A "populista, a nacionalista és a részeges" koalíciója

pártpolitikusként nyilatkoztak. A magyar külügyminiszter szintén a két ország közötti jó viszonyt hangoztatta, hozzátéve ugyanakkor, hogy azt is elvárják, Robert Fico maga is határolódjon el koalíciós partnerei magyarellenes megnyilvánulásától. Göncz Kinga ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem szeretné, ha a koalíciós partnerek miatti európai elhatárolódás a Smertől magyar-szlovák üggyé szűkülne le. „Itt az európai szocialista pártok közös véleményéről van szó” – jelentette ki. Hasonló véleményt fogalmazott meg az MSZP is.

 

 

A Fidesz szerint ugyanakkor aggasztó a szlovákiai kormánykoalíció összetétele. A polgári párt és helyteleníti a magyar kormány "óvatos és kiváró" reakcióit - mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke. A nemzetközi reakciók ugyanakkor egyáltalán nem ilyen óvatosak - jegyezte meg, és példaként említette, hogy az Európai Parlament szocialista frakciója felfüggesztette a vezető kormánypárt tagságát.

Rónay Tamás: Ficó kemény fickói, (Népszava, 2006. június 30.) Fico, Meciar és Slota koalíciójának egy szempontból komoly előnye van a magyarság számára: a Magyar Koalíció Pártja nem lépett be a kormányba. „Ha az MKP egy kormányba kerül Ficóval és Meciarékkal, nehezen mossa le magáról azt a vádat, hogy akár az ördöggel is képes cimborálni a hatalom megtartása érdekében.”

Bármilyen meghökkentő, a szlovák kormányalakításnak igenis akadtak a magyarságra nézve kedvező aspektusai is függetlenül attól, hogy a kabinetbe bekerült a Szlovák Nemzeti Párt, melynek elnöke, a - nemcsak figyelemreméltó alkoholfogyasztásáról - hírhedt Ján Slota egy nyilatkozatában már Magyarország megtámadásától sem riadt vissza. Valahogy úgy érezhetjük magunkat, mint az orvos, aki közli halálra rémült, súlyos dohányos és alkoholista betegével: "Uram, van egy jó, meg egy rossz hírem. A rossz az, hogy ki kell operálnunk az egyik tüdejét." Na és mi lehet ezek után a jó? - kérdezi lemondóan a páciens. "Ugyan, gondoljon csak bele: így legalább több helye lesz a májának".

 

Mi a jó hír abban, hogy Fico, Meciar és Slota kötött szövetséget? Pusztán annyi, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem került be a kormányba. Az utolsó pillanatig hallhattunk olyan híreket: az MKP hajlandó lenne szövetkezni a Smerrel és a HZDS-szel, csak hogy - úgymond - elkerülje a "kisebbik rosszat", nemzetiek hatalomra kerülését. Ám szögezzük le itt és most: ezúttal nem rosszról és kevésbé rosszról volt szó. Súlyos, s még annál is megbocsáthatatlanabb hibáról. Ha az MKP egy kormányba kerül Ficóval és Meciarékkal, nehezen mossa le magáról azt a vádat, hogy akár az ördöggel is képes cimborálni a hatalom megtartása érdekében. Persze, váltig bizonygathatjuk: de hiszen ez a Meciar már nem ugyanaz, aki úgy tíz évvel ezelőtt miniszterelnökként terrorizálta saját hazáját, s nevezte hazája kerékkötőinek az országban élő magyarokat. Ám ahhoz, hogy ezt el is higgyük, olyan fokú naivitás kéne, ami nem igazán állja meg a helyét a reálpolitikában. (...)

 

 

Molnár Norbert: A legkisebb ellenállás (Magyar Hírlap, június 30.)   Az új szlovák kormány megalakulásának egyik legnagyobb veszélye, hogy a magyar régiók regionális fejlesztése elmarad, és a minisztériumokat "megtisztítják" a magyaroktól. „Képzeljék el, micsoda haddelhadd lesz ott, ha kedden Gasparovic kinevezi az új kormányt, s az új miniszterek elfoglalják székeiket. Söprés. Szlovák seprű jól seper. Seperc alatt. Állítólag több mint ezer olyan magyar ember dolgozik az államigazgatásban, aki így vagy úgy, de veszélyeztetve van.”

(...) Robert Fico iszonyatosan kormányozni akart. De nagyon, nagyon, hogy Pély Barna kedvenc jelzőhalmozását használjam. Fico, a szociáldemokrácia álcáját magára öltő diktátorkezdemény beparancsolta a koalícióba a fasisztoid Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) az ékesszólású, részeges Ján Slota vezetésével, illetve az egyre inkább elfogadható arcú (legalábbis így viselkedő) Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (HZDS). Hogy megalázta őket, nem kétséges. Pártjaiknak összesen öt minisztériumot adott, magának meghagyott tizenegyet. Slotát és Meciart a sunyiba parancsolta, sorképviselőket csinált belőlük.

 

(...) Fico azt is megkockáztatta, hogy a külföld és a hazai közvélemény rosszul fogadja döntését. A Smer-Szociáldemokráciához eddig közel álló Pravda primitív koalícióról írt, a külföld pedig egy rövid ideig tartó sokk után elkezdte figyelmeztetni Ficót, hogy talán mégsem a szélsőségesekkel kéne egy szocdem pártnak koalíciót kötnie. Mert kerültek már Európában hatalomra mindenféle idegengyűlölő pártok, de azok mind a jobboldal hóna alatt lopakodtak a hatalomba. Az európai szocialisták keddre raportra hívták Robert Ficót, akinek el kell majd mesélnie, miért jó Európának a bugriskoalíció.

 

(...) De talán még ennél is rosszabb hír, hogy a regionális fejlesztési minisztérium szintén az SNS kezébe került. Az elmúlt négy évben sok bírálat érte a magyar pártot, hogy a déli régiókba több állami támogatás megy, mint máshova. Az MKP azzal védekezett, hogy csak megpróbálják bepótolni azt a hiányt, amit az 1998-ig kormányzó pártok okoztak. Azok ugyanis egyszerűen nem adtak pénzt délre. S most vajon mi várható? Az amúgy is szegény, magyarok lakta déli régiók csak tovább szegényedhetnek. Fico érzéketlenségére mellesleg az is jellemző, hogy azokat a minisztériumokat, amelyek az MKP hatáskörébe tartoztak, többnyire a nemzetiek kapták meg.

 

Képzeljék el, micsoda haddelhadd lesz ott, ha kedden Gasparovic kinevezi az új kormányt, s az új miniszterek elfoglalják székeiket. Söprés. Szlovák seprű jól seper. Seperc alatt. Állítólag több mint ezer olyan magyar ember dolgozik az államigazgatásban, aki így vagy úgy, de veszélyeztetve van. Mármint az állása, mert azért ne keltsünk pánikot.

 

Minden kormány megérdemli a száz napot, szokták mondani. Ha Szlovákiában ez a kormánykoalíció alakul meg, minden bizonnyal nem kapja meg a száz napot. Valószínűleg egyet sem. A külföld mellett már a piactól is megkapta a pofont, akkorát bukott a korona, hogy a nemzeti banknak folyamatosan lesben kell állnia, hogy beavatkozhasson. (...)

 

 

 

 

Tóta W. Árpád: Szlovákkérdés (Magyar Hírlap, 2006. június 30.)   „A magyarozás Szlovákiában mainstream. (...) Rohadt undorítónak néz ki ez a koalíció, ne szépítsük. (...) A szlovák kormányba evickélő tényezőkkel viszont, ha punkt a magyar kisebbséggel kezdenek szórakozni, határozott hangon kell beszélni akkor is, ha hatalmon vannak.”

(...) Ján Slota, a kormányra kerülő Szlovák Nemzeti Párt vezére azzal lett igazán híres, hogy konkrétan előhozta egy beszédében a tank motívumát, miszerint tankra szlovák, fel Budapestre. Naná, hogy be volt rúgva, mint az albán szamár. Elég ennyi egy politikus megítéléséhez? Nekem speciel bőven, a jó Mikola doktor ugye ehhez képest apróságokért került a szégyentablóra. Ez nem hiba, hanem az alkalmatlanul bunkó senki névjegye. El lehet képzelni, kik és miért szavaztak Slota vérgőzös pártjára, és hozzá lehet számolni a győztes Smer, na meg a titkosszolgálatot anno köztörvényes bűnözőkkel kistafírozó, az emberrablást sem megvető Meciar, a Tátra Drakulája magyarellenes kirohanásait. A magyarozás Szlovákiában mainstream.

 

Rohadt undorítónak néz ki ez a koalíció, ne szépítsük. Rohadtul semmi garancia nincs arra, hogy Slota mostantól majd nem iszik, vagy hogy józanul nem lesz ugyanennyire hülye, hogy Meciar már nem szereti az emberrablást, és hogy a gátlástalan populista Fico, ha épp az érdeke úgy kívánja, nem csapja asztalra a magyarkártyát.

 

De mielőtt a nemzeti nekibuzdulás odáig hömpölyögne, hogy tankra magyar, csillapodjunk le.

 

(...) Eleve a határon túli magyarság inkább problémaforrásként, mint bármi másként jelent meg a horizontjukon.

 

 

(...) Ezekkel a szlovák kormányba evickélő tényezőkkel viszont, ha punkt a magyar kisebbséggel kezdenek szórakozni, határozott hangon kell beszélni akkor is, ha hatalmon vannak. NATO- és EU-tagok vagyunk, ahol egymásnak adják a kilincset a nagyhatalmak. Haidert kevesebbért szekálta betegre a világ. Az az aktuális igazság, ami nevében a nyugati civilizáció manapság háborúkat indít, a mi oldalunkon fog állni, ha csak a legkisebb vita is támad arról, szabad-e a kisebbségeket intézményesen bántani vagy diszkriminálni azért, mert a szomszéd nemzethez is kötődnek. A tankot tajtrészegen összehányó Slotától meg nem megijedni kell, hanem megszervezni a nevelését.

 

 

 

Kis Tibor: Mise habbal (Népszabadság, 2006. július 6)   Szlovákia mintának számított Brüsszelben, a Dzurinda-kormány egykulcsos szja-t vezetett be, fizetőssé tette az egészségügyet, kivételesen vállalkozóbarát környezetet alakított ki. Ezért a mostani koalíció felveti a kérdést: „a túlságosan is radikális gazdasági gyógymódok nem járnak-e alkalmasint olyan nemkívánatos mellékhatásokkal, mint a populizmus vagy a szélsőségek megerősödése?

Szemernyi kétsége sem lehetett Robert Ficónak afelől, hogy az adott helyzetben egy strasbourgi út számára felér egy kiadós Canossa-járással. Mégis ment - noha nyilván nem volt azért annyira biztos a dolgában, mint előzetes nyilatkozatai mutatták. De végül is úgy gondolhatta az új pozsonyi erős ember, hogy történjék bármi is Strasbourgban, a szlovákiai hármas koalíció megér neki egy misét. Az Európai Parlamentben elszenvedett tegnapi megaláztatásokból ítélve egyáltalán nem biztos, hogy helyes volt a számítása.

 

(...) Ugyanígy az is feltűnő volt, milyen gyorsan rendelték európai raportra a szlovák populista kormány fejét. Ha többet nem is, annyit ez feltétlenül jelez, hogy az unióban már kezdik úgy érezni: valami nem stimmel Szlovákiában.

 

(...) Ugyanakkor nem vitás, hogy Európa számára azért a szlovák politikai üzemzavar némileg másképpen irritáló, mint a korábbiak a kontinens nyugati felén. Ez az eset ugyanis - akárcsak nem sokkal korábban a lengyel kormányváltás - valójában az adott térség bajait tárja elő. Ilyen szempontból a szlovák ügy még sikamlósabb is, mint a lengyel. Hiszen Szlovákia egy idő óta mintadiáknak számított Brüsszelben, a Dzurinda-kormánynál "trendibb" pedig alig akadt a régióban: egykulcsos szja-t vezetett be, fizetőssé tette az egészségügyet, kivételesen vállalkozóbarát környezetet alakított ki - mindezt kiváló makrogazdasági eredményekkel és lehangoló szociális feszültségekkel. És felveti egyúttal azt a kényelmetlen kérdést: a túlságosan is radikális gazdasági gyógymódok nem járnak-e alkalmasint olyan nemkívánatos mellékhatásokkal, mint a populizmus vagy a szélsőségek megerősödése? És az ellenreakció nem válik-e a gazdasági haladás kerékkötőjévé a "reformsújtotta" országokban?

 

(...) A Fico-jelenség az európai szocialistákat hozta a legkényelmetlenebb helyzetbe. Mivelhogy a Smer képviselői az ő padsoraikban ülnek Strasbourgban. Most persze mondhatják, hogy a vezető szlovák kormányerő nem is tagja az Európai Szocialisták Pártjának. Sőt, még azt is: ők valójában csak domesztikálni akarták Ficóékat (külön pikantériája e kísérletnek, hogy az MSZP meglehetősen aktív szerepet vállalt benne).

 

(...) Ha már megesett ez a csúfság, akkor tényleg a legkevesebb, hogy ezek után az unió szocialista pártjai nem vállalnak több közösséget Ficóékkal.

 

 

 

Gavra Gábor: Reflexek (Hírszerző, 2006. július 10.)   „Izrael megtagadja a kapcsolatfelvételt az antiszemitának tartott Lengyel Családok Ligája által a válságról válságra bukdácsoló varsói kormányba delegált közoktatási miniszterrel. Nem kell sem túlérzékenynek, sem nacionalistának lennünk ahhoz, hogy szégyennek tartsuk, hogy a magyar kormány nem jelentett be még csak hasonló lépéseket sem a magyargyűlölő szlovák kormánytagokkal szemben”.

Hozhatok esetleg egy kávét? – kérdezte a frissen beiktatott szlovák kormányfő közvetlenül az után, hogy feltápászkodott a kukoricáról, melyre az európai parlament szocialista frakciója térdepeltette, amiért a szlovákiai választás győztese összeállt a Szlovákiából a kilencvenes években helyes kelet-európai féldiktatúrát barkácsoló Vladimir Meciar, de főleg a magyargyűlölő Jan Slota pártjával.

 

 

Fico manővere szűken vett hatalomtechnikai szempontból értékelhető csak (...)Minden más szempontból azonban Meciar és főleg Slota beemelése a kormányba, ezzel pedig a nem túl dicsőséges szlovák félmúlt és a nettó fajvédelem legitimálása védhetetlen lépések; uniós polgárokként és Szlovákiában élő honfitársainkra gondolva is örülnünk kell, hogy a kontinens nyugati része nem vette szó nélkül tudomásul a Smer koalíciós partnerválasztását.

 

 

Annál nagyobb kérdés, hogy vajon mire gondolt a Magyar Köztársaság kormánya, amikor (Gál J. Zoltán száján keresztül) a következőkben foglalta össze álláspontját a formálódó szociál-nacionalista kormány alakulásával kapcsolatban: „Magyarország tiszteletben tartja a szlovákiai koalíciós tárgyalások eredményeként megalakuló kormány összetételét, a felálló új kabinetet konkrét gyakorlata alapján fogja megítélni.”

 

 

A második Gyurcsány-kormány tehát úgy gondolja, hogy egy (ráadásul magyarellenes) fajvédő párt egy velünk szomszédos országban történő kormányra kerülése esetén nem kell mindjárt kapkodni; rohangálni fűhöz-fához; szerintük egy náci is lehet fejlődőképes; egy idő után talán Slota sem akarja majd a földdel egyenlővé tenni Budapestet, addig is kollegája szépen elpiszmog majd a szlovák oktatási rendszer – a kisebbségi jogokat nyilván a legmesszebbmenőkig szem előtt tartó – átszervezésével. Magyarország pedig hallgat, mert abból – gondolhatják a fenti álláspont megfogalmazói – nem lehet baj. (...)

 

 

Rockenbauer Nóra: Közép-európai tévutak (Magyar Hírlap, 2006. július 10.)   "Megrázónak mondható Robert Fico döntése, amellyel nemcsak Vladimír Meciar, hanem az Európában teljesen szalonképtelen, magyargyűlölő Jan Slota pártját is beemelte a szlovák kormánykoalícióba. Neki, mármint Ficónak ráadásul ott volt a reális lehetősége arra is, hogy találjon megfelelő partnereket a kormányzáshoz. Az viszont, amit választott, Pozsonyt is elszigetelődés felé viszi."

Alig nyolc hónap alatt a harmadik kormány alakul Lengyelországban. A Kazimierz Marcinkiewicz vezette kisebbségi kabinet májusban két szélsőséges kis párttal egészült ki, most pedig a miniszterelnök is távozik, hogy helyét átvegye az eddig a háttérből irányító Jaroslaw Kaczynski. Közben politikai patthelyzet alakult ki Csehországban, a szlovák kormánytól pedig a hideg rázza Európát.

 

Érdemes megnézni, miként jutottak el ezek az országok ebbe a helyzetbe. A választóknak ugyanis mind a három helyen elegük lett a korábbi kormányok korrupciós ügyeiből, s abból, hogy miközben az elit gazdagodik, nekik újabb és újabb áldozatot kell hozniuk. Pedig az áldozatvállalásnak már látszanak az első eredményei, hiszen mindhárom gazdaság gyors ütemben fejlődik. Lassan csökkenni kezdett a nagyon magas lengyel munkanélküliség, a csehek nemzeti összjövedelme pedig már eléri az uniós átlag 73 százalékát, amivel Portugáliát – hogy csak két példát említsek.

 

A politikusok viszont most éppen ezeket az eredményeket készülnek elherdálni – a hatalom miatt. A választók kétségtelenül mindenütt nagyon megosztottak Európában, sehol sem egyszerű a kormányalakítás. Míg azonban Németországban – a helyzet racionális átgondolása után – a győztes konzervatívok a vesztes szociáldemokratákkal kötöttek nagykoalíciót, Közép-Európában ez csak a legutolsó opció – ha egyáltalán felvetődik.

 

 

(...) megrázónak mondható Robert Fico döntése, amellyel nemcsak Vladimír Meciar, hanem az Európában teljesen szalonképtelen, magyargyűlölő Jan Slota pártját is beemelte a szlovák kormánykoalícióba. Neki, mármint Ficónak ráadásul ott volt a reális lehetősége arra is, hogy találjon megfelelő partnereket a kormányzáshoz. Az viszont, amit választott, Pozsonyt is elszigetelődés felé viszi. (...)

 

 

Papp László Tamás: Populista áfium: varsói gyors, pozsonyi csatlakozással (Hírszerző, 2006. július 11.)   „Természetesen, mint sok egyébről, a (...) Fico katasztrófa-koalíciójáról is az aljas, sokkterápiás neoliberális gazdaságpolitika tehet. Ez a globális métely, ami kiváltotta az elnyomott népek immunreakcióját. Mármint a közkeletű és népszerű magyarázat szerint. (...) Pedig tőlük délre elterülő kis hazánkra tekintve láthatnák, mire jut egy ország államfetisiszta osztogatással."

“…a mindenkori hatalomnak valamilyen egyensúlyt kell keresnie az elvi közgazdasági racionalitás és a társadalom elvárásai között. Ha a kormány ezt nem találja meg, csúnyán belebukhat. Ahogy a minap történt Szlovákiában, ahol éppen a magyar közgazdászoknak annyira tetsző megoldások ellen politizálva alakíthatnak most kormányt a különböző színezetű populista pártok” – nyilatkozza a 168 órának Tölgyessy Péter. Ő csak tudja: a közelmúltig populistákkal ült egy frakcióban.

 

 

(...) Ha pusztán a nyers nemzeti önérdek szempontjából tekintünk rá, olyan a dolog, mint az ablakunkon viharos szél által besodort ötös lottószelvény. A költségvetést hazavágó Medgyessy-csapás után mi voltunk Brüsszelnek a szamárpadba ültetett, demonstráció céljából mutogatva lealázott hülyegyerek, akit képtelenség alulmúlni. De most végre jöhet a szomszéd agonizáló tehene fölötti derűs magyar optimizmus.

 

(...) Ha ezek a vadkeleti abszurdba oltott panoptikumi figurák hozzák a formájukat, komoly sanszuk van rá, hogy leamortizálják a gazdaságot, elriasztják a befektetőket, tán még egy kis árfolyamzuhanás és tőzsdekrach is befigyel. És utána már nemigen kell félnünk, hogy bennünket leelőzve vezetik be az eurót.

 

 

(...) Természetesen, mint sok egyébről, a Kaczynski-tesók nyomulásáról és Fico katasztrófa-koalíciójáról is az aljas, sokkterápiás neoliberális gazdaságpolitika tehet. Ez a globális métely, ami kiváltotta az elnyomott népek immunreakcióját. Mármint a közkeletű és népszerű magyarázat szerint.

 

 

Hogy a térség sok vonatkozásban tényleg nyomorúságos helyzetéért a piacképtelen iparágakat, finanszírozhatatlan, vízfejű ellátórendszereket teremtő szocializmus, illetve továbbélő etatista öröksége felelős, azon a társadalomnak – úgy tűnik - luxus két hordószónoklat közt elgondolkodni. Pedig tőlük délre elterülő kis hazánkra tekintve láthatnák, mire jut egy ország államfetisiszta osztogatással. (...)

 

 

Kis Tibor: Nyugtató (Népszabadság, 2006. július 12.)   „Még egy ennyire barátságtalan és arrogáns Fico-belépő után sem lehet vitás: Kubist fogadni kellett Budapesten. (...) Határozott állásfoglalások helyett ugyanakkor a magyar kormány csak semmitmondó nyilatkozatokat tett román kollégájáról. A legkevesebb, amit ilyenkor tenni kell: a szolidaritás kifejezése a szlovákiai magyar közösséggel, és Pozsony figyelmének erőteljes ráirányítása az európai értékekre”.

(...) közvetlenül Ján Kubis érkezése előtt Fico valóságos nemzetközi összeesküvésnek igyekezett beállítani strasbourgi vesszőfutását. És vajon kik állhatnak ennek hátterében? Fico szerint a magyarok és a "nemzetközi monopóliumok" áskálódnak Szlovákia ellen.

 

(...) Még egy ennyire barátságtalan és arrogáns Fico-belépő után sem lehet vitás: Kubist fogadni kellett Budapesten. De főleg azért, hogy rögtön a legelején öntsünk tiszta vizet a pohárba. Hogy asztalcsapkodás nélkül ugyan, de azért elég határozottan közölni lehessen Pozsonnyal: mi az, amit alapfeltételnek tart Budapest a kétoldalú politikában, az európai és a kisebbségi ügyekben. És világossá tenni: jó viszonyt akarunk ugyan Szlovákiával - de ennek van azért bizonyos minimális ára.

 

(...) Ilyen kormányzati szándéknak a nyomait meglehetősen ritkásan lehetett felfedezni a találkozón. Inkább csak az eddigi óvatoskodás, se hús, se hal állásfoglalások prolongálását. Mintha a kormány számára nem lenne elég világos: a kialakulóban lévő szlovákiai helyzet kezdi a Meciar-korszakot idézni; reális veszélynek látszik e pillanatban a szlovákiai belső feszültségek kiújulása és az ottani magyarság jogainak csorbítása. Mindennek ráadásul már vannak kézzelfogható jelei. Márpedig a legkevesebb, amit ilyenkor tenni kell: a szolidaritás kifejezése a szlovákiai magyar közösséggel, és Pozsony figyelmének erőteljes ráirányítása az európai értékekre.

 

Európa az esetleges visszarendeződési kísérlettel szemben egyébként korántsem fegyvertelen - ez kiderült például pár nappal ezelőtt az Európai Parlamentben is. A magyar kormánynak is nagy a felelőssége. A helyzet kezeléséhez jó sorvezető lehetne egy kiérlelt, átgondolt és koherens szomszédság- és nemzetpolitika; ami egyelőre hiányzik.

 

 

Eörsi Mátyás (országgyűlési képviselő, SZDSZ: Haider után Slota (Népszabadság, 2006. július 12.)   „Remélem, ezúttal nem a magyar kormány lesz az, amely vélt érdekek érvényesítése okán megtöri az Európai Unióban kialakulni látszó egységet az új szlovák kormánnyal szemben. (...) Ha most nem tesz semmit, később végképp nem lesz alkalma. Nem fogadható el az a hozzáállás, hogy a szavak csak szavak, majd meglátjuk az új kormány teljesítményét".

(...) Fico, pontosabban Meciar és Slota kormányra kerülése a legnagyobb kihívást a Szlovákiában élő nagyszámú magyar kisebbség okán a magyar külpolitikának jelenti. A két ország külügyminisztere közötti találkozó már megtörtént, és ez rendjén is van. A kötelező dialógust fenn kell tartani, ráadásul Szlovákia új külügyminisztere, a volt EBESZ-főtitkár, Jan Kubis az új kormány legígéretesebb tagja. Ám a magyar miniszterelnököt lebeszélném arról, hogy intenzíven keresse a kapcsolatot Robert Ficóval.

Ha Magyarország most látványosan barátkozni kezd az új szlovák kormánynyal, az semmilyen garanciát nem jelent arra, hogy Pozsony a kisebbségi ügyekben eddig elért vívmányokat tiszteletben fogja tartani. Magyarország egy ilyen kezdeményezéssel azt üzenné, hogy az Európai Unióban széles körben osztott demokratikus normák sutba dobhatók, ha az ország közvetlen érdeke ezt diktálja. Ráadásul, amennyiben Magyarország lesz az, amely enyhíti a szlovák kormányra kialakulóban levő nemzetközi nyomást, akkor ne számítson később szövetségesekre, ha próbálkozása nem jár sikerrel.

 

(...) Remélem, ezúttal nem a magyar kormány lesz az, amely vélt érdekek érvényesítése okán megtöri az Európai Unióban kialakulni látszó egységet az új szlovák kormánnyal szemben. Ehelyett célszerűbbnek látszik kétoldalú konzultációk gyors lefolytatása az Európai Unió kereszténydemokrata, szocialista és liberális állam- és kormányfőivel, akár informálisan. Magyarország elmagyarázhatná, hogy a közismert okok miatt nem szándékozik a két ország konfliktusának metszéspontjába állni, ám mégsem lehet eltekinteni az európai értékek érvényesülésétől. (...) Ha most nem tesz semmit, később végképp nem lesz alkalma. Nem fogadható el az a hozzáállás, hogy "a szavak csak szavak, majd meglátjuk az új kormány teljesítményét", mert éppen itt, Európában pontosan tudjuk, hogy a legsúlyosabb tettek is szavakkal kezdődnek, ezért a szavaknak kell megálljt parancsolni még idejekorán.

 

A magyar miniszterelnöknek azt kellene javasolnia partnereinek, hogy a jelenlegi szlovák kormánykoalíció fennállásáig kerüljenek minden kétoldalú találkozót a szlovák miniszterelnökkel. A külügyminiszterek egyeztethetnek, az Európai Tanácsban is értelemszerűen jelen lehet és felszólalhat Fico, ezt megtiltani nincs is jogalap. Ám arra sincs jogalap, hogy kétoldalú találkozókon mosolyogjon a kamerák előtt, azt üzenve haza, hogy Európa a szlovák kormány mögött áll.

 

(...) ha az Európai Unió képes lesz arra, hogy ne csak rosszallását fejezze ki, hanem politikai nyomás alatt is tartsa az új szlovák kormányt, akkor válik csak igazán világossá minden magyar demokrata számára, hogy az Európai Unió nem holmi készpénz-automata, hanem a számunkra oly fontos politikai értékek uniója is egyben. És ez az igazi magyar érdek.