Gyurcsány az országot, az MSZP Gyurcsányt szoríthatja meg
A kormányprogram vitája és a kormányalakítás szinte csupán néhány órára jelentették a politika legfontosabb kérdését. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén bejelentett intézkedések után a politikusok aligha térnek vissza a néhány nappal korábbi vitáikhoz. A kormányoldal a reformokba csomagolja a megszorításokat, az ellenzék viszont a megszorítások mögött teszi láthatatlanná a reformokat. Az intézkedések negatív politikai hatása Gyurcsány Ferenc számára nem is olyan negatív, de saját stratégiáját az MSZP-vel is el kell fogadtatnia.
Zárójelben a közelmúlt
A kormányfő honlapján hozzáférhető prezentáció felépítése jól mutatja, hogy a kormányoldal mit szeretne kiemelni az OÉT szombati ülésén bejelentett intézkedések közül. Míg az anyag jelentős részét az inkább pozitív hangulatú helyzetértékelés, „az állam magán kezdi” körébe tartozó intézkedések teszik ki, addig a lakosságot közvetlenül is érintő megszorítások egy lendületes felsorolás elemeiként jelennek meg az utolsó oldalakon. Utóbbiak közül is nagy hangsúlyt kapott a bejelentést követő kormánypárti nyilatkozatokban a „fizessenek a gazdagok” hangulatát közvetítő gazdaságfehérítő tervek, valamint az adózókkal szembeni keményebb fellépés.
Az augusztus elejétől már életbe lépő intézkedések – gázáremelés, villanyenergiaár-emelés – kétségtelenné teszik, hogy a csomag önmagában nincs tekintettel az önkormányzati választás kimenetelére. A bejelentést követően ugyanis aligha lehet kétséges, hogy a következő hetek-hónapok legfontosabb kérdésévé a lakosságot is érintő intézkedések válnak. Ebből a szempontból pedig az is mindegy, hogy a fogyasztók mikortól érzik meg pénztárcájukon a csomag negatív hatásait.
A Fidesz és a KDNP reakciójából látszik, hogy nehéz lesz más témával a nyilvánosság elé lépni a következőkben: a parlamenti vitanap kezdeményezése már jelzi, hogy nehéz önkormányzati témákkal kampányt folytatni a választás előtt – bár az eddigi tapasztalatok alapján ez a kommunikációs eszköz önmagában kevéssé hatékony.
Kormányoldal: három szereplő, három irány
A pártok stratégiája az új csomag kapcsán már most kirajzolódik. A kormányoldalon három irány azonosítható. Gyurcsány Ferenc számára nem kedvezőtlen, ha az önkormányzati választásokon az MSZP is megérzi a csomag negatív hatásait: ezzel csökkentheti a mindig erős zsaroló pozícióban lévő képviselő-polgármesterek számát, egyúttal megerősítheti a Fidesz élén Orbán Viktort, aki néhány hónappal a vereség után már be is bizonyította pártjának, hogy vele is lehet sikeres a párt (ami a Fidesz 2002-es önkormányzati vereségéhez képest nem is kell, hogy kiemelkedő teljesítményt jelentsen). Gyurcsány Ferenc problémája most az lehet, hogy ezt a stratégiát az – egyes hírek szerint zúgolódó, visszavonuló – MSZP-vel is elfogadtassa. A szocialisták ugyanis nem biztos, hogy osztják a kirajzolódni látszó kormányfői stratégiát néhány polgármesteri poszt elvesztésével kapcsolatban.
A kormányoldalon a harmadik szereplő a koalíciós partner SZDSZ, amely alig jelenik meg a most zajló vitákban, hiszen a bejelentett intézkedések jórészt ellentmondanak a kisebbik kormánypárt célkitűzéseinek. A liberálisok háttérbe vonultak, de eközben igyekeznek az egykulcsos adó kampányban megfogalmazott ígéretét életben tartani azzal, hogy bevezetését 2009-re „halasztották”. Ez azonban nem teszi könnyebbé a koalíció egészének helyzetét, hiszen a kiszámíthatóság jegyében elfogadott ötéves adóreform várható visszavonása mellé az egykulcsos adó lebegtetésével egy újabb bizonytalansági elemet visznek a kormányzati kommunikációba. Az SZDSZ-t különösen kellemetlen helyzetbe hozza továbbá, hogy az intézkedéscsomag hangsúlyosan érinti a liberális szavazóbázis magját alkotó vállalkozókat és értelmiségieket; a tandíj bevezetése pedig a fiatalok között is népszerűtlenné teheti a pártot. Az MSZP helyzete annyival kedvezőbb, hogy a nyugdíjkorrekció végrehajtásával megőrizheti népszerűségét a párt számára kiemelten fontos ötven év feletti szavazói csoportban.
Ellenzék: kis pártok lépéselőnyben
Az ellenzéki pártok közül leginkább a KDNP és az MDF van kedvező helyzetben. A kereszténydemokraták könnyedén léphetnek a baloldali demagógia irányába – a megszorítások az emberek helyett a bankokat terheljék –, felvázolva ezzel stratégiájukat és Fideszhez képesti pozíciójukat. Az MDF pedig a kampány előtt is látható, a két nagy pártot összemosó kommunikációját folytatja , amikor az utolsó nagy osztogató programot, a 100 napos programot és elfogadóit, az MSZP-t, a Fideszt és az SZDSZ-t bírálja.
A Fidesz mindeközben már arra hívja fel a figyelmet, hogy a most bejelentett csomag csak a kisebbik, amit egy nagyobb követ majd az önkormányzati választás után. Emellett azonban a Fidesz folyamatosan lépéshátrányban van a kormányoldalhoz képest: a bejelentéssel párhuzamosan a párt még a helyzetértékelésnél tart és arra emlékeztet, hogy a választások előtt az MSZP nem ezt ígérte. A Fehér könyv sorsa ugyanakkor azt mutatja, hogy a Fidesz egyelőre nem tudja kihasználni a népszerűtlen intézkedések politikai hasznát.
A legnagyobb ellenzéki párt bírálatának élességét ráadásul korlátozza saját politikai irányvonalának tisztázatlansága. A Fidesz ugyanis a választási kampányból ismert – tudatosan értéksemleges - kommunikációs gyakorlatát folyatva igyekszik minden társadalmi csoport felé üzenni valamit. Ez az ideológiamentesség azonban aligha tartható fenn az erőteljesen baloldali retorikába csomagolt megszorító intézkedésekkel kapcsolatban. Kérdés tehát, hogy Fidesz az intézkedéssorozat melyik elemét emeli ki a jövőben: az utólagos képzési hozzájárulásnak nevezett tandíj könnyen elvihető a diákok utcára vonulásáig, de ezzel a figyelem megoszlana a csak a kormányprogramban szereplő terv és az OÉT-en bejelentett intézkedések között.
