A Fidesz és az MSZP üldözéses versenye
Az elmúlt napokban a kormányfő-jelöltek vitájának előkészítése vált a politikai napirend meghatározó témájává. A két nagy párt heves nyilatkozatpárbajt követően megegyezett abban, hogy a Gyurcsány-Orbán vitát április 5-én rendezik meg, továbbra sincs azonban megállapodás a részletekről, valamint a fő összecsapást felvezető szakpolitikusi vitákról. Ugyanakkor a vitáról folyó vitának csak látszólag célja a majdani technikai feltételek tisztázása, valójában a felek nem egymással egyeztetnek, hanem politikai üzeneteket fogalmaznak meg a választók felé.
A vitáról szóló vita hagyománya
Magyarországon 1998 óta rendezik meg a miniszterelnök-jelöltek vitáját, melynek során a két legesélyesebb párt vezetője csap össze. A vita hagyományaihoz ma már az is hozzátartozik, hogy annak előkészítése során heves politikai adok-kapok bontakozik ki. A vitát megelőző vita így sokszor fontosabbnak tűnik, mint a végső szópárbaj. 1998-ban Orbán Viktor a napilapokban megjelentett, egész oldalas fizetett hirdetésekben hívta ki vitára a nagy nehezen kötélnek álló Horn Gyulát, 2002 pedig szintén több hetes, nyilvános hercehurca után sikerült csak megállapodni az időpontban, valamint az egyéb feltételekben. A dátum meghatározása az előzetes viták során mindig kulcskérdéssé vált, és végül kölcsönös engedmények után – akárcsak most– a kormányfői akaratnak megfelelően alakult. 1998-ban a Fidesz által javasolt első fordulót megelőző időpont helyett a két forduló között tartották meg a Horn-Orbán vitát, 2002-ben pedig az első forduló előtti péntek lett a kompromisszumos időpont, mely ugyancsak az akkori miniszterelnök szándéka volt.
Bár a miniszterelnök-jelöltek vitájának választókra gyakorolt hatását illetően az elemzők között sincs egyetértés, annyi bizonyos, hogy a mindenkori vita a választási kampányok legnagyobb figyelemmel kísért eseménye. A résztvevők számára így kiemelt jelentősége van, hiszen egy jó szerepléssel nemcsak törzsszavazóikat erősíthetik meg, hanem a bizonytalan szavazók tekintélyes részét is elérhetik. Az ilyen típusú televíziós vitáknak éppen ezért nem is annyira az ellenfél legyőzése, mint inkább a nézők meggyőzése a célja. A felek személyiségükkel megjelenítik pártjuk politikáját, pozícionálják a másikat, de mindezt úgy, hogy vitapartnerük helyett általában a választókhoz beszélnek. Ugyanezek az eszközök azonban megfigyelhetők a vitáról szóló előzetes vita során is. Az érintett pártok tehát már előre meg akarják nyerni a vitát. A média közkeletű tálalása szerint „elbeszélnek egymás mellett”, holott valójában nem egymáshoz szólnak, hanem politikai üzeneteket fogalmaznak meg a választók felé.
Üldözéses verseny
Az első üzenet maga kezdeményezés. A vitáról folyó vitában ugyanis kommunikációs szempontból két ellentétes célnak igyekeznek megfelelni a felek. Az egyik cél annak demonstrálása, hogy az adott szereplő képes elérni, hogy a vitára az általa meghatározott módon kerüljön sor, ha pedig mégsem, akkor az az ellenfél hibájaként jelenjen meg. A másik cél a kompromisszum-készség felmutatása: annak bizonyítása, hogy az adott szereplő számára a vita – mely hangsúlyozottan az állampolgárok érdekét szolgálja - olyannyira fontos, hogy akár számára hátrányos körülmények között is hajlandó rá. A vitáról szóló kommunikáció taktikája így leginkább egy üldözéses versenyhez hasonlítható, ahol az ügyes kezdeményező az egész futamot meghatározó módon előnyös helyzetbe kerülhet.
A Fidesz törekvései ennek megfelelően kezdettől fogva arra irányultak, hogy a közvélemény számára úgy tűnjön: a vita elfogadása vagy elutasítása kizárólag MSZP-n múlik. Az ellenzéki párt elsőként két forduló közötti időpontot javasolt, amiről eleve sejthető volt, hogy azt a szocialisták nem fogják elfogadni. Ezt követően a Fidesz közvetlenül a kampánycsend előtti napra tette volna a miniszterelnök-jelölti vitát. Az elutasítás itt is nyilvánvaló volt, hiszen az MSZP közismerten azon az állásponton volt, hogy időt kell hagyni a médiának a vita értelmezésére. Végül a kormánypárt április 5-ei időpontot javasolt, amit a Fidesz el is fogadott. Ezzel a folyamattal a Fidesz kötekedőnek állította be az MSZP-t, sikeresen mutatta fel saját kompromisszum-készségét, valamint azt is, hogy képes volt vitára kényszeríteni a miniszterelnököt.
A szocialisták, érzékelve, hogy reagáló szerepbe kerültek, egyből ellentámadásba kezdetek. Gyurcsány Ferenc nyíltan vállalta, hogy a vita után időt akar hagyni az értelmezésre. Arra a Fidesz által sulykolt vádra azonban, miszerint ehhez a balliberális médiafölény miatt ragaszkodik, a kormányfő igen éles választ adott: kijelentette ugyanis, hogy így kívánja megakadályozni, hogy a Fidesz elnöke a választókat félrevezesse. „Orbán úr időnként nem mond igazat” – szögezte le miniszterelnök és egyben visszautalt a 2004 nyarán lezajlott Gyurcsány-Orbán vitára, amelynek során szerinte Orbán Viktor „a maga javára számolta el azt a nyugdíjemelést, amelyet 2002 májusát követően már a Medgyessy-kormány tett meg”. Ezzel Gyurcsány Ferenc nemcsak az akkori vitát idézte fel, de fontos üzenetet küldött a nyugdíjasoknak is.
Politikai üzenetek
Fontos politikai üzenet volt a Fidesz részéről az is, ahogyan javaslatot tett a miniszterelnök-jelölti vitát felvezető szakpolitikusi eszmecserékre. A párt „Magyarország 2006” néven kezdeményezett vitasorozatot, amivel utalt arra, hogy a Fidesz politikusai a kampánystratégiájuknak megfelelően elsősorban a jelen gondjairól (például az energiaárakról, a gyógyszerárakról, vagy éppen a munkanélküliségről), illetve az azokra adott lehetséges válaszokról kívánnak vitázni. A kormányoldal válasza ezúttal sem maradt el. Előbb Kóka János, majd Gyurcsány Ferenc fejtette ki – az MSZP és az SZDSZ kampányüzeneteinek megfelelően – hogy az álláspontokat ütköztetni csak a jövőről lehet, de ez számukra elképzelhetetlen, amíg Fidesz nyilvánosságra nem hozza a programját. A Fidesz ezt követően ismét megfutamodással vádolhatta a kormányt, az MSZP-nek viszont lehetősége nyílt arra, hogy sokadszor beszéljen a Fidesz programhiányáról.
Bár Kóka János végül elfogadta a Fidesz kihívását, a szocialisták részéről az ügy még korántsem zárult le. A vitáról folytatott vita ugyanis érdekében áll a két nagy pártnak, hiszen annak során az MSZP és a Fidesz saját jelszavaival és ígéreteivel készítheti elő az általuk állított két miniszterelnök-jelölt párbaját. A kihívás gyors elfogadása az SZDSZ-es Kóka János részéről viszont jelzi: az önmagát harmadik erőként meghatározó kisebbik kormánypárt sem akar kimaradni a nagy nyilvánosság előtt zajló összecsapásból. Kóka János vitára invitálásával a Fidesz maga mellé emelte az SZDSZ-t: Áder Jánosnak egy olyan politikussal kell majd szópárbajoznia március 8-án, akinek a pártját a Fidesz nem szeretné 2006 után a Parlamentben látni.
