A Fidesz tudatosan használja Mikolát és Semjént
Korábbi elemzésünkben elsősorban azzal foglakoztunk, hogy a Fideszre nézve milyen veszélyei lehetnek Mikola István és Semjén Zsolt által tett, nagy visszhangot kiváltó kijelentéseknek. Az alábbiakban viszont azt vizsgáljuk, hogy a kockázatok ellenére miért tekinthető mégis tudatosnak a nagyobbik ellenzéki párt hangnemváltása.
A Fidesz 2004 eleje óta igyekezett minden társadalmi csoport felé barátságos arcot mutatni, a párt politikusai világnézetileg semleges, sokszor ideológiaellenes érvelést folytattak. E stratégia alól csupán a 2004 decemberében kettős állampolgárságról tartott népszavazás kampánya jelentett kivételt, amikor az ügy természetének megfelelően nagy hangsúlyt kapott a nemzeti retorika. 2005-ben – amit a Fidesz a konzultáció évének nevezett – viszont ismét a visszafogott beszédmód vált meghatározóvá, és ez csak az utóbbi néhány hétben változott meg.
A hibák nem azok, amiknek látszanak
Március közepétől ugyanis kommunikációs fordulat volt megfigyelhető a nagyobbik ellenzéki pártnál: a saját tábor minél hatékonyabb mozgósítása érdekében megváltoztak az üzenetek, a témák és főszereplők. A materiális ígéretek helyett a szimbolikus ügyek kerültek előtérbe, a korábban középpontba állított fideszes politikusok helyett pedig a kereszténydemokrata irányvonalat képviselő Semjén Zsolt és Mikola István kerültek reflektorfénybe. Ezzel párhuzamosan ugyan Orbán Viktor is megjelent a Fidesz-kampány egyik arcaként, személye azonban el-eltűnik a két szövetséges politikus árnyékában. Arról nem is beszélve, hogy a média jórészt Semjén és Mikola kijelentéseivel foglakozik, gyakran sorozatos elszólásnak, kommunikációs bakinak nyilvánítva a különböző kampányrendezvényeken elhangzott mondatokat. A történtek azonban azt mutatják, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű.
Tény, hogy a Fidesz kormányfőhelyettes-jelöltje taktikai hibát követett el, amikor arról beszélt, hogy egy esetleges második Orbán-kormány öt millió határon túli magyarnak állampolgárságot adva húsz évre eldönthetne mindent. Mégis - ezt a kijelentést leszámítva – túl sok olyan egy irányba mutató kijelentés hangzott el a legnagyobb ellenzéki erő oldaláról, melyek inkább látszanak egy tudatos kommunikációs offenzíva részének, mint véletlenek. Mikola István liberalizált „fizetős egészségügyet” és a túlzott egyéni szabadságot megtestesítő „szingli hordákat” vizionáló beszédeivel, Semjén Zsolt és Bayer Zsolt homoszexuálisokra vonatkozó megjegyzéseivel, vagy Kövér László az országot a „saját rusnya, ragyás képére” formáló liberálisokat emlegető megszólalásával a liberális értékrendet, valamint az azt képviselő SZDSZ-t állította a Fidesz-szavazók elé ellenségképként.
Célkeresztben az SZDSZ
A liberális értékeket és politikusokat (például Kovács Kálmánt, Magyar Bálintot) támadó Fidesz-kampány természetesen az SZDSZ számára is megszólalási lehetőséget teremtett. Kuncze Gábor úgy fogalmazott: „Megszaporodtak a szabad demokraták szövetsége elleni nemtelen támadások. Ennek pedig az az oka, hogy a konzervatív oldal is felismerte: a választások végeredménye az SZDSZ-en múlik.” A kisebbik kormánypárt elnöke ezzel egyszerre reagált a Fidesz támadásaira, és erősítette meg a liberális szimpatizánsoknak mozgósítani szándékozó azon kampányüzenetét, miszerint a választás kimenetele elsősorban az SZDSZ-es szavazókon múlik.
Ugyanakkor – bár a Fidesz szempontjából valóban fennáll az a veszély, hogy kampányukkal mozgósítják az SZDSZ választóit is – a Semjén- és Mikola-féle irányvonal nem nevezhető teljesen irracionálisnak. Ha ugyanis a Fidesz stratégiája valóban a saját tábor minél hatékonyabb mozgósításán és a szocialista szavazók otthontartásán alapul, akkor logikus lépés az egyébként sok szempontból az MSZP szimpatizánsok körében sem feltétlenül népszerű liberálisok ostorozása. A Fidesz vezetői tehát arra számítanak, hogy így kevesebb ellenszavazót aktivizálnak, mintha a szocialistákat támadnák hasonló eréllyel. Ráadásul saját híveiket is jobban megmozgathatják, hiszen a jobboldali nyilvánosság jelentős részében is a liberalizmus és SZDSZ jelenti a leginkább elfogathatatlannak kikiáltott politikai erőt. Valószínűleg ugyanezen okok miatt nevezik ellenfelei az önmagát markánsan baloldalinak tételező Gyurcsány Ferencet neoliberális eszméket valló politikusnak.
Nemzetközi minták
A Fidesz liberálisokat támadó politikája ugyanakkor több mint egy választások előtti taktikai húzás. Erről tanúskodik Mikola István, Semjén Zsolt, valamint a Fidesz mellett megszólaló hírességek (Eperjes Károly, Csókay András, Császár Angéla) erőteljesen vallási töltetű érvelése, amelyben leggyakrabban a nemzeti értékeket megőrző, hagyományokon alapuló, erkölcsös vidéki életforma kerül szembe a nagyváros egyéni szabadságot hajhászó, romlott életstílusával. Ez a politikai gondolkodás a magyar eszmetörténetből is meríthetett, azonban a Fidesz politikusai külföldi mintákat is figyelembe vehettek. Közismert például, hogy a 2004-es amerikai elnökválasztás során a republikánusok a nagyvárosi liberalizmust ostorozó üzeneteikkel látványos sikert értek el a vallásos és konzervatív vidéki Amerika lakosainak körében. Ugyanígy a Fidesz által kimondottan is mintának tekintett lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt is egyfelől populista ígéretekkel, másfelől sokszor radikálisan a lengyel konzervatív keresztény-nemzeti hagyományra építő retorikával nyerte meg a tavalyi választásokat. A kérdés csak az, hogy az erősen vallásos Egyesült Államokban és Lengyelországban bevált politikai stratégia sikeres lehet-e Magyarországon is.
