Szúr is, viszket is

en lépnek életbe a vállalkozásokat érintő tehernövelések. Négy százalékkal – húsz százalékra – nő a társasági adó, és a kormány bejelentette az ezévi adó- és TB-járulékcsökkentés elmaradását. A 2005-ben bevezetett új adónemek – az eva és az ekho – megmaradnak, de az előbbi mértéke tizenötről huszonöt százalékra emelkedik.

 

A kormány takarékossági intézkedéseket is foganatosít: 23 százalékkal csökkentik a minisztériumi összlétszámot, a minisztériumi autóparkot, és 75 milliárd forint bevételt remélve eladnak néhány értékes minisztériumi ingatlant is. Az intézményrendszer nem csak karcsúsításon, de alapos átalakításon is keresztülmegy: 119 államigazgatási szervezetet a feladatok párhuzamossága miatt összevonnak, 32 intézményt pedig "feladatai indokolatlansága miatt" megszűntetnek. Mindez a kormány reményei szerint összesen 12 500 fős létszámcsökkenést és 37 milliárd forint kiadáscsökkentést fog eredményezni 2008-ra. A kormány ezen kívül még az idén nyáron el akar fogadtatni a parlamenttel számos, az önkormányzatok működését érintő, kétharmados törvényjavaslatot is. Ezek vélhetően az önkormányzatok és az önkormányzati képviselők számának csökkentése mellett a kistérségek és a régiók igazgatási szintjeinek jogi megalapozását fogják tartalmazni.

 

 

• Az APEH üldözni fogja az adósokat, a gyermekes családokat rettenetes többletköltségek fogják nyomorítani, az idősektől elveszik, amit az elmúlt években kiosztottak nekik. (Nyiri János)
• A rendszerváltozás terheit az elmúlt tizenhat évben elszenvedő, bérből és fizetésből élőkkel, a kis- és közepes vállalkozókkal, a kényszervállalkozásba kényszerített emberekkel akarják ismét megfizettetni. (Torkos Matild)
• A csomag megkíméli a nyugdíjasokat és a családtámogatásokat, a vállalkozások elvárt adójától a vagyonvizsgálaton át a házi pénztárak megcélzásáig elsősorban azokat terheli, akik edig is fenntartották a jelenlegi gazdasági rendszert. (Nagy N. Péter)
• "A gazdasági megszorítás szúró, viszkető érzés lesz, ami rendben is lenne, csak az a fontos, hogy nekik jobban szúrjon és viszkessen, mint nekünk". (Para-Kovács Imre)
• A Gyurcsány-terv eddig még csak megszorítást jelent, a bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések sora nagyságrendileg legalább akkora mint a Bokrosé volt, gazdasági kihatásai viszont jóval kisebbek lesznek. (Magyar Hírlap)
• Az első Gyurcsány-kormány ötéves adócsökkentési programjával szemben a második Gyurcsány kormány utólag „módosítja az ígéreteket” – tehát adócsökkentés helyett adóemelés következik(Kósa András).
• A megszorítás összességében csak a felét-harmadát veszi el annak, amit szociális juttatásként kaptunk a kormányzattól. "Rosszabbul fogunk élni, mint most, de nem rosszabbul, mint négy éve." (Várkonyi Iván)
• A beígért adócsökkentés helyett bejelentett adóemelési program gyakorlatilag azt jelenti: az SZDSZ szempontjai teljesen kimaradnak az intézkedésekből (Jankovics Zoltán).
• Kérdés, mennyire átgondoltak most ezek az intézkedések, ugyanis csak akkor van értelmük, ha az "egyszeri harács" után a kormány úgy alakítja át a nagy rendszereket, hogy feleslegesen ne áramoljon ki belőlük a pénz. (Dési János)

 

Nyiri János: Elfogyott a kormány erkölcsi tőkéje (gondola. hu, 2006. június 12.) A második Gyurcsány-kormány megszorító csomagjával teljesen ellentmond választási programjának, de még a néhány hete beterjesztett kormányprogramnak is. A „gyarmattá válás” elkerülésére nincs más mód, mint a hangos tiltakozás minden fórumon.

 

 

 

 

 

 

 

(…) Vegyünk egy példát. Teszem azt, X párt a kampányban megígéri, hogy autópályát épít nyolc távoli városba. A győzelem után a kormányprogramba már csak hat város kerül be, hivatkozva a forráshiányra, és végül csak öt épül meg. Na, erre mondhatjuk, hogy nem sikerült megvalósítani a kormányprogramot, illetve hogy a kormány nem vállalta fel a választási programot. Ez eddig rendben is volna, elvégre ilyen a politika, sőt ilyen az ember maga. Egészséges, ha valaki többre vágyik, nagyobb célt tűz ki önmaga elé, mint amit végül is sikerül teljesítenie. Még azt is mondhatjuk, hogy elvárjuk a kormánytól, hogy hivatalba lépésekor akarjon többet is némileg a reálisan teljesíthetőnél – csak csipkedjék magukat a miniszterek!

 

(…) Nevezzük nevén a gyereket: itt hazudtak nekünk. Rútul becsapták a választókat, a hatalomban maradás érdekében. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Többféle válasz is kínálkozik. Az első: csöndben tudomásul vesszük a helyzetet. A második: nem fogadjuk el a helyzetet. Ha az elsőt választjuk, akkor hallgatólagosan hozzájárulunk ahhoz, hogy a kormányzat hazudjon. Ha így teszünk, akkor elveszítjük a jogunkat arra, hogy máskor szóvá tegyük, ha becsapnak minket. Nem lesz erkölcsi alapunk elvárni, hogy egyenesen beszéljenek velünk. Ez végeredményben azt is jelenti, hogy nem érdemeljük meg a demokráciát, a népszuverenitást.

 

(…) A miniszterelnök szörnyű szellemeket készül kiengedni a palackból: az APEH vegzálni fogja a kipécézetteket, a gyermekes családokat rettenetes többletköltségek fogják nyomorítani, az idősektől elveszik, amit az elmúlt években kiosztottak nekik, és ők ettől nagyon rosszul fogják érezni magukat. A magyar vállalkozásokra hosszú, hideg tél vár, a helyhatóságok „reformja” által több száz kistelepülés a végső pusztulás útjára lesz terelve. Addig kell szólnunk, amíg még lehet. Amíg még tudunk hol szót emelni: a kormány erkölcsi tőkéje elfogyott! A következmények gyászosak lesznek. Az ország marad az adósságspirálban, a közvagyon tovább fogyatkozik, a külföldi tőke érdekeinek megfelelően rendezkedünk be végképpen. Gyarmat leszünk, visszafordíthatatlanul. Ha nem szólunk, nem is érdemlünk mást.

 

 

Torkos Matild: Ezt is megcsináltátok! (Magyar Nemzet, 2006. június 12.) Az MSZP-SZDSZ-kormány már korábban tisztában volt az előző ciklusban elkövetett súlyos hibák következményeivel, de hallgattak most realizálódó valódi programjukról a választási kampányban.

 

 

 

 

 

 

(…) demagógiával és egzisztenciális megfélemlítéssel e néppel még kvázi demokratikus viszonyok között is bármit meg lehet tenni. Látszólag demokratikus választáson, az adófizetők pénzén finanszírozott, hazug kormányzati kampánnyal ki lehet csalni a politikai hatalom megtartásához szükséges szavazatokat. Majd a szemfényvesztéssel és hazudozással megszerzett győzelem után hat hétre „kormányprogram-alkotás” fedőnév alatt fel lehet osztani egymás közt a hatalmat.

 

(…) A rendszerváltozás terheit az elmúlt tizenhat évben elszenvedő, bérből és fizetésből élőkkel, a kis- és közepes vállalkozókkal, a kényszervállalkozásba kényszerített emberekkel akarják ismét megfizettetni. Benyújtják a számlát az elmúlt négyévi tesze-tosza kormányzásukért, a haveroknak átjátszott felesleges, „kakaóbiztos” kormányzati megrendelésekért, a semmilyen kézzelfogható eredménnyel nem járó, ezermilliárdokban mérhető hitelfelvételekért, a „lop-stopból” lop-startot vett kormányzásukért. Megfizethetetlen energiaárakkal, vizitdíjjal, tandíjjal, állásvesztéssel és a szerzett szociális jogok megvonásával fenyegetik a már így is kizsigerelt lakosságot. Az APEH tízezer „kiválasztott” adózónál vagyonosodási vizsgálatot készül végezni, a névsort nyilván nem a tényfeltáró sajtó gyöngyszemei alapján állítják össze. A kormány 2008-tól bevezetné „az átlagos értéket meghaladó” lakó- és üdülőingatlanokat terhelő vagyonadót, az átlagos érték természetesen a büdzsé majdani hiányának mértékével lesz összhangban.

 

(…) Normális demokráciákban ezt egyetlen politikai párt sem merné megtenni, történelmi tapasztalataink szerint csak a diktatúra bevezetésére is kész politikai erő meri ennyire semmibe venni a választóit. Ezért mondjuk ki: a mai naptól minden alkotmányos eszköz megengedett a politikai hatalmat hazug ígéretekkel megkaparintó koalícióval szemben, amikor az az emberek megélhetését, az alaptörvényben rögzített szabadságjogait és méltóságát veszélyeztető vagy azt csorbító intézkedésekkel fenyeget. A magukat becsapottnak érző választók akár polgári engedetlenségi mozgalommal, akár törvényes tüntetésekkel, sztrájkokkal, a szabad véleménynyilvánítás valamennyi eszközével harcolhatnak szerzett jogaik megőrzéséért.

 

 

Para-Kovács Imre: Valami van (Magyar Hírlap, 2006. június 12.) Bár az MSZP egy jókora részének nincsenek ínyére a megszorítások, nincs más alternatíva, mint hogy felsorakozzanak Gyurcsány Ferenc mögé.

Annyi látszik az előkészületekből, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült átvernie a Magyar Szocialista Párt zselés részén elképzeléseit, valószínűleg eljutott a tudatukig, hogy a "keressetek más miniszterelnököt" fenyegetésnek lehet valami alapja, mert Gyurcsány inkább lesz megint milliárdos vállalkozó, mint bukott miniszterelnök, még ha ez a pártkatonáknak eddig elképzelhetetlen lehetőségnek tűnt is.

 

(…) Ültek a létező szocialisták, és próbálták felfogni, hogy nincs más lehetőségük, mint hogy a miniszterelnök mellé állnak az alsó madárfogásos hereform végig vitelében, és ködös tekintetük előtt kibontakozott az őszi zakó lehetősége, minek következtében szocialista családapák és családanyák százai lesznek kénytelenek a jól jövedelmező önkormányzati bulikból kipenderülni a valóság keményebb feltételei közé, megélhetési célból.

 

(…) "Szúró, viszkető érzés" lesz, ami rendben is lenne, csak az a fontos, hogy nekik jobban szúrjon és viszkessen, mint nekünk. Ez a minimum, amit elvárhatunk, bár erre elég kevés esélyt látok, mégis érdemes nyomon követni a történéseket, hátha sikerül arra kényszeríteni az apparátust, hogy önmagának is bevigyen néhány félfordulatos fejberúgást, ami – ha nem is rendíti meg végleg, de legalább – szórakoztató és figyelemelterelő látványosság lehet, ha már a labdarúgó-világbajnokság nem lesz elegendő kulissza a vadállati, bár kétségtelenül elkerülhetetlen megszorítások bejelentéséhez.

Ha szabadna kérnem: havonta egy-egy méltán népszerűtlen szocialista politikus nyilvános megalázása sokat javítana a közhangulaton. Csillapodna a "szúró, viszkető érzés".

 

 

Magyar Hírlap: Megcsinálták (Magyar Hírlap, 2006. június 12.) Ha a bevételnövelés mellett megindulnak a valódi reformok is, akkor a csomagnak lehet értelme. A kettős beszéd - az ígéretek és a döntések közti szakadék - azonban nem tartható fenn hosszú távon.

(…) Nincs mese, kijózanító pofonokra szükség van, de sokkal kevésbé fájna, ha négy éve Medgyessy Péter ezzel (is) kezdte volna kormányzását. Akkor, azóta már rég a valódi reformoknál tarthatnánk. Hiszen a Gyurcsány-terv eddig még csak megszorítást jelent, a bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések sora nagyságrendileg legalább akkora mint a Bokrosé volt, gazdasági kihatásai szerencsére – valószínűleg – jóval kisebbek lesznek.

 

(…) Végül is: ha a megszorításokat valódi reformok követik, akkor elérhetjük, hogy 2011-12-re bevezessük az eurót. Ami persze nem végcél, de arra jó, hogy azután ilyen felelőtlen államháztartás-vezetés már többé nem lesz lehetséges. Elvileg.

 

Egyelőre olybá tűnik, Gyurcsány Ferenc némiképp átvágta a választókat. Korábban arról szólt a mese, hogy reformokból szabadul fel a pénz, ehhez képest adó- és energiaárameléseket látunk, melyek kiáltó ellentétben vannak a választási ígéretekkel és kormányprogram-víziókkal. Kevesebb szolgálati autó még nem jelent szerkezeti átalakítást. Mintha megint rossz volna a sorrend és a stílus: talán könnyebben nyelnénk le a tehernövekedést, ha látnánk célját, értelmét, s a bátor konfliktusvállalást a közjó érdekében. Az nem mehet a végtelenségig, hogy hétközben blogban mondom el a jobbországot, hétvégén meg árat emelek.

 

 

Kósa András: Fenébe a valósággal, szórakozni akarunk! (Hírszerző, 2006. június 12.) A választási kampány után tovább folyik a választók kiskorúként való kezelése. A pártok ígéretei már annyira nem vehetők komolyan, hogy legközelebb érdemesebb volna „a valóságra való reflektálás minimumának” kizárásával még szórakoztatóbbá tenni a kampányt.

(…) Az azért Orbán Viktor egykori pénzügyminiszter-jelöltjének klasszikusánál („más a választási program és más a kormányprogram”) is viccesebb, amit Kiss Péter mondott ezzel kapcsolatban, miszerint „a kormány változtat választási kampányígéretein”. Az első Gyurcsány-kormány ötéves adócsökkentési programot fogad el, az MSZP ezzel kampányol, majd a második Gyurcsány kormány utólag „módosítja az ígéreteket” – ergo adócsökkentés helyett adóemelés jön. Kiderül, hogy a költségvetés hiánya gyakorlatilag duplája a tervezettnek: még ahhoz is megszorítás kell, hogy az eredetileg kalkulált öt helyett nyolc százalék legyen, pedig a választások előtt minden felelős politikus azt mondta, tartani fogják az ötöt.

 

(…) Szóval ha már négyévente választási kampány van, lehetne egy kicsit még annál is viccesebbé tenni, mint amilyen a mostani volt például. Elég lenne egy dologban megegyezni: a pártoknak innentől kezdve a valóságra való reflektálás minimumát sem kell szem előtt tartaniuk (ez sem lenne példa nélküli, elég csak a „Dunagútat” fúró, Városligetet befedő Horváth Csabára, vagy az öt Duna hidat, magasvasutat ígérő fővárosi Fidesz-frakcióra gondolni), hadd mondják tényleg azt, amit akarnak.

 

 

 

Zappe Gábor: Meztelenek és bolondok (Index, 2006. június 12.) Gyurcsány Ferenc jól ütemezte a megszorító intézkedéseket: bejelentéséről a labdarúgó-világbajnokság tereli el a figyelmet, a csomag életbelépésekor pedig már túl leszünk az önkormányzati választásokon.

(…) Tehát itt van egy csomag, ami állítólag már az, ami. Mellesleg nem véletlenül a foci-vb második napján jelentette be Gyurcsány, ahogy a Kaya Ibrahim-ügy sem 2001. szeptember 11-én lett hirtelen törvényes, de ez egy ilyen sport, politikának hívják meg marketingnek, lehet hozzászokni, akinek nem tetszik, mehet a gázár után. Legalább tudjuk, mi tartott ennyi ideig a kormányalakításon. De a jól kiszámoltság itt még nem ért véget. Egy augusztusi gázáremelés szeptemberben megérkező első magasabb számlával sokakat nem érint érzékenyen. Persze lehet megint rekordhideg, de annyira azért mégsem, hogy fűteni kelljen.

 

(…) Ahogy az első, megemelt járulékokkal csökkentett fizetését is csak október ötödike táján kapja meg, ami a minimálbérre számolva is nettó 1500-zal lesz kevesebb. Márpedig az előzetes hírek szerint a köztársasági elnök október elsejére szándékozik kiírni az önkormányzati választások első fordulóját.

 

(…) Nem kell félni, nem fog fájni. Csak ha már az önkormányzati választáson is szavazott. De legalább a kínai áruk dömpingjével nem kell foglalkozni egy ideig, elintéződött egy füst alatt.

 

 

Jankovics Zoltán: Abdériták országa (stop.hu, 2006. június 12.) „...nincs az a szörnyűséges gazdasági helyzet Magyarországon, hogy a hatalom ne engedhesse meg magának azt a luxust, hogy hülyének nézzen, akit csak akar.”

(…) Tehát a gazdaságról a napokban derült ki, hogy eddig mindent eltitkolt magáról, még azok előtt is, akikkel nap mint nap találkozik. De nekem már hónapokkal ezelőtt pontosan tudnom kellett volna, hogy silány a helyzet, a lemondás ideje jön, úgymond újabb bőrt lenyúzó adócsökkentéssel, fájdalmas nyugdíjemeléssel és húsbavágó reálbér növekedéssel. Én hülye. Napnál világosabb pedig.

 

(…) Gyurcsány Ferenc mindössze annyit sejthet személyemmel kapcsolatban, hogy nálam az adócsökkentési program nem feltétlenül áfa- és járulékemelést jelent, feltéve, ha mindketten beszélni magyar. No de most azért vagyok én hülye a frissen választott hatalom szemében, mert ittam prominensei szavait jólétről, reálbér-növekedésről, nyugdíj- és adóparadicsomról? Na jó, Lendvai Ildikóét nem ittam, de abba is beledugtam a nyelvem hegyét. Mégis, honnan kellett volna tudnom, hogy országunk kormánya hibás szinonima szótárból dolgozik?

 

(…) Az a lekezelő gőg a fő probléma, melynek ennyire tenyérbe mászó csúcsteljesítményével csak a taxis blokádot megelőző benzináremelés kapcsán találkozott ez az ország a hatalom részéről. A sok-sok csillogó arcú, mosolygó káder a baj, akik még most is fölényesen rázzák a fejüket arra a kérdésre, hogy szívni fogunk-e. Túl sok a vállrándítás. Meg az elvárás, hogy nekünk ezt a világ legtermészetesebb dolgaként kellene tudomásul vennünk, hiszen a költségvetés és a gazdaság szánalmas állapotáról mindenkinek tudnia illett; az ország mindenkori gazdasági helyzetének pontos ismeretét nekünk az anyatejjel kellett volna magunkba szívni, és akkor most nem kérdeznénk hülyéket. Aki meg a választási ígéretek alapján azt a következtetést vonta le, hogy minden a legnagyobb rendben van, az adja le a választói jogát a szertárban.

 

(…) Mi hülyék meg böngészhetjük a választási programot, és kérdőn nézhetünk Kuncze Gáborra, hogy ilyenkor hol van a több SZDSZ. És szép lassan megtanuljuk azt is – ha eddig még nem tanultuk volna meg –, hogy nincs az a szörnyűséges gazdasági helyzet Magyarországon, hogy a hatalom ne engedhesse meg magának azt a luxust, hogy hülyének nézzen, akit csak akar.

 

 

Nagy N. Péter: Szorító érzés (Népszabadság, 2006. június 12.) A megszorító csomag érdeme, hogy nem egyszerű bevételnövelésről szól, hanem számos területen megpróbálja megvalósítani a szolgáltató, racionalizált államot.

(…) Ne tételezzük fel politikusokról, hogy örömüket lelik a helyi érzéstelenítéssel végzett kisebb csonkolásokban. Máshol keressük az okokat. Tény viszont, hogy még senki nem köszönte meg ilyképpen választóinak a bizalmat.

 

(…) Fájdalmat okozni jórészt önként - komoly felelősség. Mert a pénzben mérhető azonnali veszteségeken túl tekintve - még alig látható csatamezőkre - sok áldozattal kell számolni. Sorjáznak a tízezres nagyságrendek a minisztériumi, országos hatáskörű és megyei hivatalokból, a pedagógusok karából elbocsátandó dolgozókból. Családok tömegei kerülnek így bajba. De náluk is többen úgy tekintik: nem árthat, ha az állam kevesebb lesz.

 

(…) A Gyurcsány-program legígéretesebb eleme, hogy ezzel a mozzanattal számot vet. Miközben megkíméli a nyugdíjasokat és a családtámogatásokat, a vállalkozások elvárt adójától a vagyonvizsgálaton át a házi pénztárak megcélzásáig egy sor módon kéri el a közösségnek, ami jár. Cserébe ügyfeleinek kiszolgálása szerint minősítené a köz minden alkalmazottját. És ezen az alapon tartaná meg vagy küldené el őket. Értékarányosítást ígér. Az intézmények rendszerváltozása után az egymáshoz való viszony polgári átalakulását gerjesztené.

 

Az igazi politikai próbatétel abban áll, hogy vajon Gyurcsány jól választotta-e meg ehhez a pillanatot, a helyzetet. S hogy képes lesz-e egy érzületi civil forradalom beindítására, amelyben mindenki minden partnerétől teljesítményt, szolgáltatást vár, és csak azzal arányos árat hajlandó megfizetni. De azt feltétel nélkül. Ennek ígérete nélkül ez a csomag csak a fájdalmat hozza. Ezzel valóban reformkort. Befejeződhet az eddigi képlet, az "álmokfutás", majd az összetörés. Bukni lehet e vállalkozásban, de nyerni is - és nemcsak a kormánynak.

 

 

Várkonyi Iván: Balhorog (Népszabadság, 2006. június 12.) A megszorításoknak erőteljes baloldali üzenetük van: a kormány a középosztályra és a vállalatokra igyekszik újabb terheket rakni. A reformok és strukturális változások tekintetében azonban még sok a bizonytalanság, nem tudni, a kormány milyen irányba akar haladni.

(…) És tényleg: ez a gyógyszer is csak azért tűnik oly borzalmasan keserűnek, mert eddig a cukorkát szopogattuk. A megszorítás csak a felét-harmadát veszi el annak, amit eddig kaptunk. Persze nem öröm visszaadni, jobb lett volna meg se kapni. De ez van. Rosszabbul fogunk élni, mint most, de nem rosszabbul, mint négy éve.

 

(…) A mostani program ballal üt: középre céloz, és a horog sokakat talál el. De közben üzen: vagyonvizsgálattal, minimum- és szolidaritási adóval, no meg - persze - a rekordnyereségű OTP és Mol elleni adóintézkedésekkel.

 

(…) Ma csak annyival tudunk többet, hogy a költségvetést valóban rendbe akarja tenni a kormány. Ám ez nem elég. Reformok nélkül ennek a stabilizációnak könnyen lehet ugyanaz az eredménye, mint az előzőnek: tíz év után semmi. Reformok nélkül óhatatlan a visszarendezés. Reményt adnak a közigazgatási intézkedések, kételyt jelent a hiányzó egészségügyi és oktatási reform. Nem tudni, hogy az adóemelésekkel operáló stabilizációt tényleg - akár baloldali ihletettségű - változások követik-e, és illeszkedik-e mindehhez az érkező uniós források elosztása. A kérdés most is az: a stabilizáció választott formája igazi programot takar-e, vagy csak azt, hogy így könnyebb volt összehozni az elvárt egyenlegjavítást?

 

Dési János: Adót mindenki tud emelni (Népszava, 2006. június 12.) Előre látható volt, hogy a választások után mindenképp szükséges lesz valamiféle megszorító csomag. Kérdés azonban, hogy valóban átgondolt-e a bevételnövelés módja, és azután megtörténnek-e a valódi reformlépések.

 

(…) Kétségtelen, tudta mindenki, aki kicsit is gondolkodik, hogy a választások után jönnek majd a megszorítások. A győztesnek -bárki is az és bármit is ígért - komoly lépéseket kell tennie a költségvetési egyensúly megteremtéséért.

 

(…) A fontosabb kérdés inkább az, mennyire átgondoltak most ezek az intézkedések. Mert ha tényleg csak egyszeri harács jelleget ölt a dolog, ám nem sikerül úgy átalakítani a nagy rendszereket, hogy feleslegesen ne folyjék el belőlük a pénzt, akkor az elég nagy baj. Önmagában szép, hogy kevesebb autó, miniszter, államtitkár - csakhogy ez a megoldáshoz kevés. Akadnak intő jelek. Az amúgy jó ötletnek tűnő 5 százalékos áfacsökkenés közel sem mérsékelte ekkora arányban a fogyasztói árakat, ellenben jelentős bevételtől fosztotta meg a költségvetést. Visszacsinálni nyilván presztizsokokból is nehéz - pedig érvek amúgy biztosan akadnának mellette.

 

(…) Amúgy adót emelni tulajdonképpen mindenki tud, ahhoz túl sok ész sem kell, csak kevés bátorság. Ismételjük meg, a komoly dolgoknak most kell következniük. Mert az igazi politikusi erényeket ott lehet megcsillantani: az igazgatás vagy mondjuk az egészségügyi rendszer reformjánál.

 

 

Pilhál György: Visszhang Cinkotáról (Magyar Nemzet, 2006. június 13.) "Itt minálunk Cinkotán elég vegyesen fogadták Gyurcsány Ferenc bejelentett terveit. A meghatározó többség bereszelt élű konyhakésekkel kezdett hadonászni, hallva az államférfi prológját, a kerítésszomszédom meg egyenest egy fejőszéket (korábban két tehenet tartott) vágott hozzá a tévékészülékéhez".

Itt minálunk Cinkotán elég vegyesen fogadták Gyurcsány Ferenc bejelentett terveit. A meghatározó többség bereszelt élű konyhakésekkel kezdett hadonászni, hallva az államférfi prológját, a kerítésszomszédom meg egyenest egy fejőszéket (korábban két tehenet tartott) vágott hozzá a tévékészülékéhez. Magyarán: megérkezett Gyurcsány hozzánk, Cinkotára is. Bár ne tette volna. Rövid szondázást végeztem a környéken a jelenségről az ábécében, szervizben, fodrásznál meg a központi ivóban. Az eredmény (Gyurcsányra nézve) lesújtó volt.

 

(...) Miközben a kormányfő valószínűleg a saját vállát veregeti, kéne elébe egy tükör. A borzalmas méretű adó-, gáz- és egyéb áremelések, a beígért elbocsátások itt tornyosulnak az ország feje fölött, miközben a nemzet Fletója idvezülten szónokol és pózol a nap minden órájában. Diktátor születik. Egy kis, karon ülő Führer... Mondom, errefelé, Cinkotán nincsenek nagy véleménnyel a legendás szónokról - lesújtóbbat tudnék mondani bőven, de az nem lenne elegáns. Egyelőre Ferenc az úr - de meddig tart a pünkösdi királyság? Szóval, Gyurcsány nevének hallatára már alacsonyan szállnak a fejőszékek. A szomszéddal is megbeszéltük a részleteket (szittya magyar ember). A programbeszéd, mint említettem, visszhangokat keltett ebben a közösségben. Kiszabadulóban a szellem a palackból.