Csak Sólyom nem kereste Bush kegyeit
Bár a hazai értelmiségen belül erős törés mutatkozik az Egyesült Államok megítélésében, a pártpolitika ezt a konfliktust nem jeleníti meg. A magyar politikai szereplők ugyanakkor igyekeztek politikai hasznukat maximalizálni az amerikai elnök látogatásakor. A diplomáciai vizit a kormányoldalnak alkalmat adott a sikerkommunikációra, Sólyom Lászlónak értékrendje megjelenítésére, a KDNP-nek a hagyományos családmodell melletti kiállására. Orbán Viktor arra használta fel az alkalmat, hogy eloszlassa a vádakat, miszerint diplomáciai karanténba van zárva.
Amerika: szétválaszt és összeköt
Kevés olyan jelentős konfliktuspont van a hazai értelmiségen belül; mint az Egyesült Államokhoz és a terrorellenes harchoz való viszony. Az USA megítéléséről ugyanis nemcsak a baloldali-liberális és jobboldali értelmiségi táborok között, de azokon belül is heves viták zajlanak. Mindkét oldalon a vélemények széles spektrumával találkozhatunk, az amerikabaráttól és amerikaellenes szélsőségekig.
Az Amerika-kritikus baloldali vélemények emberi jogi vonulata a guantanamói visszaélésekre; a gazdasági irányzata a globalizáció káros hatásaira, míg a külpolitikai bírálat a terrorellenes küzdelem nemzetközi békefolyamatokra kifejtett káros hatásaira hivatkozik. A környezetvédők ugyanakkor leginkább a Kiotói Egyezmény megsértése miatt bírálják az Egyesült Államokat. Az említett szempontok persze össze is kapcsolódhatnak: az Amnesty International érvelésében főleg az emberi jogok védelme és a békepártiság, a radikális baloldali csoportoknál a háborúellenesség mellett a globalizációkritika a hangsúlyos. A baloldali-liberális értelmiségen belüli „amerikaszimpatizáns” irányzat ugyanakkor éppen a demokrácia, az emberi jogok és a szabadság tiszteletére hivatkozik.
A jobboldali értelmiség sem egységes az Egyesült Államokhoz való viszony tekintetében – és ez a törésvonal a sajtóban is megjelenik. Az atlantista-reálpolitikai irányzat az Amerikával szembeni partneri viszony fontosságát hangsúlyozza. A Fideszhez kapcsolódó külpolitikai elemzőintézet, a Budapest Analyses például a napokban a Magyar Nemzetben is megjelent elemzésében „a magyar sajtó egyes szegmenseinek (...) zsigeri Amerika-, illetve Nyugat-ellenességéről” beszél. A jobboldali médiában – és vélhetően a szavazótáborában is – inkább az Amerikával szemben kritikus vélemények vannak túlsúlyban. Ezek szintén több forrásból táplálkoznak: a kapitalista, „neoliberális” gazdaságpolitika bírálata, a nagyhatalmi törekvések elítélése; továbbá (a jobbszélen) az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus.
Az Amerika-ellenesség ugyanakkor nemcsak szétválaszt, de összeköt is: a radikális baloldal és a radikális jobboldal önmeghatározásában egyaránt központi helyet foglal el, ráadásul a szélsőséges irányzatok Egyesült Államokkal szembeni kritikája gyakorlatilag ugyanazon érvrendszerre épül.
Versenyben az elnök kegyeiért
Az elvi konfliktusokat a parlamenti pártok diplomáciai szinten nem jelenítik meg. A pártokra – és főleg a két nagy pártra – inkább az jellemző, hogy „versengenek” az Egyesült Államok kegyeiért – a külpolitikai sikeresség egyik legfőbb mércéjévé téve az USA-hoz való viszonyt. A kormányfő legutóbbi, 2005. októberi washingtoni látogatásából például látványosan igyekezett belpolitikai tőkét kovácsolni: miközben felnagyította a találkozó fontosságát és fényezte a kormányzat külpolitikáját, bírálta az Orbán-kormányt diplomáciai kudarcai miatt.
A kormányoldal offenzívájában akkor a Fidesz szélsőjobboldalra tolása is nagy hangsúlyt kapott: Gyurcsány Ferenc azzal támadta Orbán Viktort, hogy 2001. szeptember 11. után nem határolódott el a MIÉP nyilatkozatától, mely az Egyesült Államok felelősségét hangsúlyozta a terrorcselekmény végrehajtása miatt. A vádat több hetes politikai vita követte, melyben a jobboldali politikusok sok külső szereplő bevonásával igyekeztek bizonyítani: Orbán jó viszonyt ápol az Egyesült Államok vezetőivel.
Gyurcsány Ferenc – elődjéhez, Medgyessy Péterhez hasonlóan – sosem tagadta, hogy szoros szövetséget kíván kialakítani az Egyesült Államokkal. Ezzel egyes esetekben (mint például az iraki magyar szerepvállalás kapcsán) meglehetősen népszerűtlen intézkedések mellett is kiállt. Az 1956 évforduló mellett részben ennek a következetességnek a gyümölcse érett be a mostani Bush-látogatással. A vizit időzítése miatt kifejezetten előnyös lehet Gyurcsány Ferenc számára. Hazánk ugyanis a közeljövőben újabb kisegítő csapatot küld Afganisztánba, a mostani látogatás pedig bebizonyíthatja az itthoni közvéleménynek: Magyarország háborús szerepvállalása nem hiábavaló. Gyurcsány ráadásul diplomáciai téren is sikert aratott: Bush ugyanis (Blair és Putyin után) a harmadik nagyhatalmi vezető, aki az utóbbi évben látogatást tett hazánkban. Ráadásul Bush budapesti látogatása külföldön is emelte a magyar miniszterelnök és az ország presztizsét. Az International Herald Tribune szerint például mindez nagy lehetőséget jelent Magyarországnak arra, hogy a legnagyobb súllyal bíró kelet-európai országgá váljon a nemzetközi színtéren.
A sikert a hazai közvéleménynek nehezebb tálalni a Sólyom László és Gyurcsány Ferenc által is az egyik kritikus pontnak nevezett vízumügyben. Ebben a kérdésben gyakorlatilag nem történt előrehaladás. Bush elnök úgy nyilatkozott, hogy bátor lépésnek tartja magyar részről a vízumkényszer eltörlésének felvetését, ezzel pedig egyszerre fejezte ki jó szándékát, és azt, hogy Magyarország nem számíthat változásra ebben az ügyben. (A vízumkérdésben ugyanakkor az amerikai elnök mozgástere behatárolt, annak feltételiről ugyanis a szenátus dönt.)
Mindenki a magáét
George W. Bush pártelnökökkel való találkozóján minden szereplő lehetőséget kapott arra, hogy egymondatos üzenetet fogalmazzon meg az elnöknek – és ezáltal üzenjen a hazai közvéleménynek. Hiller István a diplomácia sikereiről beszélt: a magyar külpolitika megbízható, a két országot összekötő a szövetségesi kötelék kiemelkedő jelentőségű. A találkozó után az MSZP elnöke emlékeztetett arra is, hogy fél éven belül a parlamenti pártok elnökei előbb az orosz majd az amerikai elnökkel is találkoztak. Kuncze Gábor az elnökkel folytatott beszélgetésben a demokrácia fontosságát hangsúlyozta; de „saját témát” nem vetett fel. Eörsi Mátyás, az SZDSZ képviselője ugyanakkor igyekezett utalni az SZDSZ „rendszerváltó” gyökereire azzal, hogy megpendítette: az 1956-os forradalom résztvevőinek leszármazottai kapjanak vízummentességet.
Orbán Viktor számára a találkozó lehetőséget adott arra, hogy bizonyíthassa: a kormányoldal kritikáival szemben jó viszonyt ápol George W. Bush-sal – és az Európai Unió vezető politikusaival. A találkozó utáni nyilatkozatában ennek megfelelően saját diplomáciai jelentőségét domborította ki. Megemlítette ugyanis, hogy Bush ismerősként üdvözölte őt a pártelnökök között, hiszen már többedszerre találkoznak – és ebben szerepet játszott az is, hogy az Európai Néppárt alelnökként ő felel az amerikai Republikánus Párttal való kapcsolattartásért.
Az MDF főleg a találkozót követő sajtóközleményben deklarálta a találkozóval kapcsolatos üzenetét: utalt a két párt közös konzervatív ideológiai gyökereire, és a pártok közti együttműködés fontosságát hangsúlyozta. A KDNP elnöke, Semjén Zsolt szintén szimbolikus téren igyekezett a találkozóból, a párt kiemelt értékei mentén szólítva meg az amerikai vendégeket: Condoleezza Rice-nak megemlítette a határon túli magyarok ügyét, az amerikai elnököt pedig megdicsérte amiatt, hogy az hazájában kinyilvánította, hogy „házasság csak egy nő és egy férfi között lehetséges”.
Elnökök egymás közt
Sólyom László és az amerikai elnök találkozóján a magyar köztársasági elnök bebizonyította: nemcsak a belpolitikában, de a diplomáciai találkozókon sem riad vissza a konfrontatív megnyilvánulásoktól. Az európai sajtóban is jelentős visszhangot és elismerést kapott, hogy az elnök három kérdésben is kritikát fogalmazott meg a republikánus kormányzat politikájával szemben. Sólyom László egyrészt utalt arra: az emberi jogok tiszteletben tartásával kell lefolytatni a terrorizmusellenes háborút – utalva ezzel a guantanamói fogolytáborok és az iraki fogolykínzások ügyére. A jövő nemzedékek iránt vállalt felelősség felemlegetésével burkoltan az elnök a károsanyag-kibocsátást korlátozó Kiotói Egyezmény amerikai elutasítását bírálta. A köztársasági elnök Gyurcsány Ferenchez hasonlóan felemlegette a vízumszerzés nehézségeit is, ezzel visszautalva beiktatása utáni elhíresült mondatára, miszerint addig nem utazik az Egyesült Államokba, amíg ehhez ujjlenyomatot kell adnia.
Két érdekes szempont kapcsolódott össze Sólyom László személyében: a diplomáciai látogatás jelentősége és az értelmiségi elitcsoportok között zajló magyarországi vita az USA világpolitikai szerepét illetően. A látogatást kezdeményező ország elnökeként és a Bush ellen tüntető Védegylet egykori jelöltjeként e két szempontot egyeztette össze, amikor a saját maga által következetesen vitt témákat Bushnak is felvetette. Így az elnök sikeresen oldotta meg a diplomáciai látogatás okozta nehéz helyzetet: felelős államfő maradhatott anélkül, hogy elszakadjon szellemi gyökereitől.
