Az MSZP a Fideszhez méri magát

Míg a reformtervekkel és a megszorító intézkedésekkel kapcsolatos elhallgatás és a homályos megfogalmazás minden parlamenti párt programjára egyaránt jellemző, a politikai prioritások kijelölésében jelentős különbségeket láthatunk. A korábbi választásokhoz hasonlóan most is a legnagyobb ellenzéki párt állt elő könnyebben számonkérhető, konkrétabb ígéretekkel. A vezető kormánypárt ugyanakkor ellenfelével szemben fogalmazta meg általános, elvi célkitűzéseit.

A parlamenti pártok programjai közötti eltérések már első pillantásra is feltűnőek: minden párt a rá jellemző, jól megszokott színvilágba csomagolta választási ígéreteinek gyűjteményét. Az MSZP programja pirosban pompázik, a Fidesz dokumentumának címoldaláról a narancssárga, az MDF programjáról a zöld, a SZDSZ-éről pedig a világoskék szín köszön vissza a választóknak. Az ideológiai tartalom tekintetében nem mindig ilyen egyértelműek a különbségek bár az MSZP deklarálja a szociáldemokrácia, az MDF a korszerű konzervativizmus, az SZDSZ pedig a liberalizmus elveinek harcos képviseletét, a konkrét javaslatok szintjén közel sem mindig különülnek el ilyen egyértelműen az ideológiai pozíciók: egy-egy kiragadott mondatból sokszor nehéz dolga lenne annak, aki ki akarná kikövetkeztetni, melyik párt programjából származik.

A Fidesz az egyetlen párt, mely névleg nem kötelezi el magát egyetlen világnézeti rendszer képviselete mellett sem, ugyanakkor programja jobboldali-konzervatív értékkeretbe ágyazott, baloldali érvekkel megtámogatott jóléti ígéretek gyűjteményeként jellemezhető. A legnagyobb ellenzéki párt is merít azonban a liberális alapelvekből néhány gazdaságpolitikai javaslaton (pl. adók és járulékok csökkentése) túl is. Budapest kulturális szerepe kapcsán például azt hangsúlyozza: „egy pezsgő, eleven, friss, befogadó és kibocsátó kultúrájú Budapest sokat adhat a budapestieknek, a nemzetnek és a nagyvilágnak”.

Az ideológiai keveredés ellenére minden párt esetében jól körvonalazhatóak azok a központi elemek, melyek révén meg akarja magát különböztetni a többi politikai erőtől. Az MDF esetében a tiszta közélet (korrupcióellenes harc, pártok befolyásának csökkentése a közügyekben), az MSZP-nél a progresszivitás és fejlesztéscentrikusság (befektetés az infrastruktúrába és a tudásba), a Fidesznél az emberközpontúság (munkahely-és otthonteremtés, család-és magyarbarát politika) az SZDSZ-nél pedig a szabadelvűség (verseny, kisebb állam, intézményi reformok) az az elem, mely a program gondolatmenetének gerincét adja, annak egyes elemei között összhangot teremt, és végső érvként, egyfajta politikai axiómaként szerepel a programelemek indoklásakor.

Ami megkülönböztet: példák a pártok egyedi, média által nem felkapott javaslataira

Mivel választási programokat a választóknak csak töredéke (rendszerint csak szakértők, politikusok és újságírók) szokott olvasni, a pártoknak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy programjuk fontosabb elemeit, a legfőbb ígéreteket nyilatkozatokban rendszeresen ismételjék, és valami különleges jelentéssel ruházzák fel annak érdekében, hogy egyszerű ígéretgyűjtemény helyett gyakran hivatkozható szimbólummá válhasson.

A programok szerepéről folytatott diskurzusnak hazánkban két legfontosabb eleme volt:

1. A program megléte. Ebben a vitában az SZDSZ jelent meg legkorábban, amely az „eminens” szerepét játszva különböztette meg magát a többi politikai erőtől. Az SZDSZ az „ésszerű” politizálás jegyében a leghamarabb hozta nyilvánosságra a választási programját, és kommunikációjában több hónapon keresztül azzal igyekezett magát elkülöníteni a többi párttól, hogy a terméketlen, indulatos politikai csatározásokkal szemben a programokról szóló vita fontosságát emelte ki. A liberálisok számára tehát a program a felkészültség szimbólumává vált.

Az ellenpontot e tekintetben a Fidesz képviselte, mely a parlamenti pártok közül legkésőbb, a választások előtt három héttel hozta nyilvánosságra a programját, ami miatt meg is kapta az SZDSZ és az MSZP gyakori kritikáját. A Fidesz azzal érvelt a program késői publikálásakor, hogy nem akarja, hogy a balliberális média idő előtt „szétszedje” a dokumentumot, ezzel fokozva az elvárásokat – ugyanakkor annak elemeit már jóval a program nyilvánosságra hozatala előtt bedobta a közbeszédbe. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Fidesz programjának megjelenése után annak tartalma a vártnál jóval kisebb figyelmet kapott a nyilvánosságban.

Az MDF programjának javaslatai gyakran jelentek meg az utóbbi időben meg a politikusok nyilatkozataiban – ugyanakkor a párt nem törekedett arra, hogy programjának létezéséből önmagában médiaszenzációt kreáljon. Az MSZP pedig úgy tűnik, a programjai mennyiségével akarja a választókat elkápráztatni: az MSZP kevés konkrétumot tartalmazó hivatalos pártprogramján kívül további két dokumentum látott napvilágot: Gyurcsány Ferenc minden háztartásba eljuttatott Új Magyarország programja, illetve az Új Magyarország első száz lépése. Utóbbi kettő a pártprogramon túl a Nemzeti Fejlesztési Terv egyes elemeit is magukba építi, a legkonkrétabb ígéretek (pl. 25% béremelés, ingyenes utazás 62 éves kortól) az újabb száz lépés programba kerültek. Az MSZP „programdömpingjének” célja, hogy hangsúlyozza a párt és a miniszterelnök dinamizmusát; és a miniszterelnököt az MSZP „fölé” emelje, és elvonja a figyelmet a Fidesz programjáról; ugyanakkor hátránya lehet – amire az ellenzéki párt rá is mutatott – hogy azt a benyomást kelti: a miniszterelnök még saját pártjának programját sem veszi komolyan, hiszen újat és újat alkot helyette.

2. A program „tálalása”. A program elővezetésében elsősorban a Fidesz elnöke hozott új elemet azáltal, hogy nem hagyományos pártprogramként állította be azt, hanem 3,2 millió ember közös műveként hivatkozott rá. A Fidesz ezzel elejét akarta venni a tartalmi vitáknak: aki ezek után a programot támadja, az Magyarország polgárait támadja. Gyurcsány Ferenc ugyanakkor saját fegyverét fordította Orbán Viktor ellen, amikor 10 millió polgár programjának nevezte a saját programját.

Általánosságok és konkrétumok

A pártprogramok esetében általánosságban is megfigyelhető, hogy a legnagyobb ellenzéki párt konkrétabb, jobban számonkérhető ígéretekkel áll a választók elé, mint a legnagyobb kormánypárti erő. A kormánytagokat nyilatkozataik során jobban kötik a költségvetési realitások és a piac elvárásai, az ellenzéki párnak viszont túl kell szárnyalni a kormányt, és tőle a választók is jobban igénylik a „garanciákat”. Idén is hasonló tendencia érvényesül: míg az MSZP programja inkább a szociáldemokrata elvek foglalataként értelmezhető, kevés konkrét javaslattal, addig a Fidesz több költséges ígéretet is időpont megjelölésével rögzített programjában, (járulékcsökkentés, villamosenergia árának mérséklése, gyógyszerárcsökkentés, 14. havi nyugdíj). A Fidesz ugyanakkor szintén hagyott magának kibúvót javaslatainak szigorú teljesítése alól: egyes politikusai többször hangoztatták már, hogy mindenekelőtt pontos képet kell kapni a gazdaság állapotáról. Navracsics Tibor például az ígéretek teljesítésére vonatkozó kérdésre azzal felelt a közelmúltban: „Először meg kell várnunk az átadás-átvételt ahhoz, hogy képet kapjunk az államháztartás valódi állapotáról. Részletekről akkor beszélhetünk, ha pontosan látjuk a helyzetet. Egyelőre nyerjük meg a választásokat”.

Mivel szemben

A pártok programjaiból kiolvasható az is, hogy a mivel szemben fogalmazzák meg politikájukat, mi az elutasított értékrend vagy helyzet, melyre válaszul javaslataikat érvényre kívánják juttatni. Jelentős a különbség viszont a tekintetben, hogy az egyes programok mennyit hivatkoznak az elutasított politikára. Az MDF programjában hangsúlyos az elhatárolódás: legfőbb ellenfél a kétpártiság, és az azzal összefüggő korrupció, ígéretlicit és a túlpolitizált, konfliktusos közélet, és a „Normális Magyarország” programja ezen problémás közállapotokra kínál válaszokat adni. Az SZDSZ programja a legtöbbet a pozitív liberális értékekre hivatkozik, ugyanakkor az előző kormányhoz köthető politika elutasítása hangsúlyosan jelenik meg benne („nincs többé országzászló-kampány, nem úsztatjuk a koronát a Dunán, leváltottuk a nemzetieskedő diskurzust”), és a nagy pártokhoz köthető gondoskodó állam is kemény kritikát kap a liberális párttól.

A Fidesz programja is elsődlegesen a pozitív üzenetekre koncentrál, a kormányzati luxuskiadások és az önkényes politikai döntések visszafogott kritikája mellett a jelenlegi kormány egyes intézkedéseinek elismerésével (pl. Panel Plusz program) a folytonosságot is hangsúlyozza. Az MSZP programját ezzel szemben erősen konfrontatív, polemizáló hangnem jellemzi, a szociáldemokrácia „bátor” programjának szinte minden eleme a Fidesz politikájának kritikájából és ellenpontozásából bontakozik ki. Az MSZP ezzel hangsúlyosan megkülönbözteti és elhatárolja politikáját a legnagyobb ellenzéki pártétól. Látható ugyanakkor, hogy a szocialista párt máig sem vetkőzte le politikájának sok éve érzékelhető jellemzőjét: továbbra is a Fideszt tekinti a legfontosabb vonatkoztatási pontnak.