Köztérerő-fitogtatás

2006-03-24

Sokan hiteltelennek és álságosnak tartják, hogy a szocialisták úgy érvelnek: azért kell előrébb hozni a nagygyűlésüket, mert a Fidesz veszélyezteti az ország stabilitását. A publicisták másik része azonban egyöntetűen helyesli Gyurcsány Ferenc döntését.

Egy nappal azután, hogy Gyurcsány Ferenc 2006. március 18-án egy miskolci rendezvényen bejelentette, nagygyűlést hív össze a "köztársaságért" április 2-ára, Orbán Viktor a Fidesz kongresszusán közölte: ugyanazon napra az ellenzéki párt is nagygyűlést hív össze a Kossuth térre. Hiller István, az MSZP elnöke válaszában nyílt levélben kérte az ellenzéki pártelnököt, hogy a Fidesz gyűlését tegyék át egy nappal előbbre, mivel Gyurcsány Ferenc bejelentése Orbán Viktoré előtt hangzott el. A Fidesz politikusai úgy reagáltak: nincs szükség az időpont módosítására.

 

> Publicisztikák
Várkonyi Tibor: Monstre vasárnap (Magyar Hírlap, 2006. március 20.)
Makai József: Majd az utcán (Magyar Hírlap, 2006. március 21.)
Andrassew Iván: Ne az utcán (Népszava, 2006. március 21.)
Nagy N. Péter: Rossz csillagzat (Népszabadság, 2006. március 21.)
Villányi Károly: Védett félelem (Magyar Nemzet, 2006. március 22.)
Csontos János: Nagygyűlések évadja (Magyar Nemzet, 2006. március 22.)
Sándor Zsolt: Okos enged? (Blikk, 2006. március 22.)
Bencsik András: Jövő vasárnap találkozunk (Demokrata, 2006. március 23.)
Bojtár B. Endre: Szamár szenved? (Magyar Narancs, 2006. március 23.)

 

A miniszterelnök március 22-én egy sajtótájékoztatón bejelentette: az MSZP egy nappal korábban, április elsején tartja nagygyűlését, mert tart az esetleges utcai összecsapásoktól. A kisebb pártok a vita kezdetétől ellenezték az „utcai politizálás” minden formáját. Az SZDSZ „decentralizált tömegdemonstrációt” hirdetett április 9-ére a szavazófülkékbe; az MDF pedig meghirdette a Tisztelet Napját, és arra kérte a választópolgárokat, nagygyűlések helyett inkább látogassák meg családtagjaikat és szeretteiket. Időközben a MIÉP-Jobbik-Harmadik út is jelezte: április 1-jén és 2-án lefoglalja a Hősök terét tartana választási nagygyűlés céljából. A rendőrség elutasította, hogy a pártszövetség április elsejére és másodikára is demonstrációt jelentsen be, és jelezte: április elsején az MSZP-nagygyűlés biztosításához veszi igénybe a Hősök terét, vagyis ott aznap nem tartható meg a MIÉP-Jobbik nagygyűlése. Utóbb Csurka István, a MIÉP-Jobbik-Harmadik út társelnöke kijelentette: fellebbeznek a rendőrség határozata ellen. A társelnök elmondása szerint a gyűlést az MSZP-vel egy napon szeretné tartani a szövetség, az eredeti terv szerint ugyanis a Fidesz-nagygyűlés résztvevőivel összhangban "reteszelték volna be" az Andrássy úton lévőket. Az állítást a Fidesz visszautasította.

 

Vélemények a nagygyűlésekről I.

 

Várkonyi Tibor: Monstre vasárnap (Magyar Hírlap, 2006. március 20.)

Az április 2-i tömeggyűlés szlogenje hiteltelen egy olyan embertől, akinek aktivistái folyamatosan zaklatják az ellenfél rendezvényeit. „Egész ország lehetett a tanúja annak, hogy Orbán Viktor lezseren intézte el a republikánus államformát, amelyet csak amolyan gúnyának tekintett, szeszély szerint cserélhető öltözéknek.”

(…) Szinte biztosra vehetjük, hogy nagyotmondásban a Fidesz lesz a győztes. Négy éve is azzal kérkedett, hogy kétmillió ember hallgatta áhítattal a Parlament előtt OV-t, holott aki józan tudta, annyian el sem férnek a nagy szobrok árnyékában. Most sem a lélekszám lesz a döntő, hiszen ki is tudná hitelesen ellenőrizni. Hanem a téma. Egész ország lehetett a tanúja annak, hogy Orbán Viktor lezseren intézte el a republikánus államformát, amelyet csak amolyan gúnyának tekintett, szeszély szerint cserélhető öltözéknek.

 

(…) Ami pedig a "félelem nélküli Magyarországot" illeti, az elmúlt hetekben alkalom volt meggyőződni arról, ki is hinti el ezt a félelmet. Ki, illetve melyik pártnak a buzgó aktivistái terrorizálták az ellenoldal táborát, hol és kibe próbálták beléfojtani a szót. Hol a félelem mostanában? - kérdhetnénk a fővezértől. Ki aggattatta tele a várost és a falút a "rosszabbul élünk" jelszóval, hogy hirtelen, a derűlátó kongresszus napjára kiviruljanak a gondterhelt arcok. Itt az alkalom tettenérni a szlogenek hitelességét. (…)

 

 

Makai József: Majd az utcán (Magyar Hírlap, 2006. március 21.)

 

„Most úgy néz ki, hogy április 2-án egymáshoz viszonylag közel lesz majd két nagy tábor. Ha már olyan szépen összegyűlnek, más, szintén korszakos dilemmákat is le kéne játszani végre. Coca- vagy Pepsi-Cola? Beatles vagy Rolling Stones? Hitler vagy Sztálin?"

(…) Kiderülhet, hányan aggódnak inkább a köztársasághoz címzett ruhaszalonért, és hányan szeretnének a szolidáris Magyarországon félelem nélkül élni. Annak közjogi berendezésétől függetlenül.

 

(…) Még a szocialisták sem lennének képesek az egész várost megtölteni. Valószínűleg inkább arról lehet szó, hogy a szocialisták becsináltak. Semmi okuk rá. Mi baj történhet ott, ahol az aggódók találkoznak azokkal, akik félelmeiket jönnek leküzdeni? Legfeljebb annyi, hogy felpofozzák egymást. Felképelik azt, akik miatt aggódnak. Vagy hasba rúgják azt, akitől nem akarnak félni végre.

 

(…) Most úgy néz ki, hogy április 2-án egymáshoz viszonylag közel lesz majd két nagy tábor. Ha már olyan szépen összegyűlnek, más, szintén korszakos dilemmákat is le kéne játszani végre. Coca- vagy Pepsi-Cola? Beatles vagy Rolling Stones? Hitler vagy Sztálin? BMW vagy Mercedes? Észak-Korea vagy Dél? Irak vagy Irán? Tyúk vagy tojás? Ideje lenne ezeket is tisztázni. Akár az utcán.

 

 

Andrassew Iván: Ne az utcán (Népszava, 2006. március 21.)

„Ha mégis úgy döntenek, hogy kivonultatják a híveket, államférfiak módjára tegyenek egy nyilatkozatot: ha ez zavargásokba, összecsapásokba torkollna, ha lesznek áldozatok, akkor - függetlenül attól, hogy mi történt és ki kezdte - mindketten lemondanak, és visszavonulnak a politizálástól. Szégyenükben.”

(…) Az mindenesetre biztos, hogy az egyik oldalon egy olyan erő áll, amelyik lelkesen fogadja, ha azzal bíztatják: vereség esetén nincs semmi baj, mert majd forradalmat csinálnak. Ezt nemcsak hogy nem fütyülik ki, hanem el se határolódnak tőle. A felelős vezérek sem. Csoportok mászkálnak föl és alá az országban, síppal, dobbal, torokkal zavargálnak, szemmel láthatóan élvezkedve. Mivel a másik oldal nem nagyon szokott csoportosan utcán mutatkozni, és nem hallok militáns megnyilatkozásokat sem, kicsit óvatosabban fogalmazok: pár százezer ember között akadhat néhány barom, pláne, ha összetalálkoznak a másik tábor vérbarmaival.

 

(…) Ha mégis úgy döntenek, hogy kivonultatják a híveket, államférfiak módjára tegyenek egy nyilatkozatot: ha ez zavargásokba, összecsapásokba torkollna, ha lesznek áldozatok, akkor - függetlenül attól, hogy mi történt és ki kezdte - mindketten lemondanak, és visszavonulnak a politizálástól. Szégyenükben.

 

 

Nagy N. Péter: Rossz csillagzat (Népszabadság, 2006. március 21.)

„Említjük-e, hogy békés istentiszteletre, békés esküvőre, netán disznóvágásra hívunk valakit? Eszébe juthatna-e bárkinek, hogy ami előttünk áll, nem biztos, hogy a nyugalom tengere, ezért nyugtató szócskára van szükség? De engedjük meg: csak túldíszítették a szöveget.”

(…) Formailag a bejelentésben egyetlen különös szó van: a békés. Vajon miért kell ezt külön leírni? Említjük-e, hogy békés istentiszteletre, békés esküvőre, netán disznóvágásra hívunk valakit? Eszébe juthatna-e bárkinek, hogy ami előttünk áll, nem biztos, hogy a nyugalom tengere, ezért nyugtató szócskára van szükség? De engedjük meg: csak túldíszítették a szöveget.

 

(…) A Demokratikus Chartával párhuzamosan tüntetett annak idején Csurka a Gesztenyés-kertben, Torgyán a harag napján tömegekkel végigvonult a városon, a Kendermag barátságos tüntetését kordonnal kellett elválasztani a konzervatív rendpártiaktól - de mindezek csak azt bizonyították, hogy Magyarországon egy ideje a jobboldal érzi úgy, hogy jogában áll a nyilvánosságból kikiabálni a számára nem tetszőket. Ez önmagában csak kellemetlen a többszólamúság híveinek, annál nem több. Nyílt színi választási erődemonstrációt nálunk a pártok hosszú ideig nem tartottak.

 

(…) A békés jelző egy ellenüzenetben éppoly különleges értelmet nyerhetne, mint a Fidesz bejelentésében. Ha az MSZP ennek jegyében kitérne a Fidesz elől, ezt a maga módján akár erődemonstrációnak is tekinthetnénk.

 

 

Villányi Károly: Védett félelem – Magyar Nemzet, 2006. március 22.

„Az elnök emberei minden lehetséges módszerrel azt akarják demonstrálni, hogy ebben az országban a nyugodt baloldalnak félni kell a jobboldali csürhétől, akik ha hatalomra jutnak, eljön a világvége.”

A köztársaság védelmében nagygyűlést szervez a budapesti Andrássy útra a szocialista párt jelentette be a múlt héten Miskolcon Gyurcsány Ferenc. A kormányfő szerint erre azért van szükség, mert Orbán Viktor azt mondta: a köztársaság csupán ruha a nemzet testén. A miniszterelnök egyébként néhány mondattal később már - az Új Magyarország program ismertetésekor - arról beszélt; hogy aki védekezik, az alul marad. - Ezért többet nem védekezni akarok Magyarországon, győzni akarok – jelentette ki a kormányfő: Gyurcsány Ferenc tehát az Andrássy úton még védekezik egy kicsit, aztán már nem, mert a végén még alul marad.

 

(…) Milyen üzenetet továbbított a kommandósok utcára küldése? Nagy a valószínűsége annak, hogy az egész jelenség mögött a miniszterelnök kampánystábjának gátlástalan ténykedése ált. Az elnök emberei minden lehetséges módszerrel azt akarják demonstrálni, hogy ebben az országban a nyugodt baloldalnak félni kell a jobboldali csürhétől, akik ha hatalomra jutnak, eljön a világvége.

 

(…) A kormányfő feleségének, Dobrev Klárának a védelme is nyilván csupán kommunikációs fogás volt. Mint azt a kormányszóvivő néhány hete bejelentette, a Köztársasági Őrezred azután rendelte el a biztonsági intézkedéseket, hogy egy fenyegetésre utaló információt a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok is ellenőrizték. Az ügyről persze már hallani sem lehet, az álhír beteljesítette a küldetését. (…)

Csontos János: Nagygyűlések évadja (Magyar Nemzet, 2006. március 22.)

„…ám egy pillanatig sem feledhető: a választások nem a nagygyűléseken, hanem április 9-én, az urnáknál dőlnek el. Ott kell többen – és elegen – lenni.”

Április egyről szóljon az ének – jelentette be rendkívüli sajtótájékoztatón a miniszterelnök. Akkor, s mégsem másodikán lesz az MSZP nagygyűlése az Andrássy úton. Bölcs döntés. Április elseje szombat, munkaszüneti nap, azaz épp olyan alkalmas időpont a választási mozgósításra, mint a Fidesz által preferált vasárnap.

 

(…) Óvnék mindenkit attól, hogy a szocialisták döntését esetleg megfutamodásnak vegye. Elképzelhető ugyan, hogy az MSZP vezetői megrettentek a két tömeg összehasonlíthatóságától; miként a Terror Házát magába foglaló Andrássy út is érdekes helyszínválasztás – ám egy pillanatig sem feledhető: a választások nem a nagygyűléseken, hanem április 9-én, az urnáknál dőlnek el. Ott kell többen – és elegen – lenni.

 

(…) Egy nemzet nagykorúsága, demokratikus érettsége abban nyilvánul meg, ha egyszerre képes használni a népuralom két terepét: az Országgyűlést és a köztereket. A demokrácia nem félelmetes, nem szorongáskeltő, hanem felszabadító élmény. Indulatosak, éretlenek persze mindenütt lehetnek – akárcsak provokátorok. A demokráciának azonban – s ezt egy gyakorló miniszterelnöknek is illene tudni – vannak kockázatai. Ha az MSZP úgy döntött, hogy időponteltolással kívánja csökkenteni a kockázatot – lelke rajta. Csak azt ne gondolják: kizárólag ők a köztársaság barátai. Cserébe a maradék ország sem mondja őket a nemzet ellenségeinek.

 

 

Sándor Zsolt: Okos enged? – Blikk, 2006. március 22.

Helyesen döntött a miniszterelnök, amikor eltolta a szocialisták nagygyűlésének időpontját, mivel biztosak lehetünk abban, „hogy ha a két tábor tagjai keresztezik egymás útját, abból vita, kiabálás, lökdösődés lesz.”

Tulajdonképpen igaza van Orbán Viktornak, amikor azt mondta: egy napot nem lehet kisajátítani, egy vasárnap nem lehet jobb- vagy baloldali, ezért nem látja be, miért ne rendezhetne nagygyűlést a két nagy párt ugyanakkor a fővárosban.

 

(…) De igaza van Gyurcsány Ferencnek is, aki azt mondta: okos enged , szamár szenved, azaz inkább kitér az MSZP a Fidesz elől, és egy nappal előbb tartja meg utcai rendezvényét. Mert Magyarországon a legtöbb ember politikai nagygyűlésre el sem meri vinni a gyerekét, ha a két tábor tagjai keresztezik egymás útját, abból vita, kiabálás, lökdösődés lesz, a meccsen pedig nálunk anyázni, verekedni szoktak. Az, hogy végül ki lesz a szamár, s ki szenved, majd a választások után dől el.

 

 

Bencsik András: Jövő vasárnap találkozunk – Demokrata, 2006. március 23.

„Orbán Viktor nem ok nélkül hirdetett találkozót. Ez nem erődemonstráció lesz, de nem is kampányzsúr, (... ) egy nagy közös fohászkodás Magyarországért, a magyarságért. (...) Orbán Viktor alighanem tökéletesen tisztában van azzal, hogy Gyurcsány Ferenc ma még nem veszélyes, de bármikor azzá válhat.”

Találkozunk jövő vasárnap, április másodikán délután Budapesten, a Kossuth téren. Senkit ne térítsen el a mostanában jeles alkalmakkor a háztetőkön lapuló fekete ruhás fegyveresek látványa. Bár a helyzet kellemetlenül emlékeztet egy korábbi eseményre, s a párhuzam egyáltalán nem alaptalanul vetődik fel az emberben, ez mégsem ugyanaz. Ezért találkozunk jövő vasárnap a Kossuth téren, az Országház előtt. Ne féljen senki.

 

(…) Orbán Viktor nem ok nélkül hirdetett találkozót. Ez nem erődemonstráció lesz, de nem is kampányzsúr. Nem politikai nagygyűlés lesz, de nem is tavaszi virslifesztivál. Ez valami olyasmi lesz, mint amihez hasonlót négy évvel korábban éltünk át ugyanitt, a két forduló között, bár a helyzet ma sokkal biztatóbb: egy nagy közös fohászkodás Magyarországért, a magyarságért.

 

(…) Orbán Viktor alighanem tökéletesen tisztában van azzal, hogy Gyurcsány Ferenc ma még nem veszélyes, de bármikor azzá válhat. Alighanem tökéletesen látja azt is, hogy nem a választások után, hanem még azok előtt szembe kell néznie a polgári oldalnak azzal a fenyegetéssel, amit a balliberális politikai elit képvisel. Az erővel szembe pedig erőt kell állítani. Több millió ember akaratának higgadt erejét. Mert némi eufemizmussal szólva, alapjában véve Hitler is, Sztálin is csak egy hisztériás pszichopata volt. És lám, mi lett belőlük. Jövő vasárnap délután Budapesten, a Kossuth téren egészen bizonyosan sokan leszünk. Sokan, és adja meg nekünk a Magyarok Istene, hogy végre elegen.

 

 

Bojtár B. Endre: Szamár szenved? (Magyar Narancs, 2006. március 23.)

„Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját? Nem: végül a vörösingesek meghátráltak - április 2-án Orbáné a grund.”

Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját? Nem: végül a vörösingesek meghátráltak - április 2-án Orbáné a grund (amit, mint tudjuk, egyszer úgyis elvesznek a fiúktól). Okos enged - kommentálta saját magát Gyurcsány, ám néha már úgy tűnhet, hogy a szocik túl sokszor engedtek vagy hajoltak meg a vélt nyomás alatt.

 

(…) De ebből a nagygyűlésesesdiből, istókzicsi, ezen kívül nem jön semmi. Maximum egy döntetlen a jövő hétvégén. A "sok ember az utcán" = "elég szavazat a fülkében" képlet eddig még soha, egyetlen választáson se jött be senkinek. Mindenki látja: a baloldal mozgósítható tömegei lényegesen csekélyebbek - az utcát, s vele együtt sajnos a fogalmi tér számos más elemét sikerrel foglalták el Orbánék, polgári köröstül, Philippel, Ákossal, Demjén Rózsival, Kutyu bácsival súlyosbítva. De egy működő demokráciában minden-ki azt énekel, szaval, s olyan baromságot vonyít az utcán, amilyet akar. A választás a szavazó-fülkékben dől el.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384