Megéri-e Gyurcsány Ferencnek az MSZP elnöksége?
A választási győzelem után az MSZP a vesztes imázsával áll a választók előtt. A magyarázkodás, a megszorítások, valamint az önkormányzati választásra való felkészülés kommunikációja újra láthatóvá tette a belső csatákat. Gyurcsány Ferenc áttételesen továbbra is a párt irányítója, de készül az elnöki poszt megszerzésére is. Kérdés, hogy ezzel használ-e az MSZP-nek vagy az általa vezetett kormánynak.
MSZP: a megvert győztes
A választási győzelem felőrölte az MSZP fegyelmét és egységét. A megszorító intézkedések bejelentését követően pedig az MSZP mintha egyenesen azt az arcát mutatta volna, amellyel annak idején Medgyessy Péter miniszterelnök és az SZDSZ felé fordult a legélesebb koalíciós konfliktusok idején 2003 nyarán. A hírek szerint a párt belső átalakítás és tisztújítás előtt áll: a nyilvánosság előtt kaotikusnak látszó belső viszonyok azonban már könnyen lehet, hogy a pozíciók elosztásáról szólnak.
Bár a kormányalakítás egyben már az MSZP belső viszonyairól szóló döntés is volt, hiszen a párt „erős emberei” miniszterként immár Gyurcsány Ferenc alárendeltjei, a helyükön a belső ellenzékre váró betöltendő űr maradt. Karsai József esete pedig megmutatta, hogy bárki, aki elég hangosan (elég nagy nyilvánosság előtt) megy szembe a kormányt és a pártot egyaránt irányító központtal, könnyen a potenciális belső ellenfél szerepében találhatja magát: a média és az ellenzék számára egyaránt csemegét jelent egy, az éppen megszorító Gyurcsány Ferenccel ellenkező szocialista. Ráadásul az önkormányzati választás előtt az MSZP belső működésében több helyen is zavart okozott a jelöltállítás, mint ahogy az ezzel járó konfliktusokat idén már a Fidesz is kénytelen a nyilvánosság előtt kezelni.
Sajtóhírek szerint az MSZP-n belül nem tekintenek nagy reményekkel az önkormányzati választás elé, és emiatt felmerül a kormányfői és a szocialista párti stratégia különbsége. A kormányzati kommunikációt – a megszorítások bejelentése és az intézkedések hatálybalépésének időzítése – láthatóan nem aggasztja az október környékén bekövetkező népszerűségvesztés. Az MSZP ugyanis érdekelt az ezúttal győzelemre is esélyes képes Orbán Viktor Fideszen belüli megerősödésében, Gyurcsány Ferenc pedig az állandó érdekérvényesítő képviselő-polgármesterek számának mérséklésében. Kérdés azonban, hogy az MSZP jelöltjei, akik a párt helyi szervezetei felé is politizálnak – reménybeli önkormányzati képviselők, polgármesterek, vagy tavasszal megválasztott országgyűlési képviselők – mindehhez mit szólnak. Innentől pedig a megszorításokkal, az önkormányzati választással, a kormányzati kommunikációval kapcsolatos kérdések az MSZP belső erőviszonyairól, a tisztújításról és Gyurcsány Ferenc esetleges pártelnökségéről is szólnak.
Arról, hogy Gyurcsány Ferenc lenne az MSZP következő elnöke, már nem csupán a sajtóban megjelenő találgatások, hanem olykor a párt politikusai is beszélnek. Amennyiben valóban az újraválasztott miniszterelnököt tenné meg az MSZP elnökévé, azzal alapvetően új politikai helyzet jönne létre: az eddigi törekvések éppen abba az irányba mutattak, hogy a pártelnöki és a miniszterelnöki poszt egymáshoz képest el legyen választva. Igaz volt ez Orbán Viktor miniszterelnöksége idején – a Fidesz elnöki posztjáról a kormányfő a ciklus közepén, 2000-ben távozott –, Medgyessy Péter idején pedig Kovács László vitte a pártelnöki teendőket. Az MSZP-n belüli erőviszonyok átalakulásával most azonban nyitottá vált a párt-, és a kormánypozíciók egymáshoz képesti helyzete: a változás még 2004-ben indult meg, amikor a posztok és feladatok Hiller István és Gyurcsány Ferenc között oszlottak meg. A választási kampány azonban a feladatmegosztást látszólagossá tette azzal, hogy a párt operatív irányítását (az MSZP választási bizottsága élén) nem csupán átvette Gyurcsány Ferenc, de megbízatását az önkormányzati választásig tartóan meg is hosszabbították.
Minden jel arra mutat tehát, hogy Gyurcsány Ferenc informálisan az első számú vezető pozíciójába került a párton belül, az elmúlt időszakban, a választási győzelem óta pedig az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a pártelnöki tisztség megszerzésével igyekszik formálisan is átvenni az MSZP irányítását. A kérdés az, hogy az eddig alkalmazott pártelnök-miniszterelnök elválasztást érdemes-e felváltani. Megéri-e a pártelnökség Gyurcsány Ferencnek?
5 ok, ami Gyurcsány pártelnöksége ellen szól
1. Koalíciós kormányzás és pártkormányzás: A koalíciós viszonyt feszültebbé teheti Gyurcsány Ferenc pártelnöksége. Egy kormányfőnek nem feltétlenül kell beleszólnia az MSZP és SZDSZ között felmerülő kisebb-nagyobb vitákba, pártelnökként azonban visszatérően szembesülhet az erre vonatkozó kérdésekkel. Ilyenkor nem jó megoldás, ha túl gyengén lép fel az SZDSZ-szel szemben, mert saját pártjában kelt bizalmatlanságot magával szemben, ha túl keményen, akkor az SZDSZ-ben. Mindkét eset a kormányfő mozgásterének beszűkülésével járhat.
2. Ideológiai konfliktusok lehetősége: Gyurcsány Ferenc ideológiai elképzelései és irányvonala az MSZP-n belül nem uralkodó. Gyurcsányt inkább azért fogadták el, mert hozta a győzelmet, megújította a kommunikációt, a párt imázsát, a politikai irányvonal körül azonban még komoly viták lehetnek, a miniszterelnöknek pedig jelenleg nem érdeke ezekbe keveredni, hiszen minden párton belüli ideológiai pozícionálás a kormányt magát is pozícionálná.
3. Az MSZP ügyei Gyurcsány Ferenc ügyei: Ügyei, botrányai, az arculatot rongáló eseményei minden pártnak vannak. Gyurcsány Ferenc pártelnöksége esetén az MSZP ügyei a kormányfő ügyei is lennének. Az MSZP politikai ellenfelei mindent elkövethetnek annak érdekében, hogy – a kampánnyal ellentétben – ne Gyurcsány Ferenc imázsa határozza meg a pártét, hanem az MSZP imázsa formálja a miniszterelnökről kialakuló képet is. Az elkövetkező időszak mind a kormány számára, mind a párton belül sok konfliktust hozhat, és a jövőben a megszorítások mellett a jövőben őt fogják kérdezni a legkellemetlenebb párton belüli konfliktusokról, személyi ellentétekről, esetleges beléptetési botrányokról, kizárásokról is. (mint a közelmúltban a Karsai-ügy, a hódmezővásárhelyi botrány és a nagykanizsai ellentétek).
4. A centralizáció erősödő látványa: Felerősödhet a kormányoldal kommunikációjának központosítottsága, ami Gyurcsány Ferenc szempontjából, az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen negatívum. Már az Új Egyensúly Csomag esetében is hátránynak bizonyult, hogy minden kedvezőtlen bejelentés a miniszterelnökhöz kapcsolódott, ő vezette a kommunikációt a legkényesebb ügyekben is. A Fidesz számára a miniszterelnök pártelnökké válása lehetőséget nyújthat arra, hogy felerősítse a „Gyurcsány Ferenc diktátor” típusú támadásokat. Ezek ugyan eddig elég gyengének bizonyultak, a további látványos központosítási kísérletek a közeljövőben már az MSZP szavazói körében és a szocialisták körüli médiaértelmiségben is könnyen visszatetszést kelthetnek, („antidemokratikus”). Rossz előjel ebből a szempontból, hogy már az új kormányzati struktúra is sok kritikát kapott baloldalról is. Annak ellenére tehát, hogy Gyurcsány elnöksége szinte csak szentesítené az eddigi gyakorlatot, szimbolikus jelentősége nem elhanyagolható.
5. Élesedő párton belüli konfliktusok: Gyurcsány Ferenc kongresszusi döntés alapján lehet az MSZP elnöke, ami szavazást, azt megelőzően pedig belső kampányt feltételez. Ellenjelölt, ellenvélemény pedig óhatatlanul is felmerül ebben az esetben, aminek negatív következményei lehetnek a kormányzást illetően. Aki Gyurcsány Ferenc pártelnöksége ellen foglal állást a párton belül, az – akár szándékolatlanul is – felerősíti a belső vitákat, amelyeknek könnyen része lehet maga a kormányzás is: belső ellenzék alakulhat ki, mely a kongresszusi vereség esetén is intézményesedhet, csoportképző tényezővé válhat. (Ellenjelölt hiányában pedig az erősödő centralizáció vádja válhat hangsúlyosabbá.)
