A pápai gyerek és a messziről jött ember

támogatása, a munka, és végül a nyugdíj, a bérek, az árak, a megélhetés témaköreiben. A jelöltek minden témában egy-egy percben reagáltak az ellenfelük által előadottakra.

A vitában a két jelölt eltérő stratégiát követett. Gyurcsány ellenfeléhez fordulva egyszerre méltatta kormánya eddig elért eredményeit, és támadta az Orbán-kormány általa igazságtalannak vélt intézkedéseit. A Fidesz elnöke nem vette fel a kesztyűt, hanem a kamerák felé fordulva az emberek mindennapi tapasztalataira apellálva adta elő kormánykritikáját, és védte az 1998 és 2002 közti politikáját. A felek a már ismert pártprogramokra támaszkodva érveltek, az egyedüli tartalmi újdonságot Orbán Viktor szolgáltatta azzal, hogy a Fidesz győzelme esetére kilátásba helyezte egy Budapest-fejlesztési minisztérium felállítását.

(…) még a posztmodern médiademokráciában is ez a sterilizált, patikamérlegen kidolgozott "kommunikáció" öncélú, sőt önnön céljával ellentétes: hitelesség helyett mesterkéltséget sminkelt a két fő politikus orcájára.

A stopperóradíszletté degradált két műsorvezető nem tehette újságírói dolgát - a sajtó a gúzsba kötött, szolgai közvetítő szerepébe kényszerült, látványosan, hatalmas közönség előtt. Bevállaltuk, magunk is tehetünk róla.

(…) A még bizonytalan, esetleg finnyás szavazóknak a főszereplők újat nem, különbséget viszont mutattak tegnap este. Érdekes módon a kormányfő volt a támadóbb, Orbán a visszafogottabb. Persze, a stúdión kívül, nem szemtől szembe mintha más volna a helyzet. Ha a "zsűrinek" támpontot ajánlhatunk: felejtse el a hangzatokat, külsőségeket. Mindenki döntse el racionálisan, ki nyert. Ráér vasárnap eldönteni. Észhelyzet van.

(...) a tévévita észrevétlenül két szakaszra bomlott: az első a konkrétumokkal támadó Gyurcsány Ferencé volt, míg a második inkább Orbán Viktoré, aki végtelen nyugalommal tűrte a szúrásokat és a többször öncélúvá váló támadásokat. Beszédes volt végig a testbeszéd is. Gyurcsány folyamatosan Orbánra nézett, hozzá beszélt, őt korholta, rá zúdította számait. Orbán ellenben enyhén kifordult, a kamerába nézett, a nézőkhöz, reménybeli szavazóihoz szólt, arra kérve őket visszatérően: ne a statisztikáknak, hanem a saját szemüknek higgyenek.

(...) A vita szerkezete, dramaturgiája aggodalmainkat igazolta. Két perlekedő szomszéd egyszerre állt a kapu elé, hogy párhuzamos sajtótájékoztatón korholja egymást, a riporterek legfeljebb élősövényként állhattak közöttük. Tanulság: a televíziózást csinálják televíziósok, a politikát a politikusok, ne fordítva, s ne keveredjenek a szakmák. Na, persze, a bizalmatlanság, tudjuk, de.

(...) Nagy kérdés, melyik fegyvernem a meggyőzőbb és a szimpatikusabb. Merthogy kéttusázni egyik harcos sem akart, mindketten mentek végig saját pályájukon. Szlogeneket, programbeszédeket, paneleket bőven hallottunk.

A döntés vasárnapra maradt. Addig a jósoké a terep.

(…) A mi várunk nem kőből épült. A mi várunk a demokrácia. Egyelőre törékeny, sebezhető építmény, némiképp toldozott-foldozott hatást kelt, néhol öklömnyi rések tátonganak rajta. Olykor nem elég forró az ostromlókra zúdítandó víz, akadozik a szurokellátás, nem mindig gyullad meg a tűzkerék és az ostromlétrák visszalökdösésére sem mindig jut elegendő ember. De a vár még áll, és ostromcsendi szabály is van: hogy nemcsak vasárnap, de szombaton sem lövünk. A puskaport amúgy részben ellőttük, részben szárazon tartjuk. A túlerő félelmetes; a megtörésünkön és kiéheztetésünkön spekulálnak. A hadi patthelyzetben a követek megegyeztek: a seregek helyett maga a két vezér mérje össze erejét. Dobó István szerepében Orbán Viktor, Szulejmánt a fényes tekintetű Gyurcsány Ferenc alakítja. A szertartásmesterek: Rábai és Süveges efendi.

(…) Úgy fundálták ki a szabályokat, hogy a közönségszavazásig mind az egri, mind a török média a saját szempontjai szerint győzködhesse a kibicelő vokstulajdonosokat. Szulejmán mögött gazdagon lószerszámozott médiahad áll, hogy a szultán elsöprő diadalát bizonygassa. A Magasságos Porta bizton számíthat a résztulajdonában álló Népszabadságra, rendelkezésére áll a szultánhű Népszava, csakúgy, mint az igazhitű birodalomból kiszakadt megyei napilapok többsége. A királyi, császári és szultáni (összefoglaló nevén: udvari) tévé, különös tekintettel a folyton Drinápoly felé sandító Nap-keltével; a "ostrommédiaként" működő ATV meg Klubrádió, illetve a két kalmártévé, amelynek a koncesszióját a szultáni sátorban már jó előre, a csata kimenetelétől függetlenül meghosszabbítottak. A szultánhű hetilapok tömege sajnos a hosszú átfutás miatt nem tud részt venni a fehér befeketítésében és a fekete kifehérítésében – annál több feladat hárul az álobjektív internetes orgánumokra. A várfalakon belül természetesen a Magyar Nemzet és a Hír TV is megtesz mindent, ami telik tőle.

(…) A gyorsjelentés nem a higgadt elemzés terepe, úgyhogy maradjunk az első benyomásnál. Jelentem, a vár még áll, Dobó kapitány derekasan harcolt, az ostromló kényúr pedig néha kicsit belegabalyodott lebomló turbánjába. A müezzinek elmondták, s majd elmondják a magukét...

(…) Az, hogy az esélyes miniszterelnök-jelöltek párbaja milyen hatással van a választópolgárok döntésére, utólag is mindig nehezen eldönthető kérdés. Ahhoz viszont, hogy ez a vita a kampány csúcseseménye, a médiashow fináléja, a miénkhez hasonló tömegdemokráciában nem férhet kétség. Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor első televíziós vitáját tavaly nyáron a politikától elforduló társadalom közhelyét cáfolva milliók kísérték figyelemmel, így bizonyos, hogy négy nappal a választás előtt tegnap esti összecsapásukat az óriási tét miatt még többen megnézték.

(…) Az előzmények látványos show helyett kicsit unalmas, a szikrázó vitát kizáró párhuzamos monológokra épülő műsort ígértek, ahol a küzdők leginkább arra ügyelnek, hogy üzeneteik felmondása közben ne kövessenek el a kampány finisében ellenük fordítható hibát. Ez azonban csak részben igazolódott. Az idő múlásával forróbb lett a hangulat, leginkább Gyurcsány Ferenc agresszív fellépése miatt.

(…) Orbán Viktor a tapasztalt, Gyurcsány Ferenc pedig az új ember a politikában – hallani sokszor. Ez azonban csak egy fontos megszorítással igaz: a Fidesz elnöke a versengésen alapuló demokratikus közéletben bír nagyobb tapasztalattal – végtére is az ötödik, diadalt és bukást már egyaránt hozó, nép általi megméretésre készül pártjával, szemben az e terepen debütáló ellenfelével –, az MSZP kormányfőjelöltje mégis korábban kezdte a rendszerváltozás előtt egyenes ívű politikai karrierjét, s jutott a KISZ csúcsaira. Eltérő politikai szocializációjuk a mostani szópárbajra is rányomta bélyegét. A hatalom pökhendi, kioktató hangja próbálta meg elnyomni a visszafogott nyugalomét.

(…) Izgett-mozgott a pápai gyerek, emelgette a mutatóujját, elcsuklott a hangja, messziről jött ember, mondta Orbán Viktorra, ő, aki tényleg közelről jött, egyenesen az MSZP kongresszusáról, ahol a nyűgös választók megkerülésével emelték pajzsra az elvtársak, az a pár száz. Kioktatott minket a pápai gyerek, mintha előadó lenne a nyugalmazott adóellenőrök Nomentana-kurzusán, beszélt szépről-jóról, amit csináltak.

(…) Fölényes volt Feri, és nyegle, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel megvolt elégedve, uszoda, lift, csillár jól működik, csak hát a luxuslimuzin lett hengerfejes, köpi az olajat. Az is.

(…) Szóval erre nem számított senki. Hogy a miniszterelnök kvázi odakeni a falhoz Orbánt, nyolc év bűnlajstromát olvassa fel neki, épp csak a sintérhurkot nem teszi a nyakára. Rizikós stratégia. Egyetlen hatása biztos, hogy az Orbán-rajongók tuti elmennek szavazni. Hát hiszen báncsák a Viktort. Sikeres ezzel csak azok közt lehet, akik szeretik, ha valaki nekimegy Orbánnak padlógázzal, tolólappal. Van bizonyára ilyen is – a kérdés, hogy mennyi. Gyurcsány alighanem úgy ítélte meg, több, mint a rajongókból. Már abban a rétegben, amely megnézi az ilyen vitákat. Merthogy ennek a show-nak az emléke, veleje az lett, hogy Gyurcsány alaposan kiosztotta Orbánt, illetve bunkózott vele a faragatlan, nyegle, idegbeteg miniszterelnök.

(…) Orbán úgy döntött, elég lesz ide a haknikon begyakorolt szöveg. Odament, és belemondta a kamerába. Nem számított erre az agresszióra. Kudlik Julihoz szokott hozzá. Hirtelen nem is tudott jobbat kitalálni, mint hogy ignorálja Gyurcsányt. A miniszterelnök pedig – szűkös és félreértelmezett színészi eszköztárával – megpróbált eljátszani egy szerepet, amit egyébként nemigen játszott még el senki magyarul. A riportert. Aki nem tapintatos, aki szemérmetlenül odakérdez, ahol legjobban fáj, felteszi a soha meg nem válaszolt kérdéseket, amikhez nem szokott az elnök úr, és aki, ha tehetné, nem tágítana. Egy riporter, aki nem esik hanyatt a nagyembertől.

(…) Összbenyomás szintjén e sorok írója úgy állt fel a tévékészülék elől, hogy a vitát retorikai és verbális síkon a hivatalban lévő kormányfő nyerte. Volt neki óvatosan adagolt humora, mert legényes és kihívó lenni, szemben riválisa sötét tónusú, kevéssé offenzív, könnyedséget nemigen villantó jelenlétével.

Gyurcsány inkább volt képes a disputát személyessé tenni. Például amikor felszólította a másikat, nézzen csak bele a képviselői fizetését tartalmazó borítékba, s látni fogja, hogy az adócsökkentés miatt ő is többet talál ott. Vagy amikor a kórházak magánosítását ellenző Orbán fejére olvasta Mikola régebbi privatizációpárti álláspontját. Ahhoz képest, hogy inkább az ellenzék szerepe egy ilyen vitában a támadás, a Fidesz-elnök a megengedhetőnél többször szorult defenzívába.

(…) Kicsit halvérű gesztikulációja összhangban is volt az óvatosan navigáló szöveggel. A Széchenyi-terv újráztatása, a már sokszor elmondott többi javaslat mellett csak a Budapest-fejlesztési minisztérium ötletével jött elő. A zárszóban Gyurcsány nem fukarkodott a túloldali emelvényen ácsorgó férfi minősítésével. “Búskomor, lírai, negédes, fátyolos hangú, stb.” A rekontrában Orbán legalább már nem védekezett, ehelyett próbálta – ha csak tört másodpercek erejéig is - felvillantani, mint afféle közép-európai JFK, a legendás sármot.

(…) Nem kizárt, hogy Orbán Medgyessy Péter 2002-ben el-és túljátszott figurájába próbált belebújni. Gyurcsány megbukott elődje a kissé gyámoltalan, esendő, a számok és gazdasági mutatók világában bizonytalanul mozgó kisembert alakította az erőszakos, izgága, uralkodni vágyó hatalomgyakorlóval szemben.