Van egy plakát. Van egy kampány. Van egy botrány.

Deutsch-Für Tamás ugyanezen a napon sajtótájékoztatót tartott, mert állítása szerint elérkezett a pillanat, amikor meg kell szólalni a „hétköznapi, egyszerű emberi tisztesség védelmében”. Deutsch-Für felszólította Gyurcsány Ferencet, hogy állítsa le a félelemkeltő kampányt, és „kövesse meg azokat az embereket, akikben szlogenjével félelmet és rettegést keltett”. Nyakó István, a Fidesz szóvivője szerint „a Fidesznek inkább a saját háza táján illene körülnéznie, ahelyett, hogy egy másik párt megalapozott, felelős programjának hirdetéseiről értekezne.”

(…) Azt nem merem feltételezni, hogy az asszociáció pusztán abból fakadna, hogy Gyurcsány kampányemberei is három dologról beszélnek, s Hitler széles látókörű propagandistái is, mintegy lestoppolva, hogy három a magyar igazság. Ekkor ugyanis azt tételezném fel, hogy a feleségüket is le szokták nácizni, amikor elküldi őket a boltba, mondván: egy fogkrém, egy lábspray, egy Unicum. Ez így elég lapos lenne, s főképp rosszindulatú.

(…) Nem vagyok nagyon kiművelt a témában, de úgy emlékszem, Rorschach-tesztnek hívják a pszichológusok, amikor tintapacákat cseppentenek a papírra, s megkérdezik a vizsgált elme hordozóját, mi jut róla eszébe. Alapeset az öreg cowboyé, akinek már egy hordónyi tintát elcsepegtettek, de még mindig csak a coltja jutott eszébe az összes pacáról. Nem oldottam meg persze a problémát, ha egyszerűen csak az öreg cowboyok csoportjába utaltam a Deutsch-Für-csoportot. A típusteremtőnél ugyanis értem, miért pont a coltja jutott az eszébe, de hogy Deutsch-Fürnek miért pont a Führer, azt nem igazán.

"Gyurcsány Ferenc hirdetéseinek beszédmódja nemzetiszocialista beszédmód. Ez az a pillanat, amikor nem lehet hallgatni, meg kell szólalni a hétköznapi, egyszerű emberi tisztesség védelmében." (Deutsch-Für Tamás, MTI, február 23.)

(…) Nincs annál hősiesebb, mint amikor kampány közben feláll egy politikus, és kijelenti, nem tud tovább hallgatni. Hiszen a kampányokat leginkább politikusok hosszú hallgatásai jellemzik. Ez az az időszak, amikor még az amúgy bőbeszédűbbek is kicsit szófukarabbá válnak, ha mondanak is valamit, leginkább csak annyit, hogy "ezt az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük, ne is beszéljünk róla". Deutsch-Für is becsülettel végighallgatta a kampányt, egészen idáig, amikor meg, ugye, már nem lehetett, hiszen kiderült, hogy egy kriptonáci akar választásokat nyerni.

(…) Amikor egész egyszerűen arról van szó (ugyanúgy, mint az "élettér" esetében), hogy a kampánystábok (miniszterelnöki beszédírók) tudatlanok. Egyiküknek sem jut eszébe az, ami például a szerkesztőségben minden harmadik embernek. És persze az is kiderül ilyenkor, hogy a két jelölt sem elég művelt ahhoz, hogy észrevegye az áthallást. A baloldal persze most dühöng, amiért a saját fegyverét fordítják ellene, a Fidesznél meg végtelenül boldogok, hogy visszavághatnak a sok esetben méltánytalan támadásért. Szánalmas. Mintha nem volna elszomorító a választási kínálat már így is. Fölösleges nácizni, a jelöltek nemzetiszocialista allűrök nélkül is elég kiábrándítók.

(…) Csakhát mostanában a Fidesznek nemhogy a kommunikációja, de láthatóan a kampányirányítási struktúrája is összeomlott; a balul végződött Vizsla-ügy, meg a még kiábrándítóbb szerverbetörés után valahogy mégiscsak fel kellene tápászkodnia a padlóról. A polgári szövetség ezektől a vert helyzetektől általában hirtelen ellentámadással próbál elrugaszkodni; csakhát ahhoz gyorsan szükségeltetik a megfelelő téma-trambulin. Ilyenkor a napi bozótharcra szakosított alakulat nemigen válogathat; mindent felhasználnak, ami a kezük ügyébe kerül. A kényszerű kapkodás aztán újabb kommunikációs fiaskókat szül - a Fidesz éppen abban a mókuskerékben szalad, amelyet magának barkácsolt.

(…) Az egész hajánál előrángatott "ügyben" a nyilvánvaló cinizmus a legriasztóbb, ami ezt a "kommunikációs koncepciót" áthatja. Deutsch-Für mégiscsak jogvégzett ember, tanulta a fogalmak és definíciók tiszta használatának etikáját. Tudja, hogy a megalapozatlan avagy hamis, következésképp felelőtlen vádaskodó még akkor is kárt okoz, ha lelepleződik. Mert ha állításaiból akárcsak a hangulatkeltés szintjén ragad meg valami a közvéleményben, már az is hitelrontó lehet.

Igen, aki ezzel a módszerrel él, az jól ismeri ezt a hatásmechanizmust. Épp azért alkalmazza. Hogy az embereknek, akiknek többsége csak felületesen "fogyasztja" a híreket, megüsse a fülét: Gyurcsány valami fasiszta jelszavakat használt. Ennyi elég is.

És ha cáfol és magyarázkodik, annál rosszabb. Hiszen újra csak felhívja a közfigyelmet az "ügyre", ami nincs. Vagyis a politikai ellentámadás Fidesz-logikája azt diktálja, hogy ha a párt kénytelen beismerni mondjuk egy bizonyított szervertámadást, akkor ellensúlyozandó annak enyhén szólva kínos visszhangját, rögvest feltálal a nyilvánosságnak egy koholt viszontvádat. És történetesen aggálytalanul lefasisztázza ellenfeleit.

(…) A múlt héten a gyurcsányi hirdetés kínált erre esélyt; a hitleri, goebbelsi áthallás-kísérlet azonban viszonylag gyorsan lekerült a napirendről. Muszáj volt lekerülnie, mivel az ellene indított kampány kezdett az ellentettjébe fordulni; a komoly ábrázattal előadott áthallásra a kicsit is higgadtan gondolkodók azonnal elmeháborodottnak nevezték a gondolat szülőjét. A barna támadás tehát kifulladt, most elindult a vörös.

(…) Nyugati demokráciában nevelkedett ismerőseim úgy mesélik: ott a sajtó egy-egy korrupció-gyanús, vagy nehezen magyarázható ügyet addig tart napirenden, ameddig föl nem deríti a teljes hátteret. Itt azt mondja a politológus a tisztázatlan kérdésekkel kapcsolatban, hogy azok már lerágott csontnak számítanak. Nem kell tehát arra felelni, miért lett annyi amennyi a stadion beléptető-rendszer, nem kell választ adni arra, hogy mi lett a postabankos pénzekkel, nem kell megmagyarázni, és valódi politikai felelőst is találni az adatlopásra, lehet össze-vissza beszélni Vizsla-támogatás és határon túliknak írt levelek ügyében. Igen, pontosan tudhatjuk: ezek egyikének sem lesz semmilyen következménye. Mint ahogy nem lett annak sem, hogy voltak olyan politikai szereplők, akik, valóban fantomizáltak céget és becsapták az adóhivatalt.

(…) Ungváry Krisztián a német történészvita kapcsán - melynek témája a náci és a kommunista rendszerek tudományos összehasonlítása - azt boncolgatta, hogy Magyarországon ezek a kérdések miért nem váltak mindmáig kellő mélységben a közgondolkodás részévé, s miért nem született róluk történetfilozófiai szakmunka. Ungváry megállapította, hogy nálunk sokkal kevesebb a történész, olvasótáboruk is a töredéke a németországinak. S akik tehetnék, azok sem folytatnak a problémakört illetően igazi tudományos vitákat, hanem rendszerint elbeszélnek egymás mellett. Többnyire már ott elakad a dolog, hogy felszabadulásnak tekintsük-e a szovjet bevonulást, vagy inkább a hivatalos békemegállapodásokat felrúgó megszállásnak, s így a mélyebb problémák megvitatásához a történészek már nem is tudnak egy asztalhoz ülni. A kérdés sematizálása tehát mindmáig a napisajtóra maradt.

(…) Mindezek tekintetében tanulságos az összevetés. Hitler és propagandagépezete ugyanis mestere volt annak, hogyan móndja a vereséget győzelemnek, illetve álgyőzelmekkel hogyan ellensúlyozza tehetetlenségét. (Lásd Magyarország pénzügyei Gyurcsány és Kóka, illetve az EU olvasatában. Sokmilliós kampány a dübörgő gazdaságról, a növekvő jólétről.) Hitler nagy találmánya volt, hogy a német társadalom sokféle gondja és baja helyébe egyetlen, könnyen legyőzhető, védtelen társadalmi réteget állítson. De nem valami ehhez hasonlót látunk-e, amikor Gyurcsány hol a pápánál, hol Bush elnöknél, hol Putyinnál feketít be egy jól körvonalazható társadalmi réteget? Az orosz elnöknek egyenesen arról számolt be, hogy ő a "nyilasuralmat dicsőnő" jobboldal ellen folytat hősies küzdelmet.

(…) A Hitler-szakértők a jelenség megértése szempontjából fontosnak tartják a Führer apakomplexusát is, amely a túl szigorú, kegyeden, rideg apaképpel függ össze, s nagyban motiválja azt, hogy Hitlét miképp alakít ki ellenségképet, s ahhoz miképp viszonyul. Albert SQ~er spandaui börtönnaplójában ezt írja róla: "AltaIában elmondható, hogy csodálta, amit gyűlölt, pontosabban: csak azt gy3lölte, amit egyszersmind csodált is. Ez egyaránt vonatkozott a zsidókra és Sztálinra. Az egész kommunizmusra." A párhuzamot ez esetben maga Medgyessy Péter szállítja nemrég megjelent kötetében: "Eleinte azt éreztem, talán apakomplexusa van. Kötődik is hozzám, meg túl is akar nőni rajtam."

(…) Gyurcsány ellenben valóban kóros önértékelési problémákkal küzd, tényleg hatalmi kórban szenved, valóban kész céljai érdekében antidemokratikus eszközök bevetésére. Viszonya a valóságérzékeléshez és az igazmondáshoz minimum problémás. Ha Gyurcsány újra hatalomra jut, ha a fenyegetéseit a szólásszabadság korlátozásáról és a telepre vitt kóbor ellenzékről beválthatja, gazdasági, politikai ámokfutását a magyar nép szavazataival legitimálja. Ebben pedig belső pártbéli ellenfelei, áldozatai, elvakult hívei és a dicséretét zengő cselédsajtó médiamunkásai egytől egyig bűnösek lesznek. Ha Gyurcsány újra hatalomra jut, ha a fenyegetéseit a szólásszabadság korlátozásáról és a telepre vitt kóbor ellenzékről beválthatja, gazdasági, politikai ámokfutását a magyar nép szavazataival legitimálja. Ebben pedig belső pártbéli ellenfelei, áldozatai, elvakult hívei és a dicséretét zengő cselédsajtó médiamunkásai ebtől egyig bűnösek lesznek.