blair brit miniszterelnök is csak mellékszereplőnek látszott a show sztárjaként fellépő Gyurcsány Ferenc mellett. Tony Blair a magyar kormányfő nemzetközi elismertségét bizonyítandó tűnt fel a pénteki rendezvényen, ami főként azért kapott jelentős visszhangot, mert a szocialisták korábbi kongresszusaikon nem tudtak hasonló tekintélyű külföldi meghívottat felmutatni. Gyurcsány Ferencről szólt a két volt szocialista miniszterelnök szombati beszéde is. A baloldali szavazók egyik kedvence, Horn Gyula – akiről lassan már a Fidesz is legendaként beszél – „államférfinek” nevezte Gyurcsányt, Medgyessy Péter pedig azt demonstrálta, hogy minden sértődöttsége ellenére teljes mellszélességgel támogatja az őt váltó miniszterelnököt. A két volt kormányfő szerepeltetése ugyanakkor azt is érzékeltetni kívánta, hogy MSZP politikája folytonos, szerves fejlődés eredménye, amelyben bár Gyurcsány Ferenc megújítóként jelenik meg, tevékenysége mégsem mond ellent az elődök akaratának.
Látványprogram
Ahogyan Fidesz kongresszusai, évértékelő beszélgetései és más rendezvényei régóta professzonális marketingeszközökkel felépített médiaesemények, úgy a szocialisták mostani rendezvénye is a média igényeinek megfelelő koreográfia szerint zajlott. Hiller István pártelnök mindkét napon Gyurcsány Ferenc beszédét vezette fel sajátjával, az érdemi politikai kérdéseket azonban meghagyta a kormányfőnek, elsősorban az ellenfél bírálatát és az MSZP felkészültségének hangsúlyozását vállalta magára. A fő attrakció viszont egyértelműen Gyurcsány Ferencé volt, aki a szocialistáktól szokatlanul kreatív és látványos formában mutatta be a párt választási programját. A miniszterelnök előadása sokkal inkább hasonlított egy vállalati prezentációra, mint egy politikai beszédre. Így retorikai fordulatok mellett nagy szerep jutott az előadó megvilágításának, az erős gesztikulációnak, valamint a kivetített ábráknak és képeknek. Az MSZP tehát rájött arra, hogy a választási program bemutatása is egyfajta kampánytechnika lehet. Mert ha a szavazók nem olvasgatnak pártprogramokat, hanem főként pártok és politikusok imázsa, valamint üzenetei alapján választanak, akkor program bemutatását a választók szokásaihoz kell igazítani.
Gyurcsány Ferenc ugyanakkor nemcsak formailag, hanem tartalmilag is igyekezett fogyaszthatóvá tenni a programot. Egy olyan ország képét festette a választók elé, amely a következő években, az uniós forrásokra alapozva 10 ezer milliárd forintot fordíthat fejlesztésekre. A miniszterelnök az ipar, az üzleti központok és a turizmus kiemelésével meghatározta azon ágazatokat is, amelyek prioritást élveznek majd a fejlesztések során. Gyurcsány Ferenc ezzel egyrészt egy sikeres, sokak számára vonzó ország képét vázolta fel, de egyben kockázatot is vállalt, hiszen kimondta: nem ígér egyszerre mindenkinek.
Hasonló szlogenek és eltérő stratégiák
A szocialisták programadó kongresszusával egy időben a Fidesz „országépítő” találkozót tartott Balatonfüreden. A szlogenek és a célok mintha egymásra felelgettek volna: ami az MSZP-nél „fejlesztés”, az a Fidesznél „országépítés”, ami a legnagyobb kormánypártnak „összetartó társadalom”, az a legnagyobb ellenzéki pártnak „magyar szolidaritás”.
A hétvégi rendezvények után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZP és a Fidesz ugyan továbbra is hasonló üzeneteket fogalmaz meg, az általuk követett politikai stratégia jelentősen eltér egymástól. Bár az MSZP és a Fidesz is uniós forrásokra alapozott fejlesztést, több százezer munkahelyet, valamint a kis- és középvállalkozások támogatását ígéri, a mögöttes politikai elképzelések gyökeresen különbözőek. A 2002-es választásokhoz képest mintha szerepcsere történt volna a két nagy párt között. Ma az MSZP kínál hosszú távú víziót és erős programadó vezetőt az ország számára, a Fidesz pedig az emberek mindennapi problémáit megoldó jóléti ígéretekkel, valamint az „egy közülünk” arculatot öltő Orbán Viktorral kampányol.
