Orbán radikalizál, Gyurcsány középre húz
Mozgósító és saját táborát lelkesítő nagygyűlést tartott a két nagy párt a hétvégén. A professzionális showműsorba ágyazott politikai üzenetek elsősorban a szocialista és a fideszes tábor megmozgatásáról szóltak, de mindkét rendezvényen ügyeltek arra, hogy jusson valami a bizonytalanoknak is. Gyurcsány középre beszélt, innen bírálta a Fideszt, Orbán Viktor saját híveinek kedves állítások közé rejtette a bizonytalanokat megszólító elemeket.
Létszámháború
Számítani lehetett rá, hogy a nagygyűlések után a legnagyobb kérdés az lesz: melyik eseményen hányan voltak, és legfőképp, melyiken voltak többen. A végleges számokról a pártok állításai és a média mérésein kívül sokat nem tudni. A Fidesz a rendszerváltás óta a legnagyobb politikai rendezvényről beszél, több mint másfél millió fő részvételével, míg az MSZP 300 ezernél több látogatót számolt. A számháborúnak láthatóan nagy jelentősége van, hiszen a rendezvényekről készült tudósítások, a napilapok képei sok esetben a siker vagy kudarc jellemzői mentén értelmezik az eseményeket – mindig a számok függvényében. A félelemnélküliségről, összefogásról és szolidaritásról szóló rendezvények egymással szemben azt méricskélték, hogy a másikon hányan voltak.
Showműsor, koncertek és hírességek
Mindkét nagygyűlés külsőségeiben inkább emlékeztetett egy szabadtéri fesztiválra, mint egy kampányeseményre, de ez természetesen csak alapos szervezettségüket bizonyítja. A szervezők mindkét eseményen gondoskodtak arról, hogy ne közvetlenül politikával árasszák el a megjelenteket, de a fogadtatásból az sem meglepő, hogy mindkét helyen a miniszterelnök-jelölt beszéde volt a fő attrakció. Mégsem állítható, hogy a további megszólalók mellékes szerepet töltöttek volna be a nagygyűléseken. A színpadra lépőknek nem csupán a beszéde, egy-két mondatos hitvallása, hanem személye is üzenetértékű volt.
Az MSZP rendezvényének felszólalói jól láthatóan azokra a vádakra feleltek, amelyek a szocialistákat a Fidesz március 15-i rendezvényétől kezdődően érték: Szili Katalin, Iványi Gábor, Ferge Zsuzsa és Gyurcsány Ferenc a vallásról, nemzetről és a szolidaritásról beszélve ellenpontozták Mikola István és Semjén Zsolt radikális állításait, illetve a nagyobbik ellenzéki párt üzeneteit a nem szolidáris, „nem igazi baloldali” MSZP-ről.
A Fidesz nagygyűlésén is üzenetértékűek voltak a megszólalók. Egyszerre szolgálták a lelkesítést és a párt – méreteit és értékeit tekintve – széles támogatottságát azok a hírességek, akik egy-két mondattal hitet tettek a Fidesz mellett. A megszólalók másik része pedig egyértelmű üzenet volt a radikális jobboldal felé: Bayer Zsolt, Kerényi Imre és Szentmihályi Szabó Péter szimbolikus figurái annak a közösségnek, amely előtt megjelentek. Rövid felszólalásaik azzal lelkesítettek, hogy Gyurcsány Ferencet támadták, hol látványosabban, hol burkoltabban. Megjelentek emellett a Nemzeti Konzultáció képviselői is, akiknek esetében az volt üzenetértékű, hogy Pozsgay Imre hiányzott.
Szigorú és tekervényes beszédek
Megformálását tekintve Gyurcsány beszéde bonyolultabb, tartalmilag sokszor elvontabb és kevésbé koncentrált volt. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje sok olyan elvont gondolatot jelenített meg, amely megkísérelte összekapcsolni a nemzet és a köztársaság fogalmát. Így bár a szocialista rendezvény egy orbáni kijelentésre épült, a kormányfő beszédéből látható volt: nem hagyhatta, hogy ő maga a köztársaság védelmezőjének oldalára szoruljon – szemben a nemzettel, és a nemzetet védő Orbánnal. Gyurcsány Ferenc a bonyolult fogalmazáson kívül még egy jól látható hibát követett el a nagygyűlésen. A „vezető” szó sokszori ismétlése és pozitív értelemben történt hangsúlyozása éppen a Fidesznek azt a bírálatát erősítette fel, amely szerint az egyemberes MSZP áll szemben a 3,2 millió ember részvételével programot alkotó Fidesszel.
Orbán Viktor beszéde szigorúbb vonalvezetésű és érthetőbb volt, mert a szónok sokkal több képet, valamint világos szimbólumot használt, mint a jelenlegi miniszterelnök („feltámadt a szoborpark; "újracsomagolt múlt"). A Fidesz elnökének mondandójában központi szerepet kapott a Gyurcsány Ferencet ábrázoló XIV. kerületi lakóházon látható óriáshirdetés, amely körül sok vita zajlott az elmúlt időszakban. A szinte minikampányként felépített történetre Orbán beszéde már úgy tudott csatlakozni, hogy a hallgatóságnak az a része is tisztában volt a hirdetés jellegével, aki esetleg nem is látta a Közép-Európa legnagyobb politikai hirdetésének nevezett hálóplakátot.
Kettősség a beszédekben
Gyurcsány Ferenc beszéde alapvetően középre szólt: hangvétele, tartalma nem próbálta felosztani a szavazókat szocialista szimpatizánsokra és bizonytalanokra, a két választói csoportot egyszerre célozta. Az ilyen irányú szegmentációra az MSZP-nek egyébként is kevésbé volt szüksége, hiszen a párt szimpatizánsainak már önmagában a nagygyűlés ténye is üzenet volt. (A Fidesz az „első szocialista tömegrendezvényt” arra használja, hogy felhívja a figyelmet: négy évvel ezelőtt az MSZP „utcai politizálással” vádolta ellenfelét – most pedig mégis utcára viszi híveit, amivel szembefordul korábbi önmagával és egyben legitimálja jobboldali vetélytársa korábban ellenszenvesnek talált politikai eszközeit. Tény azonban, hogy az MSZP 2002-ben is tartott – ha nem is ilyen nagyszabású – tömegrendezvényt a Városligetben, illetve a koalíciós pártok ebben a ciklusban a Terror Háza előtt is szerveztek már tömegdemonstrációt).
Az MSZP rendezvényének piros-fehér zöld díszletei és a miniszterelnök beszédének egyes retorikai fordulatai („hazafiasság”, „nemzet”, „Istenemre mondom”) egyaránt arra utaltak: a szocialisták a korábbinál határozottabban fellépnek az ellen, hogy a nemzeti szimbólumok csak a jobboldalt erősítsék. Gyurcsány középre tartó beszéde ugyanakkor jól láthatóan kijelölte a maga ellenfelét a „köztársaságra támadókon” túl is. Az utolsó kampányhétre utalva értelmezni igyekezett a Fidesz door-to-door kampányát, vagyis a Fidesz azon törekvését, hogy minél hatékonyabban mozgassa meg április 9-én a saját szavazótáborát. A kormányfő így a házról-házra járó, „mindenhova bekopogtató” aktivistákkal, az emberek életére rátelepedő politikával szemben keltett ellenérzéseket.
Orbán Viktor szónoklatának legfőbb törésvonala a posztkommunista-antikommunista szembenállás volt, ami elsősorban a „szoborpark” visszatérésével fenyegető képben jelent meg. Emellett azonban a bizonytalanok felé is üzent, de az „adjanak nekünk még egy esélyt” fordulat túlságosan direkten utalt vissza az Orbán-kormányra és annak bukására, ami összességében inkább megosztó, mint új szavazókat megszólító elem. Mégis a Fidesz – a nagygyűlés elnevezésének megfelelően – az esemény előtt és utána is a békés oldalt emeli ki. Deutsch-Für Tamás, Navracsics Tibor vagy Schmitt Pál nyilatkozatai nem felerősítik a rendezvényen elhangzottakat, nem a Fidesz-MSZP (antikommunisták-posztkommunisták) szembenállást hangsúlyozzák, hanem a közös pontokat ragadják ki a hétvégi pártrendezvényekből.
Ennek a kettősségnek köszönhetően a Fidesz nagygyűlése, ha 2002-es előzményeket keresünk nem értékelhető a „TF vagy a Kossuth tér” szerint, hanem a négy évvel ezelőtti két tömegrendezvény keverékeként értelmezhető. A kampány utolsó hetének kezdetével a Fidesz tehát a lehető legmarkánsabban igyekezett megszólítani saját híveit, ám törekszik arra, hogy ne ez legyen az uralkodó értelmezés, ami a médián keresztül a bizonytalanokhoz is eljut.
Kérdés, hogy az utolsó hétnek a nagygyűlésektől markánsan eltérő megjelenési formái – a televíziós viták – milyen újabb taktikai váltást tesznek lehetővé a Fidesz számára. Az MSZP szempontjából a fő kérdés pedig az, hogy beszorítható-e a Fidesz saját nagygyűlésének hangulatába, a lehető legtöbb bizonytalan felé eljuttatva és felerősítve annak keményebb üzeneteit.