Szocialista látványkongresszus

Kuncze Gábor a beszédet követően az MSZP és az SZDSZ választási programjában lényeges eltérésekre hívta fel a figyelmet. Elmondta, a liberális párt másként képzeli el az egészségügy átalakítását és a gazdaság versenyképessé tételét. Az MDF hiányolta,az MSZP választási programjából a költségvetési hiány csökkentéséhez szükséges konkrétumokat. Deutsch- Für Tamás úgy nyilatkozott: a Fidesz-MPSZ szerint az MSZP mostani programja, Medgyessy Péter 2002-es ígéreteinek "kicsinyített és aszalt" változata.

Nagy kár, hogy Tony Blair nem vehetett részt az MSZP soron kívüli kongresszusán, de mivel zárt ülés volt, az elejére talán be sem engedték volna. Így a brit kormányfő csak korábban szólhatott a magyar szocdemekhez, s miután kijelentette, hogy „igen, emeszpé”, rögvest visszatért a ködös Albionba, még vacsorázni sem ment fel Gyurcsányékhoz.

Azért nem volt teljesen hiábavaló az útja, mert ha legközelebb ő fog kampányolni, akkor Gyurcsány Ferenc már ellenzékiként kerekedik fel elbűvölni az angolokat szónoklatával: „lesz léjbőr párti”. Szüksége is lehet rá a derék Tony pártjának, főleg, ha program nélkül vág bele a küzdelembe, miként azt a magyar testvér teszi.

Az MSZP-s küldöttek nyílt szavazással, látható többségükben elfogadtak valami dokumentumot, amit választási programnak neveztek, de egy szombat délutánon még a plazalötyögés is izgalmasabb, hasznosabb program lehetne. Mert olyan kitételekben, mint a legszegényebb 500-600 település felemelésére olyan programot indítanak, amely lehetőséghez juttathatja az ott élőket, Lendvai Ildikón kívül élő emberfia aligha látja a választási, Isten ne adja, a leendő kormányprogramot.

(...) Az MSZP megígérte, hogy nem száll be az ígérgetési versenybe, úgyhogy nem is ígér semmi jót. Azt mondják, nekik nem ígéreteik vannak, hanem terveik, s a kettő között valóban óriási különbség van.

A miniszterelnök három prioritást jelölt ki.

(...) Ezek a szebb jövő homályába vesző, arccal a vasút felé forduló tervek leginkább a „vas és acél országának” lidércére emlékeztetnek, bár a Hanság lecsapolása hiányzott a felsorolásból.

Egyébként a soron kívüli kongresszusnak voltak határozottan pozitív megnyilvánulásai is. A miniszterelnök egy hét hisztérikus csapkodás után alig szidalmazta az ellenzéket. (...)

"Kedves Feri, jól csinálod, egészen jól, sőt majdnem olyan jól, mint én." Horn Gyula talán nem is gondolta volna, hogy egyedi és összetéveszthetetlen stílusában elmondott beszédének ez a mondata a rendkívüli kongresszus vagy talán az egész Gyurcsány-jelenség kiváló összegzésévé válhat. Horn egykori teljesítményét felülmúlni ugyanis tényleg meglehetősen nehéz. 1994-ben egész biztosan a történelmi és egyéb rendkívüli körülmények is hozzájárultak a szocialisták azóta is példátlan választási sikeréhez, de Horn személyes adottságai, taktikai érzéke nélkül mindez nem sikerülhetett volna. Nála jobban senki sem ismerte sem a pártján belüli hatalmi labirintusokat, sem saját táborának lelkivilágát, vágyait, nyelvét. Bukását nem a napi politizálás hibái, hanem stratégiai tévedése okozta.

(...) Horn kényszerű visszavonulása óta az MSZP lényegében sztárpolitikus nélkül maradt. Gyurcsány Ferenc rövid nyilvános politikai karrierjének már több korábbi pillanatában ki lehetetett ugyan jelenteni, hogy nála fontosabb dolog régen nem történt a szocialisták háza táján, de a szombati kongresszuson történtek felértek egy valódi invesztitúrával.

(...) A két oldal egyre profibb teljesítményeken alapuló versenye magasra emelte a lécet. Tisztes helytállással, a hagyományos szerepnek történő megfeleléssel már nem tartható az iram. Ahogy Horn annak idején éppen "retro" beszédmódjával tudta híveivel elhitetni, hogy képes ismét a rendszerváltás előtt megszokott lusta biztonságot kínálni, úgy most Gyurcsány impulzív, már-már túljátszó stílusa fejezi ki az aktuális prioritást: ez az ember képes szembenézni az önmagát folyamatosan megújító politikai rivális kihívásával.

(...) 1998-ban viszont kiderült: a vágyak, a remények, a hitek legyőzik a gyakran nagyképű rációt. Gyurcsány Ferenc bizonyára sokat tanult legsikeresebb elődjének kudarcából. Szombati produkciójában bőven adott a vágyaknak, reményeknek, hiteknek.

Horn szombati beszédében arra figyelmeztette utódát, hogy az emberek általában mennyire utálják a "reform" és a "privatizáció" szavakat. Ennél értékesebb útravalót aligha adhatott volna a veterán kormányfő (...).

Gyurcsány, Hornhoz hasonlóan, reménykedik választóinak racionalitásában. Reménykedik abban, hogy megértik a változtatások szükségességét, és ez majd legyőzi a félelmeiket.

(...) Lehet, hogy a két hatás kioltja egymást, és nagyjából ugyanott vagyunk, mint ’98-ban. Az ellenzék így számol. Szűk két hónap múlva kiderül, hogy ki tévedett.

(...) A Gyurcsánynak író blog-barátok nem feltétlenül hallgatták meg Orbán Viktor szombati Országépítő beszédét. Pedig e kettősből már minden adatlopásnál és nomentánázásnál erősebben ütközik ki, hogy nemcsak ezt mondják, hanem itt valóban két egymással mélyen ellentétes világlátás tekint az országra. A Gyurcsány által elmondottakat úgy lehet összefoglalni, hogy rá kell kapcsolódnunk a nagyvilág vezető technológiai és társadalmi trendjeire.

(...) Talán véletlenszerű, de érdekes különbség: Gyurcsány, aki tanár és közgazdász, saját tanult kultúrájából kilépő javaslatot tett, amikor a műszaki és élettudományok helyzetbe hozását ígérte. Orbán viszont a politika megváltó szerepét fenntartva saját érdekkörében tartaná a megoldás kulcsát.)

De ezt a részletet éppúgy, mint a különös számokat zárójelbe tehetjük, csak hogy jól megmutatkozzék a két gondolkodásmód közötti különbség. Mert az persze nem abban áll, hogy az egyik fél jó számokat használ, a másik pedig igencsak a maga törvényei szerint kalkulál. Ennél fontosabb eltérés, hogy az egyik blokkolja a külső világot, hogy magában kiteljesedést ígérjen, a másik nyit, de bentről kifelé. (szerény igényű szójátékkal: az egyik blokkol, a másik blogol). Még ha szónokilag a két fél által kínált megoldások egyenértékűek is lehetnek, érdemben a Gyurcsány-félében inkább az élet lüktet, a másikban a politikai akarat. Viszont ez fülbemászó dallammal énekli az átírt dalszöveget: egyedül megy.

(...) Gyurcsány tiszteletéről biztosította a hét végén a jobboldalt. Orbán viszont úgy fogalmazott, a baloldal azt akarja, hogy a fiatalok menjenek el innen, és arra biztat, legyen kicsi az ország. Nemcsak a számokat fordítja hát sajátosan, hanem a tényeket is. A merjünk kicsik lenni eredetije ugyanis osztrák, Vranitzky kancellár nevezte országa sikere kulcsának, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után megtanult kis országként viselkedni. Maradjunk tehát annyiban: a baloldal most is csak azt mondja, merjünk akkorák lenni, mint az osztrákok. Van még tér a nyújtózkodásra.

Akármi is lesz a vége - vagyis a választás eredménye - az már egészen biztos, hogy a szocialista párt Gyurcsány Ferenccel valami egészen más lett, mint korábban volt. Nemcsak külsőségeiben változott (ez is lényeges), nemcsak fiatalabb és fiatalosabb lett (nemkülönben fontos), hanem magabiztosabbá is vált. Az új pártvezetés - amelynek tagjai túlnyomórészt ’56 után születtek - megszabadult az előző rendszer nyomasztó örökségétől. Ez még akkor is igaz, ha a kádári korban szocializálódtak, csakhogy tudják, ugyanez érvényes - akár elismerik, akár nem - az ellenoldalra is, tehát fölöslegesnek vélik, hogy emiatt lelkifurdalásuk legyen. Jellegzetes Gyurcsány attitűdje - amelyet lapunknak már abban az interjúban kifejtett, amit még miniszterelnök-jelöltként adott másfél éve -: nyugodtan támadják csak őt ellenoldalról bármivel, nem vesz róla tudomást, megy a maga útján.

(...) miközben győzelemre játszik, békés együttélést hirdet a másik oldallal is. Nem vitás, igaza van, amikor azt mondja, Magyarország iszonyatosan sokat árt magának, ha nem hagyja abba azt az öldöklő érzelmi, hangulati küzdelmet, amelyet 1998 után a jobboldal erőltetett az országra. Magyarnak lenni - magyarázata szerint - többet jelent, mint jobb- vagy baloldalinak. Meg kell tehát tanulni, hogy Magyarországon "mindannyiunkra szükségünk van". Gyurcsány szerint a hazafiság független a párthűségtől, de együtt jár a becsülettel, a tisztességgel és egymás elfogadásával.

A szocialisták miniszterelnök-jelöltje ebben a szellemben játszik a győzelemre. Pártja már elhitte neki, hogy ez a jövőkép a siker záloga. Áprilisig meg kell győznie a bizonytalanokat is. Ez a nagyobbik feladat.

Nem sok idő van hátra a választásokig, szorongva tördelem a kezem, mert bár minden lehetőséget megadok, hogy valamelyik párt meggyőzzön, még mindig bizonytalan szavazóként figyelem a híradásokat. Szombat délután van, folyik a kegyeimért folytatott verseny a két nagy párt között.

Most éppen ugyanabban az időben, két különböző adón. El fogom keseríteni a jobboldal rajongóit, nem az ő versenyszámukat figyeltem, hanem a baloldalét. Tettem pedig mindezt azért, mert az MSZP előadása sokkal szórakoztatóbb volt. A Fidesz nézőterén szomorú és faarcú emberek ültek, akik, mintha statiszták lettek volna, és azért kapnák a napidíjukat, hogy minél komorabb legyen a légkör. Fontos a komolyság, de azért kéne valami lendület, mert két perc után lementem alfába, és a maradék erőmmel, éppen sikerült átkapcsolnom a versenytársra.

(...) Még jó, hogy nem akar a kabinet megfelelni, mindenféle csip-csup választónak, ez úgy látszik Angliában bevált módszer a kormányon maradásra. Meggyőződése, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt négy év, de miközben ezt mondta, olyan furán integetett a fejével. Vastaps, persze, jön Gyurcsány, közli, hogy készen áll és közös jövőnket egy történettel fogja szemléltetni. A sztori elnagyolva, arról szól, hogy van egy pár, akik szeretik egymást, kézen fogva andalognak, és nagyon is természetes módon elkezdik tervezni a jövőt.

(...) Elmondta, hogy víziói (remélem azért kezelteti) vannak, melyekhez szenvedély kell, de a végrehajtásukhoz már hideg számítás.

(...) Nem olyan régen elcipeltek egy értékesítőrendszer bemutatójára, ott is a legtöbb pontot lenyúlt értékesítőket hívták a színpadra. Ez egy piramisrendszerű értékesítés, aminek az alján dolgozol, míg belegebedsz, a tetején meg fürdesz a tejben-vajban. Van neki szép neve, multi-level-marketing, ennek a módszernek a legfontosabb eleme az ígérgetés, én meg azt hittem, ez már régen lejárt lemez. Jön a boldogító vég, mosoly, nevetés, taps és kikapcs...