Konfrontatív Orbán, plusz ötmillió szavazat

A sajtó leginkább a kongresszus megszólalóinak beszédét idézte és értékelte. A Fidesz elnöke tőle szokatlanul éles hangot

ütött meg a baloldallal és Gyurcsány Ferenccel szemben. Szónoklata végén bejelentette azt is, hogy április 2-án az Országház előtt, a Kossuth téren nagygyűlést tartanak. "Április 2-án mindenki, aki tud, legyen ott a Kossuth téren, hogy kiálljunk a béke, az egyetértés és a jóakarat értékei mellett. Április 2. legyen a magyar szolidaritás napja"! - hangsúlyozta Orbán Viktor.

Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelölt a határon túliakról szólva kijelentette, hogy "ha négy évre nyerni tudnánk, és (...) utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna.” Mikola István kijelentését később cáfolta a párt kampányfőnöke, majd ő maga is, mondván, hogy programjukban nem szerepel a határon túli magyarok szavazójogának biztosítása.

Három színész lépett fel tegnap gyors egymásutánban a Fidesz kongresszusi színpadára, hogy ajánlják a párt programját, ám egyikük sem beszélt színházról, filmről, kultúráról, bár a "mindannyiunk Kutyu bácsija"-ként bejelentett Raksányi Gellért megemlítette, hogy nem lehet tévészerepet kapni.

(…)A felvezetés hatásos volt: azt vettem észre magamon, hogy egyre erősebben várom Orbán Viktort, akiben benne van a lehetőség a közbeszéd színvonalán, sőt afölött álló fogalmazásra. Egy politikust - különösen Mikola után, aki igazi kezdőként képes volt elárulni, hogy "ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának - 20 évre minden eldőlne ebben az országban". Hogy tehát itt nemcsak spirituális ügyekről van szó, hanem a hatalomról: ez löttyent ki varázsfőzetként a kondérból.

(…) Pártjának programjáról Orbán lényegében semmit sem mondott. Tudjuk, amit már tudhattunk. Például járulékharmadolás és ennek köszönhetően a teljes foglalkoztatottság csodája. Egyetlen vigasza van annak, aki a Fidesz választási győzelmével számol: 1998-ban a programtól független szigorú gazdaságpolitikával kezdtek, s a kampányban szinte semmiről nem ejtettek szót, amit később - vitatható, de korántsem érdektelen módon - bevezettek. Ezen az alapon esélyünk van rá, hogy elfelejtsük, ami tegnap történt.

Egy a közvetlenül a választások előtt tartott Fidesz pártkongresszus minden szavát természetesen nem szabad komolyan venni, de még csak ugrani sem érdemes a hangzatosabbnál hangzatosabb mondatokra. Azért egy gyöngyszemnél mégiscsak álljunk meg, már csak az esztétikai élvezet okán: " Mindenkinek el kell mennie szavazni. Meg kell értetni, hogy ne Barabást válasszák, hanem Jézus Krisztust" - javasolta Császár Angela színművész fölszólalásában.

(…) Felhívnám a fidesznyikek figyelmét azért egy veszélyre. Talán emlékeznek, ha máshonnan nem Karinthytól arra a történetre, amely szerint az emberek ugyan Krisztus nevét kiáltják, hogy Pilátus őt engedje el. De a külön-külön sok Krisztus együtt valahogy Barabásnak hallatszik. És kész a baj. De addig is, tudjuk, Orbán az isten. Mikola István kormányfőhelyettes jelölt pedig úgy járt - ha már Karinthynál tartunk - mint a jeles szerző darabjában azok, akik beleülnek a bővös székbe. Azonnal kifecsegik azt, ami a szívük mélyén bújik meg, csak éppen normális pillanataikban még tudják, nem praktikus előjönni vele. Hogy kapjanak a határon túli magyarok is szavazati jogot és akkor biztosan 20 évig a Fidesz marad hatalmon.

Ennyit arról, miért fontosak azok a határon túli nemzettestvérek. Igazán jól fog majd mutatni a törvény indokolásában: azért kellenek, mert bár nem élnek itt, de így leverhetjük a mocskos kommenistákat. Aztán viszlát. Bravo. Ha határon túli magyar lennék azonnal és kiméletlenül tiltakoznék az ellen, hogy butaságokat mondjanak a nevemben. Addig is, mint határon belüli, legalább tudom, hányadán állunk.

Egy frászban voltam péntek óta. Mert mondom mi lesz, ha a vasárnapi Fidesz kongresszus nem fogadja el a párt listáit. Az alapszabály szerint ugyanis e testület joga dönteni a választáson jelölendők névsoráról. A törvényes határidő viszont 17-e, péntek volt, amikor a Fidesz annak rendje-módja szerint be is adta papírjait az Országos Választási Bizottságnak. No igen, ennyit a párt demokrácia-felfogásáról. A révült híveknek persze mindegy mire, kire, miért és hogyan szavaznak. Ha pojácát csinál belőlük a vezetés, az se számít, észre sem veszik.

(…) Míg a kormányoldalnak Blair, Putyin és Bush jelképesnek semmiképp sem tekinthető kiállása üzeni, Gyurcsányéknak maradniuk kell, Orbánnak diétásabb támogatás jutott. A folyosói szegleten elkapott Angela Merkel találkozóvá puffasztott parolája után videóüzenetekben merült ki a rokonszenv. A szánalomra méltó igyekezet a televíziózás mélypontját hozta el Orbán nézőinek.

(…) Azt viszont már képtelen voltam követni, hogy az éjszaka szerelő munkás példája hogyan jön Orbánhoz. Nekem egy reménybeli miniszterelnök nappal dolgozzon, az éjszakáival nincs dolgom. (És hagyja nyugodtan a hajfestéket, nem ezen múlik...) A lényeg mégiscsak az, hogy egy az Orbán, akinek Mikola ül a jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat mindörökké, ámen. De azért várjunk még vagy húsz napot.

(…)Kiemelés: A lényeg az, hogy egy az Orbán, akinek Mikola ül a jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni, mindörökké, ámen.

Van egy hiba, amit a Fidesz 2006-ban már nem fog elkövetni: kampányát nem az első választási forduló eredményének kihirdetése után kezdi. Az ellenzéki párt tegnapi kongresszusán tartott beszéde végén Orbán Viktor egyszer csak kilépett a konfliktuskerülő, konzultáló, már-már pártok felett álló közéleti személyiség szerepéből, és a rendszerváltozás idején megismert, kegyetlenül pontos mondatokkal operáló politikusként fölvette a kesztyűt a baloldal vezérének kihívására.

(…) Nem tévedés: mintha Gyurcsány Ferenc játszaná a kihívó fél szerepét; az időközi kormányfő Orbán-fóbiája a harsánysággal leplezett identitászavar megnyilvánulása. Jól teszi, ha a kampány finisében a Fidesz elnöke visszatér ahhoz a szerephez, amiben egykor verhetetlen volt, amiben igazán jól érzi magát: újra az ellenféllel nyílt verbális konfrontációt vállaló politikusként léphet fel.

(…) A kongresszus élő cáfolata volt a Fideszt a konzervativizmus fő áramától távol láttató hatalompárti publicisztikáknak: a tanácskozást a jobbközép európai politika nagyágyúi üzenetben, az Európai Parlament legnagyobb frakciójának vezetői személyesen köszöntötték. A Szövetség szellemi erejét fejezte ki, hogy a megszokott politikusi szónoklatok mellett a magyar értelmiség (és persze a sport) kiválóságai tettek hitet értékrendjük mellett.

(…)A Szövetség és támogatói nem szorulnak segítségre; nem keresik, már régen megtalálták az identitásukat. S ez kampány idején (is) óriási előny.

"Ha négy évre nyerni tudnánk, és (...) utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna." Így szólt Mikola István, a Nemzet Orvosjelöltje a párt kongresszusán, amely elfogadta őt a Nemzet Orvosjelöltjének. Ha rajta múlik, nem négy évig, hanem húszig lesz az orvosunk. Több irányból is figyelemre méltó gondolat.

Talán kezdjük a legbanálisabbal: tehát ezt várja a Fidesz a határon túli magyaroktól: hogy szavazzanak rá. Ez volt az übertragikus népszavazás mögött is. Csattanós üzenet a tizenötmilliónak, és hatékony eszköz ahhoz, hogy mégse legyenek annyira fideszesek, mint amilyennek a Mikola képzeli őket. És régen várt felmentés a nemmel szavazóknak: hát ezért nem. A másik, hogy Mikola nem négy, hanem húsz évre kér felhatalmazást. Ha győznek, akkor adminisztratív úton elintézik, hogy újra győzzenek, Mikola terve szerint úgy, hogy bevonnak a rendszerbe ötmillió külföldit.

(…) Doktor úr, keresse már ki a Kádár János kartonját. Abban, gondolom, egyetértünk, hogy nem volt ő ügyetlen politikus. Hiszen harminchárom évig volt hatalmon. Mégis, mintha lettek volna emblematikus problémák akkoriban is. És mintha pont a gátlástalan, agresszív, és végtelenül ostoba helyettesek, untermannok, czinegelajosok, téeszelnökök lettek volna az okozói. Pont azért, mert tudták, hogy megtehetik.

(…) Ha egyszer hatalomra jutunk, többé nem engedjük ki a kezünkből. Hát miféle csatakiáltás ez? Tele van persze ostoba mondatokkal az ország ilyenkor, tolólappal közlekednek miattuk a vonatok, de ennek egyszerűen nincs más, jóindulatú magyarázata. Márpedig azt erősen remélem, hogy sem húsz év Orbánt, sem húsz év Gyurcsányt, sem semmiféle húsz évig pöffeszkedő kormányzót nem akar az ország. Négy évre szól a zseton, továbbmenet nincs. Elvileg már azért sem, mert ahhoz az ötmilliós szavazatsegélyhez kétharmad kéne. Meg mert ha Mikola ül a mitführer ülésén, nem lesz meg a szimpla többség sem.

Orbán Viktor most nem négy évre, hanem valójában két évtizedre kér mandátumot a választóktól. Logikusan ez következik Mikola István szavaiból, aki a Fidesz-kongresszus pulpitusáról lényegében azt üzente pártja szavazóinak: ha most nemcsak sokan, hanem végre elegen is lesztek az urnáknál, négy év múlva ötmillió embert hozhattok majd magatokkal a szavazófülkékbe. A határon túliak szavazati jogának megadásával pedig - zárta gondolatkísérletét Orbán pillanatnyi jobb keze - "minden eldőlne a következő húsz évre".

(…) Biztosan vannak olyanok, akiknek a szívét egy ilyen távlat jóleső melegséggel tölti el. De nyilván nem mindenkiét. Erre az apró gondra döbbenhetett rá a fideszes vezérkar is, amikor lóhalálában közölték: a párt választási ígéretei között nem szerepel a kettős állampolgárság. Figyelem: Mikola ötletét nem azért dezavuálta Rogán Antal, mert agyamentnek találja, hanem mert megvalósításához kétharmados többség kellene. Az meg nincs, és nem is lesz egyhamar.)

(…) Üzenete pedig teljesen világos lehetett mindenki számára: tessék csak most ránk szavazni, és akkor a világ magyarságával vállvetve (már ha tényleg egységesen jobbra szavaznak) bebetonozhatnak bennünket. Ezt a gondolatot senki sem cáfolta eddig a Fidesz részéről, annál inkább mosakodnak: szónoki fordulat volt csupán. Vagyis, ha a Fideszen múlna, Orbánnak és a nemzet orvosának a képét évtizedekig vihetnénk majd a nemzeti szolidaritás ünnepein tartott grandiózus felvonulásokon.

A Fidesz vasárnapi kongresszusával és programhirdetésével a célegyenesbe fordult a kampány. A nyilvánosságra hozott választási programból számos korábbi ígéret - adócsökkentés, a munkahely-teremtés támogatása, a kis- és középvállalkozások ingyenes tőkejuttatása - hiányzik. Más ígéretek - például az MDF-től lenyúlt ötlet, az örökösödési adó eltörlése - viszont belekerült.

Lehet mondani rá, hogy legalább ezermilliárddal kevesebbe kerül, mint az előzetes ígéretek összege, meg azt is, hogy jó százmilliárddal többe - nem venném véresen komolyan, ami oda le van írva.

A Fidesz-kampány meglepetésembere, Mikola István hatalmas öngólt lőtt, rögtön utána, hogy Orbán a pályára küldte. Mikola eleve nem elég vonzó a bizonytalanoknak, és nem elég hiteles a szélsőjobb szavazóinak átcsábítására. Akár mórickai elszólás volt, akár próbaléggömbnek szánták, arról, amit a határon túliak szavazatával elérni vágyott húszéves Fidesz-uralomról mondott, egy napon belül bebizonyosodott: ezzel most is csak veszíteni, illetve kétségbeesetten magyarázkodni lehet Magyarországon. (...)

Kiderült állítólag, hogy az Ősrobbanás után egybilliomod másodperccel az Univerzum már viharos gyorsasággal tágult. Mérési adatok révén azt is tudhatjuk, hogy a Világegyetem négy százalékát teszi ki a közönséges anyag, huszonkét százaléka sötét anyag, hetvennégy százaléka pedig sötét energia. Ezek mibenléte ismeretlen. Ismeretlen továbbá az is, hogy ki lesz ott és mikor a miniszterelnök-jelöltek és a listavezetők vitáján. Tehát a magyar politikai élet univerzális méretű rejtélyeket is képes produkálni. De legalább nem tágul.

Kiderült ugyanis, hogy Mikola (nemzetgyógyász, István) csak azért beszélt a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról és szavaztatásáról, mert maga sem tudja, miért. Mert olyan jópofának tűnt, talán. Vagy nemzetileg elkötelezettnek. Vagy csak szerette volna, ha néhány napig minden fideszes energiáját az köti le, hogy az ő mondatait korrigálja. Nem tudom, milyen hangon szóltak hozzá utána. Ehhez képest külön öröm, hogy a négypárti egyeztetés korrekt volt és baráti. És eredménytelen. Ami teljesen természetes, elvégre amióta ezek a viták vannak nálunk (nem régóta), eleinte minden egyeztetés eredménytelen szokott lenni. Ezért becsüljük meg, hogy korrekt és baráti módon nem értettek egyet.(...)

Az MDF szerint a Fidesz kongresszusán balról fújt a szél, s baloldali a párt programja is. A fórumnak persze érdeke ezt állítani, így tudja kihasítani magának az "igazi jobboldal" talpalatnyi földjét. A Fidesz programismertetőnek szánt kongresszusa azonban minden volt, csak nem "baloldali". Emellett minden volt, csak nem programismertető. Erre hasonlító tevékenységet leginkább a miniszterelnök-jelölt fejtett ki, s ez jórészt a "nemzeti program" és a "3,2 millió szerző" említésében merült ki. Annál konkrétabb volt, amikor bekapcsolódott a Fidesz negatív kampányába (ez nem szitokszó), amelyről eddig leválasztották. Orbán korábban például, ellentétben frakcióvezetőjével, nem hitte, hogy Gyurcsány Ferenc Recskre vitetné az ellenzék "kóbor kutyáit".

Vasárnap már visszautasította, hogy az utódpárt oktassa ki demokráciából a rendszerváltó Fideszt. Minden idők legtehetetlenebb kormányának nyilvánította a mostanit, a kormányfőt pedig fenyegető, mindenkit megsértő politikusnak bélyegezte. Orbán kampánya 2002-ben a két forduló között vált támadó hangvételűvé. Most előre hozta ezt a fázist. Azt is felmérhették a Fideszben, hogy az MSZP "aranytartaléka" az Orbán személyével kapcsolatos félelemkeltés. A megrökönyödést keltő "a köztársaság mint ruha" metaforára hivatkozva hívta össze Gyurcsány Ferenc az MSZP nagygyűlését április 2-ra. Más kérdés, hogy az MSZP gyűlésezési szándékáról hetekkel a ruha" előtt tudni lehetett. Összességében a Fidesz-elnök alighanem az ellene irányuló kampánynak kívánt elébe menni Gyurcsány bírálatával.

(...) Az is kiderült, Orbán Viktor nem véletlenül nevezte, kissé patetikus módon, a nemzet orvosának újdonsült helyettesét: Mikola valóban hajlik a politikai miszticizmusra. A kongresszuson hosszan beszélt a nemzet kollektív tudatalattijának energiával való feltöltéséről, ami lehet interdiszciplináris kutatási terület, de programismertetőként kissé szokatlan. Amúgy is, a kongresszus első szakaszában a néző mélyen megmerítkezhetett a politikai okkultizmusban: megtudhattuk, hogy 2001-ben Orbán felajánlotta az országot az Úrnak, hogy április 9-én Barabás helyett Jézust kell kiváltanunk Pilátustól, továbbá hogy a jelen helyzetre Dobó István imája az adekvát irodalmi citálmány. A fentiek persze nem politikusoktól hangzottak el, ám a szervezők mégis fontosnak tartották mindezt s oly sok egyebet az üzenetek közé emelni (alig hiszem, hogy ne tudták volna, mi várható a mikrofon elé lépőktől).

(...) Már csak az a kérdés: az a végsőkig érvényes Fidesz-stratégia, hogy a biztos szavazókkal megnyerhető a választás? Nem irreális elképzelés, s a Fidesz következetesnek tűnik ebből a szempontból: a kongresszusi szövegek a bizonytalanok megnyerésére alkalmatlanok, de a biztos szavazók mobilizálása folyamatos. Az MSZP és az SZDSZ saját hívei részvételi kedvének növelésére s a 2002-es "anti-Orbán" kampánynak legalább részleges megismétlésére törekszik; erről szól "a köztársaság megvédése". Ha a koalíció teljesíti e célkitűzéseit, akkor a Fidesz-mobilizálás nem elegendő, a pártnak az utolsó pillanatban kellene a bizonytalanok felé fordulnia. Máskülönben újra a politikai "nekropolisz" – a traumatikus vereség – lesz a végállomása.