A meglepetések vitája
A szerdai Gyurcsány-Orbán vita második felvonásaként lezajlott a négy parlamenti párt listavezetőjének vitája. Bár a résztvevők mondandója jórészt a pártok eddigi kampányából következett, a listavezetők szereplése mégis tartogatott meglepetéseket. Az alábbiakban nem győzteseket és veszteseket kívánjuk megnevezni, hanem a négy politikus vitában alkalmazott taktikáját elemezzük.
Négypárti vita
Mára lezárultak a választás első fordulóját megelőző szakpolitikai és vezető politikusok részvételével megtartott viták. A hetekig tartó vitasorozat jellege és az egyes összecsapások visszhangja, vagy éppen visszhangtalansága sokat elárult a jelenlegi pártrendszer sajátosságairól, valamint a politikai szereplőkre irányuló közfigyelemről. A különböző televíziókban rendezett sokszereplős viták ugyanis alig keltették fel a közönség figyelmét. Egyedül az első vita volt, ami nagyobb vihart kavart: Kóka János és Áder János beszélgetése a vitasorozat kezdetével magyarázható figyelmet kapott. Igazán széles közfigyelem azonban csak a szerdai Gyurcsány-Orbán, majd a csütörtöki négypárti vitát kísérte, melyeket a felmérések szerint egyenként csaknem a választásra jogosult 8 millió állampolgár fele nézett meg. Összességében tehát maga a vitasorozat is sokat elárult az erőviszonyokról: a két nagy pártnak kiemelt szerepe volt, a két kisebb parlamenti párt hangsúlyos maradt, a parlamenten kívüliek pedig éppen csak megmutathatták magukat.
A két vita egysége
A szerdai és a csütörtöki vitát egységben érdemes értelmezni, hiszen a négypárti vitán maguk a résztvevők is rendre visszautaltak az egy nappal korábbi Gyurcsány-Orbán találkozóra. Az MSZP és a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének stratégiája a második vita végére rajzolódott ki igazán, de a nagyoktól való elkülönülés érdekében Kuncze Gábor és Dávid Ibolya is igyekezett meríteni az első vitán látottakból. Ugyanakkor utóbbiak láthatóan óvatosan utaltak vissza a szerdai összecsapásra, mivel céljuk az volt, hogy a második vitát tegyék emlékezetessé, hiszen ez adott lehetőséget parlamenti kispártoknak arra, hogy megmutassák magukat. Amellett ugyanis, hogy a kampányban amúgy is a Fidesz és az MSZP került előtérbe, a kampány utolsó szakaszában az árvíz is inkább a kisebb pártok kampányát sújtotta: az SZDSZ és az MDF számára kevesebb médiatér maradt önmaga megjelenítésére, miközben a nagyok „kint voltak a gátakon”.
A négyes vita annyiban is utalt az előző napra, hogy hasonló keretek között zajlott, mint a Gyurcsány-Orbán vita. A felek négy témakört vettek végig a vita során, mindenki három-három percig beszélhetett, majd egy-egy percben reagálhatott az elhangzottakra. Az egyes témaköröket a pártok javasolták. Ebből a szempontból a témák a kampányból adódtak, mindegyik párt azt a témát hozta, amelyben leginkább megkülönböztethette magát a másik három szereplőtől, és melyet az utóbbi hetekben a kampánya leghangsúlyosabb részévé tett. Ezért választotta a Fidesz a munkahelyteremtés, az MSZP a fejlesztés, az SZDSZ az egészségügy, az MDF pedig a korrupció témakörét. A felvetett témakörök tehát nem hoztak meglepetést, a résztvevők szereplése azonban igen. Mert bár a vitában alkalmazott taktikájuk is illeszkedett pártjuk kampánystratégiájához, láthatóan döntő fontosságúvá vált, hogy ki hogyan tudta hozni, vagy éppen ellensúlyozni azt az imázst, amely róla kialakult.
Orbán: vissza a lebeszélő kampányhoz
Orbán Viktor már az első vitában is igyekezett kihasználni, hogy a szűkre szabott keretekből – amelyekben egyébként maguk a pártok állapodtak meg – adódóan kevés lehetőség volt a vita menetének meghatározására, izgalmassá tételére. Így bár a politikusok megszólíthatták, támadhatták egymást (Gyurcsány Ferenc az első vitán folyamatosan ezt tette), a megszólított egyszerűen elengedhette a füle mellett a bírálatokat. A Fidesz elnöke számára mindez lehetőséget adott arra, hogy mindkét vitán áttolja ellenfelére az agresszív, veszélyes politikus képét. Orbán Viktor üzenete az volt. „tőlem nem kell félni”. A Fidesz így a március 15-i rendezvényekkel kezdődő és a Kossuth téri nagygyűlésével záródó, saját tábort erősítő konfrontatív üzenetei után visszatért a mérsékelt hangvételű lebeszélő kampányához, amely a bizonytalanok megnyerését, de főként a szocialista szavazók otthontartását célozza. Ez különösen jól érzékelhető volt abból, hogy míg saját tábora előtt Orbán mindig a vidék fontosságát hangsúlyozta, addig a két televíziós vitában Budapest jelentőségét emelte ki.
A Fidesz elnöke ezúttal is igyekezett minél több célcsoportot megszólítani. Ugyanakkor változtatott is annyiban, hogy ellensúlyozta az első vitán mutatott túlzott visszafogottságát. Így sokak számára meglepetést okozott azzal, hogy csütörtöki vitában ő tűnt a legfrissebbnek. Nem csupán a kamerába nézett, hanem egyenként – gyakran humoros megjegyzésekkel - reagált minden ellenfelére. A kormánykoalíció pártjaival szemben barátságos, de határozottan bíráló hangot ütött meg, az MDF jelentőségét pedig azzal igyekezett kisebbíteni, hogy az ellenzék közös céljait emlegetve finoman saját beosztottjaként kezelte egykori igazságügyi miniszterét, Dávid Ibolyát. Orbán Viktor a vitában látványosan, a legnagyobb nyilvánosság előtt „vizsgálta felül” saját korábbi stratégiáját: közölte, hogy az MDF-fel együtt készülnek kormányváltásra, ami természetesen még nem a kormánytöbbséghez szükséges mandátumok számolgatásáról, csupán a szavazókról szólt. Kuncze Végül zárszavában, ismét csak az első vitára utalva, a miniszterelnököt kísérelte meg pozicionálni annak hangsúlyozásával, hogy Gyurcsány Ferenc mindenkit kioktat és megsért.
Gyurcsány: kötelező visszafogottság
Gyurcsány Ferenc szereplésében nagyobb változás volt megfigyelhető az előző naphoz képest, mint Orbán Viktor esetében. A kormányfő az első vitán elsősorban a saját táborának játszva letámadta riválisát, a másodikban azonban már inkább a bizonytalanokhoz szólt. Mondandójában a kemény bírálatok helyét a MSZP szlogenjei vették át. Egyes témákban saját pártját a két végletnek beállított SZDSZ és Fidesz közé pozicionálta, a centrumszavazóknak üzenve ezzel.
Nagy kérdés azonban, hogy a kormányfő szereplése mennyiben tudta és kívánta feledtetni az első vitát, hiszen csütörtökön is érzékelhető volt: Gyurcsány Ferenc akkor van igazából elemében, ha – az ő szavai szerint – „szenvedélyesen” vitázhat. A négypárti ütközetben ugyanis akkor tudott kiemelkedni a szürkeségből, amikor például a fizetős egészségügy Fidesz által megfogalmazott vádja kapcsán ismét a közvélemény félrevezetésével, és tisztességtelen kampánnyal vádolhatta meg a nagyobbik ellenzéki pártot. Végül pedig azzal a kijelentéssel, hogy „egymás szemébe nézéssel lehet gondjainkat megoldani” ő is sort kerített arra, hogy emlékeztesse a nézőket Orbán Viktor előző napi kommunikációjának kihasználható, támadható taktikai elemeire.
Kuncze: a liberálisokon múlik a kormányalakítás
Az SZDSZ elnöke a vita során főként saját szavazótáborának megszólítására törekedett. A gazdasági kérdésekben, valamint az általa hozott egészségügyi témákban kitartóan képviselte a többi párt programjától eltérő liberális álláspontot. Kuncze Gábor problémája azonban az volt, hogy saját személyiségével ezúttal alig tudott rásegíteni pártja üzeneteire. A sajtóvisszhangból pedig az is leszűrhető, hogy sokak számára éppen a liberálisok elnökének szürkesége jelentette a legnagyobb meglepetést. Az a Kuncze Gábor, akit a közvélemény az egyik leghumorosabb politikusként tart számon, ebben a vitában nem volt látható. Ez azonban abból a helyzetből is adódott, hogy kisebb kormánypártként nehéz helyzetbe kényszerült. Az MSZP-t nem támadhatta, az ellenzéki pártok részéről viszont a liberális célok kapcsán folyamatosan szembesíthető volt azzal a váddal, amely szerint az SZDSZ úgy tesz, mintha az elmúlt négy évben nem lett volna kormányon. Kuncze Gábor végül az SZDSZ kampányának megfelelően főként azt hangsúlyozta: a liberálisok parlamentbe kerülése biztosíthatja a jelenlegi koalíció fennmaradását. Különállását azzal a stratégiával törekedett demonstrálni, amely az SZDSZ kampányának alapeleme már az európai parlamenti kampány óta: a liberális pozícióból minden más politikai erő meghatározható, pozícionálható amiatt, hogy túl sokat várnak a politika és az állam beavatkozásától.
Dávid: egy mindenki ellen
Az MDF az SZDSZ-hez hasonlóan azt igyekezett elérni, hogy a másik három pártot egybecsomagolva értékelje fel saját szerepét. A két kispárt között éppen az volt a különbség, hogy az MDF-nek ez sikerült is. A két nagy pártból kiábrándult választókat megcélzó MDF két tényezőnek köszönhette azt, hogy taktikáját érvényesíteni tudta. Egyrészt a kisebbik ellenzéki párt ismerte fel leginkább, hogy nem csupán magát a vitát, hanem annak előkészítését is meg kell nyerni: az MDF ugyanis Dávid Ibolyát miniszterelnök-jelöltnek nevezve következetesen ragaszkodott a többszemélyes vita megrendezéséhez. Másrészt Dávid Ibolya élt azzal a lehetőséggel, hogy egyedüli nőként vett részt a vitán. Ezt a különbséget öltözékével is kiemelte, hiszen három sötétöltönyös férfi mellett élénk színű ruhában jelent meg a helyszínen. Az MDF elnöke kemény hangvételt megütve vitte végig taktikáját, és legfeljebb akkor zökkent ki a szerepéből, amikor gyenge időkihasználása miatt a műsorvezetők megjegyzéseikkel többször is kellemetlen helyzetbe hozták.
Utólag a sajtó jelentős része Dávid Ibolyát nevezte a vita legmarkánsabb szereplőjének. A négypárti vitán így összességében a két nagy közül inkább Orbán Viktor, a kicsik közül pedig inkább Dávid Ibolya érvényesítette sikeresebben saját taktikáját.
