Jó reggelt, Fidesz-MPSZ!
Orbán Viktor tusnádfürdői beszédével és az ehhez kapcsolódó akciókkal tért vissza a választási vereség utáni szabadságáról. A tavalyi, botrányt kiváltó tusnádfürdői beszéd után az idei fogadtatás már az önkormányzati kampánynak is szólt, hiszen a hazugságot középpontba állító beszéd egyértelmű üzenet volt „haza, a szocialistáknak”. Orbán beszéde azonban nem csupán a kormány bírálatáról, hanem a Fidesz kommunikációs lehetőségeinek kibővítéséről is szólt.
Orbán Viktor kisebb vihart kavart belföldön tusnádfürdői beszédével. A heves fogadtatást a Fidesz elnökének a politikai hazugságot középpontba állító központi üzenete magyarázhatja, noha a téma – „a kormány hazugsággal nyerte meg a választásokat” – egyáltalán nem új eleme az ellenzéki kommunikációnak – különösen azóta nem, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bocsánatkérő kampányával egy sor újra és újra felidézhető magyarázkodó mondatot nyújtott át ellenfeleinek. A beszéd látványos fogadtatása ugyanakkor betudható annak is, hogy Orbán Viktor hosszú idő óta nem szólalt meg a nyilvánosság előtt, ami egy újonnan megalakult kormány ellenzékének vezetője részéről fontos kommunikációs és pozicionálási lehetőségek elszalasztását jelentheti. Eddig azonban a Fidesznek elég volt kivárnia, amíg a szavazókban tudatosulnak a kormány megszorító intézkedései, aminek hatására máris drasztikusan megváltozott a legnagyobb kormánypárt támogatottsága.
Orbán Viktor beszéde egy új ellenzéki kommunikációs csomag kiemelt része, további elemei pedig a „Jó reggelt, Magyarország” címet viselő kiáltvány, egy ehhez kapcsolódó aláírásgyűjtés, valamint az önkormányzati választási kampány véghajrájára összehívott nagygyűlés. Mindezek alapján tehát a Fidesz kijelölte a következő hónapok kommunikációs stratégiáját, amelynek középpontjában a becsapott választók, és az elégedetlenséget mozgósítássá alakító Fidesz állnak.
A Fidesz elnökének beszéde azonban nem csupán ezeknek az akcióknak a megalapozását szolgálta, a Tusnádfürdőn elmondottaknak a figyelemfelkeltésen túl is fontos elemei voltak. Orbán Viktor beszédének két fontos pontja volt, amely egyrészről a párt mozgásterét, hitelességének megerősítését volt hivatott szolgálni, másrészt viszont rávilágított arra, hogy a politikai irányvonal definiálása továbbra sem megoldott probléma a Fideszben.
Amellett, hogy a hazugság középpontba állítása a kormányoldal hitelességét rontja, a Fidesz kommunikációs mozgásterének növelését is szolgálja. Orbán Viktor szerint ugyanis most először történt meg a rendszerváltás óta, hogy egy politikai erő előre eltervezett politikai hazugsággal nyerte meg a választásokat, bár „kommunikációs túlzással a rendszerváltozás után általában minden politikus élni próbált”. Ha a politikai hazugság a Fidesz értelmezésében az MSZP-re vonatkozik, akkor a „kommunikációs túlzás” kiemelése saját magára. A választások óta a legnagyobb ellenzéki párt által megfogalmazott bírálatok hatékonyságát alaposan csökkentette az, hogy a rossz gazdasági helyzetre adott kormányzati válasszal csak saját, kiadáscsökkentésre és osztogatásra épülő választási programját állította szembe. Az ellentmondásra pedig rendszeresen lecsaptak a kormánypárti politikusok, mint ahogy ebben az esetben a gazdasági elemzők, külföldi hitelminősítő intézetek nyilatkozatai sem a Fideszt erősítették. A „kommunikációs túlzás” ennyiben tehát a Fidesz bocsánatkérése, mely a hitelesség visszaszerzését és minden további kormány elleni bírálat megalapozását segíti.
A beszéd egy másik, az előzőből következő fontos eleme azonban már inkább tanúskodik arról, hogy a Fidesz továbbra sem döntötte el, hogyan, milyen címkével látja el saját politikáját annak érdekében, hogy a szavazókat orientálja. „Megengedhetetlen, hogy egy politikai erő a választások előtt baloldali utat jelöl meg, majd a választások után jobboldali irányt vesz” – jelentette ki a Fidesz elnöke, gyengítve ezzel a hazugságra alapozott, rendkívüli állapotokat felvázoló helyzetértékelését. Ha ugyanis rendkívüli, a rendszerváltás óta példátlan módon, „bűnösen” jutott hatalomra a jelenlegi kormány, akkor kérdés, miért is lehet politikáját a normális politikai viszonyokra jellemző jelzőkkel ellátni. Mert bár igaz, hogy Gyurcsány Ferenc számára a jobboldali fordulat nem feltétlenül jelent dicséretet, a kijelentés üzenete mégiscsak az, hogy, amit a kormány tesz, az leírható a hétköznapi demokratikus politika fogalmaival. Jobboldalinak lenni nyilvánvalóan nem egyenértékű azzal, hogy egy politikai erő hazugsággal maradt hatalmon, és megítélése sem történhet egyazon mérce szerint. Ráadásul a megszorításokkal kapcsolatos eddigi ellenzéki kommunikációnak is ellentmond a legújabb, „jobboldali” minősítés, hiszen a jobboldaliság megint csak nem egyenlő a „népnyúzással”, az emberek „megsarcolásával”. Ami pedig mindebből a Fidesz szempontjából érdekes az az, hogy a bírálatként alkalmazott „jobboldali” jelzőt Orbán Viktor ezzel eltávolította magától, ami kérdésessé teszi azt is, hogy a Fidesz önmaga meghatározására fel kívánja-e még egyáltalán használni.
