Megelőlegezett bizalom a megszorítások előtt

A választások utáni kutatások egyértelműen a győztes MSZP és Gyurcsány Ferenc népszerűségének növekedését mutatták. Ezzel párhuzamosan kismértékben csökkent a Fidesz támogatottsága. Az emberek inkább az állam kiadásainak csökkentésével, mint a lakosságot érintő bevételek növelésével mérsékelnék az államháztartás hiányát. A választók megszorító intézkedésekkel szembeni véleménye lényegében a kérdésfeltevéstől függ.

 

A választások után négy intézet (Marketing Centrum, Medián, Szonda Ipsos , Századvég-Tárki) által készített közvélemény-kutatások többsége az MSZP egyértelmű (6-8 százalékpontos a teljes minta, és 2-4 százalékpontos a biztos szavazók körében) erősödését mutatja. A Fidesz szavazótáborában ezzel párhuzamosan kismértékű apadás tapasztalható: a biztos szavazók körében 3-6 százalékponttal alacsonyabb a támogatottsága, mint március végén, az országgyűlési választásokat megelőzően. Egy most tartott választáson így az MSZP listás eredménye várhatóan 6-10 százalékponttal haladná meg a Fideszét. A választások eredménye ismételten felülírta a szavazók emlékezetét: a Marketing Centrum mérései alapján, ha mindenki úgy voksolt volna, ahogy azt az első fordulót követően állította, akkor az MSZP egyedül is többséget szerzett volna az országgyűlésben, és akár 2/3-os többségre is szert tehettek volna a koalíciós pártok.

 

 

Elsődleges pártpreferenciák négy intézet adatai alapján (%)

/zárójelben a március végén publikált felmérések adataihoz viszonyított eltérés/

Intézet	Századvég-Tárki	Medián	Marketing Centrum	Szonda Ipsos
Adatfelvétel ideje	Április 24 - május 3.	Május 5-9.	Május 12-17.	Május 17-24.
Választókorú lakosság
MSZP	39 (+6)	37	42 (+8)	34 (+4)
Fidesz-MPSZ	31 (+4)	33	31 (-2)	28
SZDSZ	5 (+2)	3	3 (-1)	4 (+1)
MDF	3 (+2)	3	3	4 (+2)
KDNP	n.a.	n.a.	n.a	0,4
MIÉP-Jobbik	1	1	n.a.	1
Egyéb	1	1	n.a.	2
Nem menne szavazni	n.a.		n.a.
Nem tudja/nem válaszol	21*	21*	19 (-2)	28 (-6)*
Biztos szavazó pártválasztó
MSZP	50 (+4)	44	n.a.	48 (+2)
Fidesz-MPSZ	40 (-3)	38 (-6)	n.a.	39 (-4)
SZDSZ	5 (+1)	3 (-2)	n.a.	5
MDF	3 (+1)	3	n.a.	5 (+2)
KDNP	n.a.	n.a.	n.a.	0,3
MIÉP	1	n. a.	n.a.	3
Egyéb	1	2 (-2)	n.a.	2 (+1)

* A bizonytalan szavazók, a távolmaradók és a válaszmegtagadók együttes aránya.

 

Eltérés 2002-höz képest, hogy míg az idei választásokat követően a „győzteshez húzás” közvetlenül a választások után megindult, 2002-ben csak másfél hónappal a választásokat követően volt tapasztalható. A választás eredményét összességében elfogadja a közvélemény: mindössze 5 százalék állítja – a Századvég felmérése alapján –, hogy nem demokratikus módon zajlott le a választási procedúra.

Fontos eredmény, hogy a Századvég felmérése szerint 1998 óta folyamatosan csökken azon választók száma, akik az utolsó pillanatban döntik el, hogy melyik pártja adják le voksukat – ami a szavazóbázisok stabilizálódását mutatja. Ez leginkább a nagy pártoknál tapasztalható, melyek táborai között az utóbbi évtizedben gyakorlatilag megszűnt az átjárás. A kis pártok szavazói bázisa ehhez képest kevésbé stabil, azt jelentős arányban bizonytalan választók alkotják. A Századvég eredményei szerint az MDF táborában vannak a legtöbben azok, akik csak közvetlenül a választásokat megelőzően döntötték el, kire adják szavazatukat. A Szonda Ipsos szerint ezzel együtt jól megragadhatóak a „tipikus” demokrata fórumos szavazó jellegzetességei: 50 év alatti, érettségizett, diplomás, és nagyobb vidéki városban él.

Bár a két kispárt szintén a választások nyertesének tekinthető, esetükben a győzteshez pártolás jelensége nem tapasztalható. Jelenleg a három, biztos szavazó pártválasztókról adatot publikáló intézet közül kettő valószínűsíti az SZDSZ, egy az MDF bejutását a parlamentbe egy most tartott választáson. Annak ellenére, hogy a parlament harmadik legnagyobb frakcióját alakíthatta meg a KDNP, támogatottsága csupán tizedszázalékokban mérhető.

 

A két nagy párt közti különbségek négy intézet adatai alapján (%)

Intézet	Századvég-Tárki	Medián	Marketing Centrum	Szonda Ipsos
Összes megkérdezett
MSZP-Fidesz különbség	8	4	11	6
Biztos szavazó pártválasztók
Fidesz-MSZP különbség	10	6	n.a.	9

 

 

Részvétel

A jelek szerint a választók politika iránti érdeklődése a választások után sem hagyott alább, sőt, inkább tovább fokozódott. Egy „most vasárnapi” parlamenti választásra a megkérdezettek 71 százaléka menne el a Marketing Centrum felmérése szerint, és a bizonytalanok és távolmaradók aránya minden intézetnél rég nem tapasztalt alacsony szinten található: 19 és 28 százalék közötti. A Marketing Centrum felmérésében a több kérdés alapján készített részvételi valószínűségi becslések szerint a választások előtt 65 százalék, most viszont 68 százalék a becsülhető választási részvétel.

 

A választásokat megelőzően a Századvég, a Gallup és a Medián kutatása is azt állapította meg: a két nagy párt vezetője fej-fej mellett áll népszerűségüket tekintve, egyedül a Szonda Ipsos jelezte azt, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje jobban áll.

A Szonda Ipsos közvélemény-kutatása alapján a győztes miniszterelnök-jelölt, Gyurcsány Ferenc a választások után már egyértelműen mögött hagyta Orbán Viktort, kettejük ronkonszenvindexének különbsége 11 százalékpont. Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének rokonszenvindexe egy éve nem tapasztalt magasságokba emelkedett, az elért 59 ponttal az élre került, ugyanakkor csökkent megítélésének konszenzusossága: az MSZP hívei jobban, a jobboldal támogatói azonban kevésbé kedvelik, mint korábban.

Az élmezőnyben egyetlen ellenzéki képviselő foglal helyet, Dávid Ibolya, ő sem kiemelkedő (54 pontos) rokonszenvindexszel. Új szereplő a népszerűségi listán Navracsics Tibor és Semjén Zsolt, akiknek megítélése az MSZP, a Fidesz és az MDF szavazói körében lényegében azonos; az SZDSZ hívei számára viszont Semjén a legellenszenvesebb politikus, aki a pártválasztásukban bizonytalanok rokonszenvét sem bírja. Nevük a választók számára kevéssé ismerős, Navracsics Tiborról a választók 34 százaléka, Semjén Zsoltról 46 százaléka tud véleményt alkotni. A Medián május 5. ás 9. között készített felmérése Gyurcsány és Orbán között 5 százalékpontos különbséget jelez – itt Gyurcsány a lista negyedik helyén áll. A legnépszerűbb politikus ezen listán Sólyom László.

 

A reformok és a megszorítások társadalmi megítélése

 

A többség szerint érdemes egyszerre több területen elindítani a reformokat, amelyek inkább apró, óvatos lépéseket jelentenek, mintsem átfogó modernizálást. A választók érthető módon inkább a kiadásokat fognák vissza, és nem az állam bevételeit növelnék. A Marketing Centrum felmérése szerint a „reform” kifejezés a választók többsége számára inkább az állam modernizálásával, mint a megszorításokkal kapcsolatos asszociációkat hívja elő.

A megkérdezettek 45 százaléka hiszi azt, hogy jelentős változásokra kerül sor a jövőben, és csupán tizedük vélekedik úgy, hogy semmi nem valósul majd meg az átalakításokra vonatkozó ígéretekből. A válaszadók pártállása természetesen jelentősen hat a kérdés megítélésére. Az MSZP támogatóinak 67 százaléka hisz abban, hogy jelentős változások lesznek, az SZDSZ hívei körében 52 százalék ez az arány. A bizonytalanok és az MDF támogatók 41 százaléka, de még a Fidesz támogatók 17 százaléka is úgy véli: nagyobb részben meg fognak valósulni az átfogó reformokra tett miniszterelnöki ígéretek.

A közvélemény 27 százalékának a reform főként megszorításokat jelent, 47 százalék számára viszont elsősorban az állam modernizálását. A szónak tulajdonított jelentést kevéssé befolyásolják a pártpreferenciák: a „reform” hallatán a Fidesz támogatói sem gondolnak inkább megszorításokra, mint az MSZP hívei. Ugyanakkor lakóhely és életkor szerint jelentősek a különbségek: a budapesti és a 30 évnél idősebb lakosság körében a kifejezés erősebben összekapcsolódik a megszorításokkal.

Az emberek fele véli úgy: a többség hajlandó áldozatokat is vállalni az „okos reformokért”. A kormánypártok hívei körében ennél is magasabb ez az arány (56 százalék). Az ellenzéki pártok támogatói valamivel szkeptikusabbak, de még közöttük is 42 százalék a társadalom többségének áldozatvállalási készségét hangsúlyozza.

A többség szerint inkább a kiadások csökkentésével, mintsem a bevételek növelésével kellene mérsékelni a költségvetési hiányt. A hiánycsökkentő lépések közül elsősorban a bürokrácia csökkentése népszerű, a többség elutasítja azokat a lépéseket, amelyek az emberek „zsebét” és szerzett jogait is érintik.

A megkérdezettek körében az államigazgatási bérek befagyasztása, illetve az állami szféra leépítése kifejezetten népszerű javaslatnak bizonyult, a nyugdíj-korhatár emelését azonban csak kevesen támogatják, és az ártámogatások csökkentése is csak a felnőtt magyarok negyede-harmada számára elfogadható. A tandíj bevezetése, a lakástámogatás szigorítása, a privatizáció folytatása és az iskolák összevonása csak a felnőtt lakosság néhány százalékánál vált ki heves ellenérzéseket.

Több esetben is látható, hogy a megszorítások kapcsán ellentmondásos a választók gondolkodása. A többség számára például nem elfogadható a gázár-támogatások csökkentésének gondolata, ugyanakkor a megkérdezettek több mint kétharmada szerint csak a rászorulók gázszámláját kell kompenzálni. Hasonló a képlet a gyógyszerár-támogatások esetében is: az ártámogatás csökkenése népszerűtlen lépés, azzal viszont egyetért a többség, hogy a támogatási rendszer ésszerűsítésével ösztönözni kell a legolcsóbb gyógyszerek rendelését.

A tandíj bevezetésének megítélése kapcsán ugyanilyen jelentős szerepet kap a téma „tálalása”: a megkérdezettek 11 százaléka javasolná a kormánynak a tandíj bevezetését, ugyanakkor viszont 37 százalék azok aránya, akik szerint a felsőoktatásban tanulóknak is részt kell vállalniuk a képzési költségekből.

A budapestiek kevésbé negatívan viszonyulnak a hiánycsökkentő intézkedésekhez, mint a vidékiek, különösen a kistelepüléseken élők. A diplomások körében az alsó ÁFA kulcs emelése, a tandíj és a vizitdíj bevezetése, illetve az önkormányzatok számának csökkentése a leginkább elfogadható módja a hiány mérséklésének.