Mit hibáztak el Orbánék?

- A Fidesz gyűjtőpártként is sokszor "kollégiumi módon" működött (Tölgyessy Péter)

- A Fidesz és Orbán Viktor nem tudta és nem akarta egyetlen névleges szövetségesét sem szövetségesként kezelni, hanem alárendeltségi viszonyt akart kialakítani (Tölgyessy Péter)

- Az MSZP fejlődő médiahasználata (Tölgyessy Péter)

- Orbán Viktor irreális helyzetfelismerései, táborának iránta érzett rajongása elvakította (Tölgyessy Péter)

- Orbán alkalmatlan embereket választott maga mellé (Tölgyessy Péter)

- Orbán túlzottan agresszív, kontraproduktív „háborús politikája" (Tölgyessy Péter)

- Az MSZP érzelmileg is átélhető közösségé vált (Tölgyessy Péter)

- A Magyar Nemzet és Hír TV konzervatív újságíráshoz méltatlan hangneme és stílusa, kritikai érzéktől mentes szolgalelkűsége (Solymosi Frigyes)

- A Fidesz MDF-ellenes politikája (Solymosi Frigyes)

 

Csath Magdolna: Eltérő értékrendek a kampányban (Magyar Nemzet, április 26.) A kormánykoalíció megtévesztette a választópolgárokat: tetteik folyamatosan ellentmondtak szavaiknak. Míg a kormány a külföldi tőkét, a Fidesz a hazai vállalkozásokat képviseli. Két értékrend körül választhatott volna a Magyarország: és nem „a változásra, az ország jó hangulatú, a magyar emberek aktív részvételével zajló építésére szavazott.”

 

(…) Világosan kirajzolódott a kampány során a Fidesz és a jelenlegi koalíció programja közötti szöges ellentét. A különbség a programok mellett az értékrendekben is jelentős volt. Ezek az eltérések olyan nagyok voltak, hogy gyökeresen más fejlődési utat és lehetőségeket jelölnek ki az emberek és a nemzet számára egyaránt. A modern vezetési irodalom egyik alapelve, hogy vitákban soha ne az embert, hanem a nézetet, a gondolatokat bíráljuk. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc és csapata rendszeresen, durván és közvetlen módon Orbán Viktor személyét támadta.

 

(…)De hol van ez az érték a jelenlegi és újraválasztott koalíció vezetőinek viselkedésében, s különösen a kormányfő szavaiban értetteiben? Lehet, hogy már elcsépelt ügy, mégis idetartozó és jellemző volt Lendvai Ildikó megnyilvánulása: "Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz gázáremelés." Azóta pedig nem egyszer, hanem számtalanszor volt gázáremelés. Az ellenfél becsmérlése, cinikus lekezelése akkor sem teremt szimpátiát a normálisan gondolkodó emberekben, ha azt jópofán próbálja valaki előadni. A másik lényegi különbség a két vezető vezetési filozófiájában keresendő.

 

(…) Összefoglalva: két gyökeresen különböző értékrend, erkölcsi normarendszer és gazdasági stratégia között választhatott (volna) az ország. A jelenlegi koalíció azonban marad, a választók többsége nem a változásra, az ország jó hangulatú, a magyar emberek aktív részvételével zajló építésére szavazott.

 

Szakolczai György: A voksolás 26 választókerület közömbösségén múlott (Magyar Nemzet, április 26.) A Fidesznek jobban kellett volna figyelnie 26 választókörzet megtartására, mert ha ez sikerül, kisebbségi kormányt alakíthatott volna. A vereség fő oka, hogy a választók nagy része nem az országos, sőt, nem is saját érdekek, hanem elavult politikai tradíciók szerint szavaztak.

 

A választást nem országos politikai kérdések és ellentétek, nem a tévé előtti viták és az országos vezetők érvei döntötték el, hanem 26 vidéki választókerület polgárainak közömbössége. A Fidesz a 2002. évi Fidesz-MDF-listával szemben 26 vidéki, néhány kivétellel mezőgazdasági illetőségű választókerületet vesztett el az MSZP, illetve egy esetben a Somogyért Szövetség javára. Ha a Fidesz megtartja ezt a 26 választókerületet,190 mandátumot szerez az MSZP és az SZDSZ 185 mandátumával szemben, kormányalakítási megbízást kap mint a legnagyobb párt, és kisebbségi kormányt alakit; annál is inkább, mert a fenti két szám nem foglalja magában az MDF 11 és a Somogyért Szövetség egy mandátumát.

 

(…)Ha minden erőt erre a 23 választókerületre összpontosítanak, megmagyarázva híveiknek, hogy az ország sorsa egyedül tőlük függ, és ha az ellenzék vezetője ezt a 23 választókerületet látogatja meg, a második forduló talán más eredményre vezethetett volna. Még ennek a 23, sőt ennél kevesebb mandátumnak a megtartása esetén is a Fidesz alakíthatott volna kisebbségi kormányt

 

(…)A választási eredmények azt is egyértelműen mutatják, hogy az országos politikának a feltételezettnél kisebb, és a helyi politikának, valamint helyi szervezettségnek a feltételezettnél nagyobb szerepe van. A helyi erők szerepének tudható be, hogy Debrecen három választókerülete a Fideszé, és szeged három választókerülete az MSZP-SZDSZ-é.

 

(…)A legfontosabb és alapvető probléma azonban az, hogy a választók nagy része nem az országos érdekek, sőt még csak nem is saját jól felfogott érdekei és törekvései szerint szavaz, hanem hagyományai és a helyi politikai erőviszonyok szerint.

 

(…)A helyi politikai bázis szilárdabb kiépítése nélkül a jobboldal nem juthat túl azon, hogy támogatottsága éppen a többség megszerzésének határán billegjen, és hogy véletlenek vagy apró hibák hatására ismételten veszítsen.

 

Sztankóczy András: Ha megnézzük... (Magyar Hírlap, április 27.) Orbán Viktor szerint a jobboldali egységpártosodás nemzetközi trend. Kijelentésének utánanézve láthatjuk, hogy sem az általa említett Németországban, sem Franciaországban nincs nem ez történik. „A kampánynak vége, nem kell már összevissza beszélni.”

 

(...) Már csak a nemzetközi példák hiányoztak, hogy Orbán Viktor megmagyarázza a választási vereséget és igazolja stratégiáját, miért jó, ha egy nagy párt lefedi a teljes jobboldalt, különös tekintettel az MDF és a MIÉP szavazóira. A nemzetközi példa szép, a nemzetközi példa jó, kivéve, ha tényleg megnézzük.

 

(…) Németország: a második világháború óta eltelt időben egyetlen olyan nap sem volt, amelyen ne koalíciós kormány irányította volna az országot, a konzervatív uniópártok önmagukban soha egyetlen percig sem voltak képesek arra, hogy megszerezzék a mandátumok többségét.

 

(…) Ha már Németország, számoljunk le egy másik állandó jobboldali toposszal. Korábban az MDF-nél hangsúlyozták, hogy a CDU és a CSU mintájára lehetne megoldani a Fidesz és az MDF együttműködését, most pedig a Fidesznél alkalmazzák ugyanezt a párhuzamot a KDNP-re. Mindkét esetben arra utalnak, hogy van két szövetséges, de ideológiailag némileg eltérő alakulat.

 

(…) A nagy francia jobboldali párt (az UMP) simán elviseli, hogy a választásoknál elvisz jó tíz százalékot a Nemzeti Front (ellentétben a MIÉP kettőjével) és ötöt a jobboldali-liberális UDF. A nemzetközi példákból nem feltétlen következik bármi is, hiszen minden ország történelme és választási rendszere más, de legalább ne hivatkozzunk arra, ami nem igaz. A kampánynak vége, nem kell már összevissza beszélni.

 

Szentmihályi Szabó Péter: Üdvözlet a győzőnek (Magyar Demokrata, április 27.) A baloldal győzelme „kollektív öngyilkosság”. A kormány a bátorság és az igazságosság nevében kitépi majd a nemzeti zászlót az emberek kezéből, listát készít a templomba járókról és a végrehajtókat küld az emberekre. Az eredményből látszik, hogy a kétmillió két-háromszázezer ember kivételével a választókat nem érdeklik a keresztény értékek és a nemzeti egység.

 

(…) Gratulálok. Nem annyira a győzteseknek, hanem a rájuk szavazóknak. Kollektív öngyilkosság. Túl közeli a vereség ahhoz, hogy kedvem lenne tárgyilagosnak lenni. Az elkövetkező napokban és hetekben politológusok és újságírók szorgos termeszei rágják végig az eredményt, mely minden magyarázat ellenére hihetetlen és elfogadhatatlan, mert egy többszörösen bukott kormányt erősített meg a népakarat: csak így, tovább, egészen a verem aljáig.

 

(…) A kettős állampolgárságról szóló népszavazás gyászos kimenetele óta élhettünk a gyanúperrel, hogy a magyar tömeget már nem lelkesítik a nemzeti egység és a keresztény világnézet céljai és értékei, sőt jelentős része kifejezetten ellenségesen viszonyul ezekhez. Kádár népe bizalmáról biztosította Kádár örököseit, vörösbe öltözve csápolt, hogy még jobban húzzanak bele a korrupcióba, az eladósításba, a szemérmetlen hazudozásba.

 

(…)Csak azt a kétmillió két-háromszázezer derék magyart sajnálom, akik most sejtik, mi következik. Bátorság, mondják majd, és kitépik a nemzetiszínű zászlót a kezünkből, biztonság, mosolyognak majd, és listát készítenek azokról, akik vasárnap templomba mennek, igazságosság, harsogják komoran, amikor megjelennek az adószedők és végrehajtók. Európa és a nagyvilág pedig hallgatni fog, mert Magyarországon törvényes rend uralkodik, nagyjából úgy, ahogyan ezt a Kádár-korban már megszoktuk.

 

(…)Most a kóbor kutyák összeszedése következik, veszett rókák irányításával. Bátran, biztonságosan, igazságosan. Ha hagyjuk. Mert sintér és telep mindig akad.

 

Csizmadia Ervin: Köpönyegek (Heti Válasz, április 27.) Orbán Viktor húsz éve van a magyar politika élvonalában, ezalatt többször kellett szerepet cserélnie. Orbán hatalmas kihívást állított az MSZP elé: találniuk kellett hozzá hasonlóan karizmatikus vezetőt. Ez sikerült a szocialistáknak. Gyurcsány színrelépése meglepte a Fideszt, ráadásul egy húszéves politikai pályafutás került szembe egy most induló politikusi pályafutással.

 

(…) Orbán húsz éve van a magyar politikában. Történelmi idő. Ahhoz bőven elég, hogy a "köpönyegeffektus" előálljon. Ebben a két évtizedben Orbán majdnem végig a politika első vonalában állott. A legnagyobb részben a Fidesz első embere volt. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy aki ennyi időt az első vonalban tud tölteni, az nem akármilyen egyéniség. Ugyanakkor éppen ezek a példák azt is jelzik, hogy a politikus ennyi idő alatt bőven el is használódhat.

 

(…) Az orbáni politikát ellenfelei - 1994 után bizonyosan - egyoldalúan a liberális elvek "elárulásaként" jellemezték. Nem vették vagy nem akarták észrevenni: Orbán fő tette nem az volt, hogy egy másik pólusra vitte át pártját, hanem az, hogy új medret vájt a politikának, és egyáltalán felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikából égetően hiányoznak a Felipe Gonzalezek, Kohlok, Thatcherek.

 

(…)Mert (a tévedések elkerülése végett) Orbán nem csupán átvitte a jobboldalra a Fideszt, és nem is csak visszaadta a politikai vezető szerepkörének az őt megillető tekintélyt, de ezzel egy hatalmas kihívást is intézett az ellentábor felé.

 

(…) Az "ismeretlen" Gyurcsány megjelenése lényegében egy csapásra ráirányította a figyelmet arra, hogy Orbán "régi" politikus. Gyurcsány Ferenc pedig nemcsak előbújt az orbáni köpönyegből, de vállalta is, hogy tanult Orbántól. Pontosan tudta, hogy Orbánnak igaza van: sikeres politikát csak akkor lehet megvalósítani, ha a baloldalra importálja a jobboldali modellt.

 

(…)A vereség oka mélyebben van. Egy húszéves politikai pályafutás került lényegében szembe egy most induló politikusi pályafutással. Orbánt - még ha csak egyszer volt is kormányon - ez a két évtized hasonlatossá tette a fent említett külföldi politikusokhoz.

 

Horkay Hörcher Ferenc: Jus Murmurandi (Heti Válasz, április 27.) A Fidesz vereségének okai: a jobboldali összefogás hiánya, Orbán Viktor gyakran hibás helyzetfelismerései, a negatív kampány viszonylagos sikertelensége. Orbánnak két vesztett választás után le kellene mondania, a Fidesznek pedig tiszta lappal kéne indulni: elfelejteni a tőkeellenességet, felszámolni a Nyugattal szembeni félelmeket, megváltoztatni a jelszavakat és kitörölni a pártból a posztkádárista reflexeket.

 

(…) Mivel tudom, hogy a jobboldal (és sokkal inkább a megmondó emberek meg hatásukra a közönség egy része, mint maguk a politikusok) érzékeny a belső kritikára, ezért előrebocsátom: ha most nem adatik meg a jus murmurandi a jobboldal táborán belül, akkor ez a politikai család magát üti el a vereségből okulás esélyétől.

 

(…)Magam is osztom Orbán Viktor nézetét: a jobboldal vereségéhez első megközelítésben döntően hozzájárulhatott, hogy míg a baloldal két pártjának vezetése képes volt megállapodni, addig a jobboldal pártjai lényegében egymás ellen küzdöttek.

 

(…)A Fidesz kampányának legmegdöbbentőbb húzása mégis az volt, hogy Orbán Viktor önként - a párt erre hivatott testületének felhatalmazása nélkül, mondhatni önkényesen - lemondott a miniszterelnök-jelölti pozíciójáról, s maga helyett mást, egy Fideszen kívülit jelölt. Ez rögtönzésnek tűnt, és súlyos tévedésnek bizonyult

 

(…) Mindezek alapján, ha a kampány viszonylagos sikertelenségének mélyebb okát keressük, nem kerülhetjük el, hogy ne jellemezzük vázlatosan Orbán pillanatnyi pozícióját. Nemcsak arról kell beszélni, hogy a hirtelen és váratlan húzások sorozatos kudarca (szóvivők, Mikola, Budapest-minisztérium, lemondás, Bod Péter Ákos) a zseniális politikus elbizonytalanodásáról, hibás helyzetfelismeréséről tanúskodik.

 

(…) Érett demokráciákban az ismételt választási vereség természetes következménye a vesztes párt vezetőjének az automatikus lemondása. És valljuk be: Orbán hátrébb húzására (és persze nem távozására, amit a liberális kis párt elnöke arrogánsan követelt) nemcsak pártjának vagy a felhevült, majd ismét kiábrándult magyar jobboldalnak, hanem önmagának is nagy szüksége van.

 

Fejérvári Boldizsár: Szembenézés nélkül nincs tisztulás (Magyar Nemzet, április 28.) Lehet okolni a vereség miatt a baloldal médiafölényét, Dávid Ibolyát…stb., de be kell látni, hogy a Fidesz nem volt képes szembenézni saját tévedéseivel. És bár a Gyurcsány-kormány olyan rossz teljesítményt nyújtott, hogy szinte kampány nélkül is nyernie kellett volna a Fidesznek, elvesztették a választásokat. Ha a legnagyobb ellenzéki párt vezetői nem javítják ki a hibáikat, az önkormányzati választásokon még nagyobbat bukhatnak, mint áprilisban.

 

(…) A Fidesz és szövetségesei által elkövetett önhibákkal nemigen sikerült még szembenézni" - írtam akkor, és félek, hogy a helyzet azóta is változatlan. Lehet, sőt kell is hangoztatni a magyarországi média egészségtelen aránytalanságait. De ez nem mentség azok alól a kapitális hibák alól, amelyek az eltelt egy-két hónapban a Fidesz kampányát jellemezték.

 

(…)A helyzet áz, hogy egy "normális’ országban (copyright Dávid Ibolya) ennyire inkompetens és illegitim - kormánynak, mint a Gyurcsány-kabinet, szinte kampány nélkül is buknia kellett volna. Ám a magyarországi viszonyok között erre bazíroznia a Fidesznek: szuicid hajlamokról árulkodik.

 

(…)A sor - a kormánypárti médiának is hála sajnos igen hosszan folytatható. Ami a mostani helyzetben a legszomorúbb, az az, hogy a választási eredmények következtében a Gyurcsány-kormánl•, amely alapvetően illegitim körülmények közőtt került hatalomra, de facto visszamenífleg is legitimálódik. Más tétje nem volt e választásnak, ez önmagában is kétségekre ad okot a magyarországi demokrácia működését illetően.

 

(…) Ha a Fidesz megint rajta kívül álló okokkal magyarázza a négy évvel ezelőttinél súlyosabb vereségét, és továbbra is önigazolást keres, szinte önsorsrontó módon rohan az őszi önkormányzati választások elveszítése felé.

 

(…) Ha valóban lesz Változás 2006, s ez nem(csak) személyi döntésekben, hanem a gondolkodásmód nyitottabbá válásában, a viták nyílt vállalásában fog megnyilvánulni, annak gyümölcsét a jobboldal és közvetve az egész ország már az őszi önkormányzati választásokon learathatja. Ha azonban nem lesz változás, hanem minden marad a régiben, és a szembenézés és tisztulás helyett megint csak mentegetőzést, vádaskodást és a problémák szőnyeg alá söprését kapjuk, beigazolódhat a kifacsart mondás: lesz ez még így se.

 

Villányi Károly: A cselédsajtó ereje (Magyar Nemzet, április 28.) Az MSZP és SZDSZ „cselédsajtója” megtévesztette a választópolgárokat, így nyerhetett a balliberális koalíció. A Fidesz is követett el stratégiai hibákat, de az MSZP legalább ugyanannyit. A szervilis média döntött a jelenlegi kormánykoalíció javára.

 

(…) A két forduló között a jobboldali összefogás akadozott, és mára kiderült, három olyan párt van a parlamentben, amelyet milliárdos nagyvállalkozók próbálnak meg irányítani. Gyurcsány Ferenc lényegében megszerezte az MSZP-t, Kóka János látványos befolyást szerzett az SZDSZ-ben, a szocialista holdudvart erősítő Leisztinger Tamás pedig a Magyar Demokrata Főromot környékezte meg.

 

(…)Az MSZP, az SZDSZ és az MDF is könnyebb helyzetbe kerülne, ha a volt miniszterelnök háttérbe vonulna, hiszen mindannyian egy gyenge Fideszben érdekeltek. A Szövetség ezt a szívességet azonban nem foka megtenni ellenfeleinek, még akkor sem, ha a média jelentős része ugyancsak ezen munkálkodik. A cselédsajtó a Fidesz bomlasztáshoz annak ellenére kevés, hogy választási győzelemhez segítette a koalíciót.

 

(…)A választások után sokan a Fideszben keresik a hibákat. Akadt is j6 néhány, de ki az, aki nem hibázik. Azt szinte mindenki elismeri, hogy Mikola István szerepeltetése rossz döntés volt, de szerencsétlenül érintette a Szövetséget a szerver- és a vizslaügy is. A kampánystratégiában szintén akadtak átgondolatlan húzások. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy a másik oldal legalább annyit hibázott.

 

(…)A Fidesz kormányón és ellenzékben is kemény támadásoknak van kitéve, így üzenetei a médiában legyengülnek, a célközönséghez nem jutnak el. Ezért nem tudják az emberek, kik is beszélnek demokráciáról, kik csinálnak ribilliót, milyen állapotban van a gazdaság és a főváros, melyik kormány mennyi sztrádát épített, és hogy a kormányoldal milyen hibákat követett el.

 

Tölgyessy Péter: Második megintés (Magyar Nemzet, április 28.) „A volt miniszterelnök által felépített szerkezetnek egyszerűen nincsenek további növekedési lehetőségei. Márpedig ha egy szervezet képtelen a fejlődésre, az menthetetlenül visszafejlődik.” Orbán Viktor távozása nélkül a Fidesznek nincs lehetősége érdemi változásra. Politikájának feltétlenül megőrzendő vívmánya azonban a jobboldali egység.

 

(…) Kormányra lépése után azonban Orbán Viktor bele se nagyon kezdett egy sokféle értéket és viselkedésmódot befogadó, széles gyűjtőpárt felépítésébe, hanem inkább a hagyományos jobboldal magatartásmintáit kívánta átvinni egész közönségére. Egyetlen akarat és kultúra képviseletének törekedett alárendelni az egész nem szocialista oldalt. A közélet iránt érdeklődő állampolgárokat igyekezett a saját harci szenvedélyével telíteni, az emberek többségét meg iparkodott üzenetei ámuló fogyasztójává tenni. Egyik hazai nagy párt felemelkedése sem épült annyira egyetlen ember képességeire, mint a Fideszé. A többi új párt belerokkant a sokféle belső irányzat vetélkedésébe. Mindössze a több évtizedes szervezetet működtető MSZP tudta megőrizni viszonylagos egységét gyűjtőpártként is. A Fidesz kormányra kerülve is a zárt férfiközösségek szoros belső kohéziója alapján cselekedett. Csakhogy hatalomra lépve a döntéseket kizárólag egyféle tapasztalat alapján mérlegelő vezetés bizonyult az iránytévesztések egyik legközvetlenebb előidézőjének

 

(…)Ha Orbán Viktor hibázott, környezete a legritkább esetben volt képes gyors korrekciók kezdeményezésére. Inkább mindenki futott utána, és minél harsányabban hangoztatta a kormánlá6 igazát. A párt vezetői általában képtelenek voltak bármiféle önreflexióra, a magukétól eltérő vélemény befogadására.

 

(…)Orbán Viktor 1993-94-es tapasztalatai alapján úgy vélte: ellenfelei úgyis elindítják a hideg-polgárháborút, hát előnyösebb, ha kormányra lépése után villámháborús taktikával azonnal számos fronton rohamoz. Kísérletet sem igazán tett az ellentábor megosztására, új egyensúlyokat teremt$ lokális ütközetek megvívására. Márpedig mindig a mélyen tagolt védelemé az előny a szemből támadó ellen. A sokáig lomhán mozduló szocialisták idővel ellesték a Fidesztől a modern médiapolitizálás eszköztárát. A szünet nélküli agresszió mozgósította a baloldal híveit.

 

(…)Az MDF új szavazóinak jelentős része kétségkívül Orbán Viktor politikája elöl menekült a párthoz. A volt miniszterelnök által felépített szerkezetnek egyszerűen nincsenek további növekedési lehetőségei. Márpedig ha egy szervezet képtelen a fejlődésre, az menthetetlenül visszafejlődik.

 

(…)Bármennyire fájdalmas is milliónyi tisztelőjének, Orbán Viktor végleges és visszavonhatatlan távozása nélkül nincs valódi kilátás az érdemi fordulatra. Ma láthatóan a személyéhez kötődő heves ellenégések adják a szocialistáknak a legtöbb esélyt a több cikluson átívelő kormányzásra.

 

(…)Hamarosan elválik: a jobboldal képes-e okulni a leckéből. Ha nem: Gyurcsány Ferenc lesz, aki történelmi lehetőséget kap arra, hogy végleges rendszerré formálja a demokratikus átmenet utáni Magyarországot.

 

Solymosi Frigyes: Egy konzervatív töprengése (Magyar Hírlap, április 28.) Akármennyire is becsületre méltó a Fidesz vezetőinek szervezőmunkája, „politikusai nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy van egy jobboldali réteg, mely különböző okok miatt idegenkedik tőlük.”

 

(...) A Fidesz politikusai elbízták magukat, és lebecsülték Gyurcsány Ferencet. Amikor már érezték a veszélyt, még akkor is valamiféle csodában, a miniszterelnök kifulladásában, összeomlásában reménykedtek.

 

(…) A Fidesz kampánystábja megfeledkezett a realitásokról, és elképesztő ígérgetésbe kezdett.

 

(…)Külön érdemes foglalkozni a média szerepével. A jobboldali jó tollú újságírók ahelyett, hogy érvekkel próbálták volna bizonyítani az ellenfelek állításainak gyengéit, a hibás koncepciókat, gyakran elveszítették önkontrolljukat, és a konzervatív újságírás nemes hagyományaihoz méltatlan hangnemű publicisztikákkal, cikkekkel próbáltak politikai sikert elérni, pártjukat segíteni.

 

(…)Hibának tartom, hogy a Fidesz vezérkara olyan feltétel nélküli hűséget, odaadást követelt meg a mögöttük álló értelmiségtől, mely kizárt mindenféle kritikát.

 

(…)Végül foglalkozni kell a Fidesz központosító törekvésével, az MDF elleni politizálásával. Az MDF a jobboldal elkötelezett táborában már korábban ősellenséggé vált, mert nem akarta feladni önállóságát. Hiába mutattam rá a kétpártiság veszélyeire, és írtam egy másik, önálló keresztény, konzervatív párt létezésének szükségességéről, a Fidesz politikusai nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy van egy jobboldali réteg, mely különböző okok miatt idegenkedik tőlük.

 

(…)Bíznunk kell abban, hogy a nyertes pártok tisztában vannak korlátaikkal, és a győzelem nem téríti el őket saját kicsinységük tudatától. Kívánatos lenne, ha egy ideig béke lenne az országban, és az ellenzéki pártok a tanulságok levonásával, új szellemű politizálás kialakításával foglalkoznának.